Kokain, marihuána, biofű és kristály

A drogfüggés az az örvény, amely akkor sem engedi el áldozatát, ha már leért a fenékre, olyan lelki és fizikai mélységekbe, ahonnan már önerőből senki nem képes a felszínre vergődni. Erről tanúskodnak a csöndes és sötét pesti utcákon egy halomba gyűlt hajléktalanok, akik körül nem alkoholgőz terjed, halott a tekintetük, és nincs tudomásuk a környezetükről. Erre figyelmeztet a józsefvárosi Lujza utcában gatyában kóválygó férfi és az Orczy úti villamossíneken táncoló, elnyűtt testű, pucér asszony, akinek komoly nehézségeket okoz, hogy végül összeszedje szétdobált ruhadarabjait és alsóneműit a meg-meglóduló autóforgalomban.

Szintetikus szerek

Ma már nincs fehér folt a térképen, az egész ország drogszennyezettnek mondható, állítja Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója.

– A használati szokások alapján azonban elkülöníthetők egyes társadalmi csoportok. A gazdasági, társadalmi elit és a celebvilág többnyire a kokainra esküszik. Egy adag húszezer forint körüli összegbe kerül belőle, könnyű hozzájutni, hiszen évről évre több áramlik az országba. A még mindig favorit marihuána elsősorban a nagyvárosi és budapesti fiatalok és az egyetemisták unaloműzője, ebből néhány ezer forintért kellemessé tehető a buli. A szintetikus alapanyagokból összerakott dizájnerdrogok adagjáért azonban nagyjából ötszázért hozzá lehet jutni.

Mint a stratégiai igazgató elmondja, a pusztító szintetikus anyagok, mint amilyen a ma legnépszerűbb biofű és a kristály, elsősorban a legszegényebbek és az ország úgynevezett leszakadó régióinak lakói körében terjed. Leginkább veszélyeztetettnek tekinthetők a cigány telepek lakói. E zárt közösségek császárai a fekvő lámpás Mercedesszel érkező dílerek, akiknél mindig rengeteg pénz van, és süt róluk a jólét magabiztossága.

– Ezek a szegregátumok gyakorlatilag teljesen zártak – mondja Téglásy Kristóf –, csak az jut be a telepekre, akit egy belső ember, például a vajda vagy egy pap bekísér. Ilyen segítő nélkül gyakorlatilag az itt lakók elérhetetlenek még a prevenciós munkát végző aktivisták számára is. Nem ritka, hogy mire a gyerekek hazaérnek az iskolából, addigra a család minden tagja be van lőve. Kutatásaink során kiderült, hogy e körben az első szerhasználat 12-14 éves körül megtörténik, de találkoztunk már hétéves próbálkozóval is.

Mindazonáltal a szakember leszögezi: a drog nem kizárólag a cigányság problémája. Ám a cigány telepeken és falvakban lassan kezelhetetlenné válik a helyzet. Hiszen a szegények által fogyasztott szintetikus drogok összetétele, hatásmechanizmusa gyakorlatilag ismeretlen. Ha a hatóságok egy-egy típust kiszűrnek és betiltanak, akkor a gyártók és forgalmazók azonnal előrukkolnak egy új változattal, és új néven dobják piacra.

Téglásy Kristóf arra is felhívja a figyelmet, hogy a dizájnerdrogok világszerte tapasztalható piacfoglalása azután következett be, hogy a tálibok visszatértek a hatalomba Afganisztánban. A tálibok ugyanis tűzzel-vassal irtják a drogtermelést, így 80 százalékkal visszaesett a heroin-alapanyagok exportja. Az így képződött űrt a világszerte szétszóródott kínaiak által üzemeltetett droglaborok töltötték be, szélesítve a kínálatot olcsó és veszedelmes áruval.

Veszedelmes Mariska

Ám a droglobbi által veszélytelennek ítélt marihuána sem nevezhető ártalmatlan anyagnak. Mint Téglásy Kristóf leszögezi, a rendszeres fogyasztóknak nagyjából 30 százaléka függővé válik. A hazai helyzetet súlyosbítja, hogy míg másutt csak olyan füvet engednek forgalmazni, amely legfeljebb 7-15 százalékban tartalmazza az úgynevezett THC összetevőt, addig nálunk 25 százalék ennek az anyagnak az aránya az utcán beszerezhető áruban.

