Orbán Viktor: 1848 egyben a magyar szolidaritás története is

Százötvenezren gyűltek össze március 15-ének hűvös, barátságtalan időt hozó délutánján a budai vár tövében, hogy részesei legyenek a Fidesz ünnepi megemlékezésének. A rendezvény elején Varga Miklós énekelte el Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című költeményének megzenésített változatát, majd Oberfrank Pál színművész tolmácsolásában hangzott el a forradalmár költő Erdélyben című verse. Ezek után korabeli jelmezekbe öltözött fellépők segítségével a tömeg kifeszítette a „Kárpát-medence legnagyobb élő magyar zászlaját”, amely kereken 75 méter hosszú volt.

Borókai Gábor volt kormányszóvivő, a délután első felszólalója azt állította, újságíróként „jobb helyen és jobb időkben” semmi keresnivalója nem lenne egy politikai rendezvényen, ám médiaszempontból hazánk jelenleg nem tartozik a jobb helyek közé és nem élünk jobb időket. Emlékeztetett arra, hogy a médiaegyensúly hiánya veszélyezteti a demokrácia működését, s az 1848-ban követelt sajtószabadság még mindig nem teljes, hiszen a média nagy része „az ellenzék vegzálásában éli ki magát”. Szerinte a legnagyobb probléma az, hogy alig maradt magyar tulajdonban lévő, valódi befolyással rendelkező sajtóorgánum, s nem szabad elhinni, hogy csak azért, mert sajtótermékek magyarul szólalnak meg, már „magyar fejjel is gondolkodnak”. Elmondta, a médiaegyensúly hangos követelése önmagában nem hoz eredményt, s bármennyire is nem elegendő egyetlen kormányfői utasítás annak eléréséhez, mindenképpen feltétele egy olyan magyar kormány, amely minden erejével támogatja a hazai vállalkozók megerősödését. Megjegyezte, hogy nincs még egy olyan civilizált állam, ahol a sajtó nagyobbik fele abban az esetben, ha balliberális kormány van hatalmon, folyamatosan csak az ellenzék kezét figyeli, miközben „a kormány nyugodtan matat”, s ideje nagy részét azzal tölti, hogy az ellenzék vezetőjét módszeresen lejárassa és támadja.

Schmitt Pált az I. kerület polgármestere, a Fidesz országgyűlési képviselője, Nagy Gábor Tamás szólította a színpadra. A Szövetség alelnöke szerint „hosszú 4 év áll mögöttünk, de ezalatt valódi közösséggé kovácsolódtunk és végre itt állunk a változás kapujában”. Európai parlamenti képviselőként azt állította, az öreg kontinensnek erős nemzetekre, gazdag kultúrájú államokra van szüksége. Szerinte most ugyanolyan sorsforduló előtt állunk, mint álltak őseink 1848-ban; most is gyökeres változásra van szükség, arra, hogy lezárjuk a mögöttünk hagyott 16 esztendőt, és teljes egészében megújuljon a közélet.

– Kérjük Isten segítségét, hogy olyan kormányunk legyen, amelyik megvalósítja a milliók által áhított változást – zárta szavait Schmitt Pál.

Miközben Kaszás Attila a Nemzeti dalt szavalta, százötvenezren tettek vele együtt esküt; a tömeg együtt fogadkozott: „Esküszünk/ Esküszünk, hogy rabok tovább/ Nem leszünk!”. A 12 pont felolvasása után Rákay Philip, aki ezen a délutánon ismét műsorvezetőként volt jelen, a jelenlévők teljes egyetértésében egy tizenharmadik követelést is megemlített:

– Új miniszterelnököt Magyarországnak!

Orbán Viktor, a Szövetség elnöke kijelentette: bár 158 esztendeje minden évben kiszabadítjuk Táncsics Mihályt és társait, közben szembe kell szállnunk az idővel és a felejtéssel is. Szerinte az 1848-as forradalom története egyben a magyar szolidaritás története is, amely szolidaritás nélkül mára csupán vesztes világháborúk és félresikerült forradalmak nemzete lennénk. Ezentúl szerinte március 15-e nem csupán nemzeti ünnep, de a cselekvő magyar nemzet ünnepe is: a 12 pont a teljes magyar nemzet akaratát tükrözte, nem csupán egy emberét – a „mindenki mindenkiért” eszméjét hirdette. A forradalom elindítói 158 évvel ezelőtt szembe mertek nézni a valósággal és kimondták az igazságot, ez pedig magával ragadta az egész nemzetet. A Fidesz elnöke szerint a 12 pont azért élte túl nem csupán a szabadságharcot, de a marxizmust, a két világháborút, a szovjet megszállást és a kommunista diktatúrát is, mert a nemzet alkotása volt.

Elmondta, hogy a magyar nemzetben ma is megvan az akarat, vannak céljai és tervei, vagyis van jövője. A cselekvő magyar nemzet pedig nem csupán Magyarországot, de az egész Kárpát-medencét képes felemelni; a tény pedig, hogy ezen a területen csak mi voltunk képesek ezeréves államot létrehozni, egyszerre tölthet el bennünket büszkeséggel, s jelent hatalmas felelősséget is. Szerinte azonban „nincs az a birodalom, nemzetközi hálózat vagy pénz”, amely legyőzhetné a cselekvő nemzetet.

Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy március 15-e üzenete ma nem más, mint egy új nemzeti program létrehozásának szükségessége, amely az igazság kimondására épül. A magyar nemzetnek új gazdaságra van szüksége, amelynek alapja a tisztességes munka, új államra, amely magas erkölcsi színvonalon áll, s új politikára, amely „magyar szemmel nézi a világot, magyar fejjel gondolkozik és magyar szívvel érez”. Elmondta, 2006-ban ismét változás előtt állunk; a kérdés már nem az, rabok legyünk-e vagy szabadok, hanem az, ráerőltetheti-e egyetlen ember a programját a nemzetre, a nemzetközi érdekeket továbbra is előbbre valónak tartjuk-e a magyar érdekeknél, s kiszolgáltatott nemzet maradunk-e. Hangsúlyozta: négy éve türelmesen, fegyelmezetten várjuk, hogy eljöjjön a pillanat, amikor ismét nemzeti koránya lehet hazánknak.

– Hiszek abban, hogy a magyar nemzetnek van jövője, hiszem, hogy él benne a szolidaritás, hiszem, hogy nagy célokat tűzhet ki maga elé, és közös terveket valósíthat meg. Hiszem, hogy a XXI. század ismét a nemzetek százada lesz, mert csak az összetartó nemzetek képesek megszelídíteni és vitorlájukba fogni a világ határok nélkül száguldó vad energiáit. Hiszem, hogy Magyarország jövője a magyar nemzet, nem idegen hatalmak, nagyvállalatok vagy bankok. Ha a hóval együtt elolvad a jelenlegi hatalom, és a téllel együtt távozik az elmúlt négy év minden sikertelensége, gőgje és önteltsége, akkor Magyarországra újra beköszönt a tavasz, az emberség, megújulás és a tetterő. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Hiszem, hogy így lesz – zárta gondolatait az ellenzék vezetője. A Himnusz és a székely himnusz közös eléneklése után a négy esztendeje türelmesen és fegyelmezetten várakozók elindultak hazafelé.

Somorjai Viktória