Kicsi vírus nagy hatása

Nagy megtiszteltetés és élmény volt a számomra, hogy megismerhettem dr. Hegyi Gabriella professzor asszonyt, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Hagyományos Kínai Orvoslás Konfuciusz Intézete szakmai, stratégiai és fejlesztési vezetőjét, a budapesti Yamamoto Rehabilitáció Intézet igazgatóját. Sokat tanultam tőle. Segítségével láttam meg az európai és a kínai orvoslás integrálásának lehetőségét, és örvendetes volt, hogy elvállalta az általam alapított „A rák ellen, az emberért, a holnapért” Társadalmi Alapítvány kuratóriumi tagságát. Nagy megelégedéssel töltött el, hogy munkája elismeréséül megkapta a Batthyány-Strattmann László-díjat, az egyik legrangosabb magyar orvosi kitüntetést.

Négy évvel ezelőtt az általam vezetett csepeli Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat a Kínai–Magyar Társadalmi Kapcsolatok Fejlesztéséért Alapítvány segítségével, meghívásomra vendégül láthatott egy húsztagú magas rangú kantoni orvosi delegációt. Intézményünk orvosai és a kínai kollégák értékes szakmai eszmecserét folytattak. A nagyságrendi különbségek ellenére is sokat tanultunk egymástól. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a kínai kollégákat főigazgatóként üdvözölhettem, barátként és rokonainkként köszöntve a delegáció tagjait. Örömteli reagálásuk nagyon megható volt. A küldöttséget ezután a Magyar Kórházszövetség is vendégül látta, aminek során már fölmerültek a kínai–magyar egészségügyi együttműködés lehetőségei, az egymástól tanulás lehetséges fórumai. Megismertük a kínai orvosiműszer-gyártás magas színvonalát. Az eszmecserék koordinálásában kiemelkedő szerepe volt Szalontai Lászlónak, a Kínai–Magyar Társadalmi Kapcsolatok Fejlesztéséért Alapítvány létrehozójának.

Az alapítvány vezetőivel együtt gondolkozva körvonalazódni kezdett egy olyan egészségügyi intézmény gondolata, ahol a betegek színvonalasabb és hatékonyabb gyógyítása érdekében integrálni lehetne az európai és a kínai orvoslás szemléletét, minden eredményét. Ahol a kínai és az európai orvosok közösen kezelhetnék és gyógyíthatnák a pácienseket, kicserélhetnék a tapasztalataikat, és megtanulhatnák egymás metodikáját. Mindezek realitását az is erősítette, hogy kormányzatunk keleti nyitása révén kiváló együttműködés kezdett megvalósulni állami szinten is. Ami ma is fejlődik, és a gazdaság és a tudomány mind szélesebb területeire terjed ki.

A közös egészségügyi projekttel kapcsolatos elképzeléseinket megismerte és támogatta Szőcs Géza akkori kulturális államtitkár is. Kezdtek formát ölteni a konkrét tervek az intézmény helyével, építészeti, szakmai és személyi struktúrájával kapcsolatban. Elgondolásaink szerint elláttuk volna az európai kínai kolónia tagjait, a Kínából hazánkba érkező betegeket, európai és természetesen magyar pácienseket is. A hagyományos kínai fitoterápia, a természetgyógyászat és a modern európai orvoslás teljes spektrumát szerettük volna kínálni. Létrejött volna egy kínai–magyar egészségügyi-tudományos és gyógyító műhely.

A megvalósítás folyamatát azonban megszakította az országainkat és né­pein­ket sújtó, hirtelen megjelent új koronavírus-járvány. Az előttünk addig ismeretlen megbetegedési hullám mindenkit felkészületlenül ért. Nem ismertük a megbetegedés természetét, súlyosságát, a kórokozó vírus eredetét, tulajdonságait, terjedési sebességét és módját, a gyógyítás lehetőségeit. Aggódva figyeltük az eleinte Kínából, majd a világ egyre több országából érkező híreket. Aggódtunk a vuhaniakért, értesültünk a kínai egészségügyi kormányzat igen gyors és határozott intézkedéseiről, a területi lezárásokról, az izolációról, a szigorú karanténról. Megnyugtató hírek is jöttek arról, hogy a lépések egyre eredményesebbek. Mindinkább körvonalazódott, hogy a vuhani tragédia a végéhez közeledik, és Kína sikeresnek bizonyul a fertőzéshullám megállításában. Fontos volt az is, hogy a kezdeti bizonytalanság után teljes mértékben megosztották a járvánnyal kapcsolatos információkat és tapasztalatokat. Közben a világ egyre több országából jelentettek megbetegedéseket, sőt egyre több halálozást is. Robbanásszerűen terjedt a vírus a különböző földrészeken. Különösen megdöbbentő volt, ami Olaszországban és az Egyesült Államokban történt.

