– Kérjük, sorolja fel a legfontosabb eredményeket, amiket a forradalom az elmúlt évtizedekben elért.

Soraya E. Álvarez Núnez: – A forradalom vívmányairól órákig beszélhetnénk. Véleményem szerint a legfontosabb eredménye a kubai forradalomnak, hogy fél évszázadon keresztül képes volt ellenállni az agressziónak. A megszilárdult rendszerek a francia forradalom óta veszélyesnek tartják a forradalmakat, ezért támadják őket. Kuba esetében ezek a támadások sokszorosak voltak. Fidel Castro ellen több mint kétszáz merényletet kíséreltek meg, emellett blokádokat is át kellett vészelnünk, nem beszélve a világ fősodratú médiumainak állandó ellenpropagandájáról. Ezeknek tudható be, hogy az elmúlt ötven év alatt soha nem valósult meg a békés egymás mellett élés. A mindennapi nehézségek mellett, amiket a blokád népünknek okozott, korra, nemre és származásra való tekintet nélkül az összes anyagi kárunk meghaladja a 93 milliárd dollárt. Mindezek ellenére a fejlettségi ranglistán a világ országai közül az 51. helyet foglaljuk el, a régióban pedig miénk az egyik legjobb mutató. A forradalom tehát minden nehézség ellenére él és virágzik.

Irvash Ali Reza: – A forradalom vívmányait két kategóriára lehet osztani: az anyagi és a szellemi eredményekre. Az 1979-es iszlám forradalom legfőbb célja a béke és függetlenség megteremtése volt. A sah a Nyugattól való függés jelképe volt. Igen fájó dolog volt ez számunkra, akik az ősi perzsa és a muszlim civilizáció örököseiként mindig is büszkék voltunk a világban betöltött helyünkre. Nem akartunk mást, csak végre újra a magunk uraivá lenni. Célunkat megvalósítottuk. Ami az anyagi eredményeket illeti, kijelenthetjük, hogy Irán nagy léptekkel fejlődik. Atomtechnikában és a tudományos életben komoly eredményeket értünk el önerőből és barátaink segítségével. Persze egyelőre nem dőlhetünk hátra nyugodtan, hiszen csak az út elején vagyunk.

– Még ma is fontos cél országuk számára a forradalom exportja?

Soraya E. Álvarez Núnez: – A „kommunista veszély” illetve a „forradalom exportja” szlogen valójában annak a propagandának a jelmondatai voltak, amelyet az Egyesült Államok, illetve az általa támogatott oligarchák és diktátorok folytattak Kuba ellen. Azzal vádoltak minket, hogy mi szítjuk a politikai feszültségeket Latin-Amerikában és más térségekben. A valóság ezzel szemben az, hogy mi csak szolidaritásunkat fejeztük és fejezzük ki az idegen elnyomás ellen küzdő nemzetekkel. Tudjuk, hogy a nemzetközi jog is elismeri a népek önrendelkezési és megszállók elleni harchoz való jogát. Ehhez pedig akár idegen államoktól is elfogadhatnak segítséget. Kuba alkotmánya szintén tartalmaz passzusokat, amelyekben legitimálja a nemzeti függetlenségért folytatott harcot. Mi tehát kötelességünknek érezzük kifejezni szolidaritásunkat a szabadságukért és önrendelkezésükért küzdő népekkel. Országunk nemzetközi politikájának alapját az emberi értékek képezik. Ebbe bele tartozik harmadik világ-beli orvosok, kutatók és más szakemberek oktatása is. Ez irányú aktivitásunk rangot és megbecsülést szerzett Kubának és a forradalomnak, szerte a világon.

Irvash Ali Reza: – Az iszlám forradalom az elmúlt három évtizedben számos más országban éreztette hatását. A célunk valójában részben ez volt: példát mutatni a többi nemzetnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy Irán társadalmi, szociális és kulturális hagyományaival nehezen hasonlítható össze bármely más országgal. Éppen ezért az iráni forradalmi modell sem valósítható meg a gyökeresen más berendezkedésű országokban. Azt viszont megtehetjük, hogy közvetítjük számukra a szabadság és a függetlenség üzenetét, amely minden nemzet számára inspiráló lehet. Szabadság alatt az emberek önrendelkezési jogát, a függetlenség alatt pedig a nemzet szabadságát értjük. A magunk részéről tehát nem kívánjuk exportálni forradalmunkat, hanem csupán példát akarunk mutatni. Csakúgy mint egy író, aki kifejti gondolatait művében, majd utána az olvasókra bízza az ítéletet.

