Szűcs Lajos, a Pest megyei közgyűlés fideszes elnöke szerint az uniós forrásokról és a régiókról szóló álvitát mihamarabb meg kell nyernie a polgári oldalnak.

– Tavasszal sorozatban harmadszorra választották újra országgyűlési képviselőnek. Mi a titka? – Minden bizonnyal az, hogy ugyanaz az ember maradtam, mint voltam azelőtt, hogy országgyűlési képviselőnek választottak; ugyanazokkal az emberekkel barátkozom, akikkel előtte barátkoztam. Az Árok utcában, ahol lakom, továbbra is Lajosnak szólítanak, s megpróbálom úgy alakítani az életemet, hogy Szűcs Lajos maradjak, ne csupán egy újabb politikus a sok közül. Az egyik ellenfelem egyszer azt mondta, ő azért akar országgyűlési képviselő lenni, hogy majd megsüvegeljék az emberek; erre én azt válaszoltam, hogy akit eddig megsüvegeltek, azt ezután is megsüvegelik, de akit nem, azt eztán sem fogják. Mindenkinek a saját élete a mérce: ha valaki tisztességesen él, úgy is ítélik meg. A győzelem érdekében is lehet másképpen dolgozni, mint azt sokan gondolják. Én először 2001-ben, egy időközi választás eredményeképpen jutottam be az országgyűlésbe, s bár a kampány alatt is rengeteget dolgoztunk, amikor felesküdtem az alkotmányra, akkor kezdődött csak a valódi munka. A 2002-es győzelmem után sem dőltem hátra elégedetten és nem fogadtam el azt a helyzetet, ami akkor éppen adott volt, hanem még többet dolgoztunk azért, hogy 2006-ban ismét sikert érhessek el. Kizárólag az elvégzett munkában hiszek, semmi másban. – Ez kellett ahhoz is, hogy most ön legyen a megyei önkormányzat elnöke? – A feladat elvállalásához volt kellő tapasztalatom, affinitásom és megvolt a végzettségem is, az elvégzett munka pedig mindenképpen szükséges volt ahhoz, hogy meglehetősen egyértelmű többséggel szülessen meg a döntés, miszerint nekem kell összeállítanom egy csapatot, akikkel nekivághatunk az önkormányzati kampánynak. – Milyen gyakorlati különbségek vannak az országgyűlési képviselő, illetve a megyei önkormányzat elnökének feladatai között? – Alapvető különbségek. A megyei önkormányzatok munkája egy nagyon komoly szolgáltatás, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt a szolgáltatást minél jobb minőségben nyújtsuk. A parlamenti munka mindennek az ellenkezője: ott kell megteremtenünk ezeknek a feladatoknak az ideológiai alapját, eldönteni, milyen irányba haladjon az ország. Sokan értetlenkednek, hogy miközben országgyűlési képviselőként kivonulok az ülésteremből Gyurcsány Ferenc felszólalásai előtt, megyei elnökként miért akarok vele mégis tárgyalni. – És miért? – Országgyűlési képviselőként nem érthetek egyet azzal, hogy egy ország miniszterelnöke hazudjon, erkölcsi válságba sodorja az országot, ám a megyei közgyűlés elnökeként és több mint hétezer dolgozó munkáltatójaként az a feladatom, hogy a hatalommal megpróbáljak megegyezni költségvetési kérdésekben. A gyakorlatban ez csakis így működhet. – A jelenlegi hatalom azonban mintha mindent megtenne azért, hogy a megyei önkormányzatokat és a megyéket háttérbe szorítsa. Lehet így tárgyalni? – Folyik egy álvita, amelyik azt kívánná eldönteni, hol legyen az önkormányzati középszint, a megyéknél vagy a ködbe vesző régiókban. Ennek egyetlen célja van: a hatalom megpróbálja minél jobban centralizálni a költségvetési és az uniós források feletti rendelkezés jogát. Sajnálom, hogy sokan, köztük országgyűlési képviselők is, nem értik, miről