Nem véletlen a THC-tartalom limitálása. Mint a szakértő elmondja, vannak országok, például Thaiföld, ahol eltörölték ezt a korlátot. Az ennek nyomán előállt helyzet azonban hamar visszakozásra késztette a hatóságokat. A legendásan liberális holland hatóságok is szigorítottak a szabályokon a drogbalesetek – amelyek akár kómával is végződhetnek – elszaporodása miatt. Ma már a Hollandiában forgalmazható marihuána THC-tartalma sem haladhatja meg a hét százalékot, a drogklubokban pedig elméletileg csak holland állampolgársággal és lakcímmel rendelkezők hódolhatnak a szenvedélyüknek. Mára, hasonlóan a holland példához, a svájci drogliberalizáció is kudarcba fulladt. Ott is szigorítottak a játékszabályokon.

A bukásra álló német kormány szintén drogliberalizációra adta a fejét. A németek 15 százalékos limitet határoztak meg, ám ez is közfelháborodást keltett. Egyszerűen azért, mert ha valaki a német KRESZ szerint a vezetéshez engedélyezett egy korsó sör mellé elszív egy füves cigarettát, annak végképp meggyengül a helyzetfelismerési képessége. Az emiatt bekövetkező közúti balesetek elszaporodása és súlyossága pedig végképp közfelháborodást keltett a lakosság körében. Ezt érzékelve ma már a német hatóságok is szigorításon gondolkodnak.

Mindez azonban nemcsak a németek problémája, hiszen a schengeni határon keresztül Magyarországra is ömlik a drog, tovább bővítve az amúgy sem csekély hazai kínálatot.

Útvonalak

A droghelyzet romlására reagálva a magyar kormány is rákényszerült egy nemzeti drogellenes stratégia megalkotására. Ennek lényege, hogy nincs tolerancia a csempészekkel, forgalmazókkal és terjesztőkkel szemben. Ezek felderítése a rendőrség feladata, ám a rendőrök munkája gyakran tűnik embert próbáló szélmalomharcnak.

Az Országos Rendőr-főkapitányságtól egyebek mellett a legforgalmasabb csempészútvonalakról is érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy a Magyarországra érkező marihuána általában két fő irányból származik. A hozzánk érkező anyag egy része Nyugat-Európa fő termesztő központjaiból, Hollandiából és Spanyolországból, legálisan vagy illegálisan működő termesztőktől jut az országba. A másik irány a Balkán és Észak-Afrika. Albánia szintén Európa egyik legnagyobb marihuánatermelő országa, Marokkóból pedig kis mennyiségben hasisgyantát hoznak be.

A csempészútvonalak gyakran átszelik a Balkán-félszigetet, Albánia, Koszovó és Szerbia fontos szerepet játszik a kábítószer-kereskedelemben. A nyugat-európai forrásokból származó fű Csehországon, Szlovákián és Németországon keresztül érkezhet hozzánk.

Szerencsének tarthatjuk, hogy mint megtudtuk, a hazai termesztők és gyártók egyelőre kispályások. Mint az ORFK tájékoztatásából kitűnik, itthon nem jellemző a kábítószerek nagy mennyiségű termesztése vagy előállítása, néhány kivételtől eltekintve általában kisebb ültetvények, laborok váltak ismertté a hatóság előtt. Összességében azonban elmondható, hogy a marihuána, az amfetamin, az úgynevezett dizájnerdrogok, valamint az MDMA-tartalmú ecstasytabletták jelentős mennyiségben érkeznek az országba.

Cél: a rehabilitáció

Az ORFK tájékoztatása szerint különös veszélyeket tartogat, hogy az utóbbi tizenöt évben jelentősen átalakult a nemzetközi és a hazai piac az új pszichoaktív anyagok megjelenése miatt. Felfutásuk a tízes évek elején kezdődött, 2014-ben arányuk elérte a 60 százalékot a lefoglalt tiltott szerek között. Az összehangolt rendőrségi akcióknak köszönhetően ezek piaci részesedése némileg csökkent, de 2022 óta ismét nagy mennyiségben vannak jelen az új pszichoaktív anyagok az illegális kereskedelemben. Ezen új szerek állandó átalakítása folyamatosan komoly kihívás elé állítja a kínálatcsökkentési törekvéseket is. Az új pszichoaktív anyagok piaci jelenléte 2010–2014 között erősödött. A 2014-es rendőrségi lefoglalások 60 százalékát e tiltott szerek tették ki. Az arány 2015-től némileg visszaesett, 2022-től azonban újra egyre nagyobb mennyiségű pszichoaktív anyag jelent meg az illegális forgalomban, így megnőtt a lefoglalt mennyiség is.

