A Heim Pál kórház neurológia osztályán a látogató önfeledt alkotásba merülő gyerekeket lát a színes ceruzával, zsírkrétával, társasjátékokkal, könyvekkel teli asztal körül. Erdős Ági pszichológus és művészetterapeuta két éve látogatja a Heim Pál gyermekkórház neurológia osztályát, ahol kézműves foglalkozásokat tart a kivizsgálásokon részt vevő gyerekeknek.

Ági repertoárja mellett kollégái társasjátékkal, játszóházzal visznek színt a gyerekek délutánjaiba. Idén négy új arc is feltűnt a gyermekosztályokon. A Fővárosi Igazságügyi Hivatal 2007 őszén kezdődő jóvátételi programja lehetővé teszi, hogy fiatalkorú bűnelkövetők harminc óra közösségi jóvátételi munkát végezhessenek. A Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálatának háttérintézménye, a Jóvá-Tett-Hely Közösségi Foglalkoztató koordinálása mellett ők az Ágyszínházban teljesítik a jóvátételi munkát, melyet verekedésért vagy kisebb rongálásért rótt ki rájuk a bíróság.

– Az Ágyszínház húsz-harminc önkéntessel és idén négy jóvátételi programon részt vevő fiatallal dolgozik, akik heti rendszerességgel, háromórás foglalkozást tartanak a gyermekosztályokon. Az alapítvány a János kórház, a Heim Pál Gyermekkórház, a Madarász utcai kórház, a Bókai és Tűzoltó utcai klinika osztályain szervez délutáni foglalkozásokat – mondja Erdős Ági, aki két éve jár a Heim Pál Gyermekkórház neurológia osztályára, ahol főként egyhetes kivizsgálásra fekszenek be a gyerekek, de sokan maradnak kórházban hosszabb kivizsgálásra, akár 6-8 hétre is. – Gyakoriak az epilepsziás, depresszív, anorexiás tünetek és izompanaszok. Természetesen minden osztályon más-más problémával nézünk szembe: míg a neurológián újabb kapcsolatot kell kialakítani a folyton változó gyerekcsoporttal, a hematológián és onkológián megviselheti az embert, ha egy hosszabb, szorosabb érzelmi kötődés a gyerekekhez hirtelen megszakad. Volt olyan kollégám, aki egy időre nem tudott bejönni, s amikor az egyik betege meghalt, nehezen dolgozta fel a veszteséget. Amikor első évben dolgoztam az Ágyszínháznál, barátaim csodálkoztak, mi lehet számomra vonzó egy ilyen szomorú helyszínen folyó munkában, de volt, akit sikerült meggyőznöm róla, hogy a gyerekektől kapott szeretet, ragaszkodás egészen különleges módon feltöltik az embert – meséli.

Az idei jóvátételi programba eddig tizenhat fiatalt sikerült bevonniuk. A pártfogó felügyelők javaslatára a bíróság vagy az ügyészség külön magatartási szabályként írja elő számukra a program teljesítését. A pártfogó az elkövetett bűncselekmény súlyossága, a fiatalok érdeklődési köre és motiváltsága alapján döntött arról, melyik fiatalkorú elkövető alkalmas és milyen típusú jóvátételi munkára.

A bíróság, illetve az ügyészség 2007-ben első ízben írt elő közösségi jóvátételi munkát alternatív szankcióként a fiatalok számára, a felfüggesztett szabadságvesztés, próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztása mellett elrendelt pártfogó felügyelet magatartási szabályaként. A jóvátételi munkának fontos nevelői célzata van, a büntetés helyett a fiatalok fejlődésére, az egyéni felelősségvállalásra helyezi a hangsúlyt, mondja a Központi Igazságügyi Hivatal Pártfogói Módszertani Osztályának munkatársa, aki nevének közléséhez valami okból nem járult hozzá.

– A 2006 őszén kezdődő, egyéves projekthez az Ágyszínház négy fiatalt képezett ki animátori munkára. Az ő fejlődésüket a pártfogók és mentorok kísérik figyelemmel. Fontos, hogy ezek a fiatalok, akik kezdetben maguk is lelki problémával, szorongással vagy agresszióval küszködnek, ne érezzék magukat egyedül az új feladatkörben, az új felelősséggel. Ezért mi segítjük, figyeljük, koordináljuk a szolgálatot teljesítő fiatalkorú munkáját. Ketten, egy huszonéves fiú és egy tizennyolc éves gimnazista lány, már teljesítették a harmincórányi szolgálatot a Madarász és Heim Pál gyermekkórházak osztályain – fűzi hozzá.

A tizennyolc éves gimnáziumi tanuló, R. Viki, 2008 őszén sikeresen fejezte be a jóvátételi szolgálatot az Ágyszínház keretében. Vikit és nyolcadik osztályos öccsét tavaly nyáron iskolai verekedésben okozott sérülésért küldte a bíróság a Jóvátételi Hivatalhoz, így lett Viki az Ágyszínház program résztvevője.

