Besence negyven kilométerre Pécstől délre található. A falunak egyetlen útja van, 126 lakossal, 39 lakott házzal. Óvoda öt kilométerre van, Csányoszrón, iskola Sellyén, tíz kilométerre. A faluban egyetlen élelmiszerbolt működik, egybenyitva a kocsmával. Plébános Vajszlóról, református pap Csányoszróról jár Besencére.

– Hányan szoktak lenni az istentiszteleteken? – kérdezzük Bóka Jenőt, az egyik helyi képviselőt.

– Ketten, hárman. De már lehet, hogy csak Irénke néni jár, akinél a templom kulcsa is van – feleli.

Kitörési pontok

Bóka Jenő elmondta, a térségben a pécsi Elcoteq volt a legnagyobb foglalkoztató, ez azonban két évvel ezelőtt csődbe ment. Tizenegy besencei dolgozott a cégnél, külön busz jött értük. Korábban a pécsi építőiparban, a vízműveknél és az erdészetnél volt munka, de azok a lehetőségek is beszűkültek. 2010 előtt a közmunka sem volt ennyire folyamatos és hosszú távú, általában csak egy hónapig tartott. A közmunkások kapáltak, temetőket gondoztak, bevételt termelő munkáról csak álmodoztak.

Most bosszankodva meséli, hogy egy ötgyermekes férfi november végén kilépett a közmunkaprogramból, mert szerinte a diópucolás nőnek való munka. Felmondása azért is érthetetlen, mert télen nem lesz semmilyen munka a földeken, a közmunkabért azonban ennek ellenére megkapta volna, ahogy mindenki más.

– Jobb lenne kint a hidegben lenni egész télen, ahogy az Ős-Dráva programban dolgozók teszik? Mi itt a melegben pucoljuk a diót, ráadásul ez csak alkalmi munka, ők pedig megfagynak. Van, akinek semmi nem jó, pedig a polgármester úr rengeteget tesz értünk – fakad ki. A teniszpálya a falu utolsó lakóháza mellé épült négy éve. Mivel a pálya nincs befedve, ősszel és télen nem lehet ütögetni. A nyári tenisztáborba még Vajszlóról is jöttek gyerekek, most csak tyúkok kapirgálnak rajta békésen.

A besencei teniszpályáról 2009 nyarán az egyik televízió híradója adott először hírt, olyan értelmezésben, ami a polgármester szerint sok kárt okozott a falunak.

– Az a riport lényegtelen dolgokat emelt ki, nem a valóságos képet mutatta rólunk. Az volt az üzenete, hogy munka helyett teniszezünk, és hogy szegény cigánygyerekeknek miért nem inkább kenyeret adunk. A hír kapcsán pedig a Heti hetes című műsorban is gonosz viccek céltáblája lettünk. Pillanatok alatt majdnem tönkretettek mindent, amin három éve dolgoztunk – ecseteli a Demokratának Ignácz József, Besence polgármestere a bulvármédia áldásos tevékenységét.

Ignácz József 2006 óta társadalmi megbízatású polgármester Besencén, megválasztásakor az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) dél-dunántúli irodavezetője volt. A településnek a kezdő lökést az OFA kisfaluprogramja adta, amelynek keretében a falu huszonkilenc lakóházát újították fel úgy, hogy a renoválásban részt vevő helyiek építőipari képzésben részesültek: kitanulták a kőműves, a burkoló, a vakoló, a szobafestő szakmákat.

A munkásoknak nyelvtanfolyamot is szerveztek, többen közülük azóta külföldi építkezéseken dolgoznak. A lakóépületek felújítását egy újonnan létrehozott önkormányzati tulajdonú kft. végezte, később az összes beruházást ez a cég bonyolította le. Ez azért volt előnyös, mert minden pénz, ami egyébként beruházás címén kiment volna a faluból, helyben maradt. Így tudták magukat Münchausen báró módjára a mélyszegénységből és a munkanélküliségből kirántani.

– Felmértük a település adottságait, lehetőségeit, hogy milyen irányba lehetne fejlődni, mert házakat felújítani, munkahelyeket teremteni önmagában még nem elég. Úgy gondoltuk, a falusi turizmus lehet az egyik kitörési pont, amely egyébként szerepel a kistérségi és a megyei fejlesztési koncepcióban is. A település arculata a sok üresen álló ingatlanával kiválóan alkalmas a turizmusra: vannak szép erdőink, patakjaink. Viszont nem volt semmilyen sportolási lehetőség, húsz kilométeres körzeten belül nem lehetett sehol teniszezni – magyarázza a döntés okát a polgármester, aki szakértőkből álló csapatot szervezett maga köré.

A településfejlesztési koncepciót a Pécsi Tudományegyetem Urbanisztikai Tanszékének vezetője dolgozta ki, valamint felkért egy marketinges és egy gazdasági szakembert is. A programba képző intézményként bevonta a sellyei Mezőgazdasági Szakképző Iskolát. Ugyanis fejlesztendő területként jelölték meg a mezőgazdaságot is: a faluban több mint tíz hektár föld hevert parlagon.

