Jóléti fordulat történt

– Visszatérő ellenzéki toposz, hogy hazánk immár az Európai Unió legszegényebb országa. Igaz ez?

– A szegénységet az Eurostat is méri erre szolgáló mutatók alapján, ezekből az derül ki, hogy e tekintetben a középmezőnyben vagyunk az Európai Unióban. Nem volt mindig így, 2010-ben az EU-tagállamok között a legutolsó helyen álltunk e téren, az elmúlt másfél évtizedben jelentősen javítottunk, harmadával csökkent a szegénységi kockázat Magyarországon.

Ez uniós szinten is jelentős javulás. Ezért nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, amikor egyesek azt mondják, hogy a legszegényebb országok közé tartozunk, vagy egyenesen mi vagyunk a legszegényebbek. Ebből egy szó sem igaz. Egyetlen olyan mutató van, amelyben valóban megelőznek minket a régiós országok is, és erre az egyre mutogat minden ellenzéki véleményformáló. Ez a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó tényleges fogyasztás, ami ugyan fontos mutató, de önmagában semmit nem mond el a jövedelmi helyzetről. Ha nekem száz egységnyi jövedelmem van, a szomszédnak pedig kilencven, de én többet takarítok meg, akkor a szomszéd fogyasztása lesz nagyobb, noha neki alacsonyabb a jövedelme. Akkor én vagyok a szegényebb? A fogyasztási adatokat lefelé húzza a piaci szint alatti gázár is. És akkor az rossz nekünk? Ha piaci árat fizetnénk, de a piaci ár és a lakossági ár közötti különbözetet az állam szociális juttatásként odaadná, anyagilag ugyanott lenne mindenki, de magasabb lenne a GDP és fogyasztás is. És akkor jobban élnénk? De mondok még egyet: az említett fogyasztási mutatóban Románia megelőzi Lengyelország mellett Csehországot és Szlovéniát is. Nos, ha valaki ki tudja mondani nevetés nélkül, hogy Romániában nagyobb a jólét, mint Csehországban vagy Szlovéniában, annak irigylem a pókerarcát.

– Mely mutató ad valós képet a hazai jóléti szintről?

– A jólétet legjobban a rendelkezésre álló jövedelem tükrözi. Ez a nettó jövedelem plusz olyan juttatások összege, mint a családi pótlék, a gyermeknevelési adójóváírások, a nyugdíjak, a szociális támogatások. Ezt egy háztartás kétféleképp használhatja fel: elköltheti vagy megtakaríthatja. A magyar emberek a devizahiteles válság, a Covid, majd az ukrajnai háború hatására óvatosan költenek, ami attitűd kérdése. A legfrissebb, 2023-as adatok szerint a megtakarítási ráta Magyarországon a legmagasabb az EU egészében. Csak összehasonlításképpen: a magyar háztartások a rendelkezésre álló jövedelmük húsz százalékát teszik félre és 80 százalékát fordítják fogyasztásra, míg ez utóbbi arány Romániában 107 százalék. Vagyis keleti szomszédunkban egy átlagos háztartás nemcsak az összes jövedelmét költi el, hanem még megtoldja ezt hitelből való fogyasztással is. Így nem nehéz magas fogyasztási adatokat felmutatni. Van egy még pontosabb mutatónk, a korrigált rendelkezésre álló jövedelem, amely már a természetben kapott juttatásokat, például az ingyenes állami oktatást, egészségügyi ellátást vagy a nálunk jelentős mértékű gázártámogatást is számszerűsíti. E mutató a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Cooperation and Development, OECD) adatai szerint a tagállamok között Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben 2010 és 2023 között, 53 százalékkal. Ez évente 3,3 százalékos növekedési átlagot jelent – 2002 és 2010 között viszont mindössze 0,9 százalék volt, a régióban a legalacsonyabb értékkel. A jövedelmek növekedése a rendszerváltás után jellemzően elmaradt a gazdasági növekedés ütemétől, megszorítások idején értelemszerűen csökkent is. A legdrámaibb zuhanást 2006-tól tapasztalhattuk, jóval megelőzve a 2008-as pénzügyi világválságot, ami már csak a kegyelemdöfés volt. 2010 után a válságkezelést és a konszolidációt követően a GDP 2013-tól lendületesen emelkedni kezdett, és megkezdődött a rendelkezésre álló jövedelmek növekedése is. 2016-ban ezt egy újabb jóléti fordulat követte, akkortól a rendelkezésre álló jövedelmek a GDP-nél is nagyobb ütemben nőttek. 2023-as adatok szerint e téren a tizenkilencedik helyen állunk az EU-ban.