szól ez az álvita, nekünk mégis az a feladatunk, hogy minél gyorsabban lefolytassuk és megnyerjük azt. A megye egy ezer éve elfogadott közigazgatási, területszervezési középszint. A régió pedig egy elsősorban a területfejlesztésre szánt európai uniós források elosztására szolgáló másik szint, amelynek vannak saját feladatai, de ne felejtsük el, hogy például egy régiónak sincs egyetlen intézménye sem, s ugyanezért nincs is komoly közigazgatási feladata. Azért próbálnak mostanában különböző közigazgatási szinteket regionalizálni, hogy utána azt mondhassák, már nincs is szükség a megyékre, holott csak átcímkézésekről lesz szó, az átalakulás valódi változásokat minden bizonnyal nem hoz majd. – Korábban nagy visszhangot váltott ki Pest megye és a főváros különválásának kérdése. Válnak vagy maradnak? – Az önállóvá válás kérdése Pest megye szempontjából talán soha nem volt időszerűbb, mint most. A napokban tartottam egy előadást a témáról, és bizony elővettem egy 2002-es ezzel kapcsolatos tanulmányt is, mert az még mindig tökéletesen aktuális. Arról van szó, hogy ismét eljött egy kegyelmi pillanat, amikor nem valami ellen, hanem valamiért kell dolgoznunk: nem a főváros ellen, hanem a megye érdekében. A főváros és Pest megye alkotta jelenlegi régió nem részesülhet azokból a forrásokból, amelyekből a fejlettség alapján az úgynevezett felzárkóztatási programokból részesülhetne, s ezt Budapest fejlettségi mutatói okozzák: ez utóbbiak az uniós átlag körülbelül 125 százalékán állnak, míg Pest-megyéé mindössze 60 százalék. Ha a megye önállóvá válna, ez 180-200 milliárd forintnyi pluszt hozna nekünk az elkövetkezendő hét évben, miközben a fővárosnak pontosan ugyanannyi lehetősége, maradna mint így. – Demszky Gábor nem akar válni… – Uniós forrásból, 30 milliárdért nyilván kényelmesebb felújítani a Moszkva teret… Ugyanebből a pénzből Pest megye településein viszont megszámlálhatatlan iskolát vagy utat lehetne építeni. Így talán már mindenki számára érthető, hogy Budapest miért nem akarja a különválást. Az utak felújítására kiírt programban az elkövetkező hét évben 40 milliárd forintot lehet elosztani a közép-magyarországi régióban; a jelenlegi állás szerint ebből 35 milliárd a fővárosnak jutna. Ezt azonban sem a lakosság létszáma, sem pedig a területek nagysága nem indokolja. Ha ez így marad, lehet, hogy lesz egy csodálatos utakkal teli Budapest, csak nem lehet majd eljutni odáig. – Csodálatos utak? Budapesten? Szinte elképzelhetetlen… Egyébként ki dönt a pénz elosztásáról? – A jelenlegi kormány mellesleg alaposan megnyirbálta a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörét, így azok már csak a döntés-előkészítésben vehetnek részt, a pénzeket a Bajnai Gordon úr által vezetett kormánybiztosság osztja szét. Úgy látjuk, arrafelé igen erős a főváros lobbitevékenysége, nyilván számtalan embert kell kifizetni a hűségéért. – Ezt hogy érti? – Úgy, hogy másképpen ezeket a döntéseket egyszerűen lehetetlen megmagyarázni. – Forduljunk vissza a megye felé. Miket terveznek? – Azt határoztuk el, hogy bármilyen nehéz költségvetési helyzetben is legyünk, a szolgáltatások színvonalát és minőségét nem csupán fenntartani, de emelni is fogjuk. Pozitív identitástudatot akarunk kialakítani a száznyolcvankét településen. Megkülönböztetjük magunkat az ország más megyéitől, melynek érdekében például meghirdettünk egy megyei borpályázatot. Számtalan