Jól vizsgázott a magyar oktatás

– A magyar közoktatás eredményei­ről biztató bizonyítványt állított ki a nemrégiben közzétett OECD-jelentés, miközben egyre durvább támadások érik a tárcát az ellenzék és a civilnek mondott szervezetek részéről. Nem érzik e támadásokat méltánytalannak az oktatáspolitikusok és a pedagógusok?

– Tudomásul kell vennünk, hogy kampány van. Az ellenzék előszeretettel használja fel kampányakciókhoz a diákokat, pedagógusokat. Az oktatásról szóló hangulatkeltő nyilatkozatokat, híreket ezért érdemes mindig kellő higgadtsággal kezelni. Az iskolaüggyel minden egyes család kapcsolatba kerül a gyerekei, az unokái révén, vagy éppen a saját emlékei miatt. Azért különösen értékes számunkra az OECD-jelentés, mert az első visszaigazolása volt annak, hogy az utóbbi nyolc évben jó lépéseket tett a kormányzat az oktatás fejlesztésére. Országszerte zajlanak az iskolafejlesztések, a tanintézmények megújulnak, digitális eszközöket szereznek be, tantermek, tornatermek, tanuszodák épülnek. Ráadásul tudni kell, hogy a jelentés három korábbi felmérés eredményeinek másodlagos elemzésével készült. Ez azt jelenti, hogy az adatokat összevetve kirajzolódnak azok a folyamatok, amelyeket az egyes különálló vizsgálatok nem tártak fel, hiszen más volt a feladatuk.

– A PISA-felmérések rendszerint csüggesztő képet festenek a magyar diákok teljesítményéről. A jelentés azonban, amely tartalmazza a 2016 előtti PISA-eredményeket is, az OECD-országok átlagánál jobbra, 34 pontra értékelte a hazai oktatási rendszer eredményességét.

– Különösen örvendetes, hogy az általános és a középiskolában egyaránt az OECD-átlagnál jobb eredményeket értek el a diákok a szövegértés, a matematika és a természettudományok területén. A digitális eszközök használatában pedig a mi gyerekeink jobban teljesítettek még a németeknél is, noha a jelentés a gyengeségeink között említette az iskolák infokommunikációs eszközökkel való ellátottságát. Azóta ezen a helyzeten jelentősen változtattunk. 2017-ben és 2018-ban százezer informatikai eszköz került az iskolákba. Ezek a számok értelemszerűen még nem jelentek meg a jelentésben.

– A javuló teljesítmény vélhetően annak is köszönhető, hogy valamelyest sikerült csökkenteni a szegényebb kistelepülések intézményei és a városi iskolák közötti színvonalbeli különbségeket. Ez igazolni látszik az oktatás állami kézbe vételét is.

– Igen. Tény, a családi háttér egyelőre a kívánatosnál nagyobb mértékű hatással van a gyerekek iskolai teljesítményére. Azaz minél jobb vagyoni helyzetű családból érkezik a diák, annál valószínűbb, hogy az iskolai teljesítménye is kiemelkedő lesz. A felmérések azt mutatják, hogy ez a különbség már a 6. osztályban kimutatható, sőt a 10. évfolyamra még növekszik is. Ezen a helyzeten nyilvánvalóan változtatni kell, hiszen a szocio­kulturális hátrányok ledolgozása rengeteg munkát ad a pedagógusoknak. Az elmúlt években jó úton haladtunk, az ország gazdaságilag is erősödik, a hátrányosabb régiókban is jelentősen nőtt a foglalkoztatás, azzal együtt a családok jövedelmi helyzete is javult; ha a szülők dolgoznak és állandó jövedelmük van, az a gyermekek iskolai teljesítményére is kihat.

– A kötelező óvodáztatás, a tanodahálózat fejlesztése alkalmas eszköz lehet erre?

– Ezektől a lépésektől komoly eredményeket várunk. Bátran kimondhatjuk, hogy a hazai óvodapedagógia világszínvonalú eredményeket mutathatott fel eddig is. Nem csak a kisgyermekkori fejlesztésben eredményesek a pedagógusok. A sajátos nevelési igényű, esetleg beilleszkedési, magatartási gondokkal küzdő vagy éppen halmozottan hátrányos helyzetből induló gyerekek felzárkóztatásában, a tehetségek szűrésében is komoly szerepük van az óvónőknek. Szerencsére mára elmondhatjuk, hogy a hároméveseknek közel 87, a négyéveseknek 93 százaléka jár óvodába. Igaz, ennek a hozadékát leghamarabb akkor mérhetjük majd, amikor a mai óvodások hatodik osztályosok lesznek. Számadatokra tehát legkorábban 2024-ben számíthatunk.

– Az óvodapedagógusoknak, az alsós tanítóknak valóban rendkívül gazdag eszköztáruk van ahhoz, hogy felkeltsék a gyerekek érdeklődését. A felsős vagy középiskolai tanárok többsége azonban mintha a szaktárgyuk tudományos igényeinek akarna megfelelni, és alig vannak tekintettel a gyerekek életkori sajátosságaira, a világ változásaira.

