Nem jelenthet be a kormányfő adócsökkentést, hiszen az SZDSZ-szel nincs megegyezés az ügyben – jelentette ki magabiztosan Kóka János, a párt első embere, miután az Index internetes hírportál kiszivárogtatta, hogy Gyurcsány Ferenc adócsökkentésről is szót ejt február 18-ai évértékelőjén. Az értesülést természetesen a Pénzügyminisztérium cáfolta, és láss csodát, azon a napon a kormányfő nem beszélt adócsökkentésről. Erre egy egész hetet várni kellett. A Magyar Tudományos Akadémián rendezett kormányzati konferencián bejelentett tervek hallatán valószínűleg Kóka János újra megértette, hogy a koalíciós partner szava semmilyen irányban nem szentírás.

Az adócsomag tartalmát illetően változatlanul jelentős véleménykülönbségek vannak a 12 százalékos kispárt és a 2 százalékos törpepárt között, amit elképzeléseik szerint április végéig igyekeznek megszüntetni. Talán a gyér társadalmi támogatottság miatt is hirdetett a kormányfő (szerinte) példátlanul intenzív szakmai-társadalmi egyeztetést az adóváltozásokról.

Keresik az irányt

A három gyurcsányi elképzelés (amelyek közül az elsőt valójában a GKI Gazdaságkutató Intézet dolgozta ki, a harmadik pedig a Gazdasági Versenyképességi Hivatal javaslatcsomagára épül) mindegyike (a párhuzamos bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedésekkel együtt) mintegy 200-250 milliárd forint államháztartási bevételkiesést okozna, és enyhe lökést adna a gazdasági növekedésnek. Hatásukra különböző mértékben, de emelkednének a reálkeresetek és a lakossági fogyasztás, stagnálna vagy bővülne a foglalkoztatottság (lásd keretes írásunkat).

A szabad demokraták elnöke ennél kétszer nagyobb költségvetési mozgásteret lát a közterhek csökkentésére, és más irányban indulna el. Egyszerűsítené a rendszert, megszüntetné a különadókat és adóreform alapot hozna létre, amibe az összes állami pluszbevétel és megtakarítás kerülne, és ezt csak közteher- és deficitcsökkentésre lehetne fordítani. Kóka János nem mondott még le az egykulcsos adóról sem. Erős kritikával illette a Gyurcsány Ferenc által preferált harmadik, járulékcsökkentő csomagot, mert az csak a mikro- és kisvállalkozások esetében adna adókedvezményt.

A legtöbb szakértő és a multik hazai leányvállalatai természetesen szintúgy nagyobb adócsökkentést szeretnének látni, és hangsúlyozzák, hogy ez a 200-250 milliárd forint (ami havi szinten mintegy 20 milliárdot jelent) alig javít a magyar gazdaság versenyképességén. Sok részletkérdés tisztázásra vár még, de az érezhető javuláshoz a szociális kiadások megnyirbálását és az állami kiadások csökkentését tartják szükségesnek, ennek lehetőségét azonban a kormányfő kizárta.

A konferencián Gyurcsány Ferenc sok mindent ígért még: Start régiókártyát és adómentességet a hátrányos helyzetű kistérségek azon vállalkozóinak, akik szociálisan rászorulókat foglalkoztatnak, térségfejlesztési programot a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására, 1200 milliárd forintnyi vállalkozásfejlesztést. Figyelemre méltóbb, hogy mára mintha Gyurcsány Ferenc is elveszítette volna a hitét abban, amiben Útközben című könyve tanúsága szerint 2005-ben még hitt: hogy a miénk lesz a régió legerősebb gazdasága. „Szerintem nincsen csodafegyver. Nincs egyetlen olyan eszköz, amelynek az alkalmazásával hirtelen egyik napról a másikra alapvetően megváltoztatható a magyar gazdaság versenyképessége, jövedelemtermelő képessége, a munkahelyek száma.” Tekintve a gazdaság 2008-as mutatóit, nem sok jóra lehet számítani a következő években.

