Kóbor újra él! – ékszerdoboz Szászföldön

Ferkó Zoltán a kilencvenes évek derekán kezdte meg tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán, ekkor utazott először Erdélybe is. A külhoni magyarság helyzete fiatal kora óta foglalkoztatja, egyetemi évei alatt ezért mélyen beleásta magát a határon túli irodalom és nyelvjárások rejtelmeibe. Erdély iránti rajongása az idő múltával egyre erősödött, tíz évvel ezelőtt pedig elhatározta, hogy helyszínen fogja tanulmányozni az erdélyi szórványmagyar intézményeket. Első lépésben a Kolozsváron élő Vetési László református szórványlelkészt kereste meg, aki többek között Segesvárra, a Gaudeamus Alapítványhoz irányította. Onnan jutott Kőhalomra, ahol a Brassó megyei kisváros akkori református esperese, Szegedi László javasolta, ha meg akarja ismerni a „szórványok szórványát”, menjen el Kóborra. Ferkó Zoltán személyes életébe is jelentős fordulatot hozott ez az ajánlás. Ettől kezdve visszavonhatatlanul rabjává vált a magyar nyelvi és kulturális örökség elszigetelt kis darabjának.

Az apró szórványfaluról tudni kell, hogy a történelmi Szászföld kellős közepén található, első írásos említése 1206-ból származik. Kezdetben szász telepesek lakták, majd miután ők a XVI. században járványok és török betörések miatt kihaltak, székelyek népesítették be a települést. A közösség csodával határos módon évszázadokon keresztül megmaradt magyarnak, dacára annak, hogy mindvégig a szász tenger közepén helyezkedett el.

– A történelem során volt, hogy Kóbor teljesen kihalt, de újra benépesült, és máig őrzi magyarságát – magyarázza Ferkó Zoltán.

A száz évvel ezelőtt még ezerfős, színmagyar református falu földrajzi, kulturális és nyelvi tekintetben is sziget volt évszázadokon keresztül. Jó hírű mester­emberek lakták, aminek köszönhetően a lakosság jómódban élt. Trianon után azonban lefelé tartó spirálba került a település, a kommunizmus pusztítása pedig végleg szétzilálta a közösséget. A kollektivizálás után nagy számban vándoroltak el a magyarok, munkát vállaltak valamelyik közeli városban, Brassóban, Fogarason, Kőhalmon, a szász mintájú paraszt­portákat panelházakra cserélték. A falut a kommunizmus bukása mentette meg a teljes fizikai pusztulástól, a falurombolásként hírhedtté vált rendezési tervekben ugyanis bontásra ítélték. Szerencsére közbejött a forradalom. A település megmenekült a ledózerolástól, a hanyatlást azonban már nem lehetett visszafordítani, a második elvándorlási hullámban majdnem teljesen kiürült, éppen úgy, mint sok más Kárpát-medencei és anyaországi község. Sokan elköltöztek Nyugatra vagy Magyarországra. Lakossága ma mindössze 200 fő körüli, ebből mintegy 70 magyar. A többség idős ember, fiatalok alig akadnak. Az elnéptelenedés legfőbb oka, hogy a falu ma is jelentős távolságra fekszik a főútvonalaktól és a vasúttól, helyben pedig nemigen találni megélhetést.

A látogató azonban elhagyatottságában is szépnek találhatja a szászföldi települést, az első benyomások után Ferkó Zoltán is örökre megszerette. Amikor megy, mindig visz magával valakit Kóborra, hogy másokkal is megossza az élményt. A falu valóban páratlan szépségű természeti környezetben fekszik festői dombok között; a Fogarasi-havasok lábai szinte a határáig nyújtóznak. Hatalmas erdőségek, szász stílusban épült parasztházak fogadják a látogatót. Mint egy skanzenben. Csak ez az élő valóság.

Ferkó Zoltán hosszú ideje keresi a megoldást a falu helyzetének javítására. Nagy segítségére volt, hogy 2017 és 2018 között a Petőfi Sándor Program keretében kilenc hónapot tölthetett ott, próbálta megújítani a közösségi életet.

– Elhatároztam, hogy megpróbálok mindent megtenni, hogy valahogy megmentsük a jövőnek ezt a talpalatnyi magyar szigetet. Jó lenne, ha mindenki látná, mennyi küzdelemmel jár megőrizni a magyarságot – mondja Ferkó Zoltán.

Leginkább a turizmus lehet kitörési pont Kóbor számára. Pontosabban az, ha amolyan magyar zarándokhellyé válna. Erről szól a Restart Kóbor projekt.

– Ennek az a célja, hogy gazdagítsa a falu életét. Első körben azzal, hogy feltesszük Kóbort a magyarság mentális térképére. Azt akarjuk, hogy az emberek tudjanak róla, hogy létezik ez az egészen különleges atmoszférájú falu – magyarázza Ferkó Zoltán.