– Hogyan értékeli a jelenlegi világgazdasági válságot? Kik a felelősök?

Soraya E. Álvarez Núnez: – Nem vagyok közgazdász. Azokból az intézkedésekből, amelyeket a világ vezetői igyekeznek meghozni, a gyárak bezárásából és a munkanélküliség drasztikus növekedéséből azonban egyértelműen látszik a válság komolysága. A mai események nem vehetők egy kalap alá az 1933-as válsággal, mert a nemzetközi rendszer és a globalizáció miatt mára mindenki hasonló kockázatokkal kényszerül szembenézni. A magam részéről nincsenek kétségeim afelől, hogy a válság okai a nemzetközi pénzügyi rendszer sajátosságaiban, nevezetesen a demokrácia, szolidaritás és átláthatóság hiányában keresendők.

Irvash Ali Reza: – Erre a kérdésre napjainkban még a legnagyobb közgazdászok sem tudják a választ. A magam részéről úgy vélem, a válság azért robbanhatott ki, mert a világ legerősebb hatalma nem bánt kellő felelősséggel a kezében lévő hatalommal. Erejét nem a közjó megteremtése, hanem imperialista ambíciói megvalósítása érdekében használta fel. Amikor egy híd összeomlik, a mérnökök utólag azt vizsgálják, hogy az építmény mely szakaszán keletkeztek először azok a repedések, amelyek aztán magukkal rántották az egész építményt. Nem kell sokáig vizsgálni a jelenlegi válságot hogy rájöjjünk: az első repedések az Egyesült Államokban keletkeztek. A Bush-kormány figyelmét nagyhatalmi céljai kötötték le. Milliárdokat költöttek katonai célokra, így nem maradt kellő erejük a gazdasági ügyek felügyeletére. Ez lehet az egyik ok. A másik pedig a mértéktelen cinizmus, ami az előző amerikai kormányt jellemezte. A válság nem egy nap alatt keletkezett. A Bush-kormánynak nyolc éve volt észrevenni a romló tendenciákat. Az ő szemük előtt azonban csak Irak lebegett, a gondokat pedig a szőnyeg alá söpörték. Kormányzásuk utolsó évében azonban már akkora volt a baj, hogy nem tudták tovább rejtegetni.

– Mit várnak az új amerikai kormánytól? Elképzelhető-e, hogy Barack Obama felhagy elődei agresszív politikájával?

Soraya E. Álvarez Núnez: – A Barack Obama vezette új amerikai kormány nagy kihívások előtt áll és történelmi felelősséggel tartozik népe irányában, hiszen rendbe kell tennie mindazon hibákat, amelyeket az előző adminisztráció követett el szerte a világban. A magam részéről nem kételkedek Obama elnök személyes elkötelezettségében a demokrácia iránt, viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok elnöke csak szereplője egy olyan rendszernek, amely ellentmond az igazság és egyenlőség elveinek, bár én, kubai létemből fakadóan optimista vagyok. Kijelenthetjük, hogy mára a világ szinte valamennyi országa ellenzi a Kubát sújtó embargókat. Az idő bebizonyította, hogy azok hatástalanok. Az Egyesült Államokon belül is egyre többen vannak, akik a blokád feloldását követelik. Az az általános vélemény, hogy Obama elnök művelt és intelligens politikus, így hát hallgatnia kellene ezekre a hangokra. Nem várunk csodákat, csak annyit, hogy az elnök hallgasson a nemzetközi és belső követelésekre, valamint tanuljon az előző tíz kormány hibáiból.

