Kacifántos gyerekek

A KSH adatai szerint a 2021–2022-es tanévben mintegy másfél millió gyermek járt óvodába, általános- és középiskolába. Közülük több mint 97 ezernél állapítottak meg sajátos nevelési igényt (SNI), ami az összlétszám több mint hat százaléka. A szakértők szerint azonban a diagnosztizált eseteknél valójában többen lehetnek az érintettek. Az emelkedés leginkább az autizmusspektrum-zavarral élőknél és a súlyos tanulási rendellenességgel küzdőknél figyelhető meg.

Az önállósodás útján

Az SNI- és BTMN- (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) gyermekek szülei a közösségimédia-felületeken elsősorban az iskolakeresés nehézségeiről, a fejlesztő foglalkozások fontosságáról, az évismétlés okozta lelki traumákról posztolnak leginkább. A valós vagy vélt kirekesztéstől tartva azonban problémáikat, személyes tapasztalataikat sokszor csak név nélkül osztják meg sorstársaikkal. Mondandójuk egyvalamiben közös: mindannyian azt szeretnék, ha gyermekük empatikus, megértő és elfogadó közösséghez tartozna…

A segítő csoportokat Majorné Kutfey Beatrix is nagyon fontos fogódzónak tartja, mert mint mondja, 22 éves értelmi fogyatékos, autista fia születésekor ezek a lehetőségek még nem voltak meg. Így neki és családjának lényegében egyedül kellett feldolgoznia Máté fogyatékosságát, amivel nem volt könnyű szembesülnie.

– Máté normál iskolába, integrált osztályba járt, ahol több SNI-gyermek is tanult, de autista ő volt egyedül. Az intézményben minden segítséget és támogatást megkaptunk, soha nem éreztünk kiközösítést. Óriási eredménynek tartom, hogy bár hároméves koráig nem beszélt, halmozottan fogyatékos gyermekként írni és olvasni is megtanult. A lovas terápiától az úszásig igyekeztünk minden lehetséges fejlesztő foglalkozást megadni neki, esténként együtt tanultunk, miközben külön gyógypedagógusok is foglalkoztak vele. Középiskolai tanulmányait már speciális intézményben folytatta, ahol három szakmát is elsajátított: konyhai kisegítő, állatgondozó, illetve háztartásvezető képesítést szerzett. Nagyon jól főz, de a tájékozódás, az önálló közlekedés is az erősségei közé tartozik.

Az édesanya arról is beszámol, hogy munkahelyén, a Somogy Vármegyei Kormányhivatal Családtámogatási és Társadalombiztosítási Főosztályán is tapasztalja az SNI-gyermekek, különösen az autizmusspektrum-zavarral élők számának emelkedését. Úgy látja, tíz-húsz évvel ezelőtt a szülők még sokkal nehezebben nyugodtak bele gyermekük fogyatékosságába, jobban takargatták a problémát, de a média felvilágosító munkájának köszönhetően ma már a társadalom is sokkal elfogadóbb.

– A legfontosabb célunk most az, hogy minél inkább az önállósodás felé tereljük Mátét, és találjunk neki megfelelő, részmunkaidős állást, mert minden vágya, hogy dolgozzon, elsősorban mezőgazdasági területen, leginkább lovardában.

Téves riasztások?

N. Kollár Katalinnak, az ELTE PPK Tanácsadás- és Iskolapszichológia Tanszéke címzetes egyetemi tanárának tájékoztatása szerint a gyerekek sokkal nagyobb százaléka érintett BTMN-nel, mint SNI-vel.

– Hogy ki BTMN-es és ki SNI-s, az a tünetek súlyossága és a szabályozás mellett az aktuális trendektől is függ. A 2000-es évek elején például erőteljesen megugrott az SNI-diagnózisok száma, ám később az ellátás magas költségvonzata miatt változtattak a szabályozáson, így az esetek hányada is csökkent. Vagyis az érintettek körének meghatározását az is befolyásolja, hogy az ellátórendszer mekkora nyomást gyakorol a szakértői bizottságra. Tény, hogy a rendszer jelenleg voltaképpen alulfinanszírozott, illetve szakemberhiánnyal küzd, emiatt az előírt heti fejlesztőfoglalkozások sokszor nem tudnak maradéktalanul megvalósulni. Emellett a szülők is vonakodnak az SNI-címkétől, egyrészt a nehezebb iskolaválasztás, másrészt a társadalomban jelen lévő megbélyegzés miatt.

N. Kollár Katalin kifejti, hogy a KSH összesített adatai szerint az elmúlt években valóban növekedett a közoktatásban részt vevő SNI- és BTMN-tanulók száma, ám ha az egyes mutatók mögé tekintünk, ennél árnyaltabb kép rajzolódik ki előttünk.

– Az érzékszervi fogyatékosság, különösen a súlyos látászavar esetén például némi csökkenés figyelhető meg az érintettek számát illetően, ami egyértelműen a koraszülött-ellátás fejlődésével magyarázható. Ugyanakkor az autizmusspektrum-zavarral élő diákok száma gyarapodott. Ezzel kapcsolatban azonban fontos hangsúlyozni, hogy az idegi fejlődési rendellenesség diagnózisának felállítására csak 2001 óta van lehetőség, azóta viszont folyamatosan bővülnek az ismereteink. A spektrumzavar az utóbbi húsz évben a szakma és a közgondolkodás élénk érdeklődését váltotta ki. A széles körű tünetegyüttes alapján olyan gyermekeket is „autizmusra vizsgáltak”, akik valójában nem szenvedtek a spektrumzavarban. Lényegében ugyanez történt a 90-es években a diszlexia, vagyis az olvasás elsajátításának nehézsége terén is.

