Keresd a pénzt!

Az évszázad rablása folyt éppen, amikor közeledtek a 2006-os őszi önkormányzati választások. Az előjelzések alapján az ország jobboldali fordulatra készült, ami Budapest kivételével be is következett. A fővárosban azonban egy nyilvánosságra hozott Gyurcsány-beszéd hatására zavargások törtek ki, amelyek megrémisztették a budapesti közvéleményt. Ennek következtében a Demszky-gárda a helyén maradt, és a rablás zavartalanul befejeződhetett.

Az őszödi beszéd legdurvább részletének nyilvánosságra hozatala, valamint az emiatt kirobbanó tüntetések zavargásba terelése a legnagyobb valószínűség szerint a Gyurcsány-kormány vagy egy mögötte álló hatalmi csoport érdeke volt. A zavargásokat azért provokálhatták ki, hogy megakadályozzák Demszky Gábor és a balliberálisok bukását a fővárosi közgyűlésben.

Hogy ez miért lett volna baj?

Köztudott, hogy az őszi önkormányzati választásokra az inga visszalendült, a társadalom az őszödi beszéd ismerete nélkül is rádöbbent arra, hogy a 2006-os választási kampányban a baloldal becsapta. Nemhogy 17. havi nyugdíj nem lesz, de egyre rosszabbra kell felkészülnie.

A jobboldal országos győzelme Budapestet sem kerülte volna el. Ebben a lélektani helyzetben a zseniális kampányt vivő Tarlós István – gyalog bejárta a főváros minden kerületét, személyes kapcsolatba kerülve az ott élőkkel – komoly győzelmi esélyekkel számolhatott. És a Fidesz–KDNP is számíthatott arra, hogy győzelmével – mint országszerte szinte mindenütt – többséget szerez a fővárosi közgyűlésben is.

Egy jobboldali fordulat az önkormányzatokban azonban nem indokolja azt, hogy egy éppen választási győzelmet arató politikai erő önmaga ellen puccsot szervezzen, elvégre a mindenkori kormányzat kezében van a pénztár kulcsa, így ki tudja éheztetni, meg tudja zsarolni az esetleg lázadó önkormányzatokat.

Ma már tudjuk, ekkor zajlott azonban az évszázad rablása Budapesten. A láthatatlan hálózatot pedig komoly aggodalommal tölthette el az, hogy a köztudottan korrupcióellenes, megvesztegethetetlen Tarlós István ül a főpolgármesteri székbe, arról nem szólva, hogy amennyiben a jobboldal is többségbe kerül, nem csupán felfedezhetik, de le is állíthatják az ekkor már javában zajló üzletet, sőt az abban részt vevők akár börtönbe is kerülhetnek, mivel friss ügyeknél még nincs elévülés.

A négyes metró százmilliárdjai elég indokot szolgáltatnak a 2006-os zavargások kirobbantására. Akik megtervezték és végrehajtották, jól kalkuláltak. Az utcai zavargások, a rendőri túlkapások, a Fidesz-tüntetés elleni rendőrroham, s ezek politikai következményei olyan hevesen sokkolták – és sokkolják még ma is – a társadalmat, hogy a rejtett összefüggésekre nem jutott figyelem. Az OLAF-jelentés kései nyilvánosságra kerülése kellett ahhoz, hogy végre felismerjük, a szóban forgó időszakban az évszázad legnagyobb bűncselekménye történt Budapesten. De nem az, hogy rendőrök támadtak békés polgárokra, hanem hogy eközben, ennek fedezékében százmilliárdokat loptak el.

Ez a hatalmas összeg már indokolttá teszi azt az összeesküvést, amelynek több célja lehetett: a Demszky-nómenklatúra a helyén maradjon és a rablás zavartalanul folytatódhassék, a közfigyelem tartósan másra terelődjék, hogy az elévülési időig az ügyre ne derüljön fény, ezért Orbán Viktor táborát meg kell rendíteni, hogy a sebeikkel foglalkozzanak.