Viki a beszélgetésre barátjával, C. Zolival érkezik. Együtt járnak a Katona József Gimnáziumba, és Zoli minden jóvátételi foglalkozásra elkísérte. Lelkesedéssel beszélnek a programról, de a tapasztalt nehézségeket és alkalmasint átélt konfliktusokat sem rejtik véka alá.

– A Madarász utcai kórházban kezdtem a gyerekekhez járni, ahol 3-4 éves betegekkel foglalkoztam – mondja Viki.

A félénk lányt időnként hozzászólással, mosollyal bátorítja barátja. Zoli mesél a program elején átélt szorongásról is.

– Amikor először mentünk Vikivel a foglalkozásra, a Madarász utcán rákbeteg gyerekekhez osztottak be, ahol fertőzésveszély miatt nagyon óvatosan kellett közeledni a betegekhez. Ettől mi nagyon megszeppentünk, mert nem tudtunk a gyerekekkel olyan szabadon játszani, ahogy egészséges gyerekekkel szoktunk – mondja. – Nehéz volt erőt venni magunkon, nehogy a gyerekek észrevegyék rajtunk az ijedtséget, mivel a mi feladatunk pont az, hogy vidámságot, játékot vigyünk a napjaikba – magyarázza Viki.

– A Madarász utcai foglalkozások után, szervezési problémák miatt kerültem át egy-egy foglalkozásra a Heim Pál kórházba és a János Kórházba, ahol cukorbeteg gyerekekkel találkoztunk. Sokan voltak kezelésen, infúziót, gyógyszert kaptak. A foglalkozásokra előre készültünk. Mindig figyeltük azt is, mit szeretnének ők, tehát volt, amikor helyben találtunk ki nekik valamit, vagy ha épp beszélgetni szerettek volna, akkor hallgattuk őket. Mindig máshogy adódott, és figyeltük, mit kíván a helyzet. Gyakran festettünk a gyerekekkel kavicsot, vagy épp memóriajátékot játszottunk, ahol sokszor jobban teljesítettek, mint mi. Öröm volt, hogy túltesznek rajtunk, annyira jó képességűek, olyan okosak voltak. Az egyik kedvenc foglalkozásunk pedig a maszkkészítés volt – meséli Viki.

– A foglalkozásokból sokat tanultunk mi is: én például próbálok leszokni a dohányzásról, ami elég nehezen megy. De a rákbeteg gyerekek rádöbbentenek arra, mit teszek magammal, amikor cigizek, és milyen kincs az egészség. Tehát a káros szenvedélyekről próbálok leszokni. A foglalkozások nagyon jól lekötöttek, úgy éreztem, értékes dolgot csinálok, valamilyen más dologgal foglaltam le magam, mint amit egyébként tennék – fűzi hozzá Zoli.

– Én rájöttem, hogy mennyire kötődöm a gyerekekhez; remélem a jövőben is lehetőségem lesz bébiszitterként gyerekekkel dolgozni – mondja Viki.

Jelenleg mindketten a Katona József Gimnázium tizedik osztályos tanulói, Zoli informatikusként szeretne elhelyezkedni, a gimnázium mellett pedig szobafestőként és árufeltöltőként is dolgozik. A jóvátételi szolgálat alatt felmerülő probléma is a két fiatal szoros időbeosztásából adódott. Az egyeztetés, a közös foglalkozások ütemezése gyakran nehézséget okozott, az iskolai hiányzások hivatalos igazolása és az együttműködés a program mentoraival nem volt mindig zökkenőmentes.

– A szervezési problémák és az egyeztetés nehézségei ellenére is úgy érzem, szerencsés voltam, hogy az Ágyszínház foglalkozásain részt vehettünk Zolival. Sokat tanultunk magunkról is, és a jövőben is talán szeretnék majd visszajönni, mert szerettem itt dolgozni – mondja Viki.

Az Igazságügyi Hivatal szakembere bepillantást ad a jóvátételi programra vonatkozó fejlesztési tervekbe is:

– A fejlesztési terv többnyire olyan logisztikai problémákkal foglalkozik, mint például a fogadószervezetek választása és a szervezeteken belüli kommunikáció. Mi történjen az olyan, kevésbé látogatott, várostól távolabb fekvő szervezetekkel, mint például Csillebérc: hiszen alkalmanként nehéz összehangolni az időbeosztásokat, nem szeretnénk sem az önkénteseknek, sem a jóvátételt teljesítőknek nehézséget okozni a nehezen megközelíthető szervezetekkel. A Hivatal a mentorok és jóvátételi programon részt vevő fiatalok kapcsolatát, a belső kommunikációt is próbálja javítani: hogyan lehet hatékonyan nyomon követni és kiértékelni a munkafolyamatot, hogyan lehet meghatározni egyéni feladatokat és szerepköröket.

