Jönnek a másfajta eszközök

A globalista erők nyilvánvalóan csalódtak a magyarországi ellenzékben, miután az képtelennek bizonyult rá, hogy megállítsa az Orbán-kormányt. Úgyhogy most jönnek a másfajta eszközök, a külföldről irányított csoportok, a mozgalmi elemek, a tüntetések. Új személyeket keresnek, akiket először a mozgalomban próbálnak ki, hogy aztán ezekből az emberekből új pártvezéreket próbáljanak kinevelni – nyilatkozta a Demokratának Fricz Tamás politológus. Szerinte a magyar ellenzék nem találja az ellenszerét annak, hogy a Fidesz 2002-től a társadalom széles rétegei felé épített szövetséget.

– Lezárult a választási eredmények összesítése, amivel biztossá vált a Fidesz–KDNP harmadik kétharmados győzelme. Minek köszönheti ezt a rendíthetetlen támogatottságot a kormány?

– A Fidesz–KDNP az a pártszövetség, amely leginkább beágyazódott a magyar társadalomba, ismeri a magyar társadalom lelkét, gondolatait, hagyományait, életformáját. A Fidesz nagyon tudatos munkát végzett az elmúlt harminc évben, és amikor 2002-ben ellenzékbe került, hangsúlyos célként határozta meg, hogy feltérképezze a társadalom szöveteit, közvetlen kapcsolatos építsen az emberekkel, ennek keretében szervezték a polgári köröket. A társadalom hangulatának az ismerete pedig segíti a Fideszt abban, hogy olyan célokat fogalmazzon meg, amelyek találkoznak az emberek döntő többségének a szándékaival. Ennek legaktuálisabb példája volt most a migráció, ami telibe talált. Bármennyire túlhangsúlyozottnak tűnt a felszólítás, hogy nem kívánunk bevándorlóország lenni, ez találkozott az emberek elképzeléseivel és félelmeivel.

– Az ellenzék viszont ezek szerint pont szembement a társadalom alapvető elvárásaival a migráció kapcsán. Ennyire ne ismernék a közhangulatot?

– Főleg vidéken a Fidesz–KDNP fölénye egyértelműen mutatja, hogy ezen a terepen az ellenzék csak csírájában van jelen. Ám a Fidesz győzelmében szerepet játszott az ellenzék szétforgácsoltsága is. Az ellenzéki pártok nem tudtak érdemi alternatívát felmutatni, ráadásul az összefogós játékukkal az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartották a szavazókat.

– Rögtön másnap, hogy a Fidesz megnyerte a választást, Brüsszelben eljárás indult Magyarország ellen, ami kapcsán Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy ágyúval fognak lőni ránk. Mit akarnak ezzel elérni, hiszen a választási eredmények tükrében nem tűnnek túlságosan mozdíthatónak a belpolitikai viszonyok?

– Magyarország 2010 óta első számú közellenség lett az Európai Unió és a globális pénzügyi erők szemében. A nemzetközi életet egyre inkább a globalizációpártiak és a nemzeti identitást védők két táborának küzdelme határozza meg, ez a törésvonal megosztja a nyugati világot, és ebben a magyar kormány egyértelmű élharcosa a nemzeti oldalnak. Mondhatjuk, Orbán Viktor vezeti a nemzeti érdekeket védők táborát, a másik oldalon viszont rendkívüli nyomás, a pénzügyi erők, politikai erők, többségi média, az uniós bürokrácia, álcivil szervezetek és természetesen Soros György rendkívül kiterjedt hálózata állnak. Ezeknek határozott céljuk, hogy az általunk ismert világot átformálják egy globális világgá, amelyben elmerülnek a nemzetállamok, a nemzeti identitások jelentőségüket vesztik, hogy helyükbe lépjen egy kozmopolita világ, benne világpolgárokkal. Ebben a küzdelemben az Orbán-kormány a legnagyobb ellenfél, ez pedig már a harmadik választás, amikor hihetetlen erős legitimitást szerez. Ennek megtörésére a globalista hálózatok mindent meg fognak tenni, hogy gyengítsék az Orbán-kormányt.

