Kőbánya nem kér a liberalizmusból

– Hogyan tudja időtől időre meggyőzni a kerületben élőket, hogy önre adják a voksukat?

– Viszonylag egyszerű válaszolni erre a kérdésre: dolgozni kell. Egy polgármesternek vagy önkormányzati képviselőnek úgy kell végeznie a munkáját, hogy azt a lehető legtöbben megértsék, elfogadják és támogassák – még azok is, akik nem azonosulnak az illető politikai nézeteivel, pártjával vagy szervezetével. Akkor végezzük jól a feladatunkat, ha nyitottak vagyunk, meghallgatjuk az embereket, és nem csak a velünk egyetértők véleményére figyelünk. Úgy látom, Kőbányán ezt sikerült megvalósítani. Természetesen teljesen háttérbe szorítani a nagypolitikát nem lehet, különösen egy nagyvárosban, de nem is kell. Hiszem, hogy lehet úgy politizálni, hogy az ne megosszon, hanem közös gondolkodásra, együttműködésre sarkalljon.

– A helyi szocialisták két alkalommal, 2002-ben és 2006-ban is magabiztosan megnyerték az önkormányzati választásokat. Mi történt 2010-ben, amikor először választották polgármesterré?

– Az őszödi beszédet követően nem volt kérdés, hogy ki fogja irányítani az országot és a budapesti kerületek többségét. 2010-ben nemcsak Kőbányán, hanem egész Budapesten fordulat következett be. Itt, helyben azonban korábbra nyúlnak vissza a változás előzményei. Már a 2006-os önkormányzati választáson is látszott, hogy erősödik az elégedetlenség az éppen regnáló szocialista vezetéssel szemben, ami nem csoda: a Kulcsár ügytől kezdve a K&H botrányig rengeteg kínos eset fűződött hozzájuk akkoriban. A lakosság bizalomvesztése aztán a választási eredményekben is megmutatkozott, hiszen gyakorlatilag egálba kerültünk a baloldallal. Az emberek egyre inkább változást akartak, négy évvel később pedig a gyakorlatban is új irányt szabtak.

– Ma már egyértelmű, hogy a kőbányaiak nem pártszimpátia alapján szavaznak, hanem azt szeretnék, ha kifejezetten ön irányítaná a kerületet. Nem tudna több embert maga mellé állítani, ha függetlenként indulna a választáson?

– Már a rendszerváltáskor letettem a voksomat a Fidesz mellett, és hát nem vagyok az az ide-oda csapódó típus. Még ha látok is olyan dolgokat a napi politikában, amelyekkel nem feltétlenül értek egyet, azt gondolom, hogy az értékrend, ami alapján a Fidesz politizál, nem változott, és továbbra is követendő. Ugyanakkor azt gondolom, városvezetőként hiba volna a pártlogó mögé bújni, és egyedül attól várni a sikert. Az emberek bizalmának elnyeréséhez eredményeket kell felmutatni, és ez nekünk időről időre sikerül is. Az elmúlt években a fővárosi kerületek közül talán mi fejlődtünk a legtöbbet, aminek elismeréseként 2021-ben Hild-díjjal is megjutalmaztak bennünket.

– Pontosan mivel érdemelték ki ezt a kitüntetést?

– Számtalan középület és köztér szépült meg, de megújult a természeti környezet is, a korábbi rozsdaövezetek helyén ma már a legtöbb helyen fejlődő ipar működik, gondoljunk csak a Bosch gyáróriására. Az Északi Járműjavítóban talán a leglátványosabb rehabilitáció zajlott le: ma ott működik az Opera legjelentősebb háttérintézménye, az Eiffel-műhelyház. De lendületesen fejlődtek a kerületi közösségek is. Formálódik a helyi identitás, ma már az újhegyiek is büszkék arra, hogy újhegyiek.

– Néhány hónapja nemtetszésének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a kormány úgy döntött, Kőbánya helyett vidékre költözteti a Közlekedési Múzeumot. Nem tartott attól, hogy az orrára koppintanak az őszintesége miatt?

