Cseppet sem javult a helyzet a Paksi Atomerőmű 2-es blokkjában. Egy hónap telt el a tisztítótartályban bekövetkezett súlyos üzemzavar óta, de még semmit sem sikerült tennie a paksi vezetésnek a hiba és a vele járó rendkívüli veszély elhárítására. A kormány és a paksi illetékesek persze folyamatosan bizonygatják, hogy a szakemberek kézben tarják a tartályban játszódó folyamatokat, s készülnek a tervek az üzemzavar elhárítására. Sőt, mint kiderült, Kocsis István vezérigazgató szeretné két hónapon belül újraindítani a 2-es blokk reaktorát. Az optimizmus színlelt, valós alapja nincs. Hogyan is készülhetnének tervek a tisztítótartály kiemelésére, amikor azt sem tudják a szakemberek, hogy mi van az alján, vagyis miként helyezkednek el odalenn a kazettákból kiszóródott fűtőelem-pasztillák. A paksi vezetés lapzártánkkor még csak tárgyalásokat folytat egy olyan speciális televíziós kamera beszerzéséről, mellyel a tartály alját is megvizsgálhatná.

Vladimir Aszmolov, az orosz Kurcsatov Intézet tudományos igazgatója szerint a fűtőelem-kazetták kiemelésekor és a tisztítótartályba helyezésekor nem tartották be az előírásokat a munkát végzők. Aszmolov úgy vélte, óriási hiba volt, hogy nem konzultáltak a fűtőelemek orosz gyártójával, s a műveleteket nem ellenőrizték az atomtudósok. Vladimir Aszmolov leszögezte, csak egy NIIAR nevű dimitrovgrádi vállalat képes a paksi üzemzavar elhárítására, hozzátette, hogy erre sem a Siemensnek, sem anyavállalatának, a Framatome-nak nincs meg a megfelelő tudományos kapacitása.

Az orosz igazgató hangjából kicsengő sértettségnek oka lehet az is, hogy az előző paksi tisztítási eljárás 1999-ben kiírt pályázatán a német Siemens, a francia állami cég, az Electriciti de France, valamint a Hidropress nevű orosz vállalat is indult. És a Siemens nyert.

Az április 10-i üzemzavar után itt az újabb botrány. Az erőmű szakemberei május 3-án egy hidrazinnak nevezett vegyületet adagoltak a tartályon belül keringő bórsavas hűtővízhez. Erre a vízben lévő radioaktív jód lekötése céljából volt szükség. Ennek következtében azonban drasztikusan megemelkedett odabent a neutronok száma. Márpedig tudjuk, hogy a tartályon belüli igencsak törékeny béke pillanatnyilag éppen annak köszönhető, hogy a bóros víz leköti a neutronokat. Elméletileg kérdéses volt azonban, hogy mekkora a bór aránya a tartály hűtővizében, s képes-e lekötni a hirtelen megduplázódott neutronmennyiséget is. Mert ha nem, akkor beindul a láncreakció…

De nemcsak ez volt a baj. Hanem az is, hogy az eseményről csak napokkal később, azaz május 6-án értesült az ország közvéleménye. Sőt az Országos Atomenergia Hivatal is! Az esetről természetesen megint csak hiányos tájékoztatást kaptunk. Először például olyan hírek érkeztek, hogy a hidrazin beöntése kísérlet volt. Erre horkant fel csak igazán a közvélemény: nagy baj van és még kísérleteznek is a paksiak? Hülyék ezek? Elképzelhető, milyen hatást váltott ki mindez akkor, amikor a magyar köztudatba mélyen beleágyazódott az a tény, hogy a csernobili katasztrófát éppen egy felelőtlen kísérlet okozta…

Mint kiderült, Pakson nem kísérletről volt szó. Pontosabban csak annyiban számított kísérletnek a május 3-án történt eset, hogy ezúttal egy egészen új eljárást alkalmaztak a szakemberek. Ráadásul nem kértek engedélyt erre az Országos Atomenergia Hivataltól sem, noha kötelességük lett volna. Ebben a vonatkozásban ez volt a legsúlyosabb mulasztás, az már csak ráadásnak számít, hogy május 3-án észlelték ugyan a beavatkozás során a hirtelen neutronszám-növekedést, de erről a rendellenességről csak napokkal később értesítették a hivatalt.

Tóth István, a Fidesz országgyűlési képviselője, a parlament Környezetvédelmi Bizottságának tagja lapunknak elmondta, hogy a hidrazin beöntésével eredetileg a tartályon belüli gázképződést akarták szabályozni. Az egészben az az igazán érdekes, hogy senki sem mondta el a közvéleménynek: folyamatos a gázképződés a tartályban.

