A történet 2006 őszén kezdődött, amikor a nagykanizsai választók megvonták bizalmukat a város baloldali polgármesterétől, és a vele azonos pártállású képviselőktől. A rendszerváltozás óta eltelt időszak első három önkormányzata összesen nem vett fel egymilliárd forint hitelt, míg a rákövetkező MSZP–SZDSZ többségű testület, különösen megbízatása utolsó két évében két marokkal szórta az adófizetők pénzét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy csak 2006 szeptemberében sokkal több szerződést kötött, mint az előző években, jó néhányat pedig utolsó munkanapján, szeptember 29-én írt alá a leköszönő szocialista polgármester, Litter Nándor.

Mint kiderült, a szocialista–szabad demokrata önkormányzat kötelezettségvállalásokban, hitelben, kifizetetlen számlákban több mint 6 milliárdos adósságot hagyott az új, jobboldali többségű testületre, amit az évi mintegy 20 milliárdos költségvetésből gazdálkodó városvezetés nem hagyhatott szó nélkül.

– Már a kezdet kezdetén szorgalmaztam, hogy lehetőleg minden önkormányzati céget és hivatalt világítsunk át, de bizonyos belső ellenállás miatt ez csak 2007 tavaszán kezdődhetett meg, jóllehet ennek hiányában azt sem tudhattuk, hogy milyen irányba induljunk el céljaink megvalósítása érdekében. Ennek keretében történt meg néhány olyan gazdasági társaság átvilágítása, amely fontos szerepet tölt be a város életében, illetve jelentős költségvetéssel működik. Ebből természetesen a hivatal gazdálkodása sem maradhatott ki, hiszen nagyon súlyos örökséget vettünk át – ismerteti a helyzetet Cseresnyés Péter, az önkormányzat Fidesz –KDNP-s alpolgármestere, országgyűlési képviselő.

Noha egy ilyen, a tisztánlátást elősegítő intézkedés párthovatartozás nélkül bármely önkormányzat részéről természetes, gondoljunk csak a szocialista Keller László „üvegzsebes” megbízatására, a leghangosabban az előző ciklus SZDSZ-es alpolgármestere, valamint az MSZP-ből kivált és újabban MSZDP-színekben politizáló képviselők tiltakoztak a kontroll ellen. Ők tudják, miért. A hisztériát csak fokozta, hogy a munka elvégzésére meghívott három cég közül a megbízatást a Mitnyan György, volt budapesti XII. kerületi polgármester vezette MG Fortis Kft. nyerte el.

A Keller-féle kutakodással ellentétben, amelynek gyakorlatilag eredménytelen munkájára százmilliókat költött a kormány, az MG Fortis Kft. nettó 7,5 millióért tárta fel a 2006-ban felállt új önkormányzat szinte tarthatatlannak tűnő helyzetét. Az elkészült anyag a táblázatos mellékletekkel együtt mintegy százoldalas, amiből a képviselők azért csak az összefoglaló, legfontosabb tíz oldalt kapták meg, mert a teljes terjedelmű anyag sokszorosítása túl költséges lett volna. Ezzel együtt minden képviselő, ha kérte, mint például a pénzügyi bizottság elnöke, átvehette a polgármesteri hivatalban az anyagot.

Hogy mit talált az átvilágító? Például azt, amit Cseresnyés Péter és Marton István Fidesz–KDNP támogatással megválasztott független polgármester is egybehangzóan megerősített, hogy miközben a 2002-ben leköszönő testület még csupán 650 milliós hitelállományt adott át utódjának, 2006 őszén már több mint 6 milliárd forint adósság volt az örökség. Még 2005-ből is kerültek elő kifizetetlen számlák tavaly év végén, jóllehet az esedékes kifizetés időpontjaként 2006. szerepelt rajtuk. Ilyen és hasonló körülmények igazolták az átvilágítás szükségszerűségét.

Marton István polgármester szerint az utánuk jövőknek még náluk is nehezebb dolguk lesz.

– A 2005-ben húsz évre felvett hitelek tőketörlesztése általában 2-3 éves moratóriummal kezdődik, ezalatt csupán a kamatokat kell fizetni. Amíg a mi költségvetésünket évente átlagosan 300 millióval terheli meg a tőke és kamat törlesztése, a 2010-től 2014-ig működő városvezetés már 60 millióval többet fizet évente, míg az azután következő már 310-zel.

A hitelállomány ütemezése szerint a 2018-tól 2022-ig tartó időszakot évi 250 millió, és még a mától kilencedik önkormányzatot is 130-140 milliós fizetési kötelezettség terheli majd – vázolja fel a nem túl rózsás jövőt a polgármester, aki nem az ésszerű fejlesztéseket kifogásolja, hanem az olyan bújtatott beruházásokat, és az önkormányzatra nézve előnytelen szerződéseket, mint amit elődei például a fűtésrekonstrukció vagy a panelprogram keretében kötöttek meg.

– Elődeim elvesztettek egy belterületi ingatlant érintő pert is, ami 64,2 milliójába került a városnak, és bár felújíttatták a Hevesi Sándor Művelődési Központot, éppen a lakosság által leglátványosabbat, a belsőépítészeti megoldásokat felejtették ki belőle. Márpedig az embereket nem a kazánok és más villamossági, épületgépészeti elemek cseréje foglalkoztatja, hanem az, amit látnak. Ezért nekünk további 70 milliót kellett ráköltenünk. Ugyanennyibe került 2007-ben az útfelújítás, jóllehet erre az elmúlt években milliárdon felüli összeget költöttek. Hiába húztam volna ki a költségvetésből ezt a tételt, kiderült, hogy a munkát az előző évben elvégezték, már csak a kifizetés maradt hátra – mutat rá az előző önkormányzat felelőtlenségére Marton István.

Mindeközben a nagykanizsai hatalomból kibukott, pazarló és átgondolatlan városfejlesztési politikát folytató pártok ügyes kommunikációval folyamatosan számon kérik a jelenlegi városvezetéstől a jövőre vonatkozó elképzeléseket, pedig ezekből nincs hiány. Tervezik a várost elkerülő új utak és a belső körgyűrű megépítését, a belváros rekonstrukcióját, elkészítették a szennyvízprogramot, az ipari park fejlesztését, az oktatás és közművelődés korszerűsítését. Mindez a fokozatosság és ésszerűség betartásával valósítható meg, mert a Gyurcsány-kormány által meghirdetett hangzatos pályázatokhoz – a polgármester felsorol közülük néhányat másfél milliárd forint értékben – a mintegy 500 milliót kitevő helyi önrész hiányzik. Ezt csak újabb hitelekből lehetne előteremteni, ami további terheket róna a városra. A döntés február 28-án a költségvetés tárgyalásakor a képviselők kezében lesz.

Szakács Gábor