Irvash Ali Reza: – Bízunk benne, hogy Obama elnök úr tanult az előző ciklus hibáiból. George Bush kormánya meg sem próbálta megérteni a többi nemzetet. Ezért számos lehetőséget elszalasztott. Az amerikai nép egyértelműen jelezte, hogy elégedetlen azzal az iránnyal, amely felé hazájuk halad, amikor egy olyan embert választottak, akit bölcsebbnek tartottak elődjénél. Mi bízunk Barack Obama józan belátásában és reméljük, hogy ki tudja majd javítani a korábbi hibákat. Tudjuk ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokban erős izraeli lobbi működik, amelyik mindent megtesz érdekei érvényre juttatásáért. Reméljük, Barack Obama nem hagyja olyan mértékben befolyásolni magát, mint elődje tette.

– Az Egyesült Államok egyeduralma látványosan a végéhez közeledik. Önök szerint milyen lesz az új világrend?

Soraya E. Álvarez Núnez: – A jelenlegi irány, ami felé haladunk, nem vezet sehova. Olyan utat kell találnunk, ahol az országok egyenlő felekként ülhetnek le az asztalhoz. A világnak a nemzetközi kapcsolatok demokratizálódása irányába kell elmozdulnia. Az államok között az igazságnak kell érvényesülnie, amihez új etikára van szükség. Más módon az emberiség nem térhet le a jelenlegi önpusztító útról. Hiszem, hogy lehetséges felépíteni egy jobb világot.

Irvash Ali Reza: – Nem közhely a megállapítás, hogy a világ egyre kisebbé válik. Történjen ma bármi Európa, Afrika, Ázsia, vagy Amerika egy eldugott pontján, az egész világra hatással van. Véleményünk szerint az új világrend csakis akkor lehet sikeres, ha a multilateralizmusra és a kollektív döntéshozatalra épül. A jelenlegi válságos időkben persze minden országnak felerősödik az életösztöne és csökken a diplomáciai készsége. A gondokat azonban kizárólag párbeszéddel tudjuk megoldani. Ami az új világrendet illeti, biztos vagyok benne, hogy az egypólusú világ ideje lejárt. Az új világ többközpontú lesz. Egy ilyen világ csakis akkor működhet sikeresen, ha a felek tiszteletben tartják egymás értékeit, hagyományait és nemhogy nem kísérlik meg egymásra erőltetni értékeiket, de meg sem próbálják saját szokásaikra hivatkozva bírálni a másik kultúráját, hanem tudomásul veszik azok sajátosságait.

– Önök köztudottan jó kapcsolatot ápolnak Oroszországgal. Vajon visszanyerheti-e Moszkva korábbi meghatározó szerepét a világpolitikában?

Soraya E. Álvarez Núnez: – Kapcsolatunk valóban kiváló. A kubai államfő januári oroszországi látogatása során Oroszország és Kuba elnökei kijelentették, hogy a két ország kétoldalú kapcsolatai stratégiai partnerség-jellegűek. Dmitrij Medvegyev és Raúl Castro elnökök egyetértettek abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére több területen, különösen a gazdasági szférában van szükség. Az orosz Duma a szavazatok több mint 97 százalékával felhívást fogadott el, amelyben arra kéri az ENSZ-t, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg Kuba-ellenes blokádját és a nemzetközi szervezet nyújtson segítséget a szigetországnak, ahol 2008 harmadik negyedévében több hurrikán pusztított. Oroszország Kuba tizedik kereskedelmi partnere, tavaly a cserekereskedelem 363 millió dollárra rúgott. Ami a kérdés második felét illeti, úgy gondolom, hogy Oroszország nagy politikai és gazdasági lehetőségeinek köszönhetően a nemzetközi kapcsolatok fontos szereplője marad a jövőben is.