A paksiak később bevallották egyébként, hogy a hidrazin beöntése után nemcsak a neutronszám ugrott meg, de nitrogén, illetve hidrogéngáz is keletkezett hirtelen. A hidrazin különben ismert rakéta-hajtóanyag, ezt használta a II. világháborúban a német haderő a V-2-es rakétákhoz. Vészhelyzet alakult ki május 3-án a 2-es blokkban. Ha a hidrogén ugyanis a cirkóniumból készült fűtőelemkazetták törésfelületén szabadult volna fel, veszélyes gyúelegy keletkezett volna. Sőt, keletkezhet ezután is. Olyan gyúelegy, amely a víz alatt is képes égni. Az egyébként a külső felületükön megfelelő kezelés által vegyileg ellenállóvá tett cirkóniumkazetták törési felületei értelemszerűen nem ellenállók és itt keletkezhet cirkóniumhidrid, ami erősen gyúlékony.

A tartályban keringetett bóros-hidrazinos oldat áramlása természetesen kiszámíthatatlan rezgéseket vált ki a már megsérült cirkóniumkazettákban, ami azokat fárasztási igénybevételnek teszi ki. Ez pedig további kedvezőtlen változásokat okozhat, további repedések, törések keletkezhetnek a cirkóniumcsövekben, ami végső soron további fűtőelem-pasztillák kiesését jelentheti, még nagyobb káoszt okozva a sérült öblítőtartály fenekén. A vízbomlásból felszabaduló hidrogén pedig a törési felületeken az anyagba diffundálva erősíti a gyúlékony cirkóniumhidrid keletkezését. Egy példa a hétköznapi életből: a por alakú cirkónium pirotechnikiai anyag, mindenki ismeri a tűzijátékokból.

Van még néhány megdöbbentő érdekesség. Például az, hogy Koltai Tamás, a Fidesz Tolna megyei elnöke szerint a múlt hét közepén, szerdán este jelentősen megnőtt sugárértéket mért a légkörben az odakint másfél kilométerre telepített A-2-es mérőműszer. Pontosan 320 nSv/órát. Csak zárójelben: 90 mikroSv/év a megengedett határérték. Koltai Tamás úgy tudja, ez is csak kozmetikázott eredmény, a valós érték egy adott – rövid – periódusban elérte a 500-590 nSv/órát. Ez a normális háttérsugárzás háromszorosa. Meghökkentő, hogy mindebből az Országos Atomenergia Hivatal 350 nSv/órát ismert el, az erőmű viszont csak 250 nSv/órát. Ezek szerint mást mutatott a műszer a hivatalnak és mást a paksi vezetésnek? Ki miért és mekkorát hazudik?

A Demokrata információi szerint az erőmű vezetése szerda este semmit sem észlelt még mindebből, a katasztrófavédelem és a honvédség szólt le Budapestről Paksra, hogy mi történik ott tulajdonképpen.

Természetesen erre is reagált az erőmű vezérkara, mondván, semmi baj sincs, csupán túlmelegedett a mérőműszer, ezért a valóságosnál jóval nagyobb értékeket mutatott. – Hogy lehet ez? – kérdezi önkéntelenül is az átlagpolgár. Ez a műszer a világ legjobb és legmegbízhatóbb berendezése ugyanis ezen a téren, s csak egy-két éve vásárolta a paksi üzem. Az akkori vezetés különben pontosan azért áldozott sok-sok pénzt erre a meglehetősen drága típusra, hogy teljes biztonságban érezhesse az erőművet, de ami még fontosabb, a térség településeit. Nagy kérdés az is, hogy ha tényleg elromlott az A-2-es mérőműszer, akkor ezt miért nem észlelték és miért nem cserélték ki azonnal a paksiak?

Tóth István, a Fidesz országgyűlési képviselője aggasztónak tartja, hogy a tartályban folyamatosan képződő gázt a levegőbe engedik. Tóth István szerint Paks térségében állandó szélirány uralkodik, amely azonnal továbbsodorja a kilépő radioaktív gázt a Duna túlpartja, például Kalocsa felé. A képviselő úgy véli, korábban sem tolongtak a befektetők a városban, s ebben kimondva-kimondatlanul is szerepe van az atomerőmű közelségének. Félő, ezután végképpen nem jön senki sem…

Nem szabad elfeledkeznünk arról a rendellenességről sem, hogy az elmúlt héten körülbelül 10 centiméternyi aktív vizet találtak a reaktor egyik speciális szerelőaknájában a 2-es blokkban. A paksi vezetés bevallotta, nem tudják, hogyan került oda. Ez mellbevágó. Egyébként is elfogadhatatlan, hogy a reaktor közelében vízszivárgások legyenek, de mi van akkor, ha abból a medencéből került oda ez vízmennyiség, amelyben a tisztítótartály pihen?

