Kiskapuból vaskapu

– Magát a feltáró munkát végző hivatalt is megtámadták a minap. Mi kellene ahhoz, hogy enyhítsenek az elszántságukon?

– Nem ez az első alkalom, hogy megpróbálnak megfélemlíteni minket. A hivatalt ugyanakkor semmi sem fogja eltántorítani attól, hogy ellássa törvényes feladatát. Jól látható, hogy összehangolt támadás kezdődött a törvényjavaslat ellen. Az pedig különösen aggasztó, hogy egy párt rongálással és blokáddal próbálja megakadályozni egy állami szerv működését. Ráadásul ez a párt, a Momentum érintettje a 2022-es országgyűlési választások előtti tiltott kampányfinanszírozásnak.

– Mennyire áll ma Magyarország külső ideológiai, politikai beavatkozások, gazdasági nyomásgyakorlások fókuszában?

– Nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt ezer évben külső támadások, beavatkozások kereszttüzében állt az ország. A jelenleg is aktív hálózat alapjait az 1980-as években rakták le Soros Györgyék, ők akkor már tudatosan készültek a hidegháború utáni korszakra. Tudták ugyanis, hogy számukra megnyílik a tér Közép-Európában, ideje tehát megkezdeni egy hatékony befolyásolási struktúra felépítését.

– Naivabb lelkek ma is azt gondolják, hogy Soros György csak azért eresztett gyökeret Magyarországon 1982-ben, hogy támogathassa a hazai kultúrát…

– Szó sincs erről. Soros György maga is több alkalommal kérkedett azzal, hogy milyen mértékű politikai és gazdasági befolyása van a térség országaiban. Megjegyzem, a Soros-féle beavatkozás mint olyan összefoglaló neve annak a jelenségnek, amit külső befolyásolási kísérleteknek és törekvéseknek nevezünk. Soros György ugyanis csak a legrégebbi és legismertebb szereplője ennek a hálózatnak, de közel sem az egyetlen. Ezt azért fontos tisztázni, mert a többi hasonló finanszírozási bázisú szervezetet is komolyan kell vennünk. Például jelen van a Rockefeller vagy a Ford Alapítvány is. Jól mérhető és dokumentálható a külső erők hatása, hiszen már az 1990-es években gombamód szaporodni kezdtek itthon a külföldről finanszírozott politikai szervezetek. Az egyik legfontosabb közülük az Ökotárs Alapítvány lett, amely ma is a legnagyobb hazai pénzelosztó. Nincs reflektorfényben, de közel 30 éve már annak, hogy kulcspozíciót foglal el az álcivil szférában. Több milliárd forint áramlik keresztül rajta, ezek részint Amerikából, részint pedig Brüsszelből érkeznek.

– A pénz, a támogatás fontos fegyver Brüsszel kezében. Mennyi pénzt fizet ki az Európai Bizottság és mi ezzel a célja?

– A Magyarországnak járó támogatások egy jelentős részét visszatartja az Európai Bizottság, többek között éppen a politikai nyomásgyakorló szervezetek és a Cseh Katalinok, Donáth Annák, Kollár Kingák tevékenysége miatt. Másfelől közel húszmilliárd forintot fizetett ki Brüsszel közvetlenül politikai nyomásgyakorló szervezeteknek 2022 és 2024 között. A magyar szuverenitást sérti, hogy átláthatatlan ez a rendszer, nem lehet tudni, milyen szempontok alapján bírálják el a pályázatokat, nem nyilvánosak a létrejött szerződések és ebből fakadóan a pénzosztás valódi céljai és feltételei sem. Azt azonban már feltártuk, hogy éves szinten milliárdok kerülnek politikai alapon szerveződött, magukat civilnek nevező, civilnek álcázó csoportokhoz.

– Mennyiben felel meg az uniós alapszerződés szellemének ez a fajta kifizetési mód?

