Öt kizárt MDF-es képviselő perében született a közelmúltban nem jogerős bírói ítélet. A 2004 szeptemberében kezdődött ügyben érintett Szili Katalin házelnök, az Ügyrendi Bizottság kormánypárti többsége, valamint az MDF és Herényi Károly, mint akik nem tudnak úrrá lenni zsigeri beidegződéseiken.

Hazudni könnyű. Veszünk egy tényt, kiforgatjuk és úgy teszünk, mintha igaz volna. Markos és Nádas ezt úgy fogalmazták meg, az igazságnak mindig van három oldala, ne mindig a hozzánk közelebb esőt vegyük alapul. Bírósági ítélet határozza meg ugyanakkor mostantól a közérdekű hazugság fogalmát, amelyet Herényi Károly jelölt meg hivatkozási alapként egy ellene, valamint az MDF vezetése ellen indított személyiségi jogi és kártérítési perben.

A hivatkozott jogi eljárás 2004 szeptemberében indult, abban az időszakban, amikor már világosan látszott, hogy az MDF elszakadt jobbközép gyökereitől.

– Sajnálom Dávid Ibolyát, mert olyan kelepcébe került, amiből már nem tud kijönni – mondta akkoriban Gémesi György, utalva a pártban lejátszódó folyamatokra, amelynek végén a 2002-ben még 24 tagú frakcióból utóbb nyolcan maradtak. Az MDF parlamenti képviselőcsoportjának vezetését Herényi Károlyra bízták, aki e minőségében 2004. szeptember 2-án levelet írt Szili Katalin házelnöknek. Ebben közölte: dr. Balsai István, Font Sándor, Szászfalvi László, dr. Kelemen András és dr. Horváth Balázs képviselők „a mai naptól – kizárás miatt – nem tagjai a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának. Kérem a tisztelt elnök asszonyt, hogy a mai naptól a függetlenek között szíveskedjék lehetőséget biztosítani képviselői munkájuk gyakorlására.”

A nevezett öt képviselő még ugyanaznap levélben fordult Szili Katalinhoz, amelyben tájékoztatták: nem is volt olyan frakcióülés, amely kizárásukról döntött volna, holott a parlament házszabálya szerint csak az adott képviselőcsoport zárhatja ki valamely tagját soraiból, vagyis Herényi saját elhatározásából valótlan információt adott Szilinek. A józan ész szabályai szerint egy felelős házelnök ebben az esetben megpróbálja tisztázni, mi a valós helyzet, ki hazudik. Nem ez történt és nem először.

Kötéllel házaló

Amint Gyurcsány Ferenc Debreczeni Józsefnek hencegve tollba mondott, ön- és párttársai álnokságát leleplező mondataiból már ismerjük, ők csinálták meg a köteles akciót is 2002-ben, hamis csengést adva Kövér László szavainak. „Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. (…) És összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés” – ismertette a Fidesz lejáratására szerveződött mini-akciócsoport szereposztását az azóta elbukott, de klónjában tovább élő Gyurcsány.

A félig oldalra hajtott fejű és a megalázó pécsi vereség után már okkal sírós hangú Szili Katalin azonban más szereposztásban is tündökölt. Miután Herényi gondolt egy merészet és levelet írt Szilinek, amelyben közölte, Balsaiékat kizárták a frakcióból – magától nem tudván értelmezni ezt a „bonyolult” helyzetet – a házelnök a parlament ügyrendi bizottságához fordult szakértői tanácsért, mit tegyen. A kormánypárti „szakértők” eseti állásfoglalásukban arra az álláspontra jutottak, miszerint az Országgyűlés elnökének nincs módja arra, hogy az MDF frakcióvezetője bejelentésének valóságtartalmát vizsgálja. Az értelmezés ellen az ellenzéki képviselők tiltakoztak, azzal érvelve, hogy a Ház elnökének nyilvánvalóan fel kell hívnia a frakcióvezetőt arra, hogy nyilatkozzon, miként is történt a frakcióülés, illetőleg a kizárás. Még Csiha Judit, a bizottság szocialista elnöke is elismerte a helyzet abszurditását egy interjúban, amikor megkérdezték tőle, ha a szocialista frakcióvezető adna be egy levelet Szili Katalinnak, amelyben leírja, hogy kizárták Csiha Juditot a szocialista frakcióból, amiről a frakció nem tud, akkor azt el kell fogadnia a házelnöknek, és Csihából egyszerre független képviselő lesz?

– A jelenlegi szabályok szerint ezt kell tenni – mondta ki öt éve a hónap mondatát a szocialista honanya.

Akiket átültettek

Szili Katalin házelnök, maga mögött tudva párttársai objektív, szakértői véleményét, annak rendje és módja szerint át is ültette az öt volt MDF-est a függetlenek közé. Az MDF országos választmánya pedig Herényi eljárását elismerve utóbb jóváhagyta Balsaiék kizárását. Az öt érintett természetesen azonnal bírósághoz fordult. A Fővárosi Bíróság részítéletében rögzítette: Herényi valótlanul állította, hogy az öt képviselőt a frakció kizárta, ráadásul ezzel megsértette személyiségi jogaikat. A bíróság az eset súlyát igen jelentősnek ítélte, mivel az öt képviselő ennek eredményeképpen folyamatos magyarázkodásra szorult, jogkörük az Országgyűlésben korlátozottá vált, ezen felül nem voltak delegálhatók a médiakuratóriumokba, de felszólalási és kezdeményezési jogosultságuk is limitált lett.

