Megjelent Tarlós István könyve
Kilenc kegyelmi év
Tarlós István 1945 óta az első és eddig egyetlen konzervatív budapesti városvezető. Most megjelenő kötetének műfaját nehéz meghatározni, a címe viszont magáért beszél: Budapest főpolgármestere voltam. A mű egyszerre önvallomás, tételes leltár, dokumentum, korrajz, életbölcsesség és a Tarlóstól megszokott fanyar irónia.
Nagyívű korrajz. 1989-től a mai napig, 2024-ig, amelyből kiemelkedik az a kilenc meghatározó év, amikor ő vezette a fővárost. Lázár János szerint Tarlós méltatlan vereséget szenvedett. „Jó főpolgármester volt, sokkal jobb, mint Karácsony. Csakhogy a Fidesznek meg kell barátkoznia a gondolattal: az volt a kizökkent idő, nem a mostani. Nem az a csoda, hogy leváltották Tarlóst, hanem az, hogy ilyen sokáig hivatalban tudott maradni”, mondta Lázár János 2020. október 19-én a Válaszonline.hu-nak.
A történet a rendszerváltás évében indul. „Mikor 1989 őszén valahogy a politika terepére sodródtam, még nem tudtam pontosan, hogy mit akarok. Valószínűleg csupán az vezérelt, hogy szabadon kiálthassak egy-egy hangos »nem szeretlek« tőmondatot arról a rendszerről, amitől már otthonról, születésemnél fogva idegenkedtem […] Akkor még az is örömet okozott, hogy úgy érezhettem, egy-két téglányit én is kiüthetek abból az építményből” – így kezdi Tarlós István az SZDSZ-es évekről szóló visszaemlékezését a Budapest főpolgármestere voltam című kötet első fejezetében, amelyben kifejti, hogy a hívószó számára nem a liberalizmus, hanem az antikommunizmus volt.
A fenti mondat nem csupán egy kommunikációs gesztus volt: Tarlós 1994-ben kilépett az SZDSZ-ből, és azután egyetlen pártba sem lépett be.
Akaratától függetlenül a sors úgy rendelte, hogy a megfelelő időben legyen a megfelelő helyen. Tarlós István a II. világháború utáni magyar történelem első és eddig egyetlen konzervatív-jobboldali főpolgármestere Budapestnek. A 2010 és 2019 között eltelt kilenc meghatározó év egyfajta kegyelmi időszaknak bizonyult: minden együtt volt a sikeres városvezetéshez.
A kötetben a szerző megemlékezik azokról a választási kampányokról, amelyekhez köze volt: a 2002-esről, amikor az MDF kardoskodott a jelölése mellett, de a Fidesz sugallatára visszalépett Schmidt Pál javára, a 2006-osról, amikor már a Fidesz jelöltje volt és Demszky Gábor mindössze 1,6 százalékos előnnyel nyert vele szemben, a 2010-esről, amikor 322 ezer szavazattal magabiztosan megnyerte a választást és a 2019-esről is, ami nehezen feledhető…
A talán legfontosabb fejezet a 2010–2019 között történt címet viseli. Ez a leginkább tényszerű rész, ahol pontos számok olvashatók a 2010-ben átvett hitel-, illetve adósságállományról és az ezen belüli működési hiányról. Néhány sorral lejjebb megtaláljuk azokat a számokat is, amelyekkel a Tarlós-féle városvezetés 2019-ben átadta a stafétabotot. A számok magukért beszélnek. Akárcsak az a hatoldalas lista, ami semmi mást nem tartalmaz, mint tényszerű felsorolást a Fővárosi Önkormányzat saját projektjeiről, az Orbán–Tarlós-időszakban megvalósított állami projektekről, illetve a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa által tervezett, tárgyalandó beruházásokról; a lista 2019-ben készült, és minden egyes sora egy-egy önálló projekt.
A Segítségek, hátráltatások, felfogások című fejezet igazi kordokumentum, amely a szerző látásmódján keresztül bepillantást enged egy olyan korszak szellemi csatáiba, amelyben látszólag még minden a helyén van, de már gyülekeznek a viharfelhők az európai nemzetállamok egén, „2024-re pedig Európa újra egy háború küszöbén áll, ami elvileg könnyen világégéshez is vezethet”.
„Nézem a fiatalokat, a gyerekeket, és erőt vesz rajtam a kétségbeesés. Eszembe jut, hogy itt a szomszédban, a 21. században már így is fiatal életek százezreit oltják ki. Egy Európa–Oroszország-háborúval valakik az európai népeknek, köztük a magyaroknak is ilyen sorsot szánnának, akik ezért ténylegesen felelősek, azoknak ki van kövezve az út a pokolba, bárkik is legyenek.”
A Római parti árvízvédelem mellett a fakockatörténet sem maradt ki a könyvből, az apró, de hatalmas botrányt okozó gonosz kis tárgy, ami azt a célt szolgálta, hogy úgy tűnjön, nem működnek az ajtónyitók a hármas metró szerelvényein. „Amikor a BKV vezérigazgatója behozta nekem megmutatni ezt az apró tárgyat, magam is alig akartam elhinni, hogy akad ember, aki ilyen primitív módon fejezi ki stupid rosszindulatát… Első hallásra valóban hihetetlen, de az apró, méretre vágott hulladék egészen pontosan beleillett abba a horonyba, amelyikben a metrókocsik ajtaja siklik, és éppen elegendő ahhoz, hogy a nyitást-zárást akadályozza” – írja Tarlós István arról a döbbenetről, amit akkor érzett, amikor világossá vált előtte, hogy a fakockát valaki vagy valakik tudatosan készítették az ő lejáratására.
A színházi epizódok című fejezetben egy másik abszurd eset kapcsán arról az érzésről ír, ami „nem a harag, különösképpen nem a bosszúvágy, hanem egy bizonyos meggyőződés a tekintetben, hogy már semmin se lepődhet meg az ember…”
A műszaki végzettségű, humán műveltségű főpolgármester őszinte önvallomása a Hitel Kiadó gondozásában jelent meg.
Képeink Tarlós István könyvbemutatójáról:
Tarlós István: Budapest főpolgármestere voltam (Képgaléria)
