Fotó: Vermes Tibor / Demokrata
Hirdetés

Tata a vizek városa. Meg a művészeteké, a diplomáciáé és a lovassporté is többek között. Köszönhetően az Esterházyak grófi ágának, akik gazdasági-szellemi műveltsége legalább olyan erős volt, mint a család hercegi ágának tagjaié. Nem véletlenül lett tatai kastélyuk arisztokraták, diplomaták és uralkodók találkozóhelye, ahol olyan koronás fők tettek látogatást, mint I. Ferenc császár és király, I. Ferenc József császár és király, II. Vilmos német császár vagy IV. Károly. Évtizedeken át saját udvari zenekart is működtettek itt, emellett saját színházuk és lóversenypályájuk is volt, ahova Bécsből jártak a főurak a futamokra. Hogy ez a nagy múltú kastély az elmúlt évtizedekben mégis alig tűnt fel a városba látogatóknak, nem véletlen. A második világháború után kifosztották, falai közé elme- és ideg­gyógyintézetet költöztettek. A kórház a kilencvenes évek végén megszűnt, a málló vakolatú, sárgára festett épület azóta szinte üresen állt, és csak nyomokban emlékeztetett a régi korok dicsőségére. Mígnem 2018-ban, a Nemzeti kastélyprogram és Nemzeti várprogramnak köszönhetően – 1,5 milliárd uniós és közel 830 millió forintos kormányzati támogatásból – el nem kezdődhetett a felújítása.

Tata az 1720-as évek végén került az Esterházyak birtokába, akik először az elmocsarasodott vidék lecsapolásába kezdtek. A kastély építésének gondolata csak 1762-ben merült fel, amikor is a kiváló diplomata, Mária Terézia bizalmi embere, Esterházy Miklós hazatért Szentpétervárról, és megbízást adott Fellner Jakabnak egy nagyszabású terv elkészítésére. Fellner nem fukarkodott az ötletekkel, részletesen kidolgozta a vár helyére álmodott pompás rezidencia, a bástyákra építendő franciakert és a tóban magasodó kikötőpavilon terveit. Végül persze egy ezeknél sokkal szerényebb elképzelés valósult meg, a gróf halála után a család úgy döntött, inkább kibővíti és átépíti a vár szomszédságában álló, szintén Fellner által tervezett jószágigazgatói lakást. A kastély ura végül az az Esterházy Ferenc lett, aki édesapjához hasonlóan diplomataként járta be Európát, és az építkezés befejezése után hamarosan „vendégül” is látta a napóleoni győzelem után menekülni kényszerülő I. Ferenc császárt és udvartartását. Így adódott, hogy a császár 1809. október 14-én végül is Tatán, a kastély sarokszobájában írta alá a napóleoni háborúk lezárását jelentő schönbrunni békét.

Az utolsó magyar gavallér

A tatai kastély igazi virágkora Esterházy Miklós József nevéhez köthető, aki kiváló lovasként számos európai akadályverseny győztese, az 1800-as évek végének ünnepelt sztárja volt, birtokán lóversenypályát épített, derbiket rendezett, és királyi falkavadászatokat tartott. Tata így az angol mintára szervezett lovassportközpontja miatt a magyar Newmarket lett. A felső tízezer „Count Nickyjének”, az osztrák császár és magyar király kedvelt emberének, azaz Esterházy Miklósnak regénybe illő alakját pedig még Krúdy Gyula is megörökítette Az utolsó magyar gavallér című írásában. Nem véletlen tehát, hogy 1897 szeptemberében I. Ferenc József az ő tatai kastélyát és uradalmát választotta II. Vilmos német császárral közös hadgyakorlatának helyszínéül. Érdekesség, hogy az esemény tiszteletére Tata városában gyulladt fel a világon elsőként az acetilénlámpás közvilágítás, a lovasderbikre érkező vendégek szórakoztatására a gróf a kastély elé ráadásul egy kis ékszerdoboznak is beillő színházat építtetett. Nem is akárkikkel! Azzal a Ferdinand Fellner és Hermann Helmer építészpárossal, akik Odesszától Prágáig, Bécstől Budapestig csaknem félszáz színház, köztük a Vígszínház épületét is tervezték. Ezt később a család pusztán anyagi megfontolásból lebontatta, így sajnos ma már nyomai sem láthatóak. Mint ahogyan azt az 1893-ban készült Klimt-festményt is csak fekete-fehér fotóról ismerjük, amelyik a színház belső terét megörökítette.

Fotó: Vermes Tibor / Demokrata

Titkok a padló alatt

A kastélyt az Esterházy család a II. világháború végéig folyamatosan használta, ám az azt követő időszak megpróbáltatásai igencsak megviselték. Felújításának első szakasza 2018 nyarán kezdődött, és 2019-re a Nemzeti kastélyprogram és Nemzeti várprogramnak köszönhetően kívül-belül megújult a főépület, illetve az úgynevezett kiskastély déli szárnya, melyet fogadóépületté alakítottak.

