A közleményben felidézték: december 25-ét I. Gyula pápa (280k-352) nyilvánította Jézus test szerinti születésének ünnepnapjává 350-ben. Ezzel megerősítette kora és a következő korok keresztényeit hitvallásukban, hogy Isten fia „emberi testben küldetett el a világba kibékíteni az elesett embert az ő Istenével”. Kitértek arra: Jézus születését sokáig csak a templomokban ünnepelték.

Hirdetés

Az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban a karácsonyi éjféli mise az egyetlen éjjel bemutatott katolikus szertartás.

Az évszázadok során különböző szokások kapcsolódtak még az ünnephez – írták, példaként említve a betlehemkészítést, a karácsonyfa-állítás, a pásztorjátékot, a regölést, a kántálás, a mendikálást és az ostyatörést.

Az első betlehemet Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, az itáliai Greccio templomában – tették hozzá.

A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Először a XVI. században a német evangélikusok állítottak karácsonyfát otthonaikban. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfát díszítő gyertyák a világosság, díszei az örök dicsőség jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang, amely fölött megáll az újszülött Jézusra mutató csillag.

Karácsony napja a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma – olvasható a közleményben.

Korábban írtuk