Az Erasmusszal kezdődik Brüsszel bosszúja
Kincs, ami nincs
Pár hete még úgy tűnt, elgördültek az akadályok a helyreállítási alap útjából, mivel megszületett a partnerségi megállapodás az Európai Bizottsággal. Brüsszel azonban az Erasmus-üggyel most új frontot nyitott, ami amellett, hogy fájdalmas a magyar egyetemistáknak, megmutatja azt is, hogy elhúzódó hercehurcára számíthatunk az uniós pénzek kapcsán.
Két nappal karácsony előtt nagy horderejű bejelentést tett a magyar kormány: hosszas huzavona után végre aláírták a partnerségi megállapodást az Európai Bizottsággal, egy héttel korábban pedig az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a magyar helyreállítási tervet. Elvileg elhárult tehát az akadály a hazánknak járó pénzek utalása elől. Szkeptikusok már akkor figyelmeztettek, akkor lehet csak örülni, amikor az összegek valóban meg is érkeznek; lám, Lengyelország hiába teljesítette Brüsszel minden óhaját, hiába hozták tető alá a megállapodást már hónapokkal ezelőtt, egyetlen vasat sem kaptak eddig. És csakugyan: múlt héten robbant a hír, hogy az Európai Unió Tanácsa felfüggeszti az alapítványi fenntartású magyarországi egyetemek részvételét az Erasmus+ és a Horizont Európa kutatói programokban. Jól irányzott brüsszeli csapás ez, előbbi ugyanis egy méltán népszerű program az egyetemi hallgatók körében, arra ad lehetőséget, hogy egy ideig a programban részt vevő valamelyik külföldi felsőoktatási intézményben folytassák tanulmányaikat, amihez anyagi támogatást is nyújt. Utóbbi pedig az unió kutatási és innovációs keretprogramja, amelyből szintén nagy érvágás lenne kimaradni.
Lesz valami megoldás
A probléma súlyát jól mutatja, hogy szinte azonnal több szereplő is jelezte, dolgoznak a megoldáson. Az év első Kormányinfóján Gulyás Gergely bejelentette, az Erasmus+ program költsége az elmúlt évek tapasztalatai alapján mintegy évi ötmilliárd forintot tesz ki, amit a magyar büdzsé kész és képes átvállalni, ha arra kerülne a sor. Korábban a Szegedi Tudományegyetemet működtető alapítvány kuratóriumának elnöke, Szabó Gábor is úgy nyilatkozott, ha az SZTE hallgatói sem juthatnak hozzá az EU által finanszírozott együttműködési és oktatási csereprogram támogatásaihoz, akkor az egyetem kész saját forrásaiból biztosítani a külföldi tanulmányokhoz szükséges összeget, és bár egyelőre semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak az Európai Bizottság döntéséről, a kuratórium már egyeztetett egy vészmegoldásról.
A Budapesti Corvinus Egyetem is gyorsan reagált, közleményben jelezte, „bízik az Erasmus+ és Horizont Európa források körül kialakult helyzet mielőbbi megnyugtató rendezésében, szükség szerint azonban, a fenntartó Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány támogatásával, kész biztosítani a 2024/25-ös tanévre a hallgatói kiutazások költségeit”. A közleményből kiderül, az Erasmus+ program lehetőségeit leginkább kihasználó egyetemek között van a Corvinus: tanévenként nagyságrendileg ötszáz diák gazdagodott uniós támogatással külföldi tapasztalatokkal, és ezzel versenyelőnyt szereztek a későbbi munkaerőpiaci belépéshez. Az egyetem nemzetközi beágyazottsága kiemelkedő, öt kontinensen több mint kétszázötven partneregyetemmel áll együttműködésben, számos kettősdiploma-programot kínál, és Magyarországon egyedülállóan két nemzetközi intézményi akkreditációt is szerzett a legrangosabb nemzetközi felsőoktatási minősítőszervezetek értékelése alapján, éppen ezért számukra kifejezetten hátrányos lenne, ha elúsznának ezek a lehetőségek.
