Jönnek az iskolaőrök

– A gyöngyöspatai szegregációs ügy adta a motivációt a tervezet benyújtásához?

– Már jóval azelőtt is ismertük a problémát. Most abból indultunk ki, hogy minden diákot és minden tanárt megillet az emberi méltóság, megillet a biztonság, a diáknak joga van nyugalomban tanulni, a tanárnak nyugalomban tanítani. Ezeket a jogokat az államnak biztosítania és védenie kell. Ezért nyújtotta be a kormány ezt a törvényjavaslatot, amelynek elsődleges célja, hogy visszatartson és elrettentsen az iskolai erőszaktól. És ha szükséges, akkor biztosítsa az azonnali beavatkozás lehetőségét, úgy, hogy ez a beavatkozás gyors, erős és hatékony legyen.

– Milyen pontokból áll a javaslat?

– Tartalmilag három lényeges elemet tartalmaz a csomag. Az első az iskolaőrség létrehozása. Ennek az a lényege, hogy az iskolaőr a jelenlétével visszatartsa és elrettentse az erőszakra hajló tanulókat. Úgy gondoljuk, hogy az őr már puszta jelenlétével is növelni fogja az iskolában a diákok és az ott dolgozó felnőttek, köztük a pedagógusok biztonságát. Az iskolaőrség azokban az intézményekben jelenik meg majd, ahol igény, illetve szükség van rá. Körülbelül ötszáz fős állományról beszélünk, amely a rendőrség szárnyai alá tartozik majd. Természetesen az iskolaőrök hatásköre szűkebb lesz, mint a rendőröké, fegyvert nem viselhetnek, de kiélezett helyzetekben alkalmazhatnak kényszerítőeszközöket. Egyébként közfeladatot ellátó személynek számítanak majd, akiktől szakszerű és arányos intézkedéseket vár el az állam.

– Azt kérdezik többen is, főként a balliberális táborból, hogy nem lehetett volna valamilyen szelídebb formában kezelni az iskolai erőszak problémáját? És a pedagógusok kezébe adni a megoldás kulcsát?

– Szerintem a pedagógusnak nem az a dolga, hogy fizikai erőszakba torkolló konfliktusokat kezeljen. Nem azért választotta a tanítói, tanári pályát, hogy naponta közelharcba bocsátkozzon. Az oktatás, a nevelés a feladata. Felvetődött a biztonsági őrök, őrző-védő kft.-k alkalmazásának gondolata is, de ez megint perekhez és a jogvédők hangos akcióihoz vezetne. Itt egy olyan, az állam által támogatott, kiképzett, a rendőrséghez tartozó őrségre van szükség, amit az agresszornak komolyan kell vennie, legyen az diák vagy felnőtt.

– Meglepte a közvéleményt, de a többség érti, hogy mit akar a törvényjavaslat a büntethetőség alsó korhatárának tizenkét évre történő leszállításával…

– Ez már több területen is tizenkét év, de most az iskolai erőszakot is bevennénk a körbe. Az inzultusok jó része ugyanis súlyos sérüléseket okozó fizikai bántalmazásokkal jár. Az eseteket követő iskolai büntetések írásbeli figyelmeztetések, intők, rovók és így tovább… Ezek hatástalanok, nincs visszatartó erejük. A súlyosabb ügyeknél pedig túlságosan hosszú és bonyolult hivatali eljárások keretében lehet csak intézkedni. A leszállítás viszont egyértelművé tesz mindent, és fontos üzenet diákoknak és szülőknek egyaránt.

– A csomagban a harmadik elem a szülőket veszi célba. A kormány náluk keresi végre a bajok gyökereit?

– Ha egy diák erőszakos cselekményt követ el az iskolában, akkor egy évre felfüggeszthető a szüleiknek járó családi pótlék. Igen, a jogszabálycsomag a gyökerekig akar lehatolni, a családig, az erőszakos diák közvetlen környezetéig. Mert onnan hozza az agresszor azokat a viselkedési mintákat, problémamegoldási modelleket, amelyeket aztán az iskolában érvényesít. Azt mondjuk tehát, hogy a család felelősséggel tartozik azért, hogy a gyermeke hogyan viselkedik az iskolában. És ha agressziót követ el, akkor a családnak is vállalnia kell a következményeket. Láttunk olyan eseteket, különösen az utóbbi időkben, amikor a szülők is agresszorként léptek fel a gyerekeiket fegyelmezni akaró pedagógusokkal szemben.