Amint az öt, jogtalanul kizárt képviselő ügyvédje, dr. Varga István a Demokratának elmondta, Herényi a per során arra hivatkozott, miszerint az ő bejelentése „közjogi jellegű” volt, vagyis politikai alapon tette meg nyilatkozatát, ami nem alapoz meg részéről kártérítési felelősséget. A bíróság erre válaszul szögezte le: tényállítás esetében nincs olyan feljogosítás, amely akár politikai közszereplők számára jogi következmények nélkül lehetővé tenné a valótlan állítások megtételét, magyarul a politikus sem hazudhat valakiről büntetlenül.

A bíróság Herényi Károly cselekményéről – Szili Katalint is kioktatva – kifejtette: „a bíróság az Országgyűlés mint szervezet normatív döntéseit, vagy egyedi határozatait semmilyen formában nem bírálhatja felül. Ez azonban nem jelent sem az egyes képviselők, sem a pártok vonatkozásában polgári jogi értelemben vett »felelőtlenséget«”. Mindez azt jelenti, hogy egy parlamenti döntés meghozatalától a döntésben részt vevő képviselők és pártok jogi felelőssége igenis fennáll. A bíróság azt is rögzítette: „a véleménynyilvánítás szabadsághoz fűződő alkotmányos védelem nem terjed ki a tények meghamisítására.”

– Ez felettébb örvendetes, precedensértékű körülmény – összegzett dr. Varga István, aki azonban hiányolja, hogy német példára miért nincs olyan bírói szerv, amelyik kizárólag a képviselők ügyeinek vitelével foglalkozna.

– A bíróság álláspontja szerint az MDF vezetése végig tudott Herényi akciójáról, azt helyeselte és jóváhagyta, ezért marasztalták el a pártot is. Tizenhatmillió forintos kártérítést ítélt meg a bíróság, az MDF-et, Herényit bocsánatkérésre és elégtétel adására kötelezték, amelynek az érintettek még nem tettek eleget. A pernyertes képviselők az időközben elhunyt Horváth Balázs emlékére alapítványt fognak létrehozni a megítélt összegből. Ám a magyar jogállamiság groteszk tragédiája marad, hogy ír valaki egy levelet a házelnöknek, a kormánypárti többség pedig Szili Katalin asszisztálása mellett gond nélkül megszavaz egy nyilvánvaló hazugságot. Nem kellene vajon az Országgyűlésnek elgondolkodnia azon, hogy megkövesse a jogtalanul kizárt képviselőket? – teszi fel a logikus kérdést az ügyvéd.

A kizárások példátlan eseteit legjobban Font Sándor summázta, amikor azt mondta, „Dávid Ibolya személyes bosszújáról van szó, egy kiszámíthatatlan női szeszélyről, amelynek áldozata lett az öt kizárt képviselő. Ehhez a személyes bosszúhoz kellett egy jellemgyenge Herényi Károly, aki megsértve minden törvényt, törvénytelenségre ragadtatta magát.” És hozzátehetjük, kellettek az MDF új barátai, a szocialisták, valamint az, hogy a Pécsett hatalmasat bukott Szili Katalin újra kissé oldalt hajtsa a fejét.

Technokrata Fórum

A történelem az MDF esetében ismétli önmagát. 2009. május elején az MDF parlamenti frakcióját kívánta újjáalakítani a Dávid–Herényi-keményvonal, egy „kemény csapattal”, amelyben mostanra, nyilván az antalli örökség és a „normális Magyarország” jegyében megfértek volna az egykori fideszes renegátok, Császár Antal és Lengyel Zoltán, valamint a függetlennek álcázott, szocialista kötődésű Gyenesei István. Ehhez azonban már a sokat próbált Hock Zoltán, Katona Kálmán és Pettkó András gyomra sem volt elég edzett, levelet írtak Herényinek, miszerint bármi áron – ez lett volna a két renegát és a papíron független frakcióba emelése – mégsem kívánják az MDF parlamenti képviselőcsoportját újra formálni. Ezzel gyakorlatilag magukat zárták ki a pártból Hock Zoltánék. Így gondolta legalábbis az MDF választmányának elnöke, Makay Zsolt, aki szerint az alapszabály értelmében automatikus kizárást von maga után, ha a párt képviselői nem lépnek be a parlamenti frakcióba.

„A párt alapszabálya egyértelműen fogalmaz: az illető politikusok magukat törölték az MDF tagjai sorából, s ezzel elváltak útjaink” – fogalmazott Makay, citálva a párt szabályzatát, amely szerint „törléssel szűnik meg a tagsági viszony, ha a párt jelöltjeként megválasztott országgyűlési, európai parlamenti vagy helyi önkormányzati képviselő (…) a képviselőcsoport megalakításában nem vesz részt…” Mindez azt jelenti, hogy Hock, Katona és Pettkó – akik az önkizárás tényét nem ismerik el jogszerűnek – részvételének hiányában nem alakulhatott meg a „Magyar Technokrata Fórum”, amely tanulságosan tragikomikus színfoltja lett volna a magyar parlamentnek: hogyan lehet eljutni a nemzeti felelősséget vállaló erkölcsi alapú politizálástól a sarki prostituáltak elvtelenségéig.

Az MDF hétvégi választmányi ülésén azonban a Dávid–Herényi-kettős nem tudta áterőltetni a három képviselő kizárását, így egyelőre – az európai parlamenti választásokig bizonyosan – jegelik a témát. A Bokros Lajossal súlyosbított páros körül lassan végleg elfogy a levegő. Kérdés, hogy a várható csúfos választási bukás megadja-e a kegyelemdöfést.

Udvarhelyi István