– Mi indít könyvírásra egy pszichológust, volt kiképzőtisztet?

– A Köztársasági Őrezrednél eltöltött hét esztendő alatt rá kellett jönnöm, hogy súlyos erkölcsi és ezzel összefüggő szakmai válság van a testületnél. A munkám eredetileg abból állott, hogy az Őrezred tagjainak lelki göcsörtjeit egyengessem, oldjam, alkalmasságukat vizsgáljam. Ám egy idő után világossá vált, hogy a lelki problémáik túlnyomó része az elképesztő szakmai állapotok és parancsnoki bánásmód irányába mutat. Ezt nem hagyhattam szó nélkül, ezért két évvel ezelőtt levelet írtam az Őrezred akkori parancsnokának, Szabó Ferenc tábornoknak mindarról, amit a kollégáktól hallottam, és amit magam is tapasztaltam. Ám a tábornok úr válaszra sem méltatott, ezért a miniszterelnökhöz fordultam. Ezután egy koncepciós fegyelmi eljárást követően kirúgtak. Mivel elképesztő jelenségekről van szó, melyek az egész magyar közigazgatást jellemzik, arra jutottam, hogy megírom a tapasztalataimat, mert a szó elszáll, az írás megmarad.

– Így született meg a mű, melynek talányos szójáték a címe: Rend-őr-köz-igazság. Mit jelent ez?

– Asszociatív címet akartam, hiszen nem csak a Köztársasági Őrezredről vagy a rendőrségről van szó, hanem a rendről, illetve annak hiányáról, valamint a közről és a közigazgatásról, melynek különböző szintjein bizony gazságok történnek. A leírtak általánosan érvényesek a mai közállapotokra. A minisztériumok, a polgármesteri hivatalok, az ügyészségek, a bíróságok egyformán tele vannak alkalmatlan, sógor-koma alapon összeverbuvált személyekkel.

– Az Őrezred a honvédség vagy a rendőrség kötelékébe tartozik?

– Ez a kérdés is mutatja, hogy baj van. Szerintem maga a testület vezetése sem tudna egyértelmű választ adni. Feladatkörei sokszor katonai jellegűek, de vannak bizonyos rendőrségi jogosítványai is, melyek azonban elégtelenek ahhoz, hogy maradéktalanul betölthesse hivatását. Egyszerű hétköznapi példa: ha a testület egy tagja mondjuk ártalmatlanná tesz, leteper valakit, mert úgy ítéli meg, hogy az általa védett személy veszélynek van kitéve, akkor abból jogilag probléma lehet, könnyen túlkapással vádolhatják a kollégát, mivel nincs lehetősége egy intézkedés végigvitelére. Hivatalosan az Őrezred a rendőrség alá tartozik, de gyakorlatban bizonytalan a jogállása. Véleményem szerint az volna a legjobb, ha a Miniszterelnöki Hivatal lenne a felügyeleti szerv, de ez is sok aggályt vet föl.

– Például politikai szempontú visszaélésekre adhat lehetőséget ez a helyzet, tekintve, hogy az Őrezred tagjai adott esetben nemcsak kormánypárti, hanem vezető ellenzéki politikusokat is védenek.

– Sajnos, mára a testület annyira átpolitizálódott, hogy ha én ellenzéki politikus lennék, nem mernék beülni olyan autóba, amit a kormány által felügyelt Őrezred kínál fel, mert félnék, hogy betechnikázták. De van egyéb baj is. Megesett például, hogy az Őrezred titkosított eljárással páncélozott autókat szerzett be. Amikor megérkeztek a járművek, kiderült, hogy előző szériás darabok, s nincsenek fölszerelve, a szükséges technikával ellátva. Ezért naponta kétszázezer forint kötbért kellene fizetni az érintett cégnek, ám nem fizetnek, mivel az autók nem közlekednek, hanem bent állnak a garázsban. Mindezt a Miniszterelnöki Hivatalban koordinálják, ott tehát valaki nem követeli a kötbért. Olyan is megesett, hogy a rendelt fekete páncélautók helyett szürkéket hoztak, potom 100 millió körüli áron. Most az Őrezred festeti át a saját költségén. Az egyik ráadásul mindjárt defektet is kapott, vagyis ránk sóztak jó drágán olyan járműveket, melyek jelen állapotukban valószínűleg alkalmatlanok erre a feladatra. És mindennek nincs következménye.

– Miért nincs?

– Mindenkinek a fantáziájára bízom a választ.

– Könyvében részletesen ír arról is, hogy őrző-védő magáncégek szinte összenőttek az állami szervekkel.

– És milliárdos nagyságrendben csorog hozzájuk a közpénz, sokszor értékelhető teljesítmény nélkül. Rendőrök mesélték például, hogy kimentek egy helyszínre rendezvényt biztosítani, melyen egy védett személy is részt vett. Meglepve látták, hogy egy biztonsági cég alkalmazottja is ott téblábol. Megkérdezték tőle, mit keres ott. Azt felelte, biztosítják a rendezvényt. Mármint a cég képviseletében ő egymaga. És ezért az adott vállalkozás milliós nagyságrendű pénzt zsebelhetett be. Így folynak el a milliárdok, valós teljesítmény nélkül. Árad ki a pénz a magáncégekhez. Beszélhetnénk ennek kapcsán a titkos pártfinanszírozásról, a visszaosztások rendszeréről, de ez egy másik interjú tárgya lehetne. A témánk szempontjából az a legnagyobb baj, hogy ezek a magáncégek állambiztonsági fokozatú információkhoz is hozzáférhetnek. Nyilván nem kell ecsetelnem, ez milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, különösen, ha külföldi kötődésű cégekről van szó.

– Az In-Kal Securityre gondol?

– A jelenlegi kurzusnak épp ez a cég a kiemelt kedvence, de korábban más hasonló vállalkozások is tűzközelben voltak. Tény azonban, hogy az In-Kal Security a zsidó állam minisztériumait és a világ nagy gyémánttőzsdéit védő izraeli In-Kal hazai leányvállalataként jött létre, vagyis egy idegen ország állami szerveinek védelmét ellátó cég itteni lerakatáról van szó. Igaz, hivatalosan már magyar cégnek számít, de a kapcsolatrendszer, az információáramlás nyilvánvalóan tovább élhet.

– Nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot egy idegen országgal ilyen kapcsolatban álló cég bevonása a hazai közméltóságok védelmébe?

– Dehogynem! Épp emiatt jutott el hozzám az ügy. A Köztársasági Őrezred tagjai ugyanis rendre ilyen anomáliákkal kerestek meg, de már folyosói közbeszéd tárgyát is képezték ezek a témák. Az összbenyomás alapján az In-Kal Security elképesztő mértékben belefolyik a szakmai ügyekbe. Bent ülnek a delegációs autókban, védett információkhoz férhetnek hozzá és így tovább. Számos honvédségi objektumot ugyancsak az In-Kal véd. Egyes kiemelt rendezvényeken szinte rendőri feladatokat látnak el, anélkül hogy sokak szerint erre bármilyen törvényi felhatalmazásuk lenne. Előfordult, hogy egy rendőr őrnagyot egy in-kalos feltartóztatott, nem engedte át a kordonon, mondván, erre kapott parancsot.

– Kitől?

– Fogalmunk sincs. Mindenesetre, amikor a kolléga panaszkodott, még őt tolták le, hogy mit kötekedik már megint az In-Kallal. Ami az Őrezredet illeti, a feltárt ügyekben Szabó tábornoknak kellett volna intézkedni, de mint mondtam, válaszra sem méltatott. Nemcsak pszichológusként, hanem egykori katonatisztként is ezt nagyon veszélyes helyzetnek látom, ezért tájékoztattam erről a miniszterelnököt is. Végül azonban engem távolítottak el a cégtől fegyelmi eljárással.

– Milyen címen?

– Mindenfélét mondtak, rágalmazástól kezdve a szolgálati út megkerüléséig, de végül méltatlanság és rosszhiszeműség miatt távolítottak el. A szolgálati útról annyit, hogy én közalkalmazott voltam a cégnél, ezért, bár tartalékos honvéd százados vagyok, nekem ebben az esetben, ami közbejelentésnek minősül, nem volt kötelező szolgálati utam. Ezzel együtt a testület vezetőjének írtam először, így még ez az állítás sem igaz. Ami pedig fél évvel később történt, 2006 őszén, az bebizonyította, hogy igazam volt. Azon az őszön egyértelművé vált, hogy a rendőrség alkalmatlan a feladata szakszerű ellátására. Egyes rendőri vezetők mutyizással vannak elfoglalva, a kiválogatás nem szakmai alapon történik, alkalmatlan a fegyverzet, az egyenruha és így tovább. A végrehajtó állomány folyamatosan azt látja, hogy a feje fölött visszásságok történnek. Elég egy hónap az állományban, hogy mindenki nagyjából tisztán lásson. Nem véletlen a pályát elhagyók özöne. S mindeközben, mintha ez normális dolog lenne, bizonyos alkalmakkor külföldi rendőrök bevetéséről lehet hallani. Március 15-ére például háromszáz izraeli rendőr érkezett Magyarországra, múzeumlátogatás céljából. Ez konkrét adat, rendőri forrásokból tudom. Mint ahogy arra vonatkozóan is kaptam jelzéseket, hogy 2006. október 23-án is voltak itt.

– Miközben hallgatom, amit mond, folyamatosan az jár a fejemben, ki fogja üldözni a bűnt, és megvédeni a törvénytisztelő polgárokat.

– Azért is írtam meg a könyvem, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben. Mert a mai állapotok teljes káoszhoz vezetnek. Hadd térjek vissza még egy pillanatra az izraeli rendőrök itteni baráti tevékenységére! Ha jól értelmezem, politikailag ez nem más, mint a magyar belügyekbe történő beavatkozás egy idegen állam erőszakszerve részéről. Erre semmilyen jogszabály nem ad lehetőséget. Feltehetjük a kérdést, vajon milyen kormány van Magyarországon, hogy minden valószínűség szerint egy idegen államtól kér segítséget. Hadd idézzem itt a büntető törvénykönyvet, amelynek 144. paragrafusa a hazaárulásról ezt írja: „Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva, b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, c) háború idején, d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével követik el.”

– Mikor kezdődött mindez?

– Csak arról tudok beszélni, hogy én mióta látom ezt. Nem új keletű jelenség. Tíz évet szolgáltam a honvédségnél, ott is volt alkalmam végignézni, miként rohasztják le, hordják szét mindazt, ami érték volt. Így válik lassan védtelenné Magyarország. S ha nagyon csattognak a villámok, legfeljebb a vezetői körben helycserés támadással úgy tesznek, mintha valami változna. A Köztársasági Őrezredtől például nyugdíjba ment a cég ügyeiben inkriminált Szabó tábornok, de Dobozi József jött a helyére. Ő tavaly kényszerült távozni a Rebisz éléről, miután számos, a testület tagjai által elkövetett bűncselekmény bukott ki. Ha a Rebisznél nem tudott rendet tenni, ugyan miért lenne képes erre másutt? Főleg, hogy ideje jó részét mostanában nyelvtanfolyamon tölti, mivel ez lett volna a beosztás betöltésének az elengedhetetlen feltétele, de persze mindig vannak kivételek.

– Május elsején érdekes jelenet játszódott le a Városligetben. Gyurcsány Ferencre ráfogtak egy vízipisztolyt, mire a testőrök rávetették magukat a merénylőre, ám közben a miniszterelnök szálegyedül beszélt tovább a színpadon. Mi a véleménye erről?

– Valóban különös jelenet volt. A védett személy gyakorlatilag védelem nélkül maradt, ami szakmailag megengedhetetlen, főleg azért, mert épp Gyurcsány Ferencről volt szó, aki állítólag naponta több életveszélyes fenyegetést is kap. S a politikai helyzetből adódóan csak fölerősödtek az indulatok, vagyis a védett személyre még inkább oda kell figyelni. Egyre több ember borul ki. Megjegyzem, nem lehet tudni, hogy a rendőrök közt nem lesz-e valaki, aki bekattan… Mindenesetre a városligeti eset bűzlik. A vízipisztolyost profi módon teperték le, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ám a pisztolyt úgy csavarták ki a kezéből, hogy nem sok ujjlenyomat maradhatott rajta. Pedig jó lenne tudni, vannak-e rajta más ujjlenyomatok is, és ha igen, kié. Maga a szituáció is gyanús volt. Képzeljük el, ott áll egy magányos férfi feltűnő piros pólóban, első ránézésre fegyverrel a kezében, s vagy tíz másodpercig senki sem törődik vele, beleértve a miniszterelnököt védeni hivatott embereket. A legfurcsább azonban az, hogy a kormányfőt nem takarták azonnal golyóálló lepellel, hanem gyakorlatilag egyedül hagyták, pedig elvileg nem tudhatták, nincs-e másik merénylő. A színpad mögött is ott vannak az embereink, akiknek ilyenkor azonnal ugrani kell, hacsak nem kapnak más parancsot. Az tehát, hogy ők nem léptek, megítélésem szerint csak azzal magyarázható, hogy valakik tudták, nincs valódi veszély. Valószínű, hogy ezt belülről szervezték meg, talán éppen a miniszterelnök, saját maga ellen. Az esetet követően az intézkedő rendőr kollégákat titokban jutalomban részesítették. Pedig itt nincs mit titkolni, ugye? A helytállást büszkén kell propagálni, mert példamutatásból elég rosszul állunk.

– Vajon mire jó ez a komédia?

– Gyurcsány Ferenc helyzete politikailag és morálisan tarthatatlanná vált. Belső információk szerint júliusig kért haladékot saját pártjától, hogy addig elrendezze a dolgait, előkészítse a kivonulást. Lehet persze, hogy elodázzák, miután kiszivárgott ez az információ. A miniszterelnök személyiségét ismerve világos, hogy nem akar politikai vesztesként távozni, így kell egy ürügy, amire hivatkozva legalább részleges méltósággal állhat fel. A nyilvánosság felé ezért azt kommunikálják, hogy a miniszterelnök veszélyben van. Nemrég megjelent egy hír, hogy az elmúlt másfél évben öt ilyen fenyegető eset volt. A következő lépcsőben valószínűleg valós veszélynek teheti ki magát vagy valamely hozzátartozóját. Félek, hogy Dobrev Klára asszony azért kap mostanában annyi publicitást, hogy jó előre kellő szimpátiát keltsenek iránta. Ha így történik, Gyurcsány Ferenc nem bukott emberként, hanem felelős, családjáért aggódó férjként és apaként vonulhat vissza. Ez azonban már politika. A lényeg, hogy az Őrezred semmiképp nem jöhet ki jól a dologból.

– Ön túl sokat tud. Nem fél?

– Amíg a téma napirenden van, a nyilvánosság bizonyos védelmet jelent számomra. Ezért sem lehet most már kiszállni, végig kell vívni ezt a harcot. Szerencsére egyre többen állnak a közügy mellé, pártatlanul is egyre többen látják, hogy ez így nem folytatható. Igyekszünk egymást erősíteni a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetével, melynek vezetője, Szima Judit ma üldözői célkeresztjében van, miután kitálalt a rendőrség belső züllöttségéről. Érzem az ellenerők hatását, mert a könyvem terjesztésének keresztbe tettek, a kiadók sem kapkodtak érte. Így magánkiadásban jelent meg, s a szűkös források miatt semmiféle hírverést nem kap. Félreértés ne essék, nem üzleti sikerre vágyom, hanem a bizonyítható valóságot szeretném a nyilvánosság elé tárni, mivel a kíméletlen diagnózis nélkül elképzelhetetlen a gyógyulás.

Ágoston Balázs

Posta Imre

1969-ben született.

1992-ben vegyivédelmi szakmérnökként diplomázott a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán.

1998-ban pszichológus diplomát szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.

2005-ben klinikai szakpszichológusi, egy évvel később pedig munka- és szervezet-szakpszichológusi képesítést szerzett. Ezen kívül részt vett autogén tréning csoportvezetői és szimbólumterapeutai szakképzésben.

Pályafutása során volt a Magyar Honvédség 93. Petőfi Sándor Vegyvédelmi Ezred századparancsnoka, a 93. Háry László Vegyes Repülőosztály pszichológusa, humán részlegvezetője, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének pszichológusa, a Pest Megyei Munkaügyi Központ családtámogató munkatársa, a Grafológiai Intézet megbízott szakpszichológia-oktatója, a Köztársasági Őrezred pszichológusa, laboratóriumvezetője.