– Hatásos önvédelmi sport az ökölvívás?

– Teljes mértékben, a boksz a támadó- és a védekező mozgáskoordinációról egyaránt szól. Elvileg egy jó ökölvívó meg is tudná védeni magát a szigethalmihoz hasonló helyzetben, de a körülményekre való tekintettel esetünkben másról van szó: egyrészt az elkövetők hirtelen támadtak, ráadásul tízen ugrottak Sávoly Gergőre. Csak egyikük szurkált, de a többiek is folyamatosan bántalmazták a fiút a rendőrség ismeretei szerint. Másrészt egy szűk WC-ben támadtak, ahol olyan kicsi volt a hely, s annyira váratlanul alakult ki a helyzet, hogy a bokszolónak nem volt lehetősége védekezni. A túléléséért harcolt a kölyök, és szerencsére sikerrel járt, hiszen ártalmatlanná tette a késes támadót.

– A fegyveres támadásra való felkészülés aligha lehet benne az edzéstervben…

– Amit mi itt oktatunk, az teljesen más. Csak kéztechnikát használunk, se lábat, sem idegen eszközt nem alkalmazunk, éppen emiatt egy szúró fegyver hirtelen sokkot válthatott ki. Lehet, hogy ha Gergő karatézna, talán tudott volna érdemben reagálni, bár valószínűleg ilyen tömeges támadást akkor is képtelenség lett volna kivédeni.

– Előfordul-e, hogy egy bokszoló visszaél az edzőteremben tanultakkal és az utcán alkalmazza azt?

– Alapelv a magyar bokszoktatásban, hogy az első néhány hónapban megtanított ütéstechnikákat nem használhatják a tanítványaink a termen kívül, mert a későbbiekben, amikor képzett ökölvívóvá válnak, ezek fegyvernek minősülnek. Azt persze nem oktathatjuk, hogy ha az utcán megtámadják őket, akkor ne alkalmazzák az itt tanultakat, hiszen ilyen esetekre valók. De nálunk elképzelhetetlen, hogy valaki visszaéljen vele, senki nem szeretne szándékosan maradandó vagy halálos sérülést okozni, önvédelemből sem.

– Milyen indulatokat váltott ki Sávoly Gergő esete?

– Az egész ökölvívó-társadalomban rettenetesen nagy bosszúvágy érezhető. Természetesen hirtelen felindulásból mindenki cigányozott, de hamar belátták, hogy mindez nem vezet sehova. Nálunk a bokszolók túlnyomó hányada, több mint fele amúgy is cigány. Edzőként oda kell figyelnünk ilyesmire. Kezelnünk kell a helyzetet, hiszen össze kell dolgoznunk mindannyiunknak ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

– Sávoly Gergő karrierjére milyen hatással lesz az eset?

– Valószínűleg folytatni tudja a bokszot, de nagyon kemény munka lesz visszaállni. Rengeteg izmát vágtak el, két hónap kell ahhoz, hogy elkezdhessen egy könnyített edzést. Ami a legszomorúbb, hogy idén lesz egy világverseny, és esélyes volt az indulásra. Márciusban tartják az első fordulót, de azon nem vehet részt, lehetetlen lenne felkészíteni ennyi idő alatt. Mindenképpen le kell mondani a részvételét. Nagyon sajnálom, hiszen Gergő nagyon rendes, csupaszív srác, borzasztóan motivált az ökölvívás tekintetében. Erre készült régóta, és éppen ezért ez az eset rettenetesen nagy törés az életében. Nehéz lesz, de majd próbálok segíteni rajta, hiszen az edző egyszerre pedagógus és pszichológus is egyben.

– Bár rengeteg tehetséges roma sportoló van, legtöbbjük felnőtté válva valahogy elkanászodik, majd abbahagyja a sportolást. Miért siklik ki a pályájuk?

– Talán mert korábban érnek: itt a klubban is megfigyelhető, hogy sokáig szinte minden társukat legyőzik, de aztán csalódniuk kell, mert a többiek szép lassan utolérik őket, hozzájuk erősödnek, pofonokat osztogatnak s ezért sok cigány ökölvívókban felmerül a kérdés: most én lettem ilyen rossz? Sokszor ez a csalódás agresszióban teljesedik ki, amit esetleg az utcán vezetnek le. Szorgalmazom már egy ideje, hogy alkalmazzunk pszichológusokat, akik segítenének felkészíteni őket erre a nehéz időszakra. Ilyenkor kellene egy kicsit az államnak is a zsebébe nyúlnia a kisebbségek támogatása céljából, a családot is be kellene vonni, hogy figyeljenek oda a gyerekekre. Sok edző nem is tudja kezelni az ilyen eseteket. Ha elzavarják a gyereket, az egyenes utat jelent számára a börtönbe. Nem tanulnak, nincs szakmájuk, nem foglalkozik velük senki. Akkor kellene jobban felkarolni őket, amikor először jelenik meg az erőszak bennük. Meg kell ismerni a romákat, ők is különböző származásúak: vannak beások, oláhok, romungrók, és emiatt bizony állandóan rivalizálnak. Meg kéne tanulni, hogy köztük is vannak ellentétek, meg kellene tanulni a nyelvüket, a kultúrájukat, hogy kibékíthessük őket. Nem csupán magyar–roma ellentét van, legalább ilyen súlyosak a roma–roma konfliktusok is.

– Mennyiben segíti a boksz a helyes útra terelést?

– Nagyon. Konkrét példákat is tudok erre mondani. Egyszer hozzám került egy kábítószerező fiatal. Éjjel-nappal szívta a ragasztót, a sport azonban sikerrel kigyógyította a függőségéből. Azóta ledoktorált és szenvedélybetegekkel foglalkozik. Hasonlóképpen szemléletes példa az egyik cigány tanítványom. Balhéi miatt kirakták több egyesületből, én pedig, bár nem szoktam hasonló esetekkel foglalkozni, vele kivételt tettem és leigazoltam. Megjelent az egész családja a teremben, vagy húsz-harminc fő, hogy érdeklődjenek felőle. Megmondtam nekik: vagy itt marad és tisztességes embert faragok belőle, vagy biztosan a börtönben végzi. Sikerült meggyőznöm őket, és azóta kiderült, hogy a fiatalembernek hatalmas tehetsége van a rajzhoz, tanulni kezdett, szakkörökre jár. És a sportban is sikeres.