– Nem, sosem ért minket retorzió azért, mert kimondjuk, ami nem tetszik. Továbbra is úgy gondolom, hogy a múzeumnak nagyon jó helye lenne nálunk. Sajnálom, hogy ez a terv nem valósul meg, ahogy azokat a füstbe ment közlekedésfejlesztési elképzeléseket is, amelyeknek megfelelően új vasúti megállók létesültek volna a kerületünkben. De említhetném az Otthon Start programot is. Fantasztikus lehetőséget kínál a fiataloknak, ám fontos lenne, hogy átgondoltan történjen a támogatás. Nem szeretném, hogy Kőbánya zsúfolt, sűrűn beépített városrésszé váljon. Jó volna, ha a programhoz kapcsolódó beruházások a városi infrastruktúra fejlesztésével összhangban valósulnának meg. Ezzel kapcsolatban el is mondtam az illetékes miniszter uraknak az aggályaimat. Felhívtam rá a figyelmet, hogy ha már kiemelt beruházásként épül meg egy új lakópark a Fehér úton, ahol a meglévő 1400 lakás mellé további 700-at terveznek, akkor erre fel kellene készülni. Figyelni kéne arra, hogy legyen megfelelő infrastruktúra. Kőbányán különösen sok olyan fejlesztési terület van, ahova lakóingatlant lehetne építeni. A közlekedési hálózatunk, az egészségügyi és oktatási alapellátásunk megfelelő, de egy gigaberuházás így is extra terhet jelenthet. Fontos lenne, hogy az önkormányzat és a beruházó között világos, településrendezési szerződésen alapuló megállapodás szülessen. Ha ez hiányzik, vagy a kötelezettségek nincsenek pontosan rögzítve, abból előbb-utóbb feszültség keletkezik.

– Sokszor hallani balliberális körökből, hogy könnyű annak a kerületnek, amelyik a kormány kegyeltje. Mit szól az ilyen véleményekhez?

– Ez a Karácsony-féle gondolatmenet, miszerint „kivéreztetik” a fővárosi kerületeket, és ezért nem fejlődnek. Ez engem mindig felháborít, mert egyszerűen nem igaz. A főváros iparűzésiadó-bevétele 500 milliárd forint fölött van. Pár évvel ezelőtt még csak ennek a fele volt. Kőbányán is óriási növekedés történt: 3-4 éve még hatmilliárd forint volt ez a szám, most már 12-13 milliárdnál járunk – miközben egyébként a kiadásaink, terheink nem nőttek hasonló mértékben. Felteszem a kérdést: vajon minek köszönhető mindez? Mit tett azért a főváros és személy szerint Karácsony Gergely, hogy ez a pénzösszeg megduplázódjon? De rugaszkodjunk el Budapesttől. Miből lett gazdag mondjuk Százhalombatta? A helyi önkormányzat áldozatos munkájának vagy annak az olajfinomítónak köszönhetően, ami egy állami beruházás részeként került oda? Őszintén szólva nekünk is hiányzik a költségvetésből az a 3-4 milliárd forint, amit szolidaritási adó formájában befizetünk, el tudnánk költeni Kőbányára, szó se róla. Ugyanakkor azt gondolom, ha egy település gyarapodik a befektetők által, abból valamennyit vissza kell forgatni, hogy jusson pénz oda is, ahol nincs lehetőség ilyen fejlesztésekre. Az önkormányzati gazdálkodás is nagyjából így működik: hiába fizeti be az iparűzési adót egy vállalkozó, nem biztos, hogy abból ő közvetlenül profitálni fog. Ami véleményem szerint is hiányzik, az az átláthatóság. Én is szívesen látnám, hogy pontosan hova kerül, amit befizetünk.

– Amikor beszámol a közösségi médiában valamely pozitív változásról a kerületben, sokszor azt a kritikát kapja, hogy ez mind-mind az uniós támogatásoknak köszönhető. Mi az igazság?

– Amikor lehetőségünk volt, természetesen pályáztunk: valósultak meg energiahatékonyságot növelő beruházások, sőt, korábban városrehabilitációs programot is indítottunk uniós forrásból például a Pongrác-telepen, sajnos azonban az utóbbi időben nem érkeztek ilyen pénzek az önkormányzathoz. Nemrégiben lett volna rá lehetőség, az Egészséges Utca program keretében 23 milliárd forintnyi támogatási lehetőség nyílt meg. Mi is szerettünk volna élhetőbbé tenni az egyik nagy, forgalmas lakótelepünket a Vásárló utcában, de végül nem kaptunk rá támogatást. Nem vagyok irigy, de nehéz nem észrevenni az aránytalanságot. Volt olyan, egyébként baloldali kerület, amelyik négy pályázaton is nyert a programban, miközben mi egyen sem.

