Az elmúlt időszakban a forint nyomás alá került, s a leértékelődés felgyorsulása mögött immár a fundamentumoktól elszakadó várakozások húzódtak meg – olvasható a Nemzeti Bank közleményében, amellyel megkezdte az állampolgárok által régóta várt devizapiaci intervenciót a nemzeti valuta védelme érdekében. Az intézkedés gyors eredményt hozott: a múlt hétvégén még 315-re is felugró forint/euró árfolyam 300-as szintre esett, vagyis nemzeti valutánk 5 százalékot erősödött. A hét utolsó napjaiban azonban már újra lefelé indult valutánk, ami arra figyelmeztet: további jegybanki beavatkozások nélkül nem tartható a 300 körüli árfolyam.

Pedig már a 300 forint körüli euró is nemzeti valutánk korábban elképzelhetetlen mértékű beszakadását jelenti. Emlékezetes: októberben, amikor hazánk az államcsőd szélén táncolt, csupán a 275-ös szintig romlott az árfolyam – az is elég volt ahhoz, hogy pánikba kergesse a gazdasági szereplőket. A Valutaalap segélycsomagja után megnyugodott a piac: az árfolyam még karácsony környékén is a 260-265 forint között mozgott. Majd január-februárban jött az újabb összeomlás: az év első hónapjának végén egy euró már közelített a 290 forinthoz, februárban pedig átlépte a 300 forintos határt. S ami különösen riasztó: az árfolyam gyengülése február végén, márciusban hirtelen gyorsulni kezdett.

A korábban 250-es árfolyamhoz szokott hazai gazdasági szereplők megszokhatták: ha a forint gyengül, a jegybank beavatkozik valutánk védelme érdekében. Ezúttal azonban elmaradtak a várt intézkedések. Sőt, Simor András MNB-elnök januárban, 280-as árfolyamnál kijelentette: a Nemzeti Bank nem tervez lépéseket a forint védelme érdekében, mivel a gyengülő árfolyam nem veszélyezteti az inflációs célokat. A pénzügyi szakember hozzátette: azért sincs értelme beavatkozni a forint védelme érdekében, mert valutánk együtt gyengül a régió többi fizetőeszközével, vagyis egy önálló magyarországi beavatkozás nem változtatna érdemben a folyamatokon. Tény, a forinthoz hasonlóan euróban nyár óta 25 (dollárban kifejezve több mint 40) százalékkal gyengült az orosz, a román, s körülbelül feleakkora mértékben a cseh, észt, lett, horvát fizetőeszköz. Látni kell ugyanakkor: csak a lengyel zloty és a csőd felé közelítő Ukrajna fizetőeszköze gyengült nagyobb mértékben, mint nemzeti valutánk.

Most ugyanez a gondolatmenet köszön vissza a jegybanki beavatkozás indoklásában. Azért kellett lépéseket tenni a forint védelme érdekében, mert valutánk gyengülése elszakadt a térség országaitól. Hisz miközben az euró ára 300-ról 315 forintra gyengült, a szomszédos országok valutái épp erősödtek a nemzetközi piacokon.

A Nemzeti Banknak alapvetően két lehetősége van a forint árfolyamának befolyásolására. A nemzetközi devizapiacokon forintot vásárolhat euróért, hogy többletkeresletével erősítse a nemzeti valutát. Ez történt most. A Nomura gazdaságkutató becslése szerint jegybankunknak egymilliárd eurója van az árfolyam javítására. Hátránya, hogy csökkenti a devizatartalékokat, amelyek Magyarország esetében különösen kritikus tényezőt jelentenek. A másik lehetőség a kamatemelés. Ezzel a korábbi időszakban – utoljára az októberi válság idején – többször élt a jegybank. Hátránya, hogy a magas kamatok ellehetetlenítik a gazdasági szereplőket. A vállalkozásoknak nem éri meg hitelt felvenni, a háztartásokat pedig arra ösztönzi, hogy inkább devizában adósodjanak el. Ráadásul a költségvetésnek is bevételei egyre nagyobb hányadát kell a kamatok törlesztésére fordítania.

