Kis pártok nagy küszöbön

A rendszerváltozás óta lebonyolított nyolc országgyűlési választás tapasztalatai alap­ján előzetesen kijelenthető, hogy az újonnan felbukkanó kis pártok jellemzően nem tudják átugrani a parlamenti küszöböt, azon kieső pedig önállóan mindössze egyszer jutott vissza. A belpolitikai rendszer ebből a szempontból meglehetősen stabilnak mondható.

A 65 százalékos részvételű első fordulóval lezajló 1990-es első szabad választáson az állampártból átvedlő Magyar Szocialista Párt kivételével csupa új erő került be az Országgyűlésbe. Tanulságos, hogy közülük ma már csak a Fidesz és vele szövetségben a Kereszténydemokrata Néppárt áll rendíthetetlenül a csatatéren, igaz, utóbbi az ezredforduló táján súlyos belső válsággal küzdött, de sikeresen újjászerveződött.

1994-ben 69 százalékos első fordulós választási részvétel mellett egyetlen parlamenten kívüli kis párt sem tudta átlépni az ötszázalékos mandátumküszöböt. Közülük a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt szerepelt legjobban a maga 177 458 szavazatával, ami 3,3 százalékot ért. Az MDF népi-nemzeti szárnyából létrejött Magyar Igazság és Élet Pártja Csurka Istvánnal az élen mindössze 64 162 voksot tudott begyűjteni, ez 1,62 százalékos támogatottságnak felelt meg. A többiek az állami támogatást jelentő egy százalékot sem érték el.

1998-ban az eddigi legalacsonyabb, mindössze 56 százalékos első fordulós választási részvételt jegyezte fel a politikatörténet. Ez kedvezett a MIÉP-nek, amely így 248 901 szavazattal, a voksok 5,48 százalékával parlamenti párt lett. A Munkáspárt ezúttal is kívül rekedt, a megszerzett 179 672 voks 3,95 százalékot jelentett csak. E választás érdekessége volt, hogy a Magyar Demokrata Fórum listán mindössze 127 118 szavazatot kapott, ami 2,8 százalékot ért, de a Fidesz támogatásával 17 egyéni mandátumot tudott szerezni, így parlamenti frakciót alakíthatott, sőt a kormánykoalíció tagja lett.

Az első fordulós részvételi arány a 2002-es választáson volt a legmagasabb a rendszerváltozás óta, 70,5 százalék (a második fordulóban aztán még tovább nőtt 73,5 százalékra), ami azt eredményezte, hogy a MIÉP 245 326 szavazattal is csak 4,37 százalékot kapott és kiesett az Országgyűlésből. Igaz, utólag számos olyan információ látott napvilágot például a szervezett baloldali láncszavaztatásról, ami megalapozta a választási csalás gyanúját. Tény, hogy Csurka István pártja kihullott, és más kis párt sem tudott bejutni. Kimaradt a Kupa Mihály volt pénzügyminiszter által gründolt Centrum Párt is 219 029 szavazattal, azaz 3,9 százalékkal; tovább erodálódott a Munkáspárt, a 121 503 begyűjtött voks 2,17 százalékra volt elég, az 1998 és 2002 között a Fidesszel koalícióban kormányzó Kisgazdapárt pedig megsemmisült a maga mindössze 42 338 szavazatával, ami még az egy százalékot sem érte el.

2006-ban a választásra jogosultak 68 százaléka járult az urnákhoz a listás mandátumokról döntő első fordulóban, amelyben az 1998-ban saját listájával öt százalék alatt maradó, majd 2002-ben a Fidesszel közös lajstromot állító MDF – 1990 óta mindmáig egyetlenként – 272 831 szavazatot szerző önálló listájával 5,04 százalékkal ismét saját jogán lett parlamenti párt. A kicsik azonban ezúttal sem rúgtak labdába, a MIÉP és a Jobbik Harmadik Út nevű alkalmi szövetsége mindössze 119 007 szavazatot kapott, ez 2,2 százalékot ért, a Munkáspárt pedig egy százalék alá csúszott, akárcsak a Centrum Párt.

2010-ben a posztkommunizmus rendszerének bukása átrendezte a palettát: 64 százalékos részvétel mellett 855 436 vokssal, a 2006-ban életre hívott Magyar Gárda körüli országos hisztériának és hírverésnek köszönhetően a szavazatok 16,67 százalékával parlamenti párt lett a Jobbik, amely így hirtelen kis pártból középpárttá nőtt. Új tónust hozott az eredetileg naivan idealista zöld-baloldali Lehet Más a Politika, mely rendszerkritikus ökopártként 383 976 szavazattal, 7,48 százalékkal friss parlamenti szereplővé vált. Kiesett az SZDSZ törmelékét is befogadó MDF 136 895 vokssal, 2,67 százalékkal. Ugyanekkor a Fidesz–KDNP a modern demokráciák hazai történetében először kétharmados felhatalmazást szerzett 3 326 524 szavazattal, 67,88 százalékos eredményt elérve.