Az óvatos Medgyessy Péter lapzártánkig továbbra sem járt Pakson. Elment a siófoki buszbalesethez helyszínére, megmutatta magát, nyilatkozott, az erőművet azonban gondosan elkerüli. Csillag István, a gazdasági tárca s az Országos Atomenergetikai Bizottság vezetője viszont járt ott, s úgy döntött, hogy miniszteri biztost nevez ki a probléma megoldására Aszódi Attila egyetemi docens személyében.

Ezt biztos nem Kocsis István vezérigazgató kérte. Nem tudni, miért, de Kocsis büszke állítólagos szakmai ismereteire és tapasztalataira, s ezt az erőmű irányítása során érezteti is beosztottjaival. És ki merne egy ilyen embernek ellentmondani, különösen akkor, ha vissza-visszatérően elejti, milyen jó barátja Medgyessy Péter. Kocsis István tehát főnököt kapott, aminek egyik következménye az, hogy állandóan az erőműben kell lennie, nem maradhat távol sem lobbiügyeket intézni, sem vadászni. Valamilyen ponton nyilván össze is függ a kettő, mint a régi szép kádári időkben. Ezenkívül Aszódi Attila valódi szakember, aki reményeink szerint csak probléma megoldására koncentrál, s nem a paksi ügy politikai vonzataira.

Felvetődik a kérdés, vajon miért engedte meg Medgyessy Péter, hogy miniszteri biztost nevezzenek ki jó barátja, Kocsis István fölé? Tudni kell, hogy az MSZP, pontosabban a szocialista kormány mennyire ügyel a külföld véleményére. Legyen szó státustörvényről, EU-csatlakozásról, bármiről. Sokkal inkább figyel a külföldről érkező visszajelzésekre, mint a saját hazai közvéleményére, a magyar szavazópolgárokra. Márpedig a külföld igen negatívan ítéli meg a Pakson történt eseményeket, s a paksi vezetés, illetve a magyar kormány tájékoztatási stratégiáját.

Aszódi Attila tehát hívatlan vendég lesz az erőműben. És máris letette névjegyét az asztalra. Megcáfolta ugyanis Kocsis István nagyhangú optimizmusát a két hónapon belüli újraindításban. Aszódi Attila bejelentette, hogy akár másfél évig is eltarthat a 2-es blokk mentesítése, a súlyos üzemzavar elhárítása.

Csillag István gazdasági miniszter egyik nyilatkozatában kifejtette, szó sincs arról, hogy leváltanák Kocsis Istvánt. Az SZDSZ-es politikusról csak annyit, valamiért megúszta Medgyessy Péter kormányátalakítását. Lehet, hogy önfeláldozó paksi látogatásainak köszönheti miniszteri bársonyszéke megtartását?

Aszódi Attila kinevezését egyébként Tóth István fideszes képviselő megkésett miniszteri pótcselekvésnek tartja. Egyik informátorunk pedig úgy véli, nemcsak Kocsis Istvánt kellene leváltani minél előbb, hanem a paksi erőmű egész vezetését. Ezek az emberek óhatatlanul is abban érdekeltek, hogy kisebbítsék a baj és a veszély súlyát. Ennek érdekében pedig nemcsak a közvéleményt és a felettes hatóságot képesek félretájékoztatni, de ami még rosszabb, önmagukat is becsapják, ha szükséges.

Amint azt korábban is említettük, több ellenzéki politikus teljes körű kivizsgálást követel, méghozzá a felelősök megnevezésével. Ennek a vizsgálatnak ki kellene derítenie azt is, hogy ki vásárolta meg a hibát okozó technológiát, kinek a nyomására írta alá tavaly októberben a Kocsis István-féle paksi vezetés a vételi szerződést. Továbbá ki volt az, aki az új, szocialista dominanciájú vezetésben áttanulmányozta a technológia műszaki dokumentumait, s ki bólintott ezek után, hogy rendben. Pedig akkor tudni lehetett már, hogy a finnek – hasonló, szovjet típusú erőművük van, mint nekünk – nem vették meg a nekik is felajánlott technológiát. És jó lenne tudni azt is, hogyan adhatott engedélyt a technológia alkalmazására az Országos Atomenergia Hivatal. Adott-e egyáltalán? Lapunk információi szerint csak elvi engedélyt kapott rá a paksi erőmű. De mit jelenhet egyáltalán az a fogalom az atomerőművek világában, hogy „elvi engedély”?

