Hónapról hónapra egyre nyilvánvalóbb: időzített bombán ülnek a magyarországi bankok. Látszólag még minden rendben van: a pénzintézetek nyereségesek, sőt idén még a kormány által kivetett különadó befizetésére is képesek lesznek. A pénzügyi felügyelet kimutatásaiból azonban látszik: folyamatosan nő a bizonytalan megtérülésű, rossz hitelek aránya. Legújabban már 1500 milliárd forintnyi, azaz az összállomány 7,5 százalékára rúgó hitelmennyiség esetében halmoztak fel az adósok 90 napnál hosszabb tartozást, s további 2000 milliárd forint (vagyis 12,5 százalék) esetében mutatkozik egy-két hónapos csúszás a törlesztőrészletekben.

Mindez háromszoros növekedést jelent a 2008 végi állapotokhoz képest. A 90 napnál hosszabb tartozást azért tartják külön nyilván, mert innentől az adósság kétesnek számít, ami alapján (az időtartam növekedésével) 31-70 százalékos céltartalékot kell képezniük a pénzintézeteknek. A jelenlegi tendenciák alapján valószínűsíthető, hogy rövidesen 10 százalék fölé kúszik a kétes és rossz hitelek aránya. S nem sokkal efölött már ott lehet a határ, ahol a jó hitelek nyereségéből a bankrendszer már nem tudja finanszírozni a bedőlőkön keletkező veszteségét.

Sok kis segítség

A Bankszövetség adatai szerint eddig 93 ezer háztartás került reménytelen helyzetbe: nekik semmi esélyük nincs, hogy vissza tudjanak térni a hiteltörlesztés normál menetéhez. S további 250 ezren csúsznak kisebb mértékben a fizetésekkel. A statisztikák szerint egyébként nem kizárólag a devizahitelesek becsülték túl optimistán a hiteltörlesztési képességüket: a forinthitelesek körében legalább ugyanolyan a csúszásba kerülők aránya. A nem túl súlyos elmaradással küzdők problémáit már eddig is próbálták kezelni a pénzintézetek. Az OTP-nél például minden ötödik adós él a bank hitelkönnyítési lehetőségeivel. Ezek alapvetően két lehetőséget jelentenek. Az egyik a futamidő hosszabbítása, ami 20-25 százalék körüli tehercsökkentést jelent, a másik a törlesztőrészletek egy-másfél évre szóló, jelentős visszanyesése, ami után viszont visszaáll az eredeti kötelezettség.

Hasonló konstrukciókkal szinte az összes bank próbálja fenntartani anyagi nehézségekkel küszködő ügyfeleinek fizetőképességét. Ezzel kapcsolatban a Banki Hitelkárosultak Egyesülete arról számol be: újabban sokkal fogékonyabbak a pénzintézetek a fizetési nehézségek áthidalására. Mivel Magyarországon immár két éve tombol a gazdasági válság, s már a megelőző két évben is romlottak az életkörülmények, a legtöbb adóson nem segítenek az átmeneti könnyítések. A türelmi időszak letelte után többnyire ugyanazokkal a nehézségekkel szembesülnek, mint korábban. A nem teljesen reménytelen helyzetben levők számára nyújthat enyhítést az a nyolc pont, amit a Fidesz a napokban készül a parlament elé terjeszteni.

A Rogán Antal által jegyzett javaslat hivatalosan a banki túlkapások alól mentesítené az ügyfeleket. Megtiltanák tehát az önkényes kamatemelést, az egyoldalú szerződésmódosítást, lehetővé tennék az ingyenes előtörlesztést, a devizahitelek esetében előírnák a középárfolyam alkalmazását. Az ügyfeleknek joguk lenne öt évvel meghosszabbítani a futamidőt, fizetésképtelenség esetén pedig a bankok nem követelhetnének többet a ház vagy lakás aktuális értékénél, s nem számolhatnának fel büntetőkamatot vagy egyéb díjakat sem. E pontok többsége azonban csupán arra alkalmas, hogy némileg csökkentse a fizetőképesség határán ingadozó ügyfelek terheit, más részük pedig az immár lakásukat elvesztők további életét könnyíti meg. A javaslat nem nyújt ugyanakkor megoldást azoknak a problémáira, akik megromlott anyagi helyzetük miatt csak az elvártnál jóval kisebb törlesztésre képesek, de mégsem tudják elhagyni lakásukat. Ez az a bizonyos 93 ezer család.