– Hogyan teljesítettek a velünk összevethető országok, például a visegrádi együttműködés államai?

– A mintázat hasonló ahhoz, mint amit a GDP-nél láthattunk: a rendelkezésre álló jövedelmek terén 2006-tól jelentősen leszakadtunk a mezőnytől, így 2010-ben a V4-ek utolsó helyén álltunk. Ma a térségből csak a csehek és a szlovénok vannak előttünk, akik mindig is a régió élén álltak. Látványos volt a román jövedelemnövekedés, ami többszörösen meghaladta az amúgy ugyancsak komoly GDP-növekedést is. Ezekre hivatkozva szoktak egyesek bezzegromániázni, ám ott a GDP-növekedés rendkívül alacsony bázisról indult, az ehhez képest is jelentős jövedelmi ugrás mögött pedig nemcsak a gazdasági teljesítmény állt, hanem költségvetési forrásból finanszírozott mesterséges keresletnövelés is. Ennek egyenes következménye az új román kormány által nemrég bejelentett megszorítócsomag, aminek alighanem folytatása is lesz. Nálunk ezzel szemben elsősorban a munkajövedelmek emelkedtek, és leginkább a versenyszférában. A rendelkezésre álló jövedelemben nemcsak Romániát, de Lengyelországot, Horvátországot és Szlovákiát is megelőzzük a térségben, összesen nyolc uniós országot, ami komolytalanná teszi a legszegényebb ország emlegetését.

– De nagyok a jövedelmi egyenlőtlenségek, szokták mondani…

– Magyarország minden adatsor alapján e tekintetben is a középmezőnyben van az EU-tagállamok sorában és a régióban egyaránt. Az időbeli dinamika is fontos: 2010 előtt hektikusan ingadozott az egyenlőtlenség mértéke, részben a lazítások és megszorítások sehova sem vezető körforgása miatt. 2010 óta a jövedelmi egyenlőtlenség nagyjából stabil, és mint említettem, ezzel a középmezőnyben vagyunk. Mindeközben jelentős felzárkózás történt a legszegényebb jövedelmi rétegekben.

– Ez minek köszönhető?

– Elsősorban annak, hogy 2010 óta munkába állt közel egymillió olyan ember, akik korábban jellemzően segélyen éltek. A foglalkoztatás közel 30 százalékkal bővült, ez egész Európában rekord. A keresetek reálértéke, vásárlóereje a 2021 utáni inflációs meglódulással együtt is közel 80 százalékkal nőtt 2010 óta, vagyis sokkal több ember keres jóval többet, aminek együttes hatásaként a nemzeti reálbértömeg több mint kétszeresére, 113 százalékkal nőtt.

– Folyamatában megélve mindezeket az emberek hajlamosak nem észrevenni a növekedést.

– Pedig miközben 2002 és 2010 között a GDP évente 1,7 százalékkal nőtt átlagosan, az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem csak 1,2 százalékkal emelkedett. Tehát az amúgy is alacsony növekedésnél is sokkal kevesebbet kerestek az emberek, amiből akár a kifosztási rátát is levezethetnénk. 2013 után látványosan elindult fölfelé a GDP, de a jövedelmek ekkor még nem követték ugyanakkora lendülettel. A fordulat 2016-ban következett be, azóta a jövedelmek növekedésének üteme meghaladja a gazdaságét is, vagyis a növekedésből arányában is több jut a dolgozóknak. Ezzel megvalósult a munkaalapú társadalom, valódi jóléti rendszerváltás történt. Ha a 2010 és 2023 közötti időszakot nézzük, a GDP-növekedés évente átlagosan 2,9 százalék volt, a rendelkezésre álló jövedelem pedig éves átlagban 3,8 százalékkal nőtt, több mint háromszor akkora ütemben, mint 2010 előtt. Vagyis nemcsak nagyobb gazdasági növekedést sikerült elérni, hanem annak hasznából arányaiban is nagyobb mértékben részesültek a bérből és fizetésből élő emberek. Ez az inkluzív növekedés, amikor nemcsak a munkáltatók, a tőketulajdonosok gyarapodnak, hanem az alkalmazottak, a dolgozók is. A magyar történelemben nem volt még ilyen nagy tömegeket érintő jóléti növekedés.

Így élünk mi című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.