– E hálózat munkájának és egyfajta új típusú magyarországi hálózat építésének tekinthetjük az immár második szombaton zajló kormány elleni tüntetéseket?

– Több elemből álló folyamatról van szó, amelyben vannak nyílt színi támadások, mint például a LIBE-bizottság brüsszeli ténykedése vagy Macron és Merkel nyilatkozatai, és van ez a bizonyos hálózatépítés, amit Saul Alinsky elmélete alapozott meg, aki könyveiben leírta, miként kell az utcáról, civilnek tűnő fellépésekkel meggyengíteni egy törvényesen megválasztott hatalmat. A kormánygyengítő hálózatépítés már régóta megkezdődött, ám ennek most új elemeit látjuk. Ahogy már tapasztalhattuk Macedóniában, Ukrajnában vagy Szerbiában is, hogy ezek az álcivil hálózatok a közvélemény megváltoztatására törekednek, amihez rengeteg pénzük is van. Magyarországon szintén erre számíthatunk, ezek a szombati tüntetések is részei a próbálkozásnak, ami idővel minden bizonnyal erősödni is fog.

– Bár a mostani második, szombati tüntetésen jóval kevesebben voltak, mint az elsőn…

– Két dolgot külön kell választani. A választás utáni tüntetések az ellenzéki szavazók számára a kudarc feldolgozását segítik, afféle gyászról van szó, ami néhány alkalom után ki kell fulladjon. A hálózati tevékenység viszont egyre szervezettebbé válhat majd, mind az EU, mind a média vagy akár az ENSZ részéről. Ezek egyre szervezettebben fognak fellépni Magyarország ellen.

– Abban, hogy Soros György fia, Alexander Soros is kritizálta Magyarországot, gondolhatunk esetleg arra, hogy immár alvezére is van a magyar kormány ellen szervezett mozgósításnak?

– Hogy Soros György fia is aktívan érdeklődik Magyarország iránt, szerintem azt jelzi, hogy az apuka esetleges elgyengülése sem lehet akadály, hogy folytatódjon a folyamat. A globalista erők nyilvánvalóan csalódtak a magyarországi ellenzékben, miután az képtelennek bizonyult rá, hogy megállítsa az Orbán-kormányt. Úgyhogy most jönnek a másfajta eszközök, a külföldről irányított csoportok, a mozgalmi elemek, a tüntetések, hogy fellazítsák a rendszert. Ez azért is aggasztó, mert azt jelenti, hogy a demokrácia, a szabad választásokon megszerzett hatalom sem számít ezeknek a globális erőknek. Hisz a magyar választások tisztaságát nem vonja kétségbe senki, még az EBESZ sem, a globalista szervezetek mégis zárójelbe teszik az eredményeket, csak az számít nekik, hogy milyen kormányt szeretnének látni. Rendkívül veszélyes XXI. századi fordulat, hogy a demokráciát már nem a szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali csoportok veszélyeztetik, hanem egy globalista neoliberális hálózat.

– Kunhalmi Ágnes aspirál az MSZP elnöki posztjára, ám kampányindító beszédében azt mondta, ne legyenek illúzióik, senki nem fog az MSZP-nek segíteni, még a Soros-hálózat sem. Akkorát csalódtak az ellenzéki pártokban, hogy le is írták őket?

– Valóban lehet az ellenzéket illetően egy kicserélési szándék, hisz a globalista erők is látják, hogy Gyurcsány Ferenccel, vagy akár Kunhalmi Ágnessel már nem lehet eredményt elérni. Új személyeket keresnek, akiket először a mozgalomban próbálnak ki, tüntetéseken, beszédeken mutatkoznak be, hogy aztán ezekből az emberekből új pártvezéreket próbáljanak kinevelni, akik majd a leszerepelt balliberális ellenzéki vezetők helyére kerülhetnek. A most kezdődő négyéves ciklusban megpróbálnak majd felépíteni vonzó személyeket, ezek közül szombatonként már láthattunk is néhányat, akik akár pártot is alapíthatnak majd a későbbiekben.