Az azonban kérdéses, hogy ezek a vészmegoldások működhetnek-e a gyakorlatban. Ahogy arra korábban Budai Marcell, a HÖOK szóvivője felhívta a figyelmet, hiába van meg a forrás a programra, az már a külföldi egyetemeken múlik, hogy elfogadják-e a különmegállapodást, vagy elutasítják, mondván, hogy az Európai Bizottság nem ajánlotta az adott intézményt.
Amit szabad…
Gulyás Gergely a Kormányinfón leszögezte, csak három napja értesült a kormány arról a bizottsági levélről, amely elzárta az Erasmus+ programban részt vevő magyar modellváltó intézményeket az uniós pénzektől. Ezzel kapcsolatban a kormány álláspontja egyértelmű: elfogadhatatlan az Európai Bizottság döntése. Mint mondta, a bizottságnak nem volt olyan kérése, hogy a kuratóriumokban ne üljön kormánypárti politikus. Egyébként októberben született egy olyan törvénymódosítás-tervezet, amely kivette volna a vezető politikusokat a kuratóriumokból, de ahogy a Kormányinfón elhangzott, a kodifikációs egyeztetések során kiderült, nem ez a brüsszeli óhaj, csupán annyit követeltek, hogy az aktív döntéshozatali folyamatokban ne vegyenek részt. A törvényt végül ennek megfelelően alkották meg, és a bizottság is elfogadta. A miniszter azt mondta, mindenki megnézheti a dokumentumokban, hogy a magyar kormány módosította az összeférhetetlenségi szabályokat, még a kodifikált szöveget is egyeztették az Európai Bizottsággal, Brüsszeltől pedig nem volt igény szigorúbb szabályokra.
Az Erasmus+ ügyéről Navracsics Tibor is nyilatkozott. Azt mondta, reméli, csak félreértésről van szó. Az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter a napokban levelet küldött Johannes Hahn és Marija Gabriel uniós biztosoknak, amelyben azt írta, „a bizottság lépései sértik az alapjogi charta 13. cikkét azzal, hogy programokat, kutatásokat és képzéseket lehetetlenítenek el, illetve intézményeket és tudományos munkatársakat érintenek hátrányosan. A bizottság döntése évtizedes nemzetközi szakmai együttműködéseket rombol le, és korlátozza a tudományos élet szabadságát”.
Gulyás Gergely azt is elmondta, ha nem sikerül Brüsszellel megállapodni, akkor az Európai Bíróság elé viszi Magyarország az ügyet. Ez már csak azért is érdekes lehet, mivel Nyugat-Európában sem ritka, hogy aktív politikusok üljenek a kuratóriumokban.
Mire elég?
Egyelőre azonban kezdődnek a tárgyalások, Navracsics Tibor már a jövő héten Brüsszelbe utazik. A magyar kormány az eddigi nyilatkozatok alapján jobban örülne a békés megegyezésnek, és bár visszahívni senkit nem tudnak a kuratóriumokból, mivel azok független szervezetek, ahogy a Kormányinfón is elhangzott, tudnak hozni olyan összeférhetetlenségi jogszabályokat, amelyek megoldják a problémát. Az már más kérdés, hogy lenne-e bármilyen érdemi eredménye, vagy a kuratóriumok átszervezése után találnának Brüsszelben újabb okot a kötekedésre? Az eddigiek alapján utóbbi a valószínű. E tekintetben Orbán Viktor sem tűnt optimistának péntek reggeli rádióinterjújában. A kormányfő arról beszélt, „az áll az ügy mögött, hogy Nyugat-Európában kormányváltást akartak, úgy gondolják, a migránsokat is be kell engedni, mi azonban védekezünk ez ellen, hiába akarnak beszorítani minket… […] Van egy elgondolásuk arról, hogyan kell nevelni a gyerekeket, és azt gondolják, hogy a civil társadalmi mozgalmaknak szerepet kell játszania a gyermekek nevelésében.” A miniszterelnök hozzátette, minden konfliktusunk ebben az összefüggésben értelmezendő. Ez pedig nem sok jót ígér a jövőre nézve.
