Egy, csak egy maradhat. A Fidesz, a KDNP és az MSZP szinte bizonyosan alakíthat majd frakciót a következő országgyűlésben, és az is biztosra vehető, hogy együtt elviszik a mandátumok legalább háromnegyedét, de inkább négyötödét vagy öthatodát. A két másik parlamenti párt, az SZDSZ és a Magyar Demokrata Fórum esélyeit nemcsak egy formálódó balközép centrum, azaz a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) és a Centrum Párt egyre szorosabb együttműködése csökkentheti, de egy új ökopárt felbukkanása is. Az MDF mindent megtesz a túlélés érdekében, de könnyen előfordulhat, hogy szövetségese, a Tisztelet Társasága két év múlva akkor sem fogja tudni bekebelezni, ha ezt akarná, a feltörekvő, egyes vélemények szerint túl gyorsan és érdemtelenül előrejutó és titokban talán már miniszteri tárcákban gondolkodó fiatalokat pedig hatalmas pofon és egy életre szóló csalódás érheti. A négy évvel ezelőtti európai parlamenti (EP) és a 2006-os országgyűlési választás relatív sikere nyilvánvalóvá tette, hogy az MDF-fel hosszabb távon is számolni kell.

Kupaktanács

Ezt nemcsak a pénzüknek helyet kereső üzletemberek és a politikusi vénával rendelkező fiatalok ismerték fel, de az értelmiség is. A két nagypárt következetes ostorozása, a korábbinál dinamikusabb kommunikációs stratégia és új, a közvéleményt élénken foglalkoztató területek (négyes metró leállítása, az osztályozás és buktatás visszaállítása az alsó tagozatban, a Rába habzása) meglovagolása is hozzájárult ahhoz, hogy sokak szemében újra divattá vált MDF-esnek lenni. Ennek ellenére „még mindig nem sikerült azt a falat áttörni, hogy egyes neves szakemberek névvel is vállalják a párt melletti szerepvállalást” – mondta megkeresésünkre Kajdi József, a szakpolitikai kabinetrendszer koordinátora. Szerinte sokan meglepődnének, ha tudnák, hogy milyen nagy nevek vannak azok között, akik jelenleg még a háttérben segítenek. Kérdés persze, hogy mikor szakad át a gát, ha a tavalyelőtti, mellbedobással elért választási eredmény óta eltelt két évben ez nem történt meg. A kegyelmi pillanat egyelőre várat magára.

A kabinet tagjain semmi nem múlik. A 2006 decemberében alakult, jelenleg 15 fős testület (lásd keretes írásunkat) az elmúlt egy évben járta az országot, vidéki roadshow-k keretében mutatta be elképzeléseit a különböző szakterületeken, folyamatosan biztosította a parlamenti frakció számára a szakmai hátteret, és részt vett az ötpárti egyeztetéseken. Ennek és a minden eddiginél intenzívebb munkának köszönhetően a nyárra elkészült a jövő évi EP- és a következő, Kajdi József által 2010-re várt országgyűlési választásokra szóló program szakmai alapja, amiről jelenleg belső, szakmai vita folyik. A dokumentum érettségét jelzi, hogy rendkívüli helyzet esetén akár egy-két héten belül kész, nyomtatott formába hozható. Ebben várható néhány újdonság is (többek között a felsőoktatás, a szakképzés vagy a gyermekvédelem témaköreiben), ám a modern konzervativizmust a zászlajára tűző MDF elmúlt egyéves tevékenységéből, az országgyűlési bizottsági jegyzőkönyvekből és a benyújtott törvényjavaslatokból nagyrészt levezethetők a készülő program tézisei, melyek a remények szerint hosszú évekre előremutatnak, egyben egy majdani esetleges koalíciókötés alapját is képezhetik.

