Kisváros a nagyvárosban

– Változik a kerület arca, lakóparkok épülnek, elegáns városrészek jönnek létre. Milyen társadalmi és szociológiai következményekkel jár mindez?

– A település is élő organizmus, amely most dinamikusan fejlődő ciklusában van. Nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hová vezet ez; a városvezetés próbálja pozitív irányba terelni a folyamatot. A lakosok számának növekedését követnie kell a bölcsődei, óvodai férőhelyek bővülésének, és bár nem az önkormányzat kezeli az iskolákat, azért furcsa lenne, ha nem foglalkoznánk velük. Növekednek majd ezenfelül a szociális ellátóhálózatra háruló terhek is, és ugyanez vonatkozik az orvosi rendelőkre is.

– Mekkora ütemben növekszik a lakosok száma, és milyen irányú a bővülés? Ez valaha munkáskerület volt, a szó jó értelmében.

– A két évvel ezelőtti népszámlálásnál láttuk, hogy a kerület lélekszáma elhagyta az 55 ezret. A rendszerváltozás idején megszűntek, illetve soványabbá lettek a helyi üzemek, ekkor alvóváros jelleget öltött a kerület, egyes részei pedig üdülőtelkes területként funkcionáltak. Amikor 1998-ban konzervatív vezetése lett Budafok-Téténynek, épp az jelentette a kihívást a polgári erők számára, miként tudják az alvóvárost élő várossá varázsolni. Azóta sokat léptünk előre. Egy évre rá megnyílt a Campona nevű bevásárlóközpont, nagy lökést adva a fejlődésnek: hamarosan olyan típusú vállalkozások jelentek meg, amilyenek korábban nem voltak jelen nálunk, mint például a logisztikai központok. A régi szocialista nagyvállalatok pedig fokozatosan átváltoztak kisebb, rugalmasabb magáncégekké, de gombamód szaporodtak az új, kicsi és közepes vállalkozások is. Emellett olyan multik telepedtek meg Budafok-Tétényben, amelyek nemcsak az olcsó munkaerőre pályáztak, és nemcsak piacot akartak vásárolni maguknak, hanem fejlett technológiát hoztak. Ilyen az újjáéledt Törley pincészet, amely az óriási, főként a szovjet piacra termelő Hungarovinből alakult át minőségi pezsgőt és bort készítő üzemmé. Most a német Henkell nevű cég tulajdona, de a magyar vezetők gondosan ápolják a hagyományokat. Hasonló pályát futott be az egykori Buszesz is, élesztőgyári része a francia Lesaffre szárnyai alá tartozik. A kerület középosztályi jelleget kapott, szebb részei a Rózsadomb eleganciájával vetekednek, a szociális szolgálat vezetője szerint nálunk nincsenek éhező emberek, családok, közösségek.

– Hogy áll a borászatra épülő budafoki turizmus?

– Fontos kitörési pontja a kerületnek. A mai Budafok-Tétény ismert kirándulóhely volt Krúdy idejében, jelentőségében és népszerűségében Szentendréhez hasonlították. Az itteni borkiméréseket, pincéket, kocsmákat, kockás abroszos kertvendéglőket döntően sváb származású lakosok működtették, a vonattal, HÉV-vel, hajóval érkező fővárosiak nagy megelégedésére. Krúdy sokszor fordult meg itt. A híres filmjelenet, amikor Szindbád belekóstol a Vendelin által szervírozott húslevesbe, eredetileg itt is játszódhatott, Budafokon. Szeretnénk visszahozni ezt a hangulatot. Nem könnyű feladat, de egyre inkább sikerül elfoglalni azt a pozíciót, amit a főváros bornegyedének neveznek. Azt mondják a szakértők, hogy az országban termelt bor negyven százaléka megfordul a budafoki pincékben. Középtávú célunk a Kárpát-medencei Borközpont létrehozása, ez a régi Törley töltőüzemben kapna helyet. Itt bemutatkozhatna az összes nagy-magyarországi borvidék, tehát beleértve a külhoniakat is, kóstolással, árusítással egybekötve.

– Egyre többet hallani a kerület művészeti értékeiről…

– Magyar Örökség díjat kapott a Nádasdy Kálmán művészeti iskolánk, komoly ismertségre tett szert a kerületi fenntartású Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, és méltán híres a lámpagyári Lampart-kórus. Az üzem már nem létezik, de az együttes megtartotta régi nevét, és most ünnepelte fennállásának hetvenedik évfordulóját. Mindezen túl itt található a kerületben a híres Art Quarter Budapest, ez egy magánkézben levő művészeti centrum, amelyet nagyra tart a hazai kortárs szcéna.

– Az eddigiekből nagyjából láthatók a kerület gazdasági, társadalmi alapjai. Ennek tükrében meglepőnek látszik az EP-választáson a DK majdnem 19 százalékos eredménye. Minek köszönhetik?

– Nem helyi sajátosság. Mi mindig leképezzük az országos átlagot. A DK és az MSZP szavazórétege nálunk is zárt rendszert alkot, a két párt egymás között osztja el a voksokat. A hangsúly most a DK-ra került, mint mindenütt.

– Az ellenzék itt képes volt létrehozni egy hatpárti szövetséget. Milyen frontokon támadják a fideszes városvezetést?