Jellemző, hogy immár az állam bevételeinek 17 százalékát, 1400 milliárd forintot visz el az úgynevezett kamatteher. Ugyanez a cseh, 2,25 százalékos kamatszint mellett mindössze 350 milliárdra rúgna.

Könnyű kiszámolni: ha Magyarországot a cseh kamatszinten hajlandók lennének finanszírozni a befektetők, 1000 milliárd forinttal több maradna a költségvetésben, nem lenne tehát szükség az egész gazdasági megszorító csomagra (sőt, még élénkítésre is jutna). Elemzők ugyanakkor úgy vélik: a forint eddigi pályája alapján nem kerülheti el a kamatemelést sem a jegybank.

Sőt, az államkötvény-árveréseken vagy a banki kamatoknál már most mintegy 2 százalékkal magasabb szintet áraz a piac. Néhány hónapos szünet után újra megjelentek a 13 százalékos kamatot kínáló hirdetések, s az állampapírok kamata is 12,8 százalékra szökött a másodlagos piacon.

Szakértők úgy vélik: a jegybank monetáris tanácsának jövő hét végén esedékes ülésén legalább 11,5 százalékra emelik a jelenleg 9,5 százalékos alapkamatot. Mert ha nem, akkor megint beszakad a forint.

Egyelőre úgy tűnik, a jegybank intervenciója (forintvásárlása) megállította valutánk zuhanását, sőt némi erősödést is el tudott érni. Kérdés, meddig tudja őrizni a helyzetet a jegybank, meddig lesz elég euró-muníciója? Az MNB-nél állítják: a Nomura által becsült egymilliárd eurónál több is rendelkezésre állhat az árfolyam tartására, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a 24 milliárd euróra rúgó devizatartalékok nagyobbik részét nem szabadna a forint árfolyamának tartására elfecsérelni. Biztató, hogy pillanatnyilag nincs spekulációs támadás alatt a forint. Aránylag kis mennyiségek cserélnek gazdát a nemzetközi devizapiacokon, vagyis aránylag kevés deviza feláldozásával lehet befolyásolni az árfolyamot.

Tartósan ugyanakkor nem lehet jegybanki forintvásárlásokkal szinten tartani egyetlen nemzeti valutát sem. Nem sikerült ez a miénknél lényegesen gazdagabb orosz jegybanknak sem, amelyik 210 milliárd dollárt áldozott fel a rubel árfolyamának karbantartására, végül mégis háromszor le kellett értékelni az ország valutáját. S még rosszabbul járt a 2001-ben államcsődbe bukó Argentína, amely teljes valutatartalékát elköltötte a pesó szinten tartására, majd a korábbi érték negyedére volt kénytelen leértékelni valutáját.

Sok múlik tehát azon, az MNB-nek sikerül-e elaltatni a befektetők pánikhangulatát. Korábban a jegybank elnöke erre nem sok esélyt adott. Amíg a forint együtt gyengült a régiós devizákkal, csak a tartalékok gyors elpazarlását jelentette volna az intervenció. A gyenge forint ráadásul bizonyos szempontból az iparnak, s általában a kivitelnek sem rossz. Határainkon túl olcsóbbá teszi a magyar termékeket, vagyis a hazai termelés, s így a GDP növekedésének irányába hat. Saját elhatározásából vélhetően most sem avatkozott volna be a jegybank, 310 fölötti euróárfolyamnál azonban vélhetően már túl nagy nyomás nehezedett a szervezetre a kormány részéről.

– A kormány már veszélyesnek tartotta a gyenge forintot – nyilatkozta többször Gyurcsány Ferenc, akinek politikai szempontból sem jött rosszul, hogy megakadt a forint árfolyamának tovább zuhanása.