Szponzorok és fiatalítás

A kabinetvezető sikernek tartja, hogy elmélyültek a kapcsolatok a brit és német konzervatívokkal, és az MDF az elmúlt egy évben elő tudott állni olyan kérdésekkel, amelyekkel tematizálni tudta a politikát. Ilyenek az áprilisban nyilvánosságra hozott, jelentős szakmai vitát kiváltó Nemzeti Adószabadság Programja (NAP), a nemrég bejelentett zöld csomagterv vagy a haláladó napirenden tartása. A mérleg másik serpenyőjében azonban ott vannak a kudarcok is: az örökösödési illeték eltörlése máig nem sikerült, a NAP-ot a Portfolio.hu gazdasági szaklap „Ez valami vicc?” címmel mutatta be. A zöld program kidolgozásában a brit társpárt elképzelései szolgáltak mintául.

Bár a kabinetvezetők között is vannak tehetségesnek mondott fiatalok (Kerék- Bárczy Szabolcs, Vasa László, Farkas Péter), a pártvezetés elsősorban nem tőlük, hanem a politikát máris hivatásuknak választó fiataloktól félhet a szeptember 27-ei országos gyűlésen, ahol elnököt és elnökségi tagokat választanak. A megyékben már megtörtént a tisztújítás, nagy többségben a korábbi vezetést választották meg újra. Több sajtóorgánum szerint a két legnagyobb csoportosulás a Tisztelet Társasága (TT) és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájából a pártéletbe került, villámkarriert befutó, ma már alelnök és az MDF budapesti vezetőjévé választott Almássy Kornél és csapata. Komárom-Esztergom megyében összeütközött a két fél, ott a TT színeiben versenyző politikus, Jagarics Ferenc győzött az Almássyék és a mind több helyi szervezettel bíró Ifjúsági Demokrata Fórum által is támogatott korábbi elnökkel, az MDF alapítványát vezető Kiss Gáborral szemben. Jagarics a Leisztinger Tamás szocialista milliárdoshoz is köthető TT alapító tagja, a szervezet alelnökeként a párt listáján a 13. helyre került a tavalyelőtti választásokon. Hozzá kell tenni, hogy az MDF sajtóközleményben tagadta, hogy generációs vagy egyéb konfliktusok lennének a párt egyes csoportjai között.

A következő megyei tisztújításon további előretörésük várható, miután tavasszal Schmuck Andor ügyvivő, volt MSZP-s képviselő útján megegyeztek a párttal. Már csak az elnökség jóváhagyása hiányzik, és a következő országgyűlési választáson is együtt fognak szerepelni. Az egyik elképzelés szerint az országos lista minden harmadik helye az övék lenne, a megyei és fővárosi listák közül pedig nyolcban kapnák meg a listavezetői pozíciót. A TT valós szándékairól megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint az egyik részről kiárusítják, a másikról felfalják a pártot. Az MDF elnökségének a bejelentést követő közleménye szerint (Dávid Ibolya szavaival) „a szépkorúak legjelentősebb összefogása” semmilyen támogatást nem juttat a pártnak. Ellenben birtokában van „az éleslátásnak”, „mellyel felismerte, hogy a szépkorúak érdekeit a Normális Magyarország programja szolgálja leginkább”.

Szép halál

„Tíz év után végre ismét talpra állt az MDF” – mondta a párt vezetője 2004-ben, az EP-választások után. „A jobboldal nagyarányú átrendeződés előtt áll” – állította a 2006-os országos választások második fordulójának éjszakáján. A pártelnök asszony egy idei, júliusi interjújában a szegedi egyetem felmérésére hivatkozott, amely néhány héttel korábban nyolc-kilenc százalékos népszerűséget mért – a jelentős közvélemény-kutató cégek egybehangzóan kettő-négy százalékos adatairól nem ejtett szót. Szerinte a párt élesben a kétszeresét szokta elérni annak, mint amit a közvélemény-kutatók mérnek.

Az MDF a márciusi népszavazás után nyíltan megpengette az előre hozott választások húrját, és most sem utasít el egy ilyen lehetőséget. Tóth Gy. László politológus a Demokratának úgy vélekedett, a párt ezzel nem vállal túl nagy kockázatot, hiszen egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy a kisebbségi MSZP-kormány 2010 előtt megbukik. Lakner Zoltán él a gyanúperrel, hogy az MDF markáns álláspontja annak volt betudható, hogy akkor semmi esély nem volt a parlament feloszlatására, tudniillik ehhez az SZDSZ támogatására is szükség lett volna, de a liberálisok áprilisban és májusban nem mutattak erre hajlandóságot.