– Ez valóban sok iskolában jelenthet problémát, noha az elhivatott pedagógusok törekszenek rá, hogy változtassanak ezen a helyzeten. Ezen a területen nyilván a tanárképzésnek is van feladata. Az is változást hozhat, hogy ma már tízezer körüli azoknak a fiataloknak a száma, akik tanári szakra jelentkeznek, és évente öt-hatezren végeznek. Ha a friss diplomásaink pályára lépnek, az felélénkítheti az egész pedagógusszakmát. Ám sokat kell még tennünk azért, hogy ezek a fiatalok a pályán is maradjanak. Az életpályamodell, a béremelés, az erkölcsi megbecsülés növelése mind azt szolgálják, hogy valóban vonzó legyen ez a hivatás. A tanítókra, tanárokra hárul a feladat, hogy felkészítsék a gyerekeket a változásokhoz való alkalmazkodásra.

– De ma még nem tudhatjuk, milyen ismeretekre, képességekre lesz szükség húsz év múlva.

– Ez igaz. Ám vannak különböző prognózisok. Mondok egy példát. Neves közgazdászok időről időre összeállítanak egy listát arról, milyen képességekre, kompetenciákra van szükségük a munkavállalóknak az érvényesüléshez. A 2015-ös állás szerint az első helyen említették a komplex problémamegoldást, a másodikon a kritikus gondolkodást. A kreativitást az utolsó, vagyis a tizedik helyre sorolták ezen a listán. Prognózisuk szerint 2020-ra az elvárt képességek listájának első két helyén nem lesz változás. Ám a harmadik legfontosabb képességként említik a kreativitást. Ezt nekünk is figyelembe kell venni a most készülő oktatási stratégia kidolgozásakor.

– Laikusként úgy gondolnánk, a kreativitás fejlesztésében minden más tárgynál fontosabb szerepük van a művészeti tárgyaknak, a zenének, a rajznak, a mozgásnak, akár a táncnak. Az új Nemzeti alaptanterv (NAT) tavaly megjelent első változata azonban ezt nem tükrözi, sokak csalódására.

– Az új Nemzeti alaptanterv munkapéldányának megalkotásában több száz pedagógus vett részt. Az első változathoz ezres nagyságrendben érkeztek további javaslatok. Ezek rendszerbe foglalását, összegyúrását nagy tudású, tapasztalt pedagógusokból álló csapat végzi. Az­után kerül majd a kormány elé, elfogadása után megkezdődhet az új kerettantervek véglegesítése, illetve az új tankönyvek és digitális tartalmak fejlesztése.

– Tankönyvügyekben minden bizonnyal új háborút indítanak majd a szülői szervezetek és az ellenzéki pártok. Már ma is diktatúrát, a szabadság elfojtását vetik az oktatáspolitikusok szemére.

– Erre fel vagyunk készülve, hiszen kőkemény üzleti érdekekről van szó. Az állam a tavalyi évhez hasonlóan 12 milliárd forintot költ a mintegy háromezerféle állami finanszírozású tankönyvre. A kiadványok 49 százalékát magánkiadóktól rendeljük, 51 százalék az állami kiadás. Ma is számos magánkiadóval állunk kapcsolatban, és újakkal is folytatunk tárgyalásokat. Amióta az állam átvette a tankönyvellátást, több mint egymillió gyerek kap ingyentankönyvet, és a programot a 2020–2021-es tanévben a középiskolák minden évfolyamára kiterjesztjük.

– Nem csak a tankönyvpiacért folyik a küzdelem. Sokan a liberális oktatási, nevelési elvek érvényesülését kérik számon az oktatási rendszeren. Csakhogy a mai iskolásoknak felnőttként például a gyerekkorukban kemény terhelésnek kitett kínai és indiai szakemberekkel kell versenyezniük a munkaerőpiacon, például az innovációban. Erre felkészít a magyar oktatási rendszer?

– A mi célunk, hogy a diákok az életben és a munkaerőpiacon is versenyképes tudással, ugyanakkor nemzeti identitással is rendelkezzenek. Meggyőződésem, hogy a magyar oktatási rendszer jó teljesítményt mutatott fel az elmúlt években. Vannak olyan tradícióink, amelyekre építhetünk, és építenünk kell. Ezekhez kell hozzáillesztenünk a kornak megfelelő ismereteket, az új módszereket. Az OECD-jelentés azért okozott kellemes meglepetést, mert igazolta, hogy jó úton járunk. Most az a feladatunk, hogy ledolgozzuk azokat a hátrányainkat, amelyeket az elemzés feltárt, és erősítenünk kell azokat a területeket, amelyeken előnyben vagyunk. Be kell indítanunk például a nyelvtudás fejlesztését szolgáló, nem kis munkát igénylő programot. Jövő nyáron a 9. és 11. évfolyamos diákok ingyenes nyelvi utakra mehetnek a kormány támogatásával. Ki kell dolgoznunk azokat a módszereket, amelyek leginkább fejlesztik a diákok kreativitását, miközben használható, a kultúránkat továbbadó ismereteket nyújtunk. Biztos vagyok benne, hogy ebben a munkában nemcsak a jó elméleti szakemberekre, de a jó pedagógusokra és a nagy tanáregyéniségekre is számíthatunk.