Besence Open

A teniszpálya megépítése tehát egy jól átgondolt stratégia része volt. Amikor erre benyújtották a pályázatot, a faluban már két éve a fenti településfejlesztési koncepció megvalósításán dolgoztak. 2007-ben elindult a „Gondoskodó Falu” programsorozat, amelynek keretében EU-s forrásokból foglalkoztatást segítő inkubátorház épült, képzéseket szerveztek munkanélküliek részére. A teniszpálya hazai forrásból, a leghátrányosabb térségeknek jutatott területfejlesztési támogatásból valósult meg.

A sellyei kistérségben minden település másfél millió forintot kapott, amelyekből többnyire kisebb beruházások, mint például buszmegállók, járdák épültek. A körjegyzőséghez tartozó másik település, Nagycsány lemondott a pénzről Besence javára, így a teniszpálya megépítésére hárommillió forint állt rendelkezésre. Ez azonban csak az alapra volt elég. A vonalak felfestését és a kerítést a kft. részben saját erőből csinálta meg. A bírói széket az építkezésből maradt fahulladékból Bóka Pisti, a falugondnok fia készítette, aki az egyik leglelkesebb teniszező. Ő rakta fel a hálót és ő foglalkozott éjjel-nappal a pályakarbantartással is. Mire a teniszpálya elkészült, már az örökös hitetlenkedők is egyre jobban kezdtek hinni, hogy amit a polgármester eltervezett, az meg is valósul. Megépült az inkubátorház, a kazánház, a fóliasátor.

„Lehet, hogy tényleg lesz munkahelyünk, és jövedelmünk?” – kérdezgették egymás között. A bizalom nehezen felépített légkörét azonban mint láttuk, gyorsan le lehetett rombolni. A polgármester ezért először visszautasította a dokumentumfilmesek megkeresését, akik később mégis meggyőzték őt: a film remek alkalom lehetne, hogy a falu népe bizonyítson és visszavágjon azoknak, akik gúnyt űztek belőlük.

– Azt találtuk ki, hogy megtanítjuk a helyieket teniszezni, és szervezünk egy tornát Besence Open néven, amire meghívjuk a megyei teniszklubokat, sztárokat, köztük a Heti hetes szereplőit, a nevezési díjakat pedig visszaforgatjuk a teniszbe – emlékszik vissza Ignácz József.

Edzőnek Huszár Károlyt, a Pécs Városi Tenisz Club nyugdíjas teniszedzőjét kérték fel, aki a hetvenes években a román Davis Kupa-válogatott edzője volt. Huszár Károly a nyári edzések idejére Besencére költözött.

A filmből nemcsak az derül ki, hogyan tartotta az edzéseket, hanem hogy mennyire megszerették őt a helyiek: minden este másvalaki hívta meg vacsorázni, és mivel nőtlen volt, az asszonyok érdeklődését is felkeltette.

A filmben jól követhető, milyen hatással van a közösség életére a fehér sport: mennyi öröm és bánat, siker és kudarc, egymásra találás és konfliktus jött felszínre.

A „Besence Open” a dokumentumfilmes műfaj legnagyobb seregszemléjén, az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon (IDFA) november végén debütált nagy sikerrel. Kovács Kristóf, a Besence Open rendezője előző filmjét, a „Malaccal teljes” címűt szintén az Ormánságban forgatta, a szomszéd faluban, így a besenceiek problémáival már korábban megismerkedett.

Stalter Judit, a dokumentumfilm producere a Demokratának elmondta, a magyarországi bemutató az MTVA műsorán lesz, jövő januárban. A Laokoon Film gyártásában készült produkciót a Roma Oktatási Alap, a Soros Alapítvány, valamint a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatta.

A polgármester szerint a film bárhol játszódhatott volna. Minden közösség, legyen az falusi vagy városi, ugyanígy működik. Érkezik egy karizmatikus vezető, aki határozottan kiáll egy számára fontos ügy mellett. Eleinte mindenki lelkes, később ez fokozatosan alábbhagy, ami természetes reakció. A polgármester elmondta, Besencén nem csak a tenisz, a biokertészet kapcsán is ez történt. Mindenki lelkes volt, hogy végre lesz munkahely a faluban, de amikor végre megvalósult, jöttek a gondok: reggel fel kell kelni, pontosan, munkára képes állapotban megjelenni, és nyolc órát dolgozni.

– 2009-ben arra számítottam, hogy négy-öt év múlva egy teljesen működőképes rendszer tud Besencén létrejönni. Be kellett látnom, hogy ehhez több idő kell – ismeri el a polgármester, aki érkezésünkkor éppen egy munkaügyi per tárgyalásáról jött.