Korábban írtuk
Hirdetés
Hirdetés

– A második világháború utáni időszakot jól jellemzi, hogy a parkettát a legtöbb kastélyban kidobták vagy eltüzelték. Tata szerencséje, hogy a kórháznak valószínűleg egy jobb érzésű igazgatója lehetett, aki ahelyett, hogy felszedte volna, farostlemez és linóleumburkolattal fedte le, így az eredeti barokk parketta egy részét meg tudtuk menteni – mondja Vavra Áron, a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. projektmenedzsere. Büszkén mutatja meg a kastély kék-fehér holland csempés, illetve rózsaszín márvány fürdőszobáját is, ez szintén a kórház igazgatójának vagy csak a szerencsés véletlennek köszönhetően, de csaknem épségben megmaradt. Sajnos ugyanez nem mondható el a kastély kápolnájáról, amelyről sokáig nem tudtak semmit, hiszen a kórház idején álmennyezetet kapott, magasan felcsempézték, és fürdőszobaként használták.

– Az álmennyezet alatt a freskót ugyan megtaláltuk, de az oldalfalak falfestményei a régi fotókon sem látszottak. Látszott viszont egy bútorszerű oltár, alul fiókokkal, amit sokáig hiába kerestünk, mígnem a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumból kaptunk egy telefont, hogy náluk van, és szívesen kölcsönadják – meséli Kövesdi Mónika művészettörténész, a tatai kastély kiállításának kurátora. – A két nagyszalon, azaz a most kialakított kávézó és a rendezvénytér közötti ajtó küszöbe alatt pedig egy kovácsoltvas csapóajtót fedeztünk fel, még a kulcsot is megtaláltuk benne. Kiderült, hogy egy létrával megközelíthető, kis méretű titkos pincehelyiség lejáratát fedi, amelyet feltehetően értékmegőrzőként használtak.

És egy másik, nem kevésbé érdekes dolog is előkerült a padló alól: az az archív fotókon is jól látható diszkrét lépcső, mely a gróf földszinti pihenőszobáját a grófné emeleti lakosztályával kötötte össze. Ha a gróf titokban akarta meglátogatni a feleségét, a ma is meglévő csigával egyszerűen csak feltekerte a lépcsőt fedő csapóajtót.

Fotó: Vermes Tibor / Demokrata

Történelmi időutazás

Az Esterházyak tatai rezidenciája a tervek szerint az adventi időszakban nyitja meg kapuit a látogatók előtt. Addig azonban gőzerővel folyik a kiállítás berendezése, az enteriőrök az itt élt grófok és asszonyaik emlékét idézik majd meg. Ennek nyomán feltárul a történelem, a látogató bepillantást nyerhet a főúri életmódba és az arisztokrácia tárgykultúrájába, mindennapjaiba is.

– A tatai kastély eredeti berendezéséből relatíve sok tárgyat vissza tudtunk szerezni a Nemzeti kastélyprogram műtárgyvásárlási kerete révén, így sok olyan műalkotást tudunk majd bemutatni a kiállításon, amelyek valóban az Esterházy családhoz köthetők. Emellett, a közgyűjteményekből történt kölcsönzéseknek köszönhetően, az emeleti nagyebédlő teljes egészében, burkolatával, stukkómennyezetével együtt restaurált terében például olyan eredeti festményeket helyezünk el, amelyek az Esterházy-ősöket, köztük a tatai birtok urait ábrázolják – mondja Virág Zsolt, a Nemzeti kastélyprogram és Nemzeti várprogram miniszteri biztosa. – Mivel a kastély számos diplomáciai esemény helyszíne is volt, természetesen ezt is bemutatjuk majd, korabeli formájában állítjuk helyre például azt a toronyszobát, ahol a schönbrunni békét aláírták. A földszinti szalonokban az eredeti funkciót vissza­idéző közösségi tereket, így rendezvénytermet és kávéházat rendezünk be.

A méltatlanul elfeledett tatai kastély tehát több évtizedes hányattatás után életre kel, és újra bekerül nemcsak a város, de az ország turisztikai vérkeringésébe is.

– Míg a felújítások az épületek eredeti pompájának helyreállítására irányulnak, addig nekünk azt is ki kell találnunk, hogyan tudjuk ezeket a műemlékeket valóban visszaadni és láthatóbbá tenni úgy, hogy a fiatalabbak számára is izgalmasak és befogadhatóak legyenek – teszi még hozzá Glázer Tamás, a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. – Egyik legfontosabb feladatunk a ránk bízott várak és kastélyok nemcsak történelmi és kulturális, de nemzetteremtő szerepének megerősítése is, hiszen ezek a turisztikai kínálat, így az országimázs részei. A belföldi turizmus támogatása nekünk is kötelességünk, a jelen helyzetben különösen. A tatai Esterházy-kastély pedig ennek egyik zászlóshajója lehet.

Fotó: Vermes Tibor / Demokrata