A szabadkai kerületi ügyészség a minap javaslatot tett Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének őrizetbe vételére, de vizsgálat folyik Kern Imre, a VMSZ ügyvezető alelnöke és Bunyik Zoltán, a szervezet alelnöke, tartományi oktatási miniszter ellen is. A szabadkai kerületi ügyész szerint fennáll a gyanú, hogy a VMSZ elnöke korábban ingatlan- és más ügyekben hivatali visszaéléseket követett el. Kern Imre ellen hasonló vádakat fogalmazott meg a szabadkai kerületi ügyész. Bunyik Zoltán ellen pedig az újvidéki kerületi ügyészség folytat vizsgálatot, mivel felmerült a gyanú, hogy Vajdaság tartomány oktatási minisztere néhány iskola felújítása kapcsán nem a törvényben meghatározott módon járt el, így jogtalan haszonra tett szert. Arról is lehet hallani, hogy hasonló eljárásban lesz része a szintén VMSZ-es kötődésű Józsa Lászlónak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének is.

A helyzet első látásra egyértelműnek tűnik: elképzelhető, hogy a legerősebb délvidéki magyar párt legfőbb vezetői – Dudás Károly és Egeresi Sándor alelnökök kivételével – megszegték a törvényt, sőt jogtalanul jelentős anyagi haszonra tettek szert. Ám mivel Szerbiában játszódik a történet, nem árt némely körülményre figyelemmel lennünk!

Az tagadhatatlan, hogy a délvidéki magyar közbeszédben régóta napirenden szerepel Kasza József állítólagos nagy vagyona. Hogy a VMSZ elnöke valóban dúsgazdag ember-e, és ha igen, akkor miképpen lett az, nos, ezt nem tudhatjuk biztosan. Még azt sem zárhatjuk ki, hogy az ellene megfogalmazott vádpontok egyike-másika talán megállja majd a helyét, viszont az több, mint átlátszó, hogy a délvidéki magyarság négy prominens vezetőjének ügye szinte egyszerre pattant ki Szabadkán és Újvidéken, úgy, hogy a belgrádi bulvársajtó már korábban megszellőztette a délvidéki magyar vezetőkkel való leszámolásokat. Az pedig még átlátszóbb, hogy sok száz szerb hadigazdag ellen semmilyen ügyészségi vizsgálatot nem indítottak az elmúlt években, illetve hónapokban. Pedig közismert, hogy igen sokan a lehető legtörvénytelenebb és legkegyetlenebb módon alapozták meg a vagyonukat Horvátországban, Boszniában és Koszovóban, és közülük nem egy vélhetőleg ma sem folytat teljesen tiszta üzleti tevékenységet. Mellettük természetesen szót ejthetnénk a milosevicsi klientúra számos tagjáról. Egyértelmű tehát, hogy legalábbis kettős mérce érvényesül ezen a téren is Szerbiában, ami már megannyiszor bebizonyosodott az elmúlt hónapokban. Elég csak arra utalni, hogy a magyarok elleni brutális támadások elkövetői elő sem kerülnek, illetőleg simán vagy minimális büntetéssel megússzák, miközben 5 temerini magyar fiatal összesen 61 évet kapott egy szerb férfi bántalmazásáért. Ennyit – fejenként több mint 12 évet – pedig a legnagyobb háborús bűnösök sem feltétlenül kapnak.

De vissza a VMSZ-esek ügyéhez! Az különösen érdekes, hogy a szabadkai kerületi ügyész 1999-ben került az észak-bácskai városba – Koszovóból. Az sem tűnik érdektelennek, hogy több cikket lehetett olvasni az ügyész úr radikális párti vonzalmairól.

Egy biztos: a VMSZ bizonyos szerb erőknek nagyon böki a csőrét. Ne feledjük, hogy Szabadka polgármesteri székét rendkívül szoros küzdelemben a VMSZ-es Kucsera Géza szerezte meg, maga mögé utasítva a legesélyesebbnek kikiáltott szerb nemzetiségű jelöltet. A legújabb hírek szerint Kucsera is számíthat ügyészségi vizsgálatra, ami annak fényében különösen izgalmas, hogy a radikális párti politikusok régóta követelik „a magyar uralom(!) megdöntését Szabadkán és az Észak-Vajdaságban”. Az is egyértelmű, hogy a VMSZ nélkül a demokratikus erőknek nem lenne többsége az újvidéki képviselőházban, olyannyira, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség több tartományi miniszteri posztot is a magáénak tudhat. A szintén célkeresztbe került Bunyik Zoltán kifejezetten irritálja a radikálisokat, akik a közelmúltban az újvidéki képviselőházban is különböző hatósági eljárásokkal fenyegették meg a tartományi oktatási minisztert. Nemrégiben egyébként Seselj radikálisai a polgármesteri széket is megszerezték Újvidéken, és több ízben hangot adtak annak, miszerint képtelenek megemészteni, hogy a mintegy 2 milliós Vajdaság tartományban a 280 ezres magyarság adja az oktatási miniszteri posztot, nem beszélve több bársonyszékről, illetve bizonyos képviselőházi posztokról. Elég világosan látszik, hogy a VMSZ lejáratása, netán kilövése esetén a radikálisok vezette tömb kerülhetne többségbe a tartományi képviselőházban. Az is felingerelt bizonyos erőket, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség a magyarellenes atrocitások kérdéskörét a nemzetközi fórumok elé vitte, s azzal sem szerzett jó pontokat a legnagyobb magyar párt a szerb soviniszták szemében, hogy rendre kiáll a teljes körű tartományi autonómia mellett. Az pedig végképp aggaszthatja ezeket az erőket, hogy a következő választások után a belgrádi Szkupstinában a VMSZ is lehet esetleg a mérleg nyelve garantált parlamenti helyek révén, és az szinte biztos, hogy a magyarok nem Seseljék, hanem Tadicsék mellé állnának.

Látható, sokaknak érdekében áll a VMSZ politikai likvidálása, hiszen a másik három magyar párt – az MPSZ, a VMDP és VMDK – egyelőre lényegesen csekélyebb támogatottsággal bír, társadalmi beágyazódottságuk jóval szerényebb, így sajnos nem biztos, hogy valamelyikük a VMSZ helyére tudna lépni adott esetben. A VMSZ-dossziénak tehát több üzenete, illetve olvasata van. Vigyázó szemünket így újra vessük a Délvidékre!