A bűnszövetkezet a helyén maradt, az idő valóban eltelt, egyes bűncselekmények akár el is évülhettek, az okosabb tolvajok talán már nyugodtan hátradőlhetnek kényelmes foteljeikben, talán már az sem érdekli őket, ha a nevük nyilvánosságra kerül, mert megbízható ügyvédek vigyáznak rájuk. Biztonságban vannak. A jobboldal megrendítése is összejött, bár 2010-ben kétharmados fölénnyel tért vissza a hatalomba.

Az őszödi blöff ugyanis azzal járt, hogy a balliberális kormány 2010-ben biztosan megbukik, de akik a gigantikus metrórablást eltervezték, valószínűleg számoltak ezzel, és úgy gondolták, ez így is, úgy is bekövetkezik. Akkor miért ne rabolnának?

Az események ismeretében ennek a feltételezésnek van a legnagyobb valószínűsége. Annál is inkább, mert az egész eseménysorozatnak van egy különös jellegzetessége. A jobboldal által elszenvedett sérelmek okozta sokk miatt, miközben óriási anyag halmozódott fel, ami a rendőrök által elkövetett bűncselekményeket, törvénysértéseket ismerteti és számos közéleti személyiség lépett fel a sértettek védelmében, aközben máig szinte egyetlen szó sem esett – a Demokrata kivételével – arról, hogy tulajdonképpen mi történt?

Kinek és miért állt érdekében a válságot kirobbantani?

Kik voltak a fürge futárok, akik széthordták a beszédrészletet? Ki bízta meg őket? Kinek adták át a beszédet? Ki döntött a szöveg nyilvánosságra hozataláról?

Miért kellett megostromoltatni az MTV székházát egy nappal a beszéd nyilvánosságra kerülését követően, azoknak az embereknek a bevonásával, akik azért vonultak utcára, mert felháborította őket a nyilvánosságra hozott beszéd? Hogy függ össze az őszödi beszéd a Magyar Televízió székházával? Ki csalta oda a tüntetőket és miért? Kik és miért akartak bejutni az MTV székházába?

És a legfontosabb: ha bejutottak, miért nem mondtak ott semmit?

Hogyan és milyen szervezésben kerültek az MTV székház elé olyan ultrák, akik egyes információk szerint pénzért vállalkoztak brutális bűncselekményekre?

Miért volt szeptember 18-án tétlen és tehetetlen az a rendőrség, amelyik az ezt követő napokban, hetekben és különösen október 23-án olyan erős és hatékony volt?

Igaz-e, hogy azért küldtek be az MTV székháza előtt zavargó tömegbe egy ormótlan vízágyús autót gyalogsági biztosítás nélkül, hogy a benne ülő rendőrt majd meglincseljék? És miért nem lépett a rendőrség még akkor sem, amikor fegyvertelen civilek ezt a rendőrt a dühöngők köréből ki tudták menekíteni?

Fontos az időrend is: 2006. szeptember 17-én délután került nyilvánosságra az őszödi beszéd. Szeptember 18-án volt az ostrom. Ekkor egy országos választási kampány már a végéhez közeledett, ugyanis október elsején a köztársasági elnök döntése alapján önkormányzati választásokat tartottak.

Miért kellett kirobbannia egy hatalmas, heteken át tartó utcai tiltakozásnak és zavargásnak két héttel azelőtt, hogy az önkormányzati választásokon az emberek – Budapestet kivéve – alaposan megbüntették a Gyurcsány-kormányt? Miért kellett a pesti népnek a cél előtt pár méterrel hirtelen megőrülni és összevissza rohangálni, ahelyett, hogy befutott volna a célba?

A kérdések még folytathatók lennének, de ennyi is elég, hogy azt mondjuk, minderre egy észbontóan észszerű válasz van: keresd a pénzt! És: keresd a tettest! De ott, ahol meg is találod. Mert a dolgok összefüggenek.

Bencsik András
 

A székház elleni ostrom egyetlen célt szolgált, a zavarkeltést

A cél a káosz volt

Az úgynevezett öszödi beszéd legdurvább részletét 2006. szeptember 17-én ismeretlen személyek egyidejűleg több magyar sajtótermék szerkesztőségébe eljuttatták.