– Nyilvánvaló, hogy az unió alapításkor, de Magyarország csatlakozásakor sem volt róla szó, hogy az adófizetők beleszólása nélkül, de az ő pénzükből politikát finanszíroz Brüsszel. Akkor léptek szintet, amikor Donald Trump első, 2017-ben kezdődő elnöksége idején megkísérelte megnyirbálni az amerikai USAID nevű, segélyszervezetnek álcázott nemzetbiztonsági szerv forrásait. Ezért Soros Györgyéknél, vagyis az alapok kegyeltjeinél felvillanhatott a riadót jelző piros lámpa. Akkor még vissza tudták verni Donald Trump támadását, de rájöttek, hogy a finanszírozásnak több lábon kell állnia. Így jött a képbe Brüsszel, vagyis az Európai Bizottság. A 2010-es évek végén átültették a USAID-modellt Európába, a létrehozott alapokat pedig sok milliárd euróval tömték ki. Előállt tehát az a paradox helyzet, hogy Sorosék amerikai források mellett európai pénzből is támogatni kezdték a hálózatukat, végig kezükben tartva persze az irányítást. Ettől kezdve az európai polgárok fizették és fizetik ma is a politikai beavatkozásokat.

– A miniszterelnök nagytakarítást ígért március 15-i beszédében. Akkor még azt gondoltuk, hogy ez inkább szimbolikus jelentőségű mondat. Ám most itt van a Halász János által kezdeményezett törvénytervezet, ami komoly szigorítást jelent. Mi történt?

– Számos esetben felhívtuk már a kormány, a döntéshozók és a magyar nyilvánosság figyelmét, hogy fokozódó támadás alatt áll az ország szuverenitása. Működik a fentebb tárgyalt struktúra, másfelől minden korábbinál súlyosabb beavatkozást hajtottak végre a 2022-es külföldi kampányfinanszírozással. Most az a törvényalkotók célja, hogy bezárják azokat a kiskapukat, amelyeket kihasználtak az érintettek.

– Fokozódó támadás?

– A hivatal megállapította, hogy az említett csalássorozat szervezői és elkövetői nyílt színen kérkednek ma is azzal, hogy aktívak és továbbra is készek beavatkozni a magyar politikai életbe. De egyre aktívabb az Európai Bizottság tevékenysége is, nemcsak Magyarországgal, hanem a szuverenitását védő valamennyi tagállammal szemben.

– Mi a törvényi szigorítás lényege?

– Véget kell vetni annak, amit a magukat független újságíróknak, civileknek nevező szereplők művelnek. Érinthetetlennek tartják magukat, akikre nem vonatkoznak a törvények, és akiket nem vizsgálhatnak az állami szervek. Eközben külföldi hatalmak, szervezetek pénzét fogadják el, hogy aztán abból befolyást gyakoroljanak a magyar belpolitikára. Mi azt mondtuk, hogy olyan törvényt kell alkotni, amely átláthatóvá teszi, hogy kik finanszírozzák őket és milyen célból. És aki a szuverenitást veszélyeztető politikai nyomásgyakorlást segíti, az a jövőben ne juthasson semmilyen külföldi támogatáshoz.

– Aki kicsit is jártas ebben a szférában, az tudja, hogy személyes egzisztenciákat is érint a kérdés. Ezért is olyan nagy a felháborodás?

– Erre pár hónapja még azt válaszolták az érintettek, hogy ők és a szervezeteik a magyar emberek pénzéből, hazai forrásokból és mikroadományokból tartják fenn magukat. Csakhogy látványosan megdőlni látszik ez az állítás. Természetesen mi tudtuk, mi az igazság és azt is, hogy hányadán állnak az adott szereplők.

– Hol, kiknél, milyen szervezeteknél talált eddig súlyosabb problémákat a hivatal?

– Számos politikai nyomásgyakorló szervezetet azonosítottunk, amelyek tevékenysége sérti a magyar szuverenitást. Ezek között vannak pénzosztók, propagandatermékek és aktivistacsoportok, ezek mind a már emlegetett hálózat tagjai. A legrészletesebb jelentéseket az Ökotársról, az Átlátszóról és a Transparency Internationalről hoztuk nyilvánosságra, de számos más szervezet is a radarunkon van. Meg kell ugyanis akadályozni a magyar politika befolyásolását, a nemzeti szuverenitás erodálását, ahogy azt is, hogy naponta sározzák be egyesek Magyarországot, naponta rágalmazzák meg különböző hazugságokkal.

– Nemcsak putyini diktatúráról, hanem mindjárt terrorállamról is beszél az ellenzék… De hát milyenek is a külföldi tapasztalatok a külső támogatások kapcsán?