Az egyetemi tanár kifejti, hogy napjainkban az autizmus mellett a súlyos figyelemzavar mint tanulási rendellenesség kerül leginkább a fókuszba. A KSH adatai szerint az utóbbi tíz évben lényegében a duplájára emelkedett az érintettek száma, ami a szakértő szerint életmódbeli változásokkal is magyarázható. A túlzott mértékű digitáliseszköz-használat miatt ugyanis háttérbe szorulnak az egészséges személyiség- és készségfejlesztő, kreativitást, mozgást és kommunikációt erősítő tevékenységek. Ráadásul feltételezhetően az állandóan vibráló monitorfény is elmélyítheti a figyelemzavart.

Ugyan az egyetemi képzésben a klinikai pszichológia mellett továbbra is népszerű a tanácsadás- és iskolapszichológia szakirány, az iskolapszichológia ezen belül mostohagyereknek számít a többi szakterülethez képest. Izgalmas, de nagyon összetett, nehéz hivatásról beszélünk, ahol a pedagógusfizetésekhez igazodó illetmények messze alulmúlják a magánszféra vagy általában az egészségügyi szektor által kínált bérszínvonalat.

Fontos a korai fejlesztés

Dr. Benczéné Csorba Margit, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények tagozatának elnöke arról beszél, hogy az SNI-gyermekek mintegy százezres táborának felét éppen azok a súlyos tanulási zavarral küszködő diákok alkotják, akiknek a száma emelkedett az utóbbi években.

– A tanulási problémákkal küzdő gyermekek mindig is részei voltak a közoktatásnak, de a minket körülvevő felgyorsult digitális világban sokkal nagyobb figyelmet kap a fejlesztésük, amire a szülők sem technikailag, sem tartalmilag nincsenek minden esetben felkészülve. Az SNI-gyermekek nagyon nehezen alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, a kommunikációs elvárások és az információrengeteg feldolgozása is jókora kihívás számukra. Ezzel párhuzamosan a szülőknek és a pedagógusoknak is komoly próbatétel igazodni a felgyorsult világhoz, miközben a harmonikus, nyugodt, többgenerációs családi környezet a hagyományos formában már alig-alig létezik, pedig erre a fogyatékossággal és tanulási zavarral élő gyermekeknek volna leginkább szükségük.

A kaposvári Bárczi Gusztáv Módszertani Központ főigazgatója üdvözli, hogy ma már csaknem négyszer annyi gyermeknek van lehetősége részt venni a 3 éves kor előtti korai fejlesztőfoglalkozásokon, mint egy évtizede. Minél hamarabb kerül sor a terápiákra, annál jelentősebb eredményeket lehet elérni a különböző sérülések kiküszöbölésénél. Ehhez azonban a szülők együttműködése is szükséges. Vannak, akik nagyon nehezen fogadják el a problémát, abban reménykedve, hogy gyermekük „majd kinövi” a rendellenességet.

– Az SNI- és BTMN-gyermekek egyrészt a többségi iskolákban integráltan, másrészt szegregált gyógypedagógiai intézményekben tanulhatnak. Előbbiben a tanulóknak további mentorálásra lenne szükségük. Külföldön, például Olaszországban rendkívül jól működik az úgynevezett kéttanáros modell, amikor a pedagógus mellett gyógypedagógus, illetve fejlesztő szakember is jelen van az osztályokban. Sajnos hazánkban ennek a módszernek nincsenek meg a hagyományai.

A munkaerőpiacon

A Kaposvári Egyetem címzetes egyetemi tanára hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő és a tanulási zavarokkal küzdő gyermekek majdani munkaerőpiacra lépésének a munkaerőhiány árnyékában is óriási jelentősége van.

– Ezek a gyermekek diagnózisuktól függően felnőttként jellemzően az egyszerűbb munkafolyamatokban, például pakolásban, csomagolásban, dobozolásban tudnak sikeresen érvényesülni. Az autistáknak többek között nagyon jó a monotóniatűrő képességük és a számítógéphez való viszonyuk. Egyetértek a kormány azon álláspontjával: nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezek a fiatalok kívül maradjanak a munka világán. Ugyanakkor nekik is szükségük van arra, hogy az önbecsülésük a helyére kerüljön, miközben pénzt keresnek. A kaposvári Bárczi Gusztáv Módszertani Központ egyik korábbi projektjében például sikeresen tudtuk összehozni a munkáltatókat a szakiskolákban, illetve felsőoktatási intézményekben tanuló fiatalokkal, akik a gyakorlatban is eredményesen próbálhatták ki a különböző munkafolyamatokat.

A gyógypedagógus hangsúlyozza, hogy az intézmények fontos feladata a többségi társadalom tagjainak érzékenyítése is. Kaposváron például ha egy intézmény először fogad SNI-gyermeket, akkor a Módszertani Központ gyógypedagógusai mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak felkészítő, félelmeket eloszlató foglalkozásokat szerveznek. Ezekre a tréningekre a diákoknak is szükségük volna, hogy elfogadóbbá, segítőkészebbé váljanak, elsajátítsák a másokkal szemben alkalmazható különleges bánásmódot, és megtanulják értékelni saját helyzetüket.