Magyarországon egy kicsit értetlenül álltunk a jelenséggel szemben. Sokkszerűen hatott a növekvő számú megbetegedés, az egyre súlyosabb szövődmények, a halálozások. A vírus még nagyjából ismeretlen volt a számunkra, de már kezdtük megtanulni és begyakorolni a tesztelést, a tünetek felismerését, a fellépő elváltozások és szindrómák kezelését, a betegek gyógyítását. Tudtuk, hogyan kell csillapítani a lázat, kezelni a gyomor- és bélrendszeri, az ízületi tüneteket, az érrendszeri anomáliákat és a légzési elégtelenséget. A tesztelésbe bevontuk az ellátóintézményeket és a mentőszolgálatot, létrejöttek a Covid-osztályok, védőruhába öltöztek az egészségügyi dolgozók, egyre több lélegeztetőgép lépett működésbe. Az egészségügyi anyagok, eszközök, műszerek, maszkok, lélegeztetőgépek beszerzésében óriási szakmai segítséget kaptunk a Kínai Népköztársaságtól.

A kormány uralta a helyzetet, időben és határozottan meghozta a szükséges intézkedéseket. A járvány elleni küzdelemben kiemelkedő feladatot vállalt a Magyar Honvédség, és bekapcsolódtak a rendvédelmi szervek is. A kórházak élére katonai parancsnokok kerültek. Hősiesen helytálltak sz Országos Mentőszolgálat és az egészségügy munkatársai. Idejekorán lezártuk az országot, korlátoztuk a gazdasági tevékenységeket, bevezettük a kijárási tilalmat, a távolságtartást, a kötelező maszkviselést, a gyakori kézmosást. Lezártuk a szociális és az időseket ellátó intézményeket, karanténba helyeztük a fertőzötteket. Fegyelmezetten összefogott az ország.

Reménykedve vártuk a vakcina felfedezését és az oltás megkezdését. A szükséges intézkedések megtételében óriási segítséget jelentett a Kínából származó információ. Hazai szakembereink is egyre több tapasztalatot szereztek a problémák felismerésében, elhárításában és a gyógykezelésben. A reményteli sikerek mellett súlyos kudarcokat is megéltünk. Ismerőseink, barátaink és családtagjaink közül egyre többen fertőződtek, sőt betegedtek meg. Súlyos csapás volt számomra barátaim elvesztése. Meghalt dr. Adorján Gusztáv barátom, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Holding főigazgatója és Szőcs Géza barátom is. A kudarcok ellenére az összefogásnak, a helyes központi intézkedéseknek, a járvány elleni küzdelemben részt vevők kitartó helytállásának, a gyógyszereknek és az engedélyezett vakcináknak köszönhetően leküzdöttük a Covid–19-pandémia első, második, majd harmadik hullámát. Eljött a korlátozások feloldásának és a gazdaság újraindításának az ideje. Éberségünk azonban nem lankadhat, hiszen a vírus továbbra is jelen van, sőt megjelentek sokszor gyorsabban terjedő és akár súlyosabb szövődményeket okozó mutáns variációk is.

A betegek ellátásában alkalmaztuk többek között a klorokint, az ivermectint, a favipiravirt, a remdesivirt. A népesség jelentős részét beoltottuk az engedélyezett vakcinákkal, az AstraZenecával, a Pfizer–BioNTechkel, a Janssennel, a Szputnyik–V-tel és a Sinopharmmal. Jómagam a Sinopharm két oltását kértem. Bizalmamat e vakcinában az alapozta meg, hogy a kínai gyártó lehetővé tette a magyar szakembereknek a teljes gyártási folyamat áttekintését, valamint az oltóanyag összetételének és hatásmechanizmusának megismerését. Ez a vakcina attenuált, vagyis legyengített vírust tartalmaz, így hordozza annak teljes antigénállományát. Ezért valószínű, hogy a mutáns variánsokkal szemben is védelmet ad.