– Az Európai Unión belül is találunk példákat lényesen szigorúbb törvényi szabályozásra. De általánosságban elmondható, hogy a legtöbb ország erőteljesen fellép a külföldi befolyásolással szemben. Legyen szó Franciaországról, Izraelről, Indiáról vagy az Egyesült Államokról. A hangsúlyokat természetesen meghatározza az adott állam berendezkedése, hagyományrendszere és történelme is. Szlovákiában pedig júniusban lép hatályba az átláthatósági törvény. Valójában ezek a jogszabályok nem az orosz, hanem az amerikai rezsimet veszik alapul, mivel ott született meg 1938-ban az első ilyen jellegű jogszabály.

– A törvény megkülönbözteti a valódi civil szervezeteket és a nyomásgyakorlással foglalkozó struktúrákat. Biztos, hogy olyan egyszerű lesz meghúzni közöttük a határvonalat?

– Magyarországon közel 60 ezer civil szervezet működik. Ennek a töredékénél merül fel, hogy az adott csoport nem a magyar társadalom érdekeiért, hanem külföldi célokért dolgozik. A szervezetek valódi tevékenysége és a külföldi források volumene, eredete világosan megmutatja, hogy melyikük végez civil munkát és melyik nem. Maradjunk a három már említettnél: az Ökotárs 30 éve oszt tovább dollár- és eurómilliókat politikai nyomásgyakorló szervezeteknek, a Transparency egy áltudományos korrupciós indexszel rombolja Magyarország megítélését, míg az Átlátszó közérdekű adatokat továbbít amerikai szerverekre. Szerintem minden magyar ember látja a különbséget köztük és egy horgászegyesület vagy állatmenhely között.

– Lát-e összefüggést a külső támogatások és a hazánk ellen indított provokatív ukrán kémügyek között?

– Persze. Elemeztük a helyzetet és a hírek terjedési sebességét, irányultságát, és a megnyilvánulások időbeliségét látva rögtön tudtuk, hogy itt egy külföldről szervezett dezinformációs művelet zajlott. A magyar kormány által kezdeményezett Voks 2025 szavazást igyekeznek hitelteleníteni, és ezzel párhuzamosan a magyar állampolgárok demokratikus véleménynyilvánításhoz fűződő jogát kérdőjelezik meg.

– EP-képviselők egy csoportja azt követelte a napokban Brüsszeltől, hogy függessze fel a Magyarországnak járó összes uniós támogatást. Többek között a készülő szuverenitásvédelmi törvényünk miatt. Ilyen magasra csapnak már a harag hullámai?

– Világos forgatókönyv szerint zajlanak az események. A politikai nyomásgyakorló hálózat minden szereplője összehangoltan mozdult meg, hogy ellehetetlenítse a szuverenitásvédelmi törvényt, ugyanez zajlik az átláthatóságival kapcsolatban is. A hálózat egyrészt védi magát, másrészt nem akarják, hogy kiderüljön, valódi céljuk a magyar szuverenitás korlátozása. Különböző szabadságjogokra hivatkoznak. Az igazi ok azonban az, hogy Magyarország nem fogad el olyan uniós döntéseket, amelyek károsak lennének a magyar emberekre. Ilyen például Ukrajna csatlakozása az unióhoz. Természetesen lehet, hogy egy háborúban álló ország uniós felvétele Brüsszel és az európai elit érdeke, de például a magyarok nagyon rosszul járnának vele. Ezért megpróbálnak nyomást gyakorolni hazánkra, és ennek érdekében minden nemzetközi fórumon fellépnek azok ellen, akik az útjukban állnak.

– Idehaza van egy olyan balliberális politikai tézis, amely szerint felejtsük el a szuverenitás kérdését, soroljunk be a brüsszeli fősodorba, majd ott megmondják, mit csináljunk. Meghódíthatja ez a gondolat a 2026-ra készülő magyar választókat?

– Ha bárki is azt gondolja, hogy a más országok és külföldi érdekcsoportok Magyarország érdekében cselekszenek, az nagyon téved. A nagyhatalmak a saját érdekeiket követve politizálnak. Ebben a játékban pedig csak egy szuverén, cselekvőképes nemzeti kormány tud labdába rúgni.