– A közgyűlésen mindenki elmondta a maga kötelező paneljeit, túl nagy bombát senki sem tudott bedobni. A hűtőkocsi, amelyben megfulladt hetven migráns, áthaladt a kerületünkön. Egy másik, hasonló autó is áthaladt volna, de lerobbant nálunk, az M0-s úton. Szertefutottak az idegenek, de a rendőrök hamar megtalálták és összeszedték őket. Bevitték az embereket a kerületi kapitányságra, azok meg szétverték a berendezést az udvaron. Miért? Mert gulyáslevest kaptak, és úgy vélték, hogy disznóhús van benne, nem marha. Pedig marhahús volt. Nekünk ez a személyes élményünk a migrációról. Látható, hogy a segítő szándék, a jóakarat nem véd meg agressziótól. Végül a TEK fékezte meg őket. Vitatkozhatunk az ellenzékkel, de ez itt történt ötven méterre, az irodámmal szemben.

– A Momentum is 16,22 százalékot kapott az EP-választáson Budafok-Tétényben. Milyen réteg adja itt a párt társadalmi hátterét?

– Először mi is meglepődtünk. Aztán arra jutottunk, hogy mindig is volt itt bőven olyan szociális hátterű szavazó, aki nem értékeli a kormány népbarát intézkedéseit. Például a babaváró hitelt, az szja csökkentését, a garantált minimálbért és így tovább. Magabiztos emberekről beszélek, akik úgy vélik, vannak annyira ügyesek, hogy a közösség nélkül is képesek kiemelkedő eredményekre, amelyekkel mások fölébe kerekedhetnek. Ez tipikusan liberális attitűd, olyan, amilyen az SZDSZ-t jellemezte. A Momentum pedig a szabad demokraták utódpártja, csak rosszabb. Nagyjából a standard SZDSZ-es számokat hozza, de hiányzik belőle annak intellektusa, és sokkal agresszívabb. Csak rombolni akar. Gondoljunk a Nolimpia nevű akciójukra. Nekem úgy tűnt, mintha az akkor már hatalomba készülő Macronnak, nagy támogatójuknak akarták volna átjátszani a legrangosabb sporteseményt. Tévednék? Végül is Párizs rendezi a játékokat Budapest helyett 2024-ben…

– A Kétfarkú Kutya 3,4 százaléka is kerületi meglepetés.

– Ez azt mutatja, hogy nincs kire szavazni az ellenzéki oldalon. A Jobbik 3,39-ot százalékot kapott, több helyen vereséget szenvedett a Kutyától. Ez komoly kritika a helyi Jobbikkal szemben, amely ki is lóg a helyi politikai közegből. Az LMP is kivérzett, annak ellenére hogy kerületi képviselőjük aktív és együttműködő, viszi a zöld vonalat, értelmes kezdeményezései vannak. A várható egyéni ellenzéki jelöltek közül a DK adja a legtöbbet, négy főt, aztán a Momentum következik a sorban, három indulóval. Amúgy a Momentum nyomul a legkeményebben a hatpárti összefogásban. Csakhogy kint az utcán, a közéletben nem hallani a hangját. Annyit mondanak csupán, hogy ők ugyan még nem csináltak semmit, de mindent jobban csináltak volna, mint a Fidesz–KDNP…

– Mivel válaszol minderre a kampányban a Fidesz–KDNP?

– A programjával. Tizenhét évet töltöttünk a kerület vezetésében. Sváb szokás szerint nem hitelekkel operáltunk, hanem előbb előteremtettük a pénzt az adott fejlesztéshez, és csak utána léptünk. Ez átlátható stratégia, ami mindig stabil gazdálkodáshoz vezetett. Dicsérem a kormányt, mert a minden települést érintő konszolidáció nekünk is jól jött. Három pontban gondolkodunk. Az első a közlekedési kapcsolataink fejlesztése, szeretnénk egy fonódó villamost, azaz ki kellene hozni Budafokig a belvárost átszelő, a 4-es és 6-os vonalán közlekedő szerelvényeket, és meg kellene hosszabbítani felénk az 1-es pályáját is. Másik tervünk az elővárosi vasút ügye. A frissen felújított és felújítandó vonalak sűrű követési idővel közvetlen kapcsolatot jelenthetnek a metrókhoz. Mindehhez P+R parkolókra is szükség lenne, a kerület vállalná esetleg az őrzésüket és a működtetésüket. Sokat segítene az úgynevezett Galvani híd megépülése és az is, ha ehhez a beruházáshoz kapcsolódva összekötnék a budai rakpartot a 6-os úttal. További fontos ügyünk a környezetvédelem. A kerületiek született környezetvédők, elég, ha csak a Metallokémia, a gázgyári zagy, illetve a nagytétényi fennsík kapcsán megvívott harcainkra utalok. A harmadik pillér pedig a lakosokkal folytatott intenzív párbeszéd. Eddigi fejlesztéseinknél is rendre kikértük a kerületiek véleményét, együtt gondolkodtunk, együtt terveztünk velük. Nemrég például arról kérdeztük őket, hogy fizetőssé tegyük-e az idegenek, az átutazók számára a parkolást. Azt mondták, hogy ne. Most pedig a közösségi tervezés után eljött a közösségi költségvetés ideje. Elindítjuk azt a programot, amely arról szól, hogy a három nagy, hagyományos kerületrészben, úgymint Budafokon, Budatétényben és Nagytétényben az ott lakók dönthetnek 100-100 millió forint sorsáról. Ez a válaszunk.