Az ’56-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára sokan keserű szájízzel emlékeznek vissza. Az emléknapnak példátlan rendőri erőszak vetett véget: a Fidesz budapesti ünnepi nagygyűlésén részt vevő tömeget víz- és hangágyúval, gumilövedékekkel és könnygázgránátokkal oszlatták föl a karhatalom egyenruhásai. A tíz évvel ezelőtti eseményeket szemtanúk beszámolói alapján idéztük föl.

2006 ősze meglehetősen eseménydús időszak volt a magyar politika történetében. Szeptemberben kiszivárgott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök balatonőszödi beszéde, ami lényegében arról szólt, hogy a kampányban hazudnia kellett az MSZP-nek a választási győzelme érdekében. A hír erősen felborzolta a kedélyeket: sosem látott tömegben felháborodott emberek vonultak spontán módon a fővárosi és vidéki közterekre, hogy követeljék a miniszterelnök távozását. Sokak eltökéltségét csak fokozta a kormányfőnek az a mondata, hogy „tüntetésekre ugyan számítani lehet, de majd megunják és hazamennek”. Az utcai demonstrációk mindennapossá váltak, közülük a legemlékezetesebb a magyar televízió Szabadság téri székházának szeptember 18-i ostroma volt.

Október 23-án a Fidesz délután az Astoriánál tartott nagygyűlést az 1956-os hősök emléke előtt tisztelegve.

Előző este rendőrök szorították ki a tüntetőket a Parlament előtti Kossuth térről, majd a területet kordonokkal vették körbe. Itt tartotta meg másnap zártkörű megemlékezését Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő. Mindez olaj volt a tűzre. 23-a délelőtt többezres tömeg vonult végig a városon, sok helyütt már a demonstrálók és az egyenruhások közötti összecsapásokra is sor került. Zavargás tört ki többek között az Erzsébet téren, néhány száz méterre a Fidesz és a KDNP közös ünnepségének helyszínétől, ahol az időközben több tízezresre növekedett tömeg mit sem sejtve hallgatta a rendezvény felszólalóit, köztük Wilfried Martenst, az Európai Néppárt elnökét és Orbán Viktort, az akkori ellenzék vezető politikusát.

Mindeközben a rendőri erőket folyamatosan támadó, erőszakos tömeget hagyták egyesülni a Fidesz-rendezvény békés résztvevőivel, sőt, az egyenruhások szép lassan rátolták a tömegre az összecsapásokban részt vevő csoportok megvadult tagjait. Pigler István alezredes a tragédia elkerülése végett többször is javasolta a tömegoszlatás felfüggesztését, ám a kezdeményezés ellenére, felsőbb vezetői utasításra tovább folytatták az akciót.

– A rendezvény végeztével összetalálkoztam néhány ismerősömmel, akikkel beszélgetésbe elegyedtünk. Eközben lettünk figyelmesek a Deák tér felől hallható robbanásokra. Bár furcsálltuk, kezdetben mégis azt gondoltuk, az ünnepnap alkalmából tűzijátékot lőttek föl. Mint később kiderült, ez igaz is volt, ám mi nem a fényjáték robaját hallottuk – emlékezik vissza egy neve elhallgatását kérő fiatal férfi. Neki még időben sikerült kereket oldania, mielőtt kilátástalanná vált a radikálisok elszigetelése a békés tömegtől. Ezt és a folytatást már otthonában, a televízió híradásaiból követte nyomon.

Másoknak nem volt ekkora szerencséje. Sokan – mivel nem kaptak pontos tájékoztatást, hogy merre hagyják el a helyszínt, amire egyébként idejük sem lett volna – a tömegben ragadtak. Emiatt lapunk több munkatársa is személyesen élte át, hogyan vált Budapest belvárosa pillanatokon belül csatatérré. A rendőrség hatalmas erőket mozgósított, vidékről szállították az erősítést a fővárosba.