Irvash Ali Reza: – A hidegháború végével és a Szovjetunió összeomlásával az oroszok elvesztették korábbi befolyásukat. Amerika ezt kihasználta, hogy megerősítse hatalmát a térségben. Bázisaikkal és védelmi rendszereikkel gyakorlatilag körülbástyázták Oroszországot. Ezt azzal indokolták, hogy Európát akarják megvédeni Irán fenyegetéseitől. Aki azonban ismeri a történelmet, az tudja, hogy Irán régi barátja Európának és soha nem fenyegette. Könnyű hát kitalálni, hogy a védelmi rendszer kialakítása Oroszország ellen irányult. Napjainkban azt látjuk, hogy Oroszország újra kezdi visszanyerni régi erejét. A magunk részéről jó kapcsolatokra törekszünk Moszkvával. Tudjuk, hogy bizonyos technikai fejlesztéseket egyedül nem tudunk végrehajtani. Ezért bárkinek hálásak vagyunk, aki hajlandó segíteni.

– Kuba és Irán két különböző berendezkedésű ország. A kommunizmus és az iszlám világnézet nehezen egyeztethető össze egymással, önök mégis kiváló diplomáciai kapcsolatot ápolnak. Ennek mi a magyarázata?

Soraya E. Álvarez Núnez: – Kuba az ENSZ és más nemzetközi szervek egyezményei alapján rendezi nemzetközi kapcsolatait. Ezek értelmében nincs kifogásunk az olyan országokkal való együttműködés és baráti viszony fenntartása ellen, amelyeknek tőlünk eltérő politikai, társadalmi vagy gazdasági berendezkedése van. Kuba jelenleg az ENSZ 192 tagállama közül 181-gyel ápol diplomáciai kapcsolatokat. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk szuverenitásukat és betartjuk a civilizált, kétoldalú kapcsolatok alapszabályait.

Irvash Ali Reza: – Két ország közti kapcsolat csakis a kölcsönös tiszteleten alapulhat. Ez vonatkozik a Kubával való viszonyunkra is. Az országaink közti barátság nem ideológiai alapú. Mi elfogadjuk, hogy más nemzetek saját fejlődési utakat járnak be, cserébe mi is csak ezt kérjük.

– A forradalom értékei mennyire tartósak? Eljöhet-e a változások szükségessége?

Soraya E. Álvarez Núnez: – Az elkövetkező évtizedekben a kubaiaknak továbbra is keményen kell dolgozniuk, hogy fenntartsák az ország fejlődését és javítsák a szociális, gazdasági és tudományos helyzetet. Úgy gondolom, emellett tovább folytatódik Kuba latin-amerikai és karibi integrációja, amelynek célja egy szociálisan igazságosabb világ megteremtése lesz. Kuba egy ideje már nyitott a külföldi tőke előtt. Természetesen vannak olyan szektorok, mint a tengeri olajkitermelés, vagy a turizmus, ahol külföldi segítségre van szükségünk. Az előbbiben több mint hét multinacionális céggel működünk együtt, utóbbiban pedig elsősorban Spanyolországgal és Kanadával kötöttünk megállapodásokat és hoztunk létre különböző gazdasági társaságokat. Kubában működnek teljes mértékben külföldi, illetve vegyes tulajdonú befektetések is a jogszabályban előírt egyéb gazdasági társasági formák között. A Fidel Castro által 1959-ben elindított forradalom tehát nem csupán egy lehetséges, hanem egy szükségszerű út számunkra. A jelenlegi események csak megerősítenek ebben a hitemben. A mai világrend és gazdasági rendszer egyre kevésbé tudja kielégíteni a széles néptömegek igényeit. A javakat és az előnyöket egy egyre szűkebb elit élvezi. A kubai modell nem csak számunkra lehet sikeres.

Irvash Ali Reza: – Tisztában vagyunk azzal, hogy a világ változik, és ennek megfelelően az emberek igényei és szükségletei is változnak. Ha egy ország nem akar lemaradni, akkor rugalmasan kell fogadnia a kihívásokat. Fontos, mi több, létszükséglet számunkra technikánk fejlesztése és az új tudományos és szellemi vívmányok átvétele. Hisszük viszont, hogy a változások ellenére az alapoknak mindig szilárdan kell állniuk. Mint már említettem, forradalmunk célja és alapja a szabadság és a függetlenség volt. E két pilléren kívül minden rugalmas. Amíg e kettőt megőrizzük, addig Khomeini ajatollah útján járunk.

Sayfo Omar