Az őszödi beszédnek először csak azon részletei kerültek nyilvánosságra, amelyek a legdurvább és az egész beszéd tartalmával ellentétes értelmezést tettek lehetővé, amelyek néhány óra alatt az egész országban hatalmas visszhangot váltottak ki.

Az emberek spontán tüntetésekre gyűltek össze. A budapesti Kossuth téren estére hatalmas tömeg jelent meg, amely Gyurcsány Ferenc lemondását követelte. Bár még aznap este a teljes (majdnem teljes) 25 perces rész is elérhetővé vált Gyurcsány Ferenc blogján, amelyből kiderült, hogy a minősíthetetlen hangvételű, sok helyütt trágár beszéd valójában arról szól, a baloldalnak miért és hogyan kell szakítani a mellébeszélős, a felelősséget kerülgető, ügyeskedő politizálással és valódi reformokat bevezetni, ez ekkor már senkit nem érdekelt. Az őszödi beszéd közismerté vált részlete beleégett az emberek lelkébe, dühöt és felháborodást váltott ki, amely folyamatos tüntetéseket eredményezett.

Ezt a hangulatot lovagolták meg azok, akik egy nappal később, szeptember 18-án este odacsalták az MTV előtti térre a Kossuth téren még ekkor is gyűlésezőket azzal a hamis hírrel, hogy az MTV székházában tüntetőket tartanak fogva, akiket ki kell szabadítani. A Kossuth térről sokan átvonultak a Szabadság térre, ahol tőlük függetlenül olyan szélsőséges elemek is megjelentek, akik nem politikai célból érkeztek oda, hanem konkrét feladatot hajtottak végre. Rombolniuk kellett. A Hír TV korabeli tudósításaiban világosan látható volt, hogy az MTV székháza előtti téren háromféle tömeg volt jelen: akik a rendőröket agresszíven támadták, akik menteni igyekezték őket és akik csak nézelődtek.

A székház elleni teljesen értelmetlen, céltalan és a helyzettel össze nem függő agresszív rohamot a kivezényelt csekély számú rendőri egységnek nem sikerült visszaverni. Elsősorban azért, mert a közeli utcába vezényelt és ott tétlenül ácsorgó nagyobb és jobban felszerelt rendőri egységek nem tették azt, ami a dolguk lett volna, a beszorítottak felmentését és a támadó tömeg visszaszorítását. Ezért a tüntetők által módszeresen dobált, sőt ütlegelt rendőrök az épületbe húzódtak vissza, majd egy hátsó ajtón elmenekültek, ahol mellesleg az erősítés akár be is mehetett volna.

A tüntetők elfoglalták a televízió székházát, de ezt követően semmiféle nyilatkozatot nem tettek az ekkor már nagy számban ott lévő médiumok kamerái előtt, hanem étel- és italautomatákat fosztogattak, törtek és zúztak, vagyis világossá vált, hogy a székház elleni ostromnak egyetlen célja volt, a zavarkeltés. Kiderült, hogy mindez nem az őszödi beszéd ellen tiltakozók akarata szerint történt, ők csupán sodródtak az eseményekkel.

A tévé székházának ostromát követő hetekben a pesti utcákon szabályos fogócska alakult ki a csuklyások (fiatal tüntetők) és az ellenük felvonuló, ekkor már jól felszerelt rendőrök között. Budapest egyes részein szabályos ostromállapot alakult ki. Volt, hogy a tüntetők megjelenését követően érkeztek oda a rendőrök, de olyan is, például az Oktogonnál, amit jelen sorok szerzője a saját szemével látott, hogy a rendőrök álltak föl a teljesen békés Andrássy út egész szélességében, értelmetlenül és szükségtelenül megbénítva a közlekedést, mintha előre tudták volna, hogy majd jönnek a csuklyások, akik bő fél órával később meg is jelentek, lassan felálltak harcrendbe és elkezdődött a szokásos macska-egér játék.