– A megemlékezés után családommal a Deák tér felé vettük az irányt, szerettünk volna hazamenni. A hatalmas tömegben lassú volt az előrejutás, talán fél óra is eltelt, mire a Dohány utcához értünk. Ott már addigra eluralkodott a káosz, szájról szájra terjedt a hír, hogy a tömeget kivont karddal oszlatják a lovas rendőrök. Mindenki szaladt, amerre látott, egymást taposták az emberek, babakocsis, kisgyermekes családok, idős hölgyek és urak, fiatal férfiak és nők fejvesztve menekültek. A harcok közben az egyenruhások két részre szakították a tömeget: egyik részüket a Blaha Lujza tér, másik részüket a Ferenciek tere felé szorították. A rendőri brutalitásra válaszul a tüntetők egy csoportja építési anyagokból rakott barikáddal lezárta az Erzsébet hidat. A zavargások csak hajnalban értek véget – emlékezik vissza egyik kollégánk. Hozzáteszi, nekik szerencsére nem esett nagy bajuk, noha a harcok közben szélnek eresztett könnygázból és füstből ők is beszippantottak egy jó adagot. Másokat a szabálytalanul, fej és felsőtest magasságában kilőtt gumilövedékek sebesítettek meg. Csorba Attilát a Blaha Lujza térnél találták el egy tölténnyel. Ennek következtében az agya megsérült, bal szemét később kioperálták. 80 százalékos fogyatékosságot szenvedett, gyakorlatilag alkalmatlanná vált a munkavégzésre. 2011-ben első fokon egyszeri 15 millió forintos kártérítést ítélt meg javára a bíróság, de nem kötelezte életjáradék fizetésére az alperes Készenléti Rendőrséget. A tragédia ezzel még nem ért véget: a férfi ügyvédje három évvel később közölte, ügyfele öngyilkos lett. „Volt egy rossz szeme, meg egy jó. A jót kilőtték, a rosszal meg nem látott. Súlyos depresszióba esett, és amikor felhívtam az édesanyját, megdöbbenéssel kellett értesülnöm arról, hogy Attila tragikus körülmények között meghalt” – tudatta Zétényi Zsolt.

Néhányan a sérültek közül

(A Balsai-jelentés alapján)

Kenéz Károly ötgyermekes kávézótulajdonos, 75 százalékos látásromlás.

A munkahelyéről tartott hazafelé, amikor rohamrendőrökkel találta szemben magát. Hiába lengette fehér zsebkendőjét a megadás jeleként, az egyik egyenruhás fejmagasságra leadott rá egy lövést. Nem sokkal később menekülés közben hátulról is eltalálta egy gumilövedék. Többször műtötték, nem sportolhat, nem emelhet, így az életminősége nagymértékben romlott.

Farkas Tibor 44 éves család­apa, comb- és hátlövések.

Feleségével és barátaival emlékezett a forradalomra, eközben lőttek rá és találták el többször is. Testéből másfél órás műtéttel vették ki a 17,5 mm kaliberű műanyag golyót.

Szabó Balázs, munkaképességét 50 százalékban elveszítette

Egész nap nem hallgatott rádiót, nem nézett televíziót, fogalma sem volt, mi történik a fővárosban. Autójával való parkolása után egy gránát mellette esett le. A robbanás a bal kezén két ujját oly mértékben roncsolta, hogy amputálni kellett.

Kis László tanár, egykori lelkész, családapa, koponyatörés, 67 százalékos rokkant.

Nem vett részt a nagygyűlésen, tanítványával estefelé érkezett Budapestre. Hazafelé tartottak, amikor rendőrök váratlanul fejbe lőtték, tanítványát megverték. A klinikán három napig altatták, nem volt biztos, hogy túléli. A koponyatörésen kívül agyvérzést, homloklebeny-sérülést és agysérülést szenvedett.

Tálos Lőrinc, a Tilos Rádió akkori munkatársa

Gumilövedékkel lőtték meg a Múzeum körúton este kilenc és negyed tíz között. A sajtó fotósaként megkülönböztető sárga mellényt viselt, feltartott kézzel, egyedül közelített a járdán a rendőrök felé, amikor háromszor is rálőttek, egyik lövés a nyakán találta el.

Nagy László, fél szemére megvakult.

Szemtanúk és videofelvételek igazolják, hogy a Dob utcában 15-20 méterről, fejre célzott lövést kapott egy rohamrendőrtől. Szájpadlásán keresztül vették ki az arcüregéből a másfél centis gumilövedéket, amely az arccsontját is darabokra törte. Bal szemére véglegesen megvakult, térlátását elveszítette, ezért nem dolgozhat tovább az építőiparban.

Baronics Zsolt, maradandó látáskárosodás.

A nagygyűlés után egy kávézóba tért be, hogy a mosdóba menjen. Az épületből való távozás után találta el bal szemét egy gumilövedék.

***

2011 februárjában, amikorra a sajtót szinte minden sérült fényképe és története bejárta, Gyurcsány Ferenc így reagált egy kiskunhalasi lakossági fórumon a kilőtt szemekért érzett felelősségét firtató újságírói kérdésre: „Emberek szemét? Ön hány ilyen emberről tud?”.

Vágó László őrnagyot a véres tömegoszlatás után alezredessé léptették elő. Később nyugdíjba vonult, és az egyik fővárosi bevásárlóközpontban dolgozott biztonsági őrként. Sajtóinformációk szerint a 38 évesen leszerelt Vágó 241 ezer forint nyugdíjat kapott. A férfi osztaga az Astoriánál emelte ki a tömegből és bilincselte meg Fábián Gábor sértettet, akit brutálisan bántalmaztak a rendőrök. A vád szerint a parancsnok odalépett a megbilincselt sértetthez és eltörte az ujját. Első fokon 18 hónap börtönbüntetést kapott, amelyet három évre felfüggesztettek.