Valóban, a devizában eladósodott háztartásoknak immár óriási terhet jelent a forint gyengülése. Mivel a bankok a svájci kamatemelést is a lakosságra hárították, az árfolyamromlással együtt már most közel 40 százalékkal nőtt a frankhitelek törlesztőrészlete. S ha az euró a 350-360 forintos szintig erősödne, a törlesztőrészletek növekedése elérné az 50 százalékot. Ráadásul most már szabadulni sem lehet a korábbi rossz döntés következményeitől.

Nem segít az adósság egyösszegű kifizetése, vagy a kormány által felajánlott lehetőség, a tartozás forintra történő átkonvertálása sem. Hisz a forint gyengülésével együtt – a törlesztőrészletekkel azonos módon – nőtt a devizában nyilvántartott adósság összege is. Vagyis aki mondjuk 10 millió forintot vett fel, annak pillanatnyilag 12,5 milliót (360-as árfolyamnál pedig 15-öt) kellene visszafizetnie. Ráadásul aki devizaadósságát forintra váltja, az – a forint esetleges későbbi erősödése esetén is – évekre bebetonozza a magasabb összeget.

A növekvő törlesztőrészletek miatt eddig nem nőtt számottevően az adósságaikat visszafizetni képtelen háztartások száma. Nyilvánvaló azonban, hogy van egy határ, ami fölött a tehernövekedés már kimeríti a családok anyagi lehetőségeit. S a tömeges bedőlés nem csak az érintett személyeknek jelent problémát. A pénzügyi világválságot okozó amerikai ingatlanpiaci összeomlás pontosan mutatja, mivel jár, ha a bankrendszerre hirtelen sok, kényszer-értékesítésre szoruló ingatlan zúdul. A magyar pénzintézeteknek épp elég gondot okoz külföldi anyabankjaik szorult helyzete, amennyiben az itteni fiókoknál is komoly válságjelek mutatkoznának, borítékolni lehetne a csődöket. Márpedig a pénzügyi rendszer összeomlása az egész gazdaságot magával rántaná.

Most, hogy kockázatkerülővé vált a világ, s a befektetők óvakodni kezdtek az úgynevezett feltörekvő piacoktól, szinte lehetetlen helyzetbe kerültek a magyar döntéshozók. Ha ugyanis hagyják a forintot tovább gyengülni, fel kell készülni az árfolyam összeomlására, annak minden következményével együtt. Főleg, hogy a gyorsuló leértékelődés pánikreakciókat is okoz.

Márpedig ha a külföldiek után a hazai lakosság is elveszítené bizalmát a forintban, az végképp megásná nemzeti valutánk sírját. A jegybank elnökének nyilatkozata szerint az októberi válság idején, amikor először esett 270-280 körüli szintre az árfolyam, a hazai piaci szereplők még forintra váltották euró-megtakarításaikat, hogy éljenek a rendkívülinek tűnő átváltási lehetőséggel.

Azóta azonban jócskán lecsökkent azok száma, akik forintra váltanák euróikat. Nem kéne eljutni oda, mint az ukránok, akik pedig már szabadulnának nemzeti valutájuktól, vagyis fizetésüket, jövedelmeiket mielőbb megpróbálják a biztosnak gondolt euróra váltani, nem törődve a leértékelődési veszteséggel sem.

Menteni kellene tehát a forintot, ám hosszú távon ez is veszélyeket rejt magában. A devizatartalékok felélésének veszélyéről már írtunk. Ha pedig sor kerül a piac által várt kamatemelésre, épp abba a spirálba megyünk még jobban bele, ami a jelenlegi válsághelyzetet okozta. Magyarország nehéz finanszírozási helyzete ugyanis épp annak eredménye, hogy a magas forintkamatok miatt a lakosság a devizahitelek felé fordult. Még magasabb kamatszint mellett még kevésbé lesznek hajlandók az emberek forintban gondolkodni.

Jobban meg kellett volna tehát gondolni a múltat, azt a felelőtlen állami költekező politikát, ami először vezetett a kamatszint megemeléséhez. Ezzel azonban legfeljebb a probléma gyökerét diagnosztizáltuk, a jelenlegi helyzetben csak két rossz út közül választhatunk.

Kárász Andor