A Hivatal munkatársa szerint ezeket a kérdéseket elsősorban összpontosított szervezéssel, az idei tapasztalatokkal gazdagabban, előrelátással lehet megoldani.

– A jövőben szeretnénk a részt vevő fiatalok számát növelni, csakúgy, mint a mentorokét és a fogadószervezetekét, de nem szabad elfelejteni, hogy önkéntesekre van szükségünk. Az Országos Bűnmegelőzési Bizottság szerencsére minden évben közzétesz pályázati felhívásokat, melyek a fiatalkori bűnmegelőzési célzatú projekteket is támogat. Idén szervezett jóvátételi projektünk kifejezetten fiatalok számára jelent fejlődési lehetőséget, hiszen a fiataloknak pozitív jövőképet és életutat mutatunk. Idén összesen 16 plusz két fiatalt foglalkoztattunk több mint négy szervezetnél, ebből 16 volt bűncselekményt elkövető, kettő pedig önkéntes kísérő személy, az elkövetők barátja vagy barátnője – fűzi hozzá a Hivatal munkatársa. – Az esetek nagy részében a fiatalok aktívan részt vesznek a foglalkozásokban, idén két esetben akadtak problémák, kiesések. Amennyiben a fiatalok nem végzik el a rájuk kirótt munkát, ezeket a problémás fiatalokat más szervezethez, más típusú munkára osztják be a szervezők. Amennyiben a fiatal nem teljesíti a programot az előre kiszabott idő alatt, megszegi a pártfogói felügyelet magatartási szabályait, vádat emelhetnek ellene, vagy elrendelhetik a szabadságvesztés végrehajtását. Szerencsére ilyen végletes esettel még nem találkoztunk, s bizakodva nézünk a program folytatása elé. A programot természetesen szeretnék kiterjeszteni, s tervben van a fővároson kívül eső intézmények bevonása is. A Fővárosi hivatal mellett jelenleg Miskolcon működik közösségi foglalkoztató, de szeretnénk a jóvátételi programot vidéki hivatalokba is kiterjeszteni, több megyei hivatalt bevonni. A program nem forrásigényes, nincsenek költséges és komplex munkaeszközeink. Elsősorban figyelmes szervezést és önkénteseket igényel.

Az Ágyszínházban az elmúlt két évben történő változásokról már Erdős Ági pszichológust és művészetterapeutát kérdeztük, aki animátori feladatai mellett az Ágyszínház kommunikációs- és külkapcsolati teendőit is végzi.

– Az Alapítvány vezetője és alapító tagja a korábban televíziós szerkesztőként tevékenykedő dr. Szemenyei Betti kezdetben egyetemistákból szervezte az önkéntesek csoportját. A Zugló TV-hez kötődő, zuglói telephelyű alapítvány szervezése mellett, az első években az animátorok egyetemisták, főiskolások, gyakorló pszichológusok és pedagógusok közül kerültek ki. Ám Betti és a szervezők szerették volna ezt a relatíve hasonló érdeklődésű, hátterű, többnyire fiatal harmincas korosztályt kibővíteni. Az Ágyszínház ma fiatal egyetemistáktól nyugdíjas nagymamákig számos korcsoportból, hivatásból, háttérből származó kis csapatot tudhat magáénak – fűzi hozzá Erdős Ági. – A kollégák közt van gyógypedagógus, óvónő, tanár, közgazdász, pszichológus, kohómérnök, telefonszerelő, nyugdíjas nagymama is. A csoport nagyszerűen összekovácsolódott, s ez a szoros baráti kötelékre épülő közösség fontos számunkra. Az Ágyszínház programjának erős pedagógiai, személyiségfejlesztő, akár fegyelmező hatása is van. Ezért olyan értékes a Jóvátételi Hivatal által felajánlott lehetőség az egyébként javítóintézetbe küldendő fiatalok számára – mondja Erdős Ági.

A tizenhat éves Ágyszínház 1991-től kezdetben önerőből és alapítványi támogatásból, természetbeni adományokból (ajándékok, játékok, eszközök) tette lehetővé a terápiás programok működését. 2008-ra több alapítványi és céges támogatót sorolhat partnerei közé. A Bringo Hintó Kft. és a Mol nagyobb összegek egyszeri adományozásával járult hozzá a programok kivitelezéséhez. Az Ágyszínház másfél évtizede működő programja továbbra is szeretettel fogadja önkéntes animátorok jelentkezését a folyamatos képzésekre, foglalkozásokra, és várja a jóvátételi program iránt érdeklődő mentorok, szervezők jelentkezését.

Villányi Viktória