A kis pártok önállóan 2014-ben sem tudták bevenni a parlamentet, bár az LMP-ből kiugró dezertőrök által alapított Párbeszéd az MSZP-vel, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióval, az SZDSZ-utód Liberálisokkal és a Bajnai-féle Együtt-tel szövetkezve kimutathatatlan saját támogatottsága ellenére a közös baloldali listán frakcióalapításhoz elegendő képviselőt juttatott az Ország­gyűlésbe. Ez kétségtelenül politikai újítást jelentett arra nézve, hogy miként válhat befolyásos tényező egy gyakorlatilag nulla támogatottságú pártból.

2018-ban a második legmagasabb, 69,7 százalékos részvételi arány mellett a Párbeszéd a szocialisták listáján, mi több, Karácsony Gergely személyében listavezető miniszterelnök-jelöltet állítva ismét bejutott. Formailag új parlamenti párt lett a DK 308 161 vokssal, 5,38 százalékkal, de egyrészt régi baloldali szereplők alkotják a formációt, másrészt a négy évvel korábbi közös lista megalapozta a bejutást, így igazi újdonságról nem lehetett beszélni. Önállóan négy évvel ezelőtt sem ment a kis pártoknak, a magyarországi olimpiát megfúró Momentum 175 229 szavazatot kapott, ami csak 3,06 százalékot ért, a szélsőliberális-anarchista Magyar Kétfarkú Kutya Pártot 99 414 szavazópolgár támogatta, ez 1,73 százalékot tett ki.

A Bajnai-féle Együtt, az időközben életjeleket adó MIÉP, a Munkáspárt és még számos alkalminak tűnő szerveződés (Tenni Akarás Mozgalom, Iránytű Párt, Rend Párt vagy a leghülyébb nevű politikai szervezet címére eséllyel pályázó MEDETE – Magyarországon Élő, Dolgozó és Tanuló Emberek Pártja) mélyen az egy százalék alatt maradtak. Nemkülönben a Közös Nevező Párt, amely ellen az ajánlóívekkel való visszaélés miatt több eljárás is indult, ráadásul a választási támogatással sem tudott elszámolni. E formáció vezéralakja Gődény György volt. A tavaly szeptemberben a koronavírus-járványról terjesztett hazugságai miatt egy év, kétéves próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt oltásellenes kalandor az idén a Normális Élet Pártja élén próbálkozik, országos listájuk szerepel majd a szavazólapon április 3-án. Az eddigi trendek ismeretében aligha kockázatos kijelenteni, hogy e párt a parlamenti küszöb közelében sem lesz, ahogy a Mi Pártunk – IMA nevű cigány szerveződés is a totális esélytelenség nyugalmával vághat neki a választásnak.

Nehezebb feladat a Kétfarkú Kutya Párt, a Magyarország második leggazdagabb üzletembere, Gattyán György neve fémjelezte Megoldás Mozgalom és a Mi Hazánk esélyeit felbecsülni. Bár az ellenzéki szavazótábor korántsem egységes, Márki-Zay Péter ámokfutása sokakat elriasztott a Gyurcsány-koalíciótól, és a csalódottak számára szóba jön a Kutyapártra vagy társaira leadott büntetővoks, ami a parlamenti küszöbhöz közelítheti e pártokat. A Gattyán-párt a közvélemény-kutatásokban kimutathatatlan, digitalizációt középpontba állító kampánya pedig gyakorlatilag nem éri el a közvélemény érdeklődését, így aligha zavar sok vizet április 3-án, még úgy sem, hogy néhány közismert személyiséget is csatasorba állított (az utolsó magyar futballklasszist, a hétszeres világválogatott Détári Lajost vagy a Z’Zi Labor élén a Rolling Stones Honky tonk woman című dalát a veresegyházi asszonykórus közreműködésével átdolgozó Janicsák Istvánt).

Az igazi kérdés a Mi Hazánk szereplése. Az eredeti Jobbik értékrendjét megjelenítő, azt Gődényékhez hasonlóan oltásellenes hangulatkeltéssel megspékelő szervezet üzenetei nem vertek igazán nagy hullámokat országos szinten, a „Covid-diktatúra” emlegetése sem tűnik elégséges felhajtóerőnek, annál kevésbé, mert Magyarország következetesen csak a legszükségesebb intézkedéseket alkalmazta a világjárvány megfékezésére, és a kormány mára gyakorlatilag az összes korlá­tozást eltörölte, így e témában légüres térbe kerültek. Ugyanakkor a Jobbik eredeti szavazótáborának el nem hanyagolható része rokonszenvez Toroczkai Lászlóékkal, akiket a közvélemény-kutatók rendre a parlamenti küszöb környékén mérnek. Bejutásuk vagy kívül rekedésük a részvételi aránytól függ, mindenesetre a kis pártok közül a Mi Hazánknak van halvány esélye parlamenti erővé válni.