A település vonzerejét növeli, hogy mindenhez közel van, ami miatt Szászföld érdekes lehet egy magyar embernek. A Fogarasi-havasok, a Bilea-tó, Brassó, Segesvár, Nagyszeben, Medgyes, illetve Szászfehéregyháza, ahol III. Károly angol király háza áll, aki évente tiszteletét teszi a környéken. Autóval az egész szászföldi vidék könnyen bejárható. Csillagtúra-szerűen megközelíthető mindaz a felmérhetetlen értéket képviselő kulturális gazdagság, amit az a több százezer szász hagyott maga után, akik történelmi léptékben mérve egy szempillantás alatt tűntek el Erdélyből, lényegében egyik napról a másikra.

Ferkó Zoltán két filmet is forgatott, az egyiket a tágabb Szászföldről, a másikat Kóborról. Ezek angol és német narrációval is felkerültek a világhálóra, illetve erdélyi szász emigráns szervezeteknek is elküldték őket. Két rangos elismerést is bezsebelhettek az utóbbi években, a Kóbor történetét bemutató alkotás egy amerikai történelmi filmfesztiválon kapott díjat, A két keréken Szászföldön pedig egy magyar fesztivál legjobb film­előzetesért járó közönségdíját szerezte meg. Azt Ferkó Zoltán mellékesen teszi hozzá, hogy a német közönségtől kapta a legjobb visszajelzést a Szászföldről szóló dokumentumfilm.

A film eljutott a Magyarországon élő Egyed Virág Katalinhoz is, akinek az édesapja Kóborról származik. A hölgy a filmtől ihletetten ellátogatott az ősi földre, onnan pedig már egy kóbori ház tulajdonosaként tért vissza az anyaországba.

– Felajánlotta, hogy használjuk Magyar Házként az ingatlant, ahol nemcsak programokat szervezhetünk, de a látogatók is megszállhatnak – meséli Ferkó Zoltán.

A Restart Kóbor kezdeményezésnek hatalmas lökést adott a felajánlás. Ferkó Zoltán és barátai rengeteg munkát áldoztak a ház rendbetételére, amely mára nagyjából 5-10 ember kényelmes szállása lehet, a kertben pedig sátorozásra is van lehetőség. Ferkó Zoltán az utóbbi időben havonta-kéthavonta utazik ki, közben igyekszik bővíteni azt a kört, amely szívügyének tekinti a település élettel való megtöltését. Tapasztalatai egyelőre biztatóak, a magyarországiak el vannak ragadtatva Szászföld szépségeitől.

A legnagyobb munka azonban még várat magára. A településen ugyanis áll egy Árpád-kori, később szász stílusban átépített erődtemplom, amely a kiemelt műemlékek listáján szerepel. A magyar állam támogatásával néhány éve lecserélték a tetőzetet, a teljes felújítás azonban egyelőre csak álom. Nem javít a helyzeten az sem, hogy az istentiszteleteket már hosszú ideje nem a templomban, hanem a parókián tartják… Ferkó Zoltán és barátai időről időre megjelennek, hogy kívül-belül kitakarítsák az erődtemplomot. Az állagmegóváshoz elegendő munkálatokat elvégzik a Restart Kóbor önkéntesei, a komolyabb szakmunkák azonban hozzáértőkre várnak. A falu, a templom, a volt magyar iskola, a református parókia egyaránt a magyar épített örökség szerves része, amelynek minden darabjára érdemes figyelmet fordítani.

Ferkó Zoltán tapasztalata szerint a helybeli románok barátságosak, az idősebb generáció egyes tagjai magyarul is megértetik magukat, a fiatalabbak legfeljebb egy-két szót tudnak a falu eredeti nyelvén. Románok, magyarok, cigányok élnek békességben egymás mellett. Több ház üresen áll, amelyekhez már hosszú ideje nem nyúlt senki.

Hogy mit szeretnének Ferkó Zoltánék elérni? Új életet minden tekintetben. Felfrissülést a falunak és az ide látogató jó szándékú embereknek.

– Szászföld kevésbé ismert csücske Erdélynek, azt szeretnénk, ha egyre többen jönnének ide és fedeznék fel maguknak. Beszéljenek a helyi magyarokkal, kicsit tevékenykedjenek az erődtemplom körül, és épüljenek ők maguk is lelkileg, töltekezzenek fel a látogatásból – mondja Ferkó Zoltán.

Mindezek mellett azért lobbiznak egy ideje, hogy Kóbor újból Petőfi-ösztöndíjas helyszínné váljék, Ferkó Zoltán szerint nagyon sokat számítana a falunak az állandó jelenlét. Segítene abban, hogy még többen kedvet kapjanak idelátogatni.

A kommunizmus alatt kitelepített szászok leszármazottai egyre gyakrabban keresik fel az ősök földjét, sokan egykori házukat is visszavásárolják, majd megbíznak valakit a helyiek közül, hogy nézzenek rá időnként a portára. A német példára való hivatkozásnak pedig nagy a divatja Magyarországon. Talán valóban érdemes volna megfontolni, hogy ez egyszer tényleg úgy tegyünk, mint a németek.