Ez az ördögi fogócska egészen október 23-áig tartott. Ekkor tartotta az Astoriánál a Fidesz az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmára szervezett nagygyűlését. Aznap délután a már rutinná váló gyakorlat szerint a maszkos, sisakos – ezúttal azonosító nélküli – rendőrök a Bajcsy-Zsilinszky úton, közvetlenül az Andrássy út torkolata előtt álltak fel. Velük szemben a csuklyások az Andrássy úti torkolat túlsó felén, de még a Deák tér előtt gyülekeztek (köztük a Jobbik és társszervezetei több akkori vezetője is megjelent), majd elkezdték kövekkel dobálni a rendőröket.

Tőlük ekkor még biztonságos távolságra, a Filmmúzeum magasságában volt a Fidesz Astoriához szervezett tüntetésére érkező tömeg széle, vagyis a csuklyások és az őket lassan a Deák tér felé szorító rendőrök, illetve a fideszesek között jól látható, széles sáv volt a Deák téren, ahol azonban egyre több, főleg érdeklődő ember jelent meg.

A Deák téri eseményeknek szokatlan fordulatot adott egy oda kiállított T–34-es tank váratlan feléledése. A muzeális harceszköz hatalmas dübörgéssel elindult, kifordult a Deák térre és a rendőrök sorfala felé indult el, az ott lévők lelkes üdvrivalgása közepette. A tank természetesen alkalmatlan volt lövésre, de így is félelmetes hatást keltett. Máig felderítetlen rejtély, hogy miért egy üzemképes tankot állítottak ki, s azt miért nem zárták be biztonságosan.

A tank felbukkanása jól alkalom volt arra, hogy mind a csuklyások, mind az őket lassan követő rendőrök beérjenek a Deák tér elejére, az úgynevezett Madách-házakhoz. Ekkor már a zavargók és a Fidesz-tüntetés résztvevői közötti határ elmosódott, nem lehetett egyértelműen megállapítani, ki hová tartozik. A Jobbik vezetői már felbukkantak a Filmmúzeum környékén is.

A rendőrök körülbelül ekkor megrohamozták a csuklyásokat, akik beleolvadtak az időközben véget érő Fidesz-tüntetés résztvevőinek tömegébe, ilyenformán a rendőrök arra való hivatkozással, hogy nem lehet különbséget tenni a téren jogszerűen (hazafelé tartottak) és jogszerűtlenül (a feloszlatási felszólításnak nem engedelmeskedtek) tartózkodó emberek között, mindenkit válogatás nélkül ütöttek, lőttek, rugdostak és egyéb módon üldöztek.

Minderről számos televíziós és amatőr felvétel, valamint a Balsai-jelentés részletesen beszámol. Kevés szó esik azonban arról, hogy a csuklyás–rendőr párviadal kezdetén, amikor a felek még a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Andrássy úti torkolat két oldalán álltak fel, egy rendőri egységnek a Király utca felől a térre vezénylésével meg lehetett volna akadályozni a jogszerűen és jogszerűtlenül tüntetők összekeveredését. Ez a rendőrség számára nem csupán lehetséges, hanem kötelező feladat lett volna, szétválasztani az össze nem tartozó tüntetőket.

A rendőrség célja azonban az első pillanattól fogva látható volt: rávinni a zavargást a békés tüntetőkre, majd azt követően megtámadni őket.

A 167 milliárd forint 88 százalékát ekkor lopták el

2006 kiugró év volt

Az OLAF-jelentésben szereplő, az Európai Csalás Elleni Hivatal által kifogásolt metrószerződések éves bontásban.

OLAF által kifogásolt metrószerződések összesen:  166 904 814 333 forint

A fenti számok magukért beszélnek: a 2006-os év kiugró volt. Ebben az évben szerződtek az OLAF által kifogásolt 167 milliárd forint 88 százalékáról. A 2006-ban kötött metrószerződések összege 147,5 milliárd forint, két viszonylag kisebb összegű szerződés kivételével valamennyi üzletet még a 2006-os önkormányzati választások előtt ütötték nyélbe.

Hernádi Zsuzsa