A kínálat bővülése arra késztette a rendőrséget, hogy erőteljes választ adjon a drogpiaci változásokra. Mint az ORFK közleményében áll, az ORFK bűnügyi szakterülete 2024. október 14. és 25. között összehangolt akciósorozatba kezdett a kábítószerekkel, új pszichoaktív anyagokkal, valamint a gyógyszerhamisítással kapcsolatos bűncselekmények felderítésére felszámolásuk és megelőzésük érdekében, a terjesztői hálózatok visszaszorítására. Az akció eredményeként 364 eljárásban történt eredményes intézkedés.

A nemzeti drogstratégia természetesen nem merül ki a drogüzletben érdekeltek megfékezésében.

A függők teljes rehabilitációja szintén szerepel a célok között. Ezt a munkát főként egyházi és alapítványi fenntartású rehabilitációs intézmények látják el. A rehabilitációban való részvétel önkéntes. A függőnek magának is akarnia kell a teljes felgyógyulást.

Széllel szemben

A baloldali vezetésű főváros – egyedüliként az ország baloldali önkormányzatai között – felvette a harcot a konzervatív drogpolitikával. A tavalyi önkormányzati választások előtt a közgyűlésnek sikerült elfogadni Európa egyik legliberálisabb drogstratégiáját, vélhetően a droglobbi nyomásának hatására. Igaz, a stratégia összeállításába bevonták a Magyar Addiktológiai Társaság szakértőit és négy-öt fős fókuszcsoportos beszélgetések formájában más, meg nem nevezett szakértőket is. A kívülálló csak remélheti, hogy e fókuszcsoportokban nem a drogliberalizációért küzdő, külföldről finanszírozott NGO-k képviselő kaptak helyet. A stratégia kidolgozói „kutatást” is folytattak, mintegy negyven érintett kérdőíves megkérdezésével.

A stratégia egyik szembetűnő vonása, hogy összemossa a drogfüggés veszélyeit a dohányzás ártalmaival vagy éppen az alkoholproblémákkal. Kitér ugyan a megelőzés fontosságára is, de a fő figyelem az ártalmak csökkentésére esik. Erről a következők állnak a dokumentumban:

„…az ún. ártalomcsökkentő programok oda viszik a segítséget és azt a segítséget, amire a szerhasználóknak abban a helyzetben szükségük van anélkül, hogy megkövetelnék tőlük a teljes szermentességet (ún. alacsony küszöbű szolgáltatások). Így például tájékoztatást, hideg vizet biztosítanak a szórakozó fiataloknak (partyszerviz), pihenőhelyet… az utcai szerhasználóknak (pl. ún. drop-in), steril eszközöket szolgáltatnak a fertőzések megelőzésére (tűcsere), vagy gyógyszerekkel helyettesítik az illegális szereket (pl. ún. opioid-agonista terápia).”

Az ártalomcsökkentésnek ez a formája a balliberális várospolitikusok szerint hosszú távon a szerhasználat csökkentéséhez vezet. Igaz, ezt mára számos külföldi példa cáfolja. Azt egyelőre nem tudni, hogy a főváros vagy a kerületek honnan teremtenék elő a pénzt például a szórakozóhelyeken kiépítendő drogszobák vagy a „pihenőhelyek”, azaz a drogklubok e szolgáltatásaihoz.

Mindazonáltal a fővárosi kerületek többségében Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok is alakultak a főváros útmutatása szerint. E testületek meghatározzák, mi a kerületi rendőrség és a polgárőrség, és mi az egészségügyi ellátás vagy más intézmények feladata. Mozgásterük szűk, alig terjed túl a felvilágosításon. Dokumentumaikból és határozataikból azonban kitűnik: e grémiumok nem sokat tudnak hozzátenni ahhoz a küzdelemhez, amit az ország a kábítószerpiac visszaszorítása vagy akár a felszámolása érdekében folytat. Pedig számos példa mutatja: a drogfüggőség járványszerű terjedése zombitársadalmat eredményez. Olyat, ahol a még meg sem született gyerekek is veszélyben vannak.