Karácsony Gergely diadala

A rendező pályaudvar ügyében február 6-a óta a főváros térfelén pattog a labda. Karácsony Gergelynek alkalma nyílik rá, hogy az 50 milliárd forint előteremtése után belevesse magát a tettek sűrűjébe. Mármint ha sikerül az említett összeget előteremteni. Budapest ugyanis évek óta tetemes adósságot görget maga előtt, a fővárosi önkormányzat pedig folyamatosan a csőd szélén billeg.

A főváros ügyeire rálátó forrásaink szerint a fordulat magyarázata az, hogy az ellenzékhez közel álló befektetői csoportok korábban szemet vetettek a területre, és veszélyben érezték terveik megvalósítását. Állítólag a korábbi és a jövőbeni kampányfinanszírozási támogatásokért cserébe azt kérték a fővárostól, hogy akadályozzák meg a rákosrendezői projekt létrejöttét. Háttéralku meglétét feltételezi az is, hogy szakértők szerint nagyon nehéz befektetőket találni egy Rákosrendezőhöz hasonló barnamezős (volt ipari terület) ingatlan megvásárlására és hasznosítására. Kizárt, hogy vaktában akadályozták volna a beruházást. Valószínűleg konkrét elképzelések vannak arra, hogy végül kinek adják el a 85 hektáros területet. Amennyiben utólag mégis kiderülne, hogy csakis kampánytechnikai okokból szabotálták a kormány által felkarolt beruházást, annak súlyos következményei lennének. Tételezzük hát fel a kisebb rosszat! Egy barnamezős terület ugyanis egyáltalán nem vonzó a befektetők számára. Még úgy sem, hogy egy nagyvárosban szinte lehetetlen összefüggő beépítetlen területet találni. Rákosrendező esetében ez az egyetlen tényező, amely növeli a vonzerejét. Azaz hogy a többhektárnyi terület pontosan a belváros szélén helyezkedik el. A rehabilitáció költségei azonban akkorára rúghatnak, hogy végül nem térül meg a beruházás.

– Rákosrendező a korábbi funkciójából adódóan rendkívül szennyezett. Az évtizedes használat közben rengeteg olaj és más vegyi anyag jutott a talajba – mondja Kőrösi Koppány fejlesztéspolitikai szakértő. A szakember szerint a tényleges károk mértékéről egyelőre csak részleges adatok ismertek, mivel csak a terület egy kisebb részéről készült környezeti terhelési vizsgálat. Nagyobbik részén nem tudni, milyen mérvű szennyezéssel állunk szemben. Ez a tényező azonban meghatározza, hogy végül hány méter földet kell kiemelni, elszállítani és megtisztítani. A rehabilitáció végső költsége pedig azt szabja meg, hogy menyiért lehet eladni a területet. Egy barnamezős terület értékesítésének egyik központi kérdése tehát, hogy állapodik meg a tulajdonos és a vásárló a rehabilitáció anyagi terheit illetően. Azaz ki fizeti ki talaj megtisztítását.

Mindezek mellett tudni kell, hogy az ipari szennyezésen kívül horribilis mennyiségű – Lázár János nemrég 300 ezer tonnáról beszélt – hulladék terheli a területet. Csak a léptékek miatt érdemes megemlíteni, hogy egy billenő pótkocsis teherautó 61 tonna szemetet képes egyszerre elszállítani. Egy egyszerű osztási művelet után kiderül, hogy a hulladékszállításhoz közel 5000 fuvarra lesz szükség. A szemetet pedig nem elég eltüntetni, hanem ártalmatlanítani is kell. Mindezek tetejébe a beépítés feltétele, hogy a jövőbeni beruházónak gondoskodnia kell legalább 1500 vasúti biztosítóberendezés kiváltásáról, áthelyezéséről és korszerűsítéséről is. A fővárosnak tehát a vételáron kívül tetemes – milliárdos nagyságrendű – költségekkel kell számolnia, amennyiben eladná a területet.