Ahogy Rogán Antal az M1 Jelfogó című műsorában kijelentette: számukra a Nemzeti Eszközkezelő kínál majd lehetőségeket. Ezt október közepére készül kidolgozni a kormány.

Az igazi megoldás

A Nemzeti Eszközkezelő lehetőségét már rögtön a választások után felvetette Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter. Hogy a tervből még mindig nem lett semmi, nagyrészt az magyarázza, hogy a rossz hiteleket kezelő szervezetet szinte lehetetlen finanszírozási feltételek mellett kellene felállítani. A szervezet legfontosabb feladata, hogy a bankoktól – vélhetően 40-60 százalékos árfolyamon – megvásárolja a rossz hiteleket. Mindez azonban rengetegbe kerül: a jelenlegi kilátások alapján 1000 milliárd forintnál olcsóbban nem úszható meg. A kérdés, ki biztosítsa erre a pénzt? A magyar állam nyilvánvalóan nem, ha ugyanis megtenné, több mint duplájára nőne a Brüsszel által szentírásnak tekintett költségvetési hiány. A magánszektortól pedig szintén nehéznek látszik beszedni ekkora összeget, amikor például a következő években az államadósság finanszírozása is kockázatokkal terhelt (Demokrata, 2010/34.).

S tetézi a nehézségeket, hogy az Európai Unió eleve nem támogatja a rossz hiteleket átvállaló, „félig állami” társaságok létrehozását, álláspontjuk szerint ugyanis azok az államadósság elrejtésének lehetőségét hordozzák magukban. „Nagy meccs lesz” – mondta erről a közelmúltban Orbán Viktor. De nem teljesen esélytelen a kormány: a közelmúltban Írországnak az Európai Bizottsággal együttműködve sikerült megalapítania nemzeti eszközkezelő társaságát.

Általában azonban igaz: a nemzeti eszközkezelőket nem európai államok működtették az elmúlt évtizedekben. A PricewaterhouseCoopers a hétvégén hozta nyilvánosságra elemzését, amiből kiderül: eddig 11 ország hozott létre nemzeti eszközkezelő társaságot. Írország mellett a másik nyugati állam az Egyesült Államok, s félig-meddig az európai kontinenshez számítható még Törökország. Ezek mind az elmúlt fél évben-egy évben állították fel hitelkezelő szervezetüket. Az összes többi nemzeti eszközkezelő azonban az ázsiai kontinensen működött, mégpedig az 1997–98-as kelet-ázsiai válság nyomán. Ekkor a térség országaiban 7-45 százalékra emelkedett a problémás hitelek aránya, a legrosszabb helyzetben levő Thaiföldön pedig 54 százalékra.

Az érintett kormányok közül Indonézia, Japán, Kína és Tajvan állami forrásból állította fel a rossz hiteleket kivásárló társaságot. Malajzia, Korea, a Fülöp-szigetek és Thaiföld ugyanakkor piaci források bevonását választotta.

A PWC elemzői szerint a jelenlegi magyar helyzettel a legnagyobb hasonlóságot a malajziai példa mutatja. Ott az eszközkezelő meghirdetésekor 8 százalék volt a kétes hitelek aránya. A magyar tervekkel ellentétben ugyanakkor ott a szervezet fogyasztási és vállalati hiteleket is átvett. A maláj nemzeti eszközkezelő átlagosan értékük 46 százalékáért vette át a kétes tartozásokat. Azonban minden hitelről külön-külön tárgyalt a bankokkal: volt olyan, ami csak 7, s volt, ami közel 100 százalékon került átadásra. A bankrendszernek még így, átlagosan féláron is megérte megszabadulni rossz kintlevőségeitől: a továbbiakban ugyanis nem kellett céltartalékot képeznie utánuk. Végül az eszközkezelőbe fektető magánszemélyek sem jártak rosszul: 2005-ben a maláj szervezet 17 százalékos nyereséggel zárta működését. Az átvett hitelek nagyobbik részét, 57 százalékát ugyanis sikerrel kezelte az intézmény – vagyis az adósok többsége végül vissza tudta fizetni tartozását.