– Azt mondja, nehéz ellenszélben kormányozni?

– Igyekszem együttműködni a fővárosi vezetőkkel is. Szerintem nem sokszor fordult elő, hogy a főpolgármester úr személyesen tárgyalt volna egy kerülettel is a Budapest egészét érintő kérdésekről. Nekünk egy évvel ezelőtt sikerült egy asztalhoz ülni, és problémák sokaságát vetettük föl. Az már más kérdés, hogy sajnos ezekben a kérdésekben az előrehaladás nem túl gyors. Jó volna változtatni a tempón, és szorosabbra fűzni a viszonyt, napi kapcsolatban lenni a fővárossal, hiszen a kerületekben meglévő problémák jelentős részének ő a felelőse.

– Kőbánya fejlődéséről a napisajtó kevésszer számol be, ha valami miatt médiafigyelem irányul a kerületre, az általában valamilyen negatív történés. Legutóbb a Hungária körút melletti panellakótelep drogproblémái következtében kerültek rivaldafénybe.

– Ennek kapcsán Déva vára jut eszembe, amit nappal építettek, éjjel pedig összeomlott. Ha valamilyen rossz dolog történik Kőbánya kevésbé fejlett környékeinek valamelyikén, az sajnos az egész kerületre rásüti a bélyeget. Ez alól a teher alól igyekszünk kitörni, de a sajtó és az olvasóközönség többsége sajnos érzékenyebb a negatív hírekre. A világ egészére jellemző, de a magyarokra meg aztán főleg, hogy hajlamosak inkább azt keresni, ami hiányzik, semmint örülni annak, ami már megvan, amiért nem kell tovább küzdeni.

– De azért joggal merül fel az ott lakókban a kérdés, hogy mire számíthatnak.

– Természetesen foglalkozunk a problémával, nem söpörtük szőnyeg alá.

– A hírhedt Hős utcai gettó részleges felszámolásával kapcsolatban sokaknak az a véleménye, hogy ez csak egy szépségtapasz, a valódi problémát nem oldja meg.

– A valódi probléma megoldása, vagyis az országos drogkereskedelem felszámolása és droghasználat visszaszorítása nem is az én feladatom. A Hős utcai gettó 300 lakásának többsége ma már üres, a még le nem bontott épületben alig maradt lakó. A családokat szétköltöztettük a város különböző pontjaira, tehát az a hír, miszerint egy adott kerületbe vagy településrészre települtek volna át, nem igaz. Kőbányán is többen lakáshoz jutottak. Elképzelhető, hogy a kiköltözők életformája, szokásai nem minden esetben illeszkednek az új környezethez, de itt, a kerületben törekszünk arra, hogy az ebből adódó gondokra azonnal megoldást találjunk. Sajnos a drogproblémával kapcsolatban is igaz: ahol van kereslet, ott lesz kínálat is. Folyamatosan dolgozunk azért, hogy ezt a kérdést kézben tartsuk. Kőbánya egyébként ma már semmivel sincs rosszabb helyzetben, mint bármely más fővárosi kerület. A rendőrséggel rendszeresen elemezzük a bűnügyi statisztikákat, és azt látjuk, hogy kerületünk a középmezőnyben van, sőt, több mutatót illetően még javul is. Minden városrésznek megvannak a sajátos problémái: nálunk például a Gyakorló utcában a metró közelsége és a plázák miatt az autólopások voltak jellemzőek, de az elmúlt években kiépített térfigyelő rendszernek köszönhetően ezeknek a bűncselekményeknek a száma majdnem nullára csökkent.

– Mi lesz a Hős utcai nyomornegyed másik, még álló épületével?

– A Nemzeti Vagyonkezelő nyárra tervezte a bontást. Az épületben ma már csak néhány lakásban élnek, az ott lakók elhelyezése folyik. Közben felbukkantak lakásspekulánsok is, akik 8-10 lakást felvásároltak, velük kapcsolatban még zajlanak a jogi egyeztetések. Amennyiben kisajátításra kerül sor, az eljárást az illetékes döntéshozó folytatja majd le. Ami biztos, hogy a kormány döntése értelmében a területen a Terrorelhárítási Központ új létesítménye kap helyet. Így a főváros egyik legproblémásabb városrésze hamarosan Budapest egyik legbiztonságosabb környéke lehet.