Fodor Gábor már nem zárta ezt ki, és mint azt a Vision Consulting elemzője lapunk kérdésére kifejtette, talán erre a változásra reagált Dávid Ibolya az említett interjúban, ahol ebben a kérdésben lényegében úgy fogalmazott, hogy ha nem tudják cselekvésre bírni a kormányt az ellenzéki pártok, akkor akár előrehozott választás is lehet, mert még az is jobb a kétéves alibizésnél. A szakértő szerint az MDF inkább elkerülné az idő előtti voksolást, ami igen nagy kockázatot jelentene a számára. Ám közeledik a költségvetésről szóló 2009-es szavazás, és amennyiben az SZDSZ képviselői a nemet nyomják meg, valamint a fideszesek és a KDNP-sek teljes létszámban jelen vannak, akkor csak az MDF-frakción múlik, lesz-e költségvetés és életben marad-e a kormány (amennyiben biztosra vesszük, hogy a kormány lemond, ha elbukja a költségvetési szavazást). Ha nem, akkor az előrehozott választásokon könnyen elvérezhetnek. Lakner Zoltán úgy látja, erről is szól a Dávid Ibolya által felvetett ellenzéki összefogás ötlete: ha az összes ellenzéki párt együtt kényszerít rá a kormányra egy adójavaslatot, akkor a költségvetés megszavazhatóvá válik, viszont ez ellenzéki sikerként könyvelhető el, s nem arról van szó, hogy valamelyik ellenzéki pártnak nyíltan ki kell állnia Gyurcsány Ferenc mellett.

A szeptemberi tisztújítás tétje igen nagy: a győztesek vezethetik a pártot a következő két év választásain. Hacsak valami csoda nem történik, a parlamenti megmérettetés előtt újra körül kell majd nézniük a politikai palettán, hiszen a három-négy százalék nem ad majd okot a túlzott bizakodásra. A Tisztelet Társasága már foglalt – épp ők foglalták le, a Fideszhez már nem kéredzkedhetnek vissza.

Az MSZDP–Centrum-szövetség egyelőre parányi súllyal bír, de a voksolásig még sok minden történhet, bár Tóth Gy. László szerint egy új balközép blokk megszerveződését az MSZP bármikor képes hatástalanítani. Sok fog múlni azon, mi lesz az SZDSZ-szel, és megszerveződik- és megerősödik-e egy új, alternatív ökopolitikai erő, melyet már legalább egy országos ismertségű és népszerűségű politikus (Sólyom László köztársasági elnök) támogat. És ha megerősödik, ki mellé áll?

– Az MDF-nek komoly problémát jelent, hogy törzsszavazói bázisa kicsiny, s hogy a pártnak inkább protest karaktere van, semmint tartalma – állítja Lakner Zoltán. A liberálisoknak ellenben megvan ez a bázisuk. Ha a két kispárt úgy dönt, hogy nyíltan megküzd a harmadik erőt kereső választópolgárok voksaiért, akkor elsősorban a nagypártellenesség és a közterhek csökkentésének frontjain tehetnék ezt. Küzdelmük abban állna, hogy saját hitelességüket bizonyítanák a másikkal szemben ezekben az ügyekben. Az elemző nem látja azokat a politikai erőket, amelyekkel egy jobbközép szövetség létre tudna jönni. Egy zöldekkel felálló, akár MDF-, akár SZDSZ-súlypontú választási szövetség ellen leginkább az szól, hogy a formálódó ökoerők valószínűleg nem kérnek a hiteltelen parlamenti pártok támogatásából.