Nem csodaszer

A történetből ugyanakkor az is látszik: a nemzeti eszközkezelő nem csodaszer, a legnagyobb bajba került adósok terheit is csak mérsékelni tudja. Senki nem számíthat tehát arra, hogy elengedik a szerződésben vállalt kötelezettségeit. A Malajziában sikeres 57 százaléknak a fizetés átmeneti szüneteltetését, később bérleti szerződés kötését, a futamidő meghosszabbítását javasolta az eszközkezelő társaság. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a maradék 43 százalék viszont nem tudott élni ugyanezekkel a lehetőségekkel, s végül elveszítette ingatlanját. Ráadásul az eszközkezelő sem feltétlenül nyereséges. Japánban, noha ott mindössze 7 százalékos átlagos értéken vette át a szervezet a rossz hiteleket, az eszközkezelő veszteséggel zárta működését.

Az eddig kiszivárgott hírek szerint hazánkban a Magyar Fejlesztési Bank szervezése alatt hívják majd életre a Nemzeti Eszközkezelőt. De nem közvetlenül az MFB, hanem valamelyik alszervezetének kezelésében, a Fejlesztési Bank ugyanis a költségvetés részét képezi, az alá beosztott szervezetek viszont nem feltétlenül, vagyis utóbbi esetben elkerülhető, hogy a szervezetbe pumpált pénzek növeljék az államháztartási hiányt. A költségvetés helyzete ugyanakkor azt indokolná, hogy az eszközkezelőt alapvetően magántőke bevonásával állítsák fel. Kérdés, vonzóvá tudják-e tenni a piacon a lehetőséget, mondjuk államilag garantált minimális hozam ígéretével. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az eszközkezelőt magántőkéből felállító négy ázsiai országból mindössze Koreának sikerült teljes egészében a piacról finanszíroznia magát. Malajziában a szükséges pénznek mindössze 80 százalékát sikerült magánforrásokból begyűjteni, a maradék 20 százalékot az állam biztosította.

Kérdés az is, az eszközkezelővel kiken akar segíteni az állam? A Bankszövetséggel folytatott tárgyalások után Rogán Antal a múlt hét végén jelentette ki: a végképp fizetésképtelenné válók anyagi helyzetük stabilizálódásáig bérleti ajánlatot kapnak – ami esetleg nem is az általuk vásárolt lakásra, hanem kisebb ingatlanra szól. Amennyiben azonban a bérleti díj a jelenlegi piaci szinthez hasonlít, nyilvánvalóan lesznek olyanok, akik azt sem tudják majd fizetni. Előbb-utóbb meg kell hozni a döntést, hogy velük mi történjen. Másrészt a bankok által emlegetett százezer rossz hitelszerződéssel szemben Matolcsy György mindössze néhány tízezer háztartásról beszél a Nemzeti Eszközkezelővel kapcsolatban. Vagyis a kormány csak a legelesettebbeken kíván segíteni – esetleg épp fordítva, azokon, akiknek még reális esélyük van arra, hogy a néhány évnyi bérleti jogviszony után helyre tudják állítani fizetőképességüket.

Egy biztos: a Nemzeti Eszközkezelő gyors felállítása most már nem csak a bajba jutott adósoknak, valamint a bankrendszernek fontos. Minél többet beszélnek róla, s minél tovább húzódik a megalapítás körüli bizonytalanság, annál inkább mételyezi a fizetési fegyelmet. A Banki Hitelkárosultak Egyesületének tapasztalatai szerint egyre többen keresik fel őket olyanok, akik tulajdonképpen tudnák fizetni a tartozásukat, ám nem biztosak benne, hogy a svájci frank megemelkedett törlesztőrészletei miatt érdemes. Az FHB pedig arról számol be: a bajba jutott adósok többsége immár nem hajlandó együttműködni a bankkal, mert azt gondolja, jobban jár az állami segítséggel.

Kárász Andor