Annak ellenére, hogy viszonylag sikeresen és idejében vettük fel a küzdelmet a koronavírus-pandémiával, mégis, magát a vírust alig ismerjük. Számos hazai virológus és kutató foglalkozik a témával, és ért el jelentős eredményeket. Közülük is kiemelkedik Nagy Károly professzornak, a SOTE Orvosi Mikrobiológiai Intézete egykori vezetőjének a munkássága. 2020. július 22-én A koronavírus velünk marad, de már együtt tudunk élni vele címmel megjelentetett közleményében törekszik a vírussal kapcsolatos ismeretek összefoglalására. Alapvető megállapítása, hogy a SARS-CoV-2 nem az első koronavírus a földön. Azok már régóta, 30-40 év óta itt vannak velünk. A madarak, a kisebb emlősök kórokozói után húsz évvel ezelőtt kezdtük megismerni az emberi SARS koronavírust. A koronavírusok különlegessége, hogy RNS-t tartalmaznak, ezért a szekvencia átírását ellenőrző mechanizmus hiányában nagymértékben szaporodnak, viszont 99 százalékuk inaktív. A maradék egy százalék elegendő a fertőzések és a betegségek kiváltásához.

Olaszországban 2019-ben a vuhani megjelenés előtt már kimutatható volt (eltett szérummintákból), de például fagyasztott szennyvízmintákból visszamenőleg Barcelonában 2019 tavaszára is. Nem zárható ki, hogy ugyanekkor a föld más pontjain is jelen lehetett. Ezért semmi sem erősíti meg azt a feltételezést, hogy a Covid–19 kizárólag Kínából terjedt volna el. Sőt, a WHO vizsgálata kimutatta, hogy a SARS-CoV-2 vírust nem a vuhani P4 laboratórium szivárogtatta ki, hanem a környezetben már régóta jelen lévő természetes formából aktiválódott. A SARS-CoV-2 vírus már jóval a vuhani járvány előtt létezett Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is. Valószínűleg a szórványos fertőzések egy része nem okozott tüneteket, vagy ha igen, azok olyan enyhék voltak, hogy az orvosok enyhe náthaként azonosították, és nem gondoltak speciális vírusfertőzésre.

A vírus tehát már régebb óta megtalálható volt természetes módon a természetben, sőt az ember is hordozta. Nyilván amikor a Covid–19 sűrűn együtt lakó populációban jelent meg, akkor az enyhe lefolyásúak mellett már nagyobb számban jelentek meg súlyos tünetekkel járó, azonosítható megbetegedések, és jelentős számú halálozás is történt. Megjegyzendő, hogy a Covid–19 viszonylag alacsony számarányú súlyos esetet és még kevesebb halálozást okoz. Tehát a többi vírusos betegséghez képest viszonylag kicsi a morbiditása és a mortalitása. Terjedésében jelentős szerepe van a modern közlekedés gyorsaságának, a sajátos étkezési és társadalmi érintkezési szokásoknak. Például Olaszországban az óriási mértékű járvány kialakulásában szerepet játszottak a futballmeccsek, valamint az ölelkezéssel, puszilkodással járó családi, baráti üdvözlések. Ahogy a hőmérséklet és a páratartalom is. Le kell szögezni azt is, hogy a vírus és a járvány kezelésében Kína szerezte a legtöbb tapasztalatot, és élen jár a járvány megelőzésében és leküzdésében.

A Covid–19 pandémiája sok tanulsággal is járt. Azonkívül, hogy kihívást jelent az orvostudomány számára, rámutat az emberek és az országok együttműködésének fontosságára és a politikai szféra pozitív hozzáállásának szükségességére. A politikus szervezzen, intézkedjen, működjön együtt, de ne akarjon orvos, pláne virológus lenni! Ismerjük meg, informáljuk egymást, tanuljunk egymás tapasztalataiból, és minden tudásunkat tegyük közkinccsé. A tudás átadásának egyik személyes példáját jómagam is megtapasztaltam. Orvosok, akik egy távol-keleti országban élnek, kutatnak és praktizálnak, az ott már alkalmazott, kínai alapanyagokból álló enzimkombinációval néhány óra alatt meggyógyították súlyos Covid–19 megbetegedésben szenvedő ismerőseimet, köztük egy magas rangú államtitkárt és a saját asszisztensnőmet is. Az életüket mentették meg. Ez a példa is mutatja, hogy mekkora tudás és értékek rejlenek a hagyományos kínai orvoslásban. Bízom benne, hogy az európai és a kínai medicina integrációja új fejezetet nyit az orvostudomány globális történetében.

A szerző Batthyány-Strattmann László-díjas orvos, egészségügyimenedzsment-specialista.