„Persze megváltozhat a véleményük, ha szembesülnek a pártszervezéshez nélkülözhetetlen erőforrások (pénz, struktúra, médiafelület, személyiségek) hiányával.” Tóth Gy. László több esélyt ad egy ilyen bázisú szövetségnek: a Védegylet, a Társaság a Szabadságjogokért és az Élőlánc valószínűleg számíthatna mindkét kis párt és így a média támogatására is, hiszen számukra szinte ez az egyetlen lehetőség. Amennyiben az MDF-hez hasonlóan az SZDSZ is elutasítja a nagy pártokkal való szorosabb választási együttműködést, nem marad más hátra, mint az utolsó mentsvár, egy SZDSZ–MDF-szövetség, amelyről lapunk tavaly már írt (A paktum árnyéka, Demokrata 2007/24.) Lakner Zoltán úgy látja, a közösen vihető témák (nagypártellenesség, adókérdések) mellett szimbolikus-ideológiai kérdésekben igen jelentős a köztük lévő különbség. Ám Tóth Gy. László szerint ez talán az elmúlt években csökkent: „a jelenlegi MDF egy politikai kontúrok nélküli, pragmatikus párt, amelyik sokszor egészen mást tesz, mint amit mond. Politizálási stílusán jól érzékelhető az SZDSZ-közeli, de magát függetlennek mondó Political Capital szellemisége.” Az SZDSZ–MDF-együttműködés logikája az lehetne, hogy a két párt megpróbálja nem gyengíteni egymást. „Az együttműködés a megnemtámadási szerződéstől a sokkal szorosabb szövetségig terjedhet, ha egyáltalán az együttműködés mellett döntenek” – véli Lakner Zoltán. Sok-sok kitörési pont, de még több rossz hír az MDF-nek.

Monostori Tibor

Keresik az utat – Az MDF elmúlt egy éve a politikában

2007. szeptember 4. Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF szóvivője egyetért Simor Andrással, aki szerint egy éven belül ki kell jelölni az euróbevezetés céldátumát.

2007. október 18. Az MDF helyi elnöke Szolnokra költöztetné a lebontásra váró XII. kerületi turulszobrot.

2007. október 19. Az MDF javaslata szerint a szemetelést 2009. január 1-jétől pénzbüntetéssel és szemétszedéssel szankcionálnák.

2007. november 15. Bírósági ítéletnek eleget téve Herényi Károly és Csapody Miklós parodisztikus körülmények között bocsánatot kér a parlamenti frakcióból kizárt öt politikustól (Horváth Balázs időközben elhunyt).

2007. november 25. A fővárosi MDF-frakció a 4-es metró beruházásának azonnali leállítását fogja kezdeményezni.

2007. december 9. Az MDF az alsó tagozatos buktatás és osztályozás visszaállítását kezdeményezi a legutóbbi PISA-jelentés nyilvánosságra kerülése után.

2008. január 23. Az Európai Bizottsághoz fordult Olajos Péter, MDF-es európai parlamenti képviselő, mivel sajtóhírek szerint Romániában az állampolgárság elvesztésével büntetnék a román nyelvismeret hiányát, diszkriminálva ezzel az ott élő magyar kisebbséget.

2008. február 11. Az Országgyűlés 203 igennel és 173 nem szavazattal elfogadta az egészségbiztosításról szóló törvényt. Az MDF-frakció nemmel szavazott.

2008. február 27. Az MDF támogatja a Déli Áramlat gázvezeték megépítését, de elvárja a kormánytól az unió által tervezett vezeték megépítésének támogatását is.

2008. március 20. „Ismerje fel a politika, az állam és illetékes szervezetei, hogy a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások fejlesztése, megkülönböztetett segítése, nemzeti, gazdasági és egyben társadalmi érdek” – áll Raskó György elemzésében.

2008. március 26. Dávid Ibolya nyílt levele. Felháborítónak és botrányosnak nevezi Bayer Zsolt Magyar Hírlapban megjelent, antiszemitának tartott cikkét.

2008. április 15. Dávid Ibolya bejelenti a Nemzeti Adószabadság Programját.

2008. április 28. Herényi Károly a parlamentben felszólítja Gyurcsány Ferencet, hogy kezdeményezzen bizalmi szavazást maga ellen.

2008. május 9. A párt kötelezővé tenné a Magyarországra bevándorlók tbc-szűrését.

2008. május 26. A képviselők 170 igen szavazattal, 191 ellenében elutasították Baka Andrást, akit Sólyom László köztársasági elnök jelölt a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF szavazott nemmel.

2008. május 28. Az MDF törvénymódosító javaslatot dolgoz ki a segélyezés mai gyakorlatának megváltoztatására azzal a céllal, hogy a segélyezetteket munkára ösztönözzék.