– Az iskolaőrök nem lesznek kitéve ilyen lincselésszerű elszámoltatásoknak?

– Védi őket a közfeladatot ellátó személyek státusa, azaz ha őket támadják meg, akkor annak komolyabb következményei vannak, mint ha egy átlagpolgárra törnének rá. Szeretnénk eljutni oda, hogy az érintett család ne intézze el egy vállrándítással, hogy a gyermeke a társaira vagy egy pedagógusra támadott az iskolában.

– Ez a családokkal kapcsolatos javaslat forradalmi elem, itt viharos ellenállásra lehet számítani. Felkészült erre a kormány?

– Annyi halogatás után most már hozzá kellett nyúlni ehhez a problémához. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez az elem össztársadalmi jelentőségű lépés. Amúgy komplikált problémakörről beszélünk, és látni kell, hogy önmagában egy iskolaőr hatékony és gyors beavatkozása sem oldja meg a baj lényegét, amelynek nem is az iskolában kell keresni a gyökerét. Az iskola csak terepe, megnyilvánulási helye egy szélesebb konfliktusrendszernek. Ha már itt tartunk, akkor az is a szélesebb társadalmi konfliktuskör része, hogy elszivárog a pedagógus tekintélye. A kormány viszont azt üzeni a javaslattal, hogy tanítót, tanárt megalázni, megfenyegetni, megfélemlíteni és bántalmazni szigorúan tilos. Ezt minden diáknak és minden szülőnek tudomásul kell vennie, származásra és szociális helyzetre való tekintet nélkül. Minden csak ezután következik. A családsegítés, a pedagógusok speciális képzése, azaz felkészítése a konfliktushelyzetek és renitens diákok kezelésére, és még sorolhatnám.

– Milyen visszajelzések érkeztek a törvényjavaslat kapcsán a pedagógus­szakmától?

– Ami az erőszakos cselekményeket illeti, mi csak a jéghegy csúcsát látjuk. A bántalmazott, megalázott pedagógusok a legtöbb esetben szégyellik, ami történt velük. Igyekeznek hallgatni róla. Sokszor otthon is. Ez személyes tapasztalatom. A diákok ugyanígy vannak ezzel, különösen ha az agresszor vagy annak felnőtt környezete bosszút ígér, amennyiben bejelentés vagy feljelentés lesz az ügy vége. Gyakori az ilyesmi. Ismerek olyan pedagógust, aki Gyöngyöspatán dolgozott, de már eljött onnan. Mégsem mer beszélni a vele történt durva esetekről, mert fél a megtorlástól. Sok, brutálisan bántalmazott diák hallgat és szorong. A szüleinek sem mond semmit. De egyre súlyosabb pszichoszomatikus rendellenességek lépnek fel nála, ebből már sejteni lehet, hogy nagy baj van. Hozzáteszem, gyakran a szülők sem intézkednek az esetek kapcsán, mert ők is félnek a megtorlástól.

– A lélek sérüléseivel foglalkozik valaki?

– Ez nem divat. Pedig rendszeresen megesik, hogy a pedagógus bántalmazásáról az agresszor támogató társai videót készítenek, és felteszik az internetre. Ez egyszerűen megsemmisíti a tanító vagy a tanár személyiségét. Ráadásul vannak, nem is kevesen, akik épp azt bizonygatják az ilyen pedagógusnak, hogy te vagy a hibás! Rossz módszereket alkalmaztál!

– Mit szól a tervezethez a szakma?

– A nyilvánosság szintjén még csendben vannak a pedagógusok. De személyes szinten rokonszenvező üzeneteket kapok. A jogvédők persze az agresszort támogatják, hiszen ezzel társadalmi feszültségeket és megosztottságot teremthetnek. De nem volt olyan szakszervezet, illetve szakmai szervezet sem, amely az áldozatok mellett lépett volna színre az iskolai erőszak ügyében. A kormánynak végre tennie kellett valamit. Mint miniszterelnöki megbízott benyújtottam én is egy módosító javaslatot a köznevelési törvényhez a gyöngyöspatai ügy kapcsán. A koncepció célja, hogy a jövőben az oktatásban elszenvedett vélt vagy valós sérelmekért csak oktatási, képzési jellegű kártérítést követelhessen bárki is. Ennek is nagyon itt van az ideje.