– Az MSZP elnökségének teljes lemondása, az LMP-n belüli civakodások, az Együtt megszűnése tehát valójában az ellenzék elbizonytalanodását, kétségbeesését jelenti, akár a globalista kapcsolatok meglazulása miatt?

– Érzik, hogy lassacskán leveszi a kezüket róluk a Soroshoz köthető globális hatalom. Számukra pedig ez egzisztenciális kérdést is jelent. A választáson a baloldali pártok komoly kudarcot szenvedtek el, az MSZP óriási bajban van, és bár a DK és az LMP nagyjából megtartották a szavazói bázisukat, nagy kérdés, hogy összefogjanak vagy akár egyesüljenek, esetleg megpróbáljanak külön arccal indulni, önálló arculattal önálló politikai célokat megfogalmazni. A mostani választáson valahogy egyik sem sikerült igazán.

– Kizárólag a fővárosban sikerült valamit elérniük. Ennek kulturális oka van, vagy itt nem működött annyira a Fidesz társadalmi kapcsolatépítése?

– A vidék társadalma és a főváros nagyon élesen elválik egymástól, ami nem egészséges. Ma már a baloldali és a liberális gondolkodás kifejezetten a fővárosra koncentrálódik, miközben vidéken meghatározó a Fidesz, és a Jobbik is jól áll. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy 1,8 millió ember él a fővárosban, vidéken pedig 8,2 millió, ami erősen meghatározza az erőviszonyokat. A főváros megmaradt egy szubkultúrában, amit sajátos életfelfogás, a tipikus nagyvárosi létmódból következő liberális gondolkodás jellemez. Itt van még mit tennie a Fidesz–KDNP-nek, kell egy erős Budapest-politika, ami az itt élő embereknek is vonzó kormányzati programot kínál.

– Sokan választási kudarcról beszélnek a Jobbik esetében is, Vona Gábor le is mondott, pedig a párt négy év alatt 70 ezerrel növelte szavazatai számát. Ön minek tekinti az eredményüket?

– A Jobbik eredménye azt bizonyította, hogy helyesen döntöttek, amikor nem mentek bele a balliberális katyvaszba, mert idejekorán rájöttek, hogy Gyurcsány Ferenchez való közeledésük a teljes hiteltelenedéssel járna. Magyarországon a Fidesz–KDNP az egyedüli kormányképes erő, amely harmadszor nyerte meg a választásokat, ezt határozza meg a politológia domináns pártrendszerként. Ilyenkor a domináns párt mögött kisebb, győzelemre esélytelen pártok sorakoznak. A Jobbik minden bizonnyal önálló alakzat marad, egyelőre kérdés, hogy továbbviszik a néppártosodási folyamatot, vagy valamennyire visszatérnek a nemzeti radikalizmushoz. De ők jelenthetik a következő négy év másik biztos pontját.

– Ha összeadjuk a Fidesz listán elért közel 50 százalékát a Jobbik 20 százalékával, ez azt jelenti, hogy a magyar társadalom 70 százaléka magukat jobboldaliként meghatározó pártokra szavazott. Ekkorát változott a Magyarország mondjuk 1994 óta, amikor még Horn Gyula kapott kétharmadot?

– Horn Gyula győzelme, de még akár Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége is a rendszerváltozás természetével magyarázható. Mivel a magyar rendszerváltozásban nem történt cezúra, nem volt világos elhatárolódás, történelmi igazságtétel, nem volt elszámoltatás, ezért hamar visszavágyódtak az emberek a kádári korszakba. A nosztalgia még 2002-ben is jelen volt, ezért tudott kétszer visszatérni a posztkommunista típusú kormányzás. 2010-ben történt meg az igazi váltás, kezdődött egy másik korszak, amikor fokozatosan felszámolódott a posztkommunizmushoz kötődő politikai tábor, a Fidesz pedig fokozatosan és egyre nagyobb mértékben integrálódott a társadalomba, új politikai és kulturális rendszert tudott létrehozni.

Szarka Sándor