Karácsony: de mit is ünneplünk valójában?
Karácsony – a világ egyik legismertebb és legszélesebb körben megült ünnepe, mégis sokan csak sejtik, honnan ered, mit jelképez, és hogyan alakult ki a mai formája.
A keresztények számára Jézus Krisztus születésének emléknapja, másoknak a szeretet, az összetartozás és a család ideje. A magyar hagyomány pedig különös színt visz az ünnepbe: nálunk „két karácsony” is létezik – a nagykarácsony és a kiskarácsony.
A karácsony vallási jelentése
Karácsonykor a keresztény világ Jézus Krisztus születésére emlékezik. A Biblia nem rögzíti pontosan a dátumot, így évszázadokon át többféle időpont merült fel. Végül a 325-ös niceai zsinat határozta meg a karácsony időpontját december 25-ére, elválasztva azt a vízkereszttől (január 6.).
A latin elnevezés – Nativitatis Domini vagy Natalis Domini – egyértelműen „az Úr születésére” utal. A nyugati kereszténység ezen a napon ünnepel, míg a keleti ortodox egyházak a Julián-naptár szerint számolnak, ezért náluk a karácsony január 7-re esik.
A karácsony vallási jelentősége a húsvét után a második legfontosabb, ám gyakorlati elterjedtsége miatt sokak szerint ez a legnagyobb ünnep, amely az öröm, a békesség, a megváltás és az újjászületés üzenetét hordozza.
Nagykarácsony és kiskarácsony – különleges magyar hagyomány
A magyar nyelv egyedülálló a karácsony megnevezésében. A karácsony szó eredete vitatott: egyesek a latin incarnatio (megtestesülés) szóból, mások a szláv eredetű korcun („átlépő”, azaz napforduló) szóból származtatják.
A magyar nyelvben élő kifejezés – „két karácsony” – szerint a nagykarácsony december 25., míg a kiskarácsony január 1., azaz újév napja. Ez a népi szóhasználat is mutatja, milyen mélyen gyökerezik az ünnep a magyar kultúrában.
Az ünnep pogány gyökerei
A karácsony időpontja nemcsak teológiai döntés eredménye: a kereszténység tudatosan választotta a téli napforduló környékét, mivel az antik pogány világban is ünnep volt ez az időszak. A római Mithrász-kultuszban például a Napisten születésnapját ünnepelték december végén – a világosság győzelmét a sötétség felett. A kereszténység erre az ünnepre „ültette rá” Jézus születésének ünnepét, új tartalommal töltve meg a régi hagyományt.
Hogyan ünnepelnek a keresztény felekezetek?
A katolikus liturgia sajátossága a karácsonyi három mise:
- az éjféli mise Jézus örök, isteni születését ünnepli,
- a pásztorok miséje az emberként való megszületésére emlékeztet,
- a karácsonyi ünnepi mise a kegyelmi újjászületést hangsúlyozza.
A pápa karácsony napján „urbi et orbi” áldást ad – Rómának és az egész világnak szólóan.
A protestáns egyházak karácsonya egyszerűbb, templomaikat nem díszítik fel, az ünneplés puritánabb, de a lelki tartalom itt is kiemelkedő.
Assisi Szent Ferenc és a betlehemi jászol
A karácsonyi ikonográfia központi alakja a jászolban fekvő újszülött Jézus, mellette Mária és Szent József. A betlehemezés hagyománya Assisi Szent Ferenctől ered, aki 1223-ban az éjféli mise alkalmára egy barlangot rendezett be, hogy megelevenítse Jézus születésének történetét. A templomokban azóta is állítanak betlehemet, főleg katolikus körökben.
Karácsonyi szokások és magyar hagyományok
A karácsonyfa-állítás a 17. századtól német területekről terjedt el, Magyarországon mára elmaradhatatlan elem. A szaloncukor a 19. század elején vált a karácsonyfa díszévé.
A néphagyomány szerint karácsonyt megelőzi az advent, a várakozás ideje. A szenteste böjti hangulatban telt: virrasztással, halételekkel, imádsággal. A paraszti kultúra gazdag karácsonyi népszokásokat őrzött meg: betlehemezés, paradicsomjáték, kántálás – mindezek a közösség összetartozását, hitét és ünneplését fejezték ki.
A karácsony üzenete ma is aktuális
Bár a világ változik, és sokan már vallási háttér nélkül ünneplik a karácsonyt, az alapüzenet – a szeretet, a békesség, az új kezdet lehetősége – örök. Legyen szó nagykarácsonyról vagy kiskarácsonyról, liturgiáról vagy családi vacsoráról, vallásról vagy hagyományról, a karácsony mindenkit megszólít – ki-ki a maga módján élheti meg.