2008. június 6. Az MDF szerint Orbán Viktor [a Magyar Polgári Párt támogatásával] éppen úgy osztja meg most a magyarságot, mint ahogyan azt Gyurcsány Ferenc tette 2004 decemberében, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás során.

2008. június 13. Olajos Péter médiakampányba kezd a habzó Rába ügyében.

2008. június 30. Az MDF azt javasolja, hogy az üzemanyagárak esetében a jövedéki adó kerüljön ki az általános forgalmi adó számítási alapjából.

2008. július 8. Az MDF debreceni szervezete letakarja a kommunista Ságvári Endre emléktábláját.

2008. július 23. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF delegáltjainak támogatásával az MTV kuratóriuma két évvel meghosszabbítja a Nap-Kelte szerződését.

Az MDF szakpolitikai kabinetjének tagjai

Koordinátor: Kajdi József (1958), jogász. Az Antall–Boross-kormány kormányhivatalának vezetője (1990–1994), a Magyar Nemzeti Bank elnöki tanácsadója, majd titkárságvezetője (1995–2001)

KABINETVEZETŐK:

Mezőgazdasági és vidékfejlesztési:

Raskó György (1952) agrárközgazdász, kutató, vállalkozó. A Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára (1991–94), v. országgyűlési képviselő, a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) volt alelnöke, a Centrum Párt volt elnökségi tagja

Honvédelmi és biztonságpolitikai:

Sajtos Sándor (1960) nyugállományú honvéd alezredes, katonai és biztonságpolitikai szakértő, a hadtudományok kandidátusa, Tahitótfalu alpolgármestere

Rendészeti:

Dézsi Mihály (1956) jogász, nyugállományú rendőr ezredes. A BRFK szóvivője (1994-2002), a Belügyminisztérium politikai államtitkárságának titkárságvezetője (2002-2005)

Felsőoktatási és innovációs:

Vasa László (1976) agrárközgazdász. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának volt alelnöke

Önkormányzati:

Vaskor László (1954) közgazdász. Az MDF alapító tagja, a Budavári Önkormányzat alpolgármestere (1998–2006), az MDF fővárosi frakcióvezető-helyettese

Oktatási:

Ódor László (1945) bölcsész. Egyetemi docens, svájci és liechtensteini nagykövet (1990–94), a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója

Gazdaságpolitikai:

Szendi Sándor (1968) jogi szakokleveles közgazdász, gazdasági és befektetési elemző

Vállalkozói:

Felső Attila (1970) vállalkozó, értékesítési és marketingvezető

Munkaügyi és foglalkoztatási:

Tóth Tihamér (1944) jogász. A munkaügyi tárca politikai államtitkára (1993–94), v. országgyűlési képviselő, az MDNP alapítója

Külügyi és európai ügyi:

Kerék-Bárczy Szabolcs (1971) külkereskedelmi és public-relations szaküzemgazdász. A Miniszterelnöki Hivatal kabinetfőnöke (1998–99), külügyminisztériumi főtanácsadó. Los Angeles-i főkonzul (2001–2004), az MDF szóvivője

Környezetvédelmi:

Kemény Attila (1940) jogász – vízgazdálkodási üzemmérnök, nyolc miniszter mellett volt helyettes, ill. közigazgatási államtitkár

Népjóléti:

Pusztai Erzsébet (1952) fertőző betegségek szakorvosa és belgyógyász. A Népjóléti és az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára (1992–1994., ill. 1998–2000.), v. országgyűlési képviselő. Az MDNP alapítója, elnöke (1998–2005), a Centrum Párt volt elnökségi tagja

Kulturális és médiaügyi:

Zsigmond Attila (1941) ipari formatervező. Volt országgyűlési képviselő, több kulturális intézmény volt és a Budapest Galéria jelenlegi igazgatója, az MDNP alapítója, volt alelnöke

Ifjúsági és sportügyi:

Farkas Péter (1967) közgazdász, sportmenedzser, politológus, egyetemi oktató – Semmelweis Egyetem Testnevelés- és Sporttudományi Kar

Jogi:

Jelenleg betöltetlen, személyi váltás alatt.