Egy pályakezdő kuruzsló

„Sok-sok év tanulsága után azt hiszem, nem kuruzslókra van szükség, nem csodadoktorokra, hanem nagyon sok szisztematikus, kitartó munkára” – tette még hozzá. Néhány nappal később, a március elsejei szocialista nagygyűlésen pedig kijelentette: „Amit 2006-ben megígértünk ennek az országnak, még csak most kezdjük”. A szándék világos: ne csak felejtse el a lakosság az elmúlt évek egyszerre látvány- és harakiri-politikáját, de megköszönve támogassa, már csak azért is, mert a kormányfő szerint programja jelenleg egyedül a baloldalnak van.

Ezekben a napokban Gyurcsány Ferenc sokadszorra kér türelmet a szocialista választóktól. 2004-ben, hatalomra kerülésekor azért kért, hogy megakadályozhassák Orbán Viktor visszatérését a hatalomba. 2006-ban azért, hogy még ha súlyos megszorítások várnak is az országra, azok szükségesek és rövid lefolyásúak lesznek, és utána megkezdődhet az építkezés politikája. Ma, 2008-ban azért kér türelmet a kormányfő, hogy még ha Magyarország leszakadása folytatódik is az elkövetkező időben, hamarosan az uniós források és a megnövekedő költségvetési mozgástér hatására legalább levegőhöz jutnak a magyar vállalkozók és állampolgárok. A koalíció tehát a választások előtti évben lehelne életet az állítólagos dübörgésben legyengült, majd később alultáplált országba, hogy az két év múlva legalább a választófülkéig el tudja vonszolni magát. Adócsökkentésre szükség van, ahogy a fuldokló embert is ki kell menteni a vízből. A miniszterelnök nem azért csökkent adót, mert ezt ígérte, vagy mert ezt tartja jónak, hanem azért, mert politikai túlélése miatt egyszerűen nincs más választása. Az utóbbi napok eseményei egyértelműen bizonyítják, hogy bármit mond is, a kormányfő számára komoly téttel bír március 9-e.

Polgárok balról

Ám van egy mélyebb dolog, ami világosabban mutatja, hogy a kormányfő vezetői ténykedése végleg dogmatikussá, a valóságtól elrugaszkodottá vált, és ha volt is benne valami újító, legalább szándék, akarat, esetleg valós tehetség, képesség a dolgok megváltoztatására, az mára elveszett. A blogján és az Akadémián is többször hivatkozott egy Nobel-díjas közgazdász gondolataira. Edmund Phelps szerint valójában nem az intézményrendszer, a jogszabályok és a gazdaságpolitika határozza meg elsősorban azt, hogy mennyire sikeres egy ország a nemzetközi versenyben. Hanem az állampolgárok hozzáállása önmagukhoz és társaikhoz, az, hogy milyen értékeket vallanak: az önmagukért érzett felelősség, a kockázatvállalás és a változni tudás képessége, a csapatmunka, a kihívások és a verseny szeretete. Gyurcsány Ferenc úgy látja, hogy ez az elmélet éppen az ő öngondoskodásra építő, szabadságvággyal telített és önmagát megvalósítani tudó állampolgárokat látni akaró állameszményét, végső soron az általa bevezetett „baloldali polgárosodás” fogalom életképességét igazolja, mintha a magyar baloldal politikája az ország felemelésének irányába ezen a lelki-szellemi síkon már el is elindult volna. Holott hogyha volt valaki, aki megakasztotta a magyarországi legújabbkori polgárosodás ígéretes folyamatát, a pusztító XX. század után is életképesnek maradt nemzet testének regenerálódását és az állampolgárok jövőbe vetett hitének megerősödését, az a magyarországi politikában 2002-ben, Medgyessy Péter tanácsadójaként (újra) feltűnt Gyurcsány Ferenc volt.

Monostori Tibor