Kőrösi Koppány szerint azonban Rákosrendező beépítésének nincs alternatívája. Környezeti szempontból ugyanis rendkívül fontos, hogy megakadályozzuk Budapest szétterülését, azaz ne falja fel a főváros a környékbeli településeket, ne terjeszkedjen túl saját határain. A városon belüli barnamezős területek hasznosítása tehát az egyetlen észszerű megoldás. Nem mellékes az sem, hogy az arab befektető projektjén keresztül átlagos árú lakások épültek volna, közvetlen vasúti összeköttetést terveztek a repülőtérrel, és megújult volna a pályaudvar úgy, hogy a megszüntetett sínek felett közösség park jön létre. A körülmények tükrében a korábbi ajánlattétel nem tűnik rossznak. Amennyiben a főváros számára elfogadhatatlan a felhőkarcolók megépítése, úgy észszerű kompromisszum is létrejöhetett volna. A januárban megkötött szerződés ugyanis mindössze egy egyoldalas vázlatrajzot tartalmazott. Ezen zónákra osztották ugyan a területet, megjelölve az épületek maximális magasságát is, ám Kőrösi Koppány szerint az építkezés engedélyeztetési folyamata hosszadalmas, ötlépcsős tervezési procedúra. Az épületek tényleges magasságáról a harmadik fázisban tárgyaltak volna, és erre a fővárosnak is ráhatása lett volna.

– Minden terv a tervtanács elé kerül. Ennek többek között tagja az adott kerület szakmai képviselője, a főváros főépítésze, az országos főépítész is. Ez egy nyilvános folyamat, amelynek során az érintettek részt vesznek a döntéshozatalban – magyarázza Kőrösi Koppány.

A főváros most bebizonyíthatja Zugló és Budapest polgárainak, hogy jobb gazdája lesz Rákosrendezőnek, mint a kormány. A környéken lakók véleménye azonban megoszlik a fordulat után.

– Nem örültem volna, ha felhőkarcolókat építenek az orrunk elé, de nem nyugtatott meg, hogy Karácsonyékhoz kerül a telek. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy ezután minden leáll. Maradnak a hajléktalanok, a szemét és gazrengeteg. Jobban örültem volna, ha közösen kitalálnak valamit – mondja a Kassai tér közelében élő középkorú hölgy.

Hozzáteszi ugyanakkor, hogy az ismerősei körében a többséget hidegen hagyta a felhőkarcoló-projekt. Az általános vélekedés szerint be kell építeni a területet, hogy megváltozzon a környék arculata.

– Laktam már több európai fővárosban is, de ilyen szürreális jelenséget még nemigen láttam. Angyalföldön él a párom, amikor hozzá megyek, meg kell kerülnöm a fél várost – mondja egy harmincas évei elején járó férfi. Szerinte azonban mindegy, hogy mi épül Rákosrendezőn, csak történjen valami előrelépés.

Budapest és a környék lakói most Karácsony Gergelyre várnak. A jelek azonban nem ígérnek semmi biztatót. A múlt hét pénteken tartott rögtönzött Hogyan tovább Rákosrendezőn? konferencián a főpolgármester bejelentette: „Mindent vállalunk, amit az arab befektető vállalt, de az arab befektető nem vállalt semmit.”

Nem kell a sorok között olvasni ahhoz, hogy rájöjjünk, a fővárosi vezetés folytatja a kommunikációs küzdelmet, amelynek részeként a felelősséget és a munka oroszlánrészét igyekeznek áttolni a kormányra. Az előjelek azonban nemcsak Rákosrendező, hanem a főváros egészének szempontjából is baljósak. Kőrösi Koppány szerint ugyanis még legkevesebb 21 budapesti barnamezős terület (többek között a Ganz-Mávag) várja, hogy a város részévé váljon. A fővárosi vezetés azonban 50 milliárd forintot arra használna fel, hogy elgáncsolja a kormány projektjét, miközben kéttucatnyi tájseb várja Budapesten, hogy begyógyítsák.