Nem Csorba Attila volt az egyetlen, aki megsebesült aznap. Az esemény után több tucat sérültet, köztük súlyos vagy életveszélyes állapotban lévőket láttak el a mentők. A Honvéd Kórházba érkezők közül például három ember koponya-, illetve mellüregi sérülést, valamint agyburok alatti bevérzést szenvedett, sebük jogilag súlyos, életveszélyes minősítésű, mert a testüreg megnyílásával járt.

Az, hogy a gumilövedékek használata nem vezetett halálos kimenetelű tragédiához, csak a szerencsének köszönhető.

A megvadult, azonosító nélküli rend­őrök válogatás nélkül földre tepertek mindenkit, aki az útjukba került, kézzel, tonfával, sok esetben viperával ütötték, rúgták a földön fekvő embereket. Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője békésen fordult a felbőszített egyenruhásokhoz, megpróbálta csillapítani az indulatokat, ám e gesztusa miatt eszméletlenre verték. „Van egy fejsérülésem, eltört az egyik lapockám, a vesémre is kaptam egy kisebb ütést és szájba vágtak” – nyilatkozta lapunknak a kórházat elhagyva. Vértesaljai László jezsuita szerzetessel hasonlóan bántak el, őt ráadásul annak ellenére verték meg, hogy papi ruhában próbált békíteni.

Egy másik kollégánk is érdekes történetről számolt be. A történtek időpontjában épp két külföldi, hazánkban tartózkodó diákot patronált.

– Thomas és Jamie 2006 októberében érkezett Budapestre, hogy itt töltsék az érettségi utáni úgynevezett lazító évük első felét. Költségeik tetemes részét egy brit alapítvány ösztöndíját elnyerve fedezték. Thomas angol-magyar, katolikus szülők gyermeke, Jamie-ről viszont nem sokat tudtunk. A két fiú október 23-án koncertre indult a Bazilika mellé. Csakhogy addigra már elszabadult a pokol a belvárosban. Mivel a „kék” metró alagútjába könnygázgránátot lőtt egy rendőr, az Arany János utcai megállónál Jamie rosszul lett, asztmásan nem bírt úrrá lenni a helyzeten. Szerencsére hamar segítettek rajta, így saját lábán indult el hazafelé Tommal együtt. A nagy kavarodásban azonban elveszett útközben. Tom időben hazaért, kétségbeesve hívott minket, hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Jamie éjfél körül került elő. Kiderült, hogy egy a nagygyűlés utáni rendőrtámadás elől elmenekült magyar család mentette ki őt a rendőrattak elől. Megvacsoráztatták, vigyáztak, nehogy bajba kerüljön, s amikor kicsit lenyugodott az utca, hazavitték autóval a külvárosi lakásba. Az elnyert ösztöndíj egyik feltétele volt egy blog írása. Jamie blogján már másnap reggel fönt volt a beszámoló arról, hogy Budapesten antiszemita csőcselék randalírozott, de a kormány erőfeszítéseinek hála nem lett véres pogrom az eseményekből.

Tíz év elteltével is sokan felteszik a kérdést: vajon mi lett a következménye ennek a példátlan rendőri brutalitásnak, amit ezernyi fotó és videofelvétel bizonyít? A válasz még mindig ugyanaz: tulajdonképpen semmi. Jogorvoslatra sok esetben nem is számíthattunk, hiszen a rendőrök többségén nem volt az azonosításukhoz szükséges jelvény. A tömegoszlatásra – ami a Balsai-jelentés szerint is indokolatlan, szakszerűtlen és törvénysértő volt – utasítást adó rendőri vezetők pedig, akik mindvégig tagadták bűnösségüket, gyakorlatilag megúszták a felelősségre vonást. Az ügyészség a tévészékház ostrománál és az azt követő napokban, illetve október 23-án a főváros utcáin történtek kapcsán jobbára mulasztással elkövetett katonai bűncselekmények miatt emelt vádat három rendőr tábornok, köztük Bene László akkori országos és Gergényi Péter akkori budapesti főkapitány, valamint egy tucatnyi rendőr ellen. A 2013 szeptemberében kezdődött büntetőperben két évvel később, 2015 őszén hirdettek ítéletet a Fővárosi Törvényszéken. Gergényi Péter enyhe büntetést, megrovást kapott, a Bene László volt országos főkapitány elleni eljárást megszüntette a bíróság. A 14 vádlottból Gergényin kívül még egy személy kapott megrovást: ő a tévészékház ostrománál volt a rendőri erők helyszínparancsnoka 2006-ban. Megszüntették viszont a Rendészeti Biztonsági Szolgálat egykori parancsnoka, Dobozi József elleni eljárást is. Gyurcsány Ferenc pedig – aki egy héttel később , a parlamentben védelmébe vette a rendőrséget, azt mondta, szerinte az október 23-i fellépés összességében törvényes, indokolt és arányos volt – él és virul, hol itthon, hol külföldön szónokol, most épp a kényszerbetelepítés elleni harccal szembemenve.

Szencz Dóra