Besencén három-négy év alatt sikerült kialakítani a megfelelő munkaszervezetet, mindenkinek megvan a feladata, a szerepe. A munkaügyi konfliktusok feloldására idén mediátort is hívott Besencére, hogy a közmunkások az alapvető kötelezettségeikkel tisztában legyenek, és megbeszéljék a közösen betartandó feltételeket. Ennek ellenére egy közmunkást mégis el kellett bocsátania, mert megtagadta a munkát, és nem volt hajlandó helyette másik munkakört ellátni. A közmunkás beperelte az önkormányzatot, a bíróság a polgármesternek adott igazat.

Cél az önellátás

Besencén idén harminc embert tudtak közmunkában foglalkoztatni. Az önkormányzati gazdaság tizennégy hektár területet művelt meg: öt hektár gabona, a többi hagyma, káposzta, paprika, dinnye, burgonya, sárgarépa. A különböző támogatások a bérköltséggel együtt több mint negyvenmillió forintot tesznek ki, az önkormányzat idei árbevétele hatmillió forint.

– Ha azt nézzük, hogy hat év alatt honnan hová jutottunk el, óriási eredményt értünk el. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a közmunkások bérére, a dologi kiadásokra százszázalékos támogatást kapunk, akkor viszont hatalmas a kudarc, hiszen egy termelőtevékenység esetében fontos a hatékonyság – mondja a polgármester, aki szerint a közmunkarendszer egyik nagy hibája a statikussága. A közmunkás akkor is negyvenkilencezer forintot kap, ha nem csinál semmit, és akkor is, ha megszakad a munkában. Ezért nyer teret az a felfogás, hogy ennyi pénzért nem érdemes teljesíteni, sőt, felkelni sem.

– Olyanok is bekerültek a közmunkaprogramba, akiknek húsz éven át rendszeresen volt munkájuk. Sajnos nem az ő munkakultúrájuk hatott pozitívan a többiekre, hanem a többiek hatottak rájuk negatívan – tudjuk meg.

A biokertészet is a „Gondoskodó Falu” program része, ami TÁMOP-os pályázatból valósult meg. A polgármester tisztában volt vele, hogy a mezőgazdaságban szaktudás nélkül nem lehet sikereket elérni. Az építőipari és a kertészeti szakképzésnél is az volt a szempont, hogy az elméleti és a gyakorlati képzés helyben történjen, hogy a képzéshez szükséges technikai eszközök és a képzés során előállított értékek helyben maradjanak. Megépült a fóliasátor és a kazánház, a besenceiek pedig megtanultak palántát ültetni, növényeket termeszteni, konyhakertet gondozni.

A polgármester elmondása szerint Besencén, akárcsak a tenisznek, a kertészkedésnek sem volt hagyománya. Ignácz József büszke arra, hogy az idén már két család, kinőve a konyhakerti gazdálkodás kereteit, a piacra is tud termelni. Az önkormányzat a gazdálkodáshoz szükséges földterületet a helyiektől bérli. A polgármester elárulta, majd akkor mondhatja el magáról, hogy küldetése sikerrel járt, ha a faluban már nem lesz bérelhető, szabad földterület.

Az önkormányzat a bevételekből az idén megvette az egyik üresen álló házat, amit most raktárnak használnak. Az ingatlanhoz egy hektár szántóföld is tartozik, ezt jövőre már meg is művelik. A hűtőház szintén a bevételekből létesült. A bevételt elkülönítetten, csak a gazdálkodó tevékenység fejlesztésére fordítják, mert fel kell készülniük arra is, hogy megszűnik a közmunka.

A gazdálkodást igyekeznek úgy megszervezni, hogy a vásárlókkal előre egyeztetnek. A besencei önkormányzati gazdaság legnagyobb vásárlója a Szigetvári Konzervgyár.

– Tavaly hatvan tonna káposztára volt megrendelésünk. Idén, bízva a tavalyi évben, ötven tonna káposztát termeltünk, de a konzervgyárnak sajnos mégsem volt rá szüksége. A jó minőségű káposzta most raktáron áll, muszáj rá vevőt találni. Ha nem sikerül, felajánlják a pécsi vagy a budapesti állatkert részére.

A polgármester bizakodóan tekint a következő év elé, azt mondja, már talált egy előnyös üzleti partnert. A cél, hogy minél többen bekapcsolódjanak a termelési folyamatba, mert a közmunka véges. Ignácz József álma, hogy mindenki önellátó legyen, otthon termeljen, így mindenkinek lenne fix munkahelye, az önkormányzati cég pedig csak az értékesítéssel foglalkozna, ahogy a tsz-ek idején a háztáji gazdálkodás működött.

Az pedig már a hollywoodi álom kategóriája, ha a dokumentumfilm hatására olyan ismeretségre tennének szert, hogy a besencei káposztákat, burgonyákat a nemzetközi piacon is tudnák értékesíteni.

Lass Gábor