Karácsony és húsvét után pünkösdkor is üzen az Isten
Pünkösd ünnepe a Szentlélek eljövetele, a húsvéti ünnepkör záró eseménye.
Mi lesz a világgal, ha az igazságot az igazságtalanság rabságában tartják? Mi lesz az emberrel, ha az életet a halál rabságában tartják?
A Szentlélek nélkül az Isten távoli volna, Krisztus a múlt személye maradna, az Evangélium halott könyv, az Egyház szervezeti egység, a tekintély csak uraság, a misszió propaganda, a kultusz szellemidézés, a keresztény élet rabszolga erkölcs lenne.
A Szentlélek Jézus lelke, aki Jézus művét történelemmé avatja, egyháztörténetté, amelyben az emberiség üdvössége kibontakozik.
A Szentlélek hozza az emberi újjászületés kegyelmét, és küldetést ad az apostoloknak és a hívő embereknek. Ez küldetés a közösségi életre és a világhoz szóló küldetés.
Szent Pál szolgálatnak mondja, amely a különféle lelki adományok szerint különféle lehet, egyben azonban azonosak: A Lélek adja mindegyiket.
Egy rendkívül fontos tudnivaló az adományokkal és a küldetéssel (szolgálattal) kapcsolatban: „A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy szolgáljon vele”. (1Kor.12,7)
A pünkösd az a nap, amelyen Krisztus misztériuma beteljesül, amelyen az Egyház megszületett és megkezdte vándorútját a földön, mert Krisztus Lelke szállt le rá és ettől kezdve az üdvösséghozó Isten jelen van a világban. Hivatásunkká tette, hogy az Ő életét éljük, és Vele együtt munkálkodjunk a világért.
„Előre” és diadalmas „Fölfelé”, egyetlen nagy ujjongás, amikor Jézus megígéri a Lelket. Arról szól, hogy a jövőnek legalább annyi befolyása van a jelenre, mint a múltnak. Létünk ugyanis, legyen természetes vagy természetfölötti, az Alfa és Ómega két fókuszára van felfüggesztve. Keresztény létünk sem lehet csupán ájtatos zarándoklás a forrásokhoz. Krisztus elsősorban életet hozott és életet bízott ránk, nem csupán katedrálisokat és fóliánsokat.
Krisztus kimondhatatlan kegyelme által sokkal nagyobb az, amit kaptunk, mint amit a Sátán irigysége által elveszítettünk. Az ellenség az első paradicsom boldogságát rabolta el tőlünk, Isten Fia viszont magával ragadott bennünket, hogy helyet adjon Isten belső világában, az Írás szavaival: Isten jobbján!
Az idén június elején ér utol bennünket a pünkösd. Minden mező és minden erdő tele van dalos, színes, illatos allelujával. Aranyló, lázas napok ezek: Fűből, fából, virágból kilobog az élet.
A kérdés: Tudunk-e mi is ilyen érthető, ilyen tiszta tanúságot tenni Isten mellett? Úgy, ahogy a természet tanúskodik a Teremtőről?
Tanúságot tenni több, mint bizonyítani. Annyi, mint a kinyilatkoztatás Istenét kiemelni a kinyilatkoztatás igéiből és tényként állítani a tények közé. A nagy természet bizonyságot tesz a nagy Alkotóról, és mi kicsi emberek, hogyan akarunk tanúságot tenni a nagy Istenről, mi, akik a hatalom igézetében élünk. Kell, hogy az Isten saját bensőkből törjön elő, nőjön ki életünkből, mint a tavasz a földből, füvekből, fákból, virágokból. Maga az Isten világítson gondolatainkból. Maga az Isten gyulladjon föl szívünk szeretetében. Az ember változzon át, ne a jelmezei. Krisztus a lelkekben akar élni, nem holt kövekben, nem poros aktákban, nem személytelen jogi konstrukciókban.
Tudom, ezek is kellenek, de ezek életet nem adnak.
Ma is hullanak a lelkek, összetörnek hivatások, elszürkülnek fiatalok, és szét omlanak évszázados keretek. A lelkek egész erdeje dől ki egy-egy botrány nyomán… és botrányok mindig lesznek a világon. Ez fájhat, de nem befolyásolhat.
A Szentlélek az én életemben akar pünkösd lenni. Belülről jön a Lélek, akkor befelé kell fordulni. Életet akar fakasztani, akkor vágyódnom kell a teljesebb élet után. A Szentlélek ajándék, akkor könyörögni kell érte. Várni kell, hívni kell: Jöjj el, jöjj el, jöjj el Szentlélek Úristen.
Jelen pillanatban földünkön a kereszténység jelenti az egyetlen eszmei áramlatot, amely elég merész és elég haladó ahhoz, hogy gyakorlatilag és hatásosan egy teljes és vég nélküli, tökéletesíthető mozdulattal átölelje a világot, amely a hitet és a reményt a szeretetben teljesíti be.
Egyedül a kereszténység képes rávenni minket arra, hogy ne csak szolgáljuk, hanem szeressük is ezt az óriási vállalkozást, amely magával ragad minket.
Valójában az eszme sem elég, ha nem sugároz erő belőle. Gondolati tartalmakkal még senki sem hódította meg a világot. Az embereket csak akkor ragadja meg az eszme, ha élet árad belőle.
Itt a tavasz – 2022-ben is – millió mozgásával, zsongásával, benne az ember kedélyének felmérhetetlen skálájával és szíve túlcsordult szeretetével. Itt a kultúra mélységeivel és magasságaival, utolérhetetlen gazdagságával. Itt a technika kimeríthetetlen meglepetéseivel. Vajon önmagába zárt értelme van mindennek? Nem mindez a mérhetetlenül gazdag Isten tükröződése? Csak egy lépés kellene még és imádás lenne belőle. A világ ebben az értelemben nem tükre az Istennek, hanem inkább ajándéka, életének kiragyogása.
Kicsiny korokban az emberek is kicsinyhitűek maradnak, a nagy történelmi helyzet a hit lehetőségeit is naggyá teszi.
Soha nem volt még ilyen nagy vágy bennünk, hogy higgyünk. Talán azért is, mert soha ekkora vágy még nem élt szívünkben, hogy segítsünk az elesett embereken.
Aki egyszer rásejtett a Szentlélek működésére, az tudja, hogy minden sugallata támadás a halál ellen, az idő embert koptató hatalma ellen.
Ezért legnagyobb ajándéka az intuitio és a fantázia, amely nem azt látja, ami van, hanem, azt, ami nincs, de aminek lennie kell.
2022 pünkösdjén
Kozma Imre
A Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője
