Kitárni a kapukat
Ma a világ legüldözöttebb vallása a kereszténység. Tehát egy új templom születése nemcsak esemény, de fontos üzenet is egyben. Mutatja a hit megerősödését és a dacot, amely nem engedi eltörölni ezt a vallást, és megsemmisíteni az általa meghatározott kultúrát. Eger dicsekedhet új kegyhellyel. Ott, ahol megszületett, már hiányzott egy templom.
Különös alakja van az egri Csebokszári lakótelepnek. Ezt persze csak az látja, aki elrepül fölötte. És hát az elvtársak elég sokat repkedtek ide Budapestre, majd vissza Moszkvába a szocializmus éveiben. Ha lenéztek a gépekből, amelyeknek épp itt, a Csebokszári felett vezetett az útjuk, azt látták, hogy a lakótelep házai nagyjából ezt a négy betűt rajzolják ki: CCCP.
Nagystílű gesztus volt ez, akárhonnan nézzük, és persze nem csodálkozhatunk azon, hogy addig, amíg Eger tele van kegyhelyekkel és a kereszténység jelképeivel, addig a Csebokszári – ma Felsővárosi – lakótelepre nem jutott templom. Jobb sorsra érdemes, de mindenképpen gyökértelen, kevert népesség él itt. Amely nemcsak a szocializmus egyformán zakatoló mindennapjait szenvedte meg, de vesztese a rendszerváltásnak is. Tessék végigmenni a telepen: sok az idős ember, akit egyre kínzóbban gyötör a magány, és akad itt bőven helyét kereső fiatal, de idő előtt megfáradt ötvenes is. Időnként konfliktusok, nyugtalanságot keltő bűnesetek zavarták meg a telepen a különben szürke napokat, számos sajtótudósítás szólt erről egy időben.
A Csebokszárin él Eger lakosságának negyede, összesen tizenhétezer ember. Ennek a közösségnek itt sohasem volt saját kegyhelye. És papja sem. Most van mindkettő. A szokatlan külsejű, Vallon utcai templomot idén szeptemberben avatták. Plébánosa pedig az a negyvennégy éves Ailer Gellért – Gellért atya –, aki tizennégy éven át szolgált Amerikában, a washingtoni főegyházmegyében. Ahogy mondta, furcsa az a világ. Amikor kiment, az volt az első és legfontosabb feladata, hogy megtanulja szeretni az amerikaiakat… Az atya idén szeptemberig, a Vallon utcai kegyhely felszenteléséig egy átmenetinek tekintett kápolnában misézett itt a Csebokszárin, de az nem volt igazi otthona a helyi keresztény gyülekezetnek.
Már a kilencvenes évek közepén is felvetődött, hogy templomot kap a lakótelep. Az itteniek egyik, politikusok által felheccelt csoportja azonban azzal tiltakozott a kezdeményezés ellen, hogy „nem kell ide harangzúgás”. De a karitászközpont se kellett… Csupán 2016-ban éledt újjá az ötlet, ekkor az Egri főegyházmegye megvásárolta a Vallon utcában található egykori bútoráruházat, amely a legutóbbi időben már fitneszközpontként működött. Tipikus pavilonszerű építmény. Az ingatlan tulajdonosa eredetileg nem is akarta eladni, de amikor megtudta, hogy templom lenne belőle, rögtön ráállt az üzletre.
Többek szerint jobb, hogy így történt minden. Egy vadonatúj templomot nehezebben fogadott volna Csebokszári heterogén társadalma, lettek volna – nem is kevesen –, akik a közpénz pazarlását látják egy új kegyhely megépítésében. Merthogy kormányzati támogatással és a korábbi, fideszes önkormányzat segítségével született meg a templom.
2016-ban kezdődött az egykori fitneszközpont átépítése, és végül valóban fantasztikus, építészeti bravúrokat sem nélkülöző kegyhely született. Pavilonos külsején nem lehetett változtatni, ám letisztult, az arányokat tisztelő belső terét, jobb szó nincs rá, áhítatra tervezték. Érdekes módon találkozik itt a székek üvegszerű anyaga az oltár körül használt márvánnyal, valamint a puha, sötétkék padlószőnyeggel. Ez utóbbinak is van funkciója, el kell nyelnie a zajokból mindazt, amit csak lehet a minél teljesebb elmélyülés érdekében. Mindent persze nem nyelhet el, hiszen számos ablakból a 25-ös főútra látni, az épülettől karnyújtásnyira dübörög Eger autóforgalma.
A templom középpontjában lesz majd egy keresztelőmedence, amely azért is került itt a tér fókuszába, mert e helyen a misszió egyik legfontosabb szimbólumának számít. És lesz itt egy plexivel leválasztott gyermekmegőrző is, olyan, ahol hangszórókon hallgathatják majd a legkisebbek a mise hangjait.
Bámulatos az az üvegtetőben végződő magas kupola is, amely nappal bőséges fényt szolgáltat a templom belső terének, és jótékonyan engedi, hogy a hívek az Úr hajléka felé tekintsenek. A felső szinten számos kisebb-nagyobb helyiséget találni, ezek a közösségi élet, illetve az elmélyült beszélgetések, elmélkedések terei. Talán nem is jár messze az igazságtól az, aki szerint ezek az egyszerű, de mégis méltóságteljes vonalak, ez az új esztétika inkább megfogja a modern lelkeket, mint a hagyományos templom a maga komor zártságával, hideg levegőjével.
Az oltár szép festménye, amelynek kissé megnyúlt alakjai El Greco világát idézik, és hármas tagolásban, de nem klasszikus hármas oltárként mutatja be a kép Krisztus életét születésétől feltámadásig, a spanyol Kiko Argüello műve. Pontosabban a kép eredetije az övé… Itt, Egerben tanítványa, David Lopez „másolta” az oltárként szolgáló, félkörívű falra. Argüello híres festőként talált rá magában Isten útjára, onnan kezdve a szegények között él és dolgozik. Értük és velük. Ő a neokatekumenális irányzat megalkotója, amelynek az a lényege, hogy találjuk meg magunkban újra Istent, ébresszük fel lelkünkben az elveszettnek tűnő felnőtt, keresztény hitünket.
Mert veszni látszik ez a hit… Szekularizálódik a keresztény világ, főként a nyugati része. Nyilván az amerikai is, azzal együtt, hogy Gellért atya szerint ők még mindig vallásosabbak, mint az európaiak. Persze, Európát is fel kell osztanunk e téren. Soltész Miklós, az Emmi államtitkára azt mondta a kegyhely felszentelésekor, hogy Nyugaton manapság diszkót, kocsmát és áruházat csinálnak a templomokból. Nálunk fordítva van, itt Egerben például egy áruházból lett templom. A lembergi érsek, Mieczysław Mokrzycki szentelte fel a kegyhelyet. Ő II. János Pál pápa másodtitkára volt annak idején, kilenc éven át. A templom a Szent II. János Pál Missziós Központ nevet kapta.
A bejárattal szemközti falon egy szép, a pápáról készült fotó fogadja a híveket, alatta pedig az ő üzenete olvasható: Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt, tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat.
Gellért atya szerint abszolút a missziós központra illik II. János Pál neve. Mert ő is az evangelizációban volt igazán erős. Ostorozta a liberalizmust, és az vallotta, hogy csak az állam és az egyház szövetsége tud eredményesen fellépni ellene. A pápa néhány hajszálát, amit a lembergi püspök hozott el ereklyeként, az oltárban helyezték el. Ezzel talán szertefoszlott azok kétsége is, akik szerint nem is olyan könnyű elképzelni, miként válik egy bútoráruház, egy fitneszterem templommá. Válhat-e valaha is azzá egyáltalán? Mert lehet, hogy még mindig az áruház és szalon régi szellemiségét sugározzák a falak. Csakhogy tudni kell, a felszentelés, falak szenteltvízzel történő meghintése megszabadít az efféle örökségtől, átlényegíti a teret, ami így szakrális hellyé változott.
Erős és mindent kibír a magyarok keresztény hite. Van olyan település, Dalmand, ahol egy istállóból alakították ki a hívek a katolikus templomot 1948-ban. Egy kisebbfajta harangtornyot illesztettek az istálló elejére, ezzel kezdődött ott, a tolnai faluban a tér átlényegülése… Mintha megérezték volna a hívek, hogy ez a legeslegutolsó pillanat, amit még meg lehet ragadni.
Gellért atya úgy véli, misszió az, ami itt folytatni rendeltetett Egerben, az egykori bútoráruház helyén. Hívni mindenekelőtt azokat, akik nem kaptak nevelést a hitre. És megindítani őket azon az Úr felé vezető úton, amelyen maga Kiko Argüello is végighaladt, aki ma már csak ikonokat fest…
Szépen fejlődik a közösség. A misén, amelyet először rendeztek itt, megtelt a kegyhely. Ma körülbelül száznegyven hívő tartozik a helyi gyülekezethez, itt kedd, csütörtök és szombat este, illetve vasárnap délelőtt misézik Gellért atya, akinek van egy másik temploma és közössége is, bent a városban, a klasszikus Kisboldogasszony-plébánia. Aki belép a csebokszári templomba, annak meg kell élnie azt az üzenetet, hogy Isten szereti őt. A felkavart, összevissza karistolt világban megdönthetetlen igazság, hogy az ember életet talál a kereszténység által.
Mieczysław Mokrzycki érsek Szent II. János Pál pápát ábrázoló emlékérmet adományozott a templomszentelés alkalmával Gellért atyának.