Annyi bizonyos, a jelenlegi paksi vezetés eléggé nagyvonalúan bánt az engedélyekkel. Példa rá a május 3-án történt eset.

Az Energia Klub levelet írt Medgyessy Péternek. Ebben arra kéri a szervezet a kormányfőt, hogy váltsa le Csillag Istvánt az Országos Atomenergiai Bizottság elnöki posztjáról. Ezt a funkciót fejlettebb országokban amúgy sem a profitban és termelési eredményekben gondolkodó gazdasági, hanem a környezetre, a természet és ember viszonyára figyelő környezetvédelmi miniszter tölti be. Az Energia Klub azt is kérte Medgyessy Pétertől, hogy ne indítsák újra a 2-es blokkot. Ámon Ada, az Energia Klub vezetője elmondta, nemzetközi csoportot kell létrehozni a paksi üzemzavar teljes körű kivizsgálására. A kérdésben ugyanis a paksi vezetés és az Országos Atomenergia Hivatal sem képes tárgyilagos maradni. Mindkettőt felelősség terheli a kialakult helyzetért, innen kezdve pedig joggal feltételezhető, hogy igyekeznének önmagukat tisztára mosni, képtelenek lennének pártatlan jelentést kiadni. Ámon Ada szerint a függetlennek hitt fizikusok kezébe sem szabad adnia a vizsgálat lefolytatását. Ma Magyarországon ugyanis az a helyzet, hogy szinte azonnal eltávolítanák az állásából, sőt a tudományos életből is kiszorítanák azt a fizikust, aki őszinte véleményt mondana a paksi üzemzavarról.

Kocsis István úgy reagált a május 3-án történt hibás beavatkozásra, azaz a hidrazinadagolásra, hogy leváltotta az erőmű vegyészeti és a biztonsági osztályának vezetőit. Ez lenne a menekülés iránya? A Demokrata előzetesen úgy értesült, hogy a paksi vezetés az egyik igazgatóra igyekszik majd hárítani minden felelősséget (neve a szerkesztőségben). Arra az igazgatóra, aki nem kötődik egyetlen párthoz sem, ellenben kitűnő szakember.

Kocsis Istvánék azonban stratégiát váltottak. Az Országos Atomenergia Hivatalnak küldött jelentésükben a tisztítótartály konstrukciós hibáját jelölték meg a súlyos üzemzavar alapvető okaként és forrásaként.

Ezzel csak az a baj, úgymond, hogy a Siemensre, pontosabban a Siemenset is birtokló Framatome nevű francia cégre hárítanak mindent. Márpedig Medgyessy Péter nem azért kapta meg a francia becsületrendet, hogy a francia cégek piacszerzési nehézségekbe, privatizációs problémákba ütközzenek, bajba keveredjenek, vagy megrendelések nélkül maradjanak Magyarországon. Lehet, hogy ez lenne Kocsis István dühös kontravágása Aszódi Attila miniszteri biztos kinevezéséért? A paksi vezetés azt rebesgeti, tovább is megy ennél, s kártérítést követel a Framatome-tól.

Az eldobott bumeráng rég ismert tulajdonsága szerint persze vissza fog ütni. A tartály konstrukciós hibáját ugyanis látniuk kellett volna a paksi vezetőknek, különben mitől neveznék magukat nemzetközi hírű szakembereknek? Az is lehet, hogy látták, csak felsőbb utasítást kaptak a technológia megvásárlására. És akkor ott van még az Országos Atomenergia Hivatal is, amelynek szintén észre kellett volna vennie a hibát a technológia engedélyeztetése során. Vagy ők is felsőbb utasítást kaptak?

Nem véletlen, hogy Turi-Kovács Béla, a Fidesz Környezetvédelmi Kabinetjének vezetője közleményt adott ki, amelyben leszögezi, a történtekért és a szükséges intézkedések elmulasztásáért a Medgyessy-kormányt terheli a felelősség.

* * *

Az egyik legnagyobb német napilap, a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung is tudósította olvasóit május 2-i számában a paksi atomerőműben történt üzemzavarról. A cikk A legsúlyosabb eset Csernobil óta? cím alatt jelent meg és említést tesz Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal vezetője és Kocsis István vezérigazgató a magyar parlament környezetvédelmi bizottsága általi meghallgatásáról. Ír a lap az osztrákok afeletti megütközéséről, hogy mennyire elégtelen volt a magyar fél részéről érkező tájékoztatás és ez megrendítette a szomszédok eddig meglévő bizalmát, ami nyilván a németekre sem hat kedvezően.