olyan turisztikai lehetőség létezik a megyében, amelyekkel kapcsolatban rengeteg fejlesztési ötletünk és tervünk van. A szakorvosi rendelők felújításával magas színvonalú szolgáltatást tudunk majd nyújtani az itt élőknek csakúgy, mint a kórházaink fejlesztésével. Több mint negyven középiskolánk van, szerencsére a gyermeklétszámmal sincs gondunk, így az oktatási intézményeink jobbá tétele is a tervek közt szerepel. – Honnan lesz minderre pénz? – Nem lesz könnyű, de bízom abban, hogy akármi is történik majd az elkövetkező két-három évben, az uniós források egy részéhez mi is hozzájutunk; rengeteg pályázatot, programot kell elkészítenünk. Készülnek már olyan tervek, amelyek egyes településekkel kötött szerződéseket eredményeznek; minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Akármilyen kormány is van hatalmon, nem tudja majd megkerülni a megyei önkormányzatokat. Azokat a feladatokat, amelyeket nekünk a törvény erejénél fogva el kell látnunk, el is fogjuk látni. Kicsi lépésekkel megpróbáljuk azt az ajtórést tágítani, ahová már betettük a lábunkat. – Például? – Nagyon kevés helyen éltek még a felterjesztéssel, pedig ez egy olyan lehetőség a helyi és megyei önkormányzatok kezében, amely közvetlenül, szinte a parlamenti képviselők megkerülésével ad módot a törvényekkel kapcsolatos módosításokra. Mi most azt kezdeményeztük, hogy az eladásra kész Volán vállalatok kerüljenek át a megyei önkormányzatok tulajdonába, és ők ne adhassák el, hanem működtessék lehetőségeiknek megfelelően. – Ennek mi a célja? – Hogy viszonylag gyorsan be lehessen bizonyítani a kételkedőknek, az állam nem feltétlenül rossz gazda. A megyei önkormányzatok elnökei, illetve a megyei jogú városok polgármesterei, akik egyben országgyűlési képviselők is, az én javaslatomra benyújtottak egy törvénymódosítást, amely a korábban említett álvitát végre le tudná zárni. A módosítás szerint a megyei önkormányzatok elnökei, a megyei jogú városok polgármesterei és a regionális kistérségi tanácsok tagjai alkotnák a regionális fejlesztési tanácsokat, míg a minisztériumok csak tanácskozási joggal rendelkező tagokat delegálhatnának a testületbe. – A kormányoldal azonban az önök szemére vetette, hogy a jelenlegi helyzetet 1999-ben éppen a polgári kormány hozta létre. Azóta ülnek minisztériumi küldöttek a tanácsokban, s döntenek a pénz felett. – Csakhogy azóta a helyzet alapvetően megváltozott. Akkor ugyanis hazánk még nem volt uniós tagország, a regionális tanácsok magyar költségvetés elosztásával foglalkoztak, ezeket a pénzeket pedig a minisztériumok adták össze. Teljesen jogos és helyes volt, hogy abban a helyzetben az döntött a pénz elosztásáról, aki adta. 2007. január 1-jétől viszont új költségvetés lesz, s uniós tagként új helyzetbe kerülünk, mivel az unió maga követeli meg tőlünk, hogy ott dőljenek el a támogatások kérdései, ahol keletkeztek. Ezért szükséges, hogy a regionális fejlesztési tanácsoknak a nagy legitimitással rendelkező, választott képviselők legyenek a döntési jogkörrel rendelkező tagjai. A törvénymódosítás másik fontos részének alapja az, hogy 1997 óta egy országgyűlési határozatban van elrejtve, hogy Magyarországon egyáltalán milyen régiók léteznek. Azt szeretnénk elérni, hogy a területfejlesztési törvény melléklete legyen hazánk régióinak felsorolása: külön budapesti és külön közép-magyarországi régióval. Somorjai Viktória