Gyurcsány Ferenc látogatást tett Alsóvadászon

Tizenöt perc. Ennyit szánt Gyurcsány Ferenc egy halmozottan hátrányos helyzetben lévő kistérség életének megismerésére. Miskolcon pénzt ígért a térségnek, majd egy rövid sétát tett az alsóvadászi cigánysoron, és távozott. A helyiek problémája nem érdekelte, sem a kisebbségé, sem a magyaroké, sem a településeké. Csak egy dolog, hogy a tizenöt perces vizit a romák között sajtóhír legyen.

Már csak néhány korhadt gerenda mered az ég felé, a falak között süvít a szél. Az ajtó, ablak nélküli vályogházból már csak a két főfal áll, a többit lebontották, vagy összedőlt. A görög katolikus pap szüleinek háza volt. Gadnán, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisfaluban járunk. Időközben áthelyeztette magát a faluból a pap, a parókiát többször kirabolták, utóda nincs. A szomszéd faluból jár át Isten szolgája a hívekhez, akik még a legnagyobb egyházi ünnepen sem lehetnek mindannyian jelen a templomban. A családból valakinek mindig otthon kell maradnia: nem Szent István törvényeinek követése miatt, aki előírta, hogy egy személynek mindig őriznie kell odahaza a tüzet, hanem hogy a házat vigyázzák. Aki óvatlan, az pórul jár. Volt, aki a vasárnapi ebédjét siratta meg, amíg imádkozni volt: ismeretlenek felfeszítették konyhájának ajtaját, és fazekastól elvitték a tyúklevest. A fa-, gyümölcs- és zöldséglopások szinte mindennaposak, nemcsak itt, a környéken is. Sokan emiatt már nem is gondozzák kiskertjüket, a terménynek úgyis lába kél. A rendőrség természetesen tehetetlen. Ki mondja meg egy krumpliról, almáról, hogy ki ültette, ki gondozta, ki lopta el? Kocsma és bolt sincs. Bezárták, mert mindig kirabolta valaki. Most mozgóbolt járja a vidéket, de volt, hogy Gadnán ez sem állt meg, biztonsági okokból. Az utolsó vállalkozó szellemű kereskedő minden este hazahordta az áruját, így az üresen maradt helyiségbe beköltöztek a cigányok. Aki tud, menekül a faluból, a házak eladhatatlanok, munka egyáltalán nincs, mindenki boldogul, ahogy tud. A hátrahagyott otthonokból napok alatt csak a csupasz falak maradnak, valakik lebontják a tetőt, elvisznek mindent, ami eladható. A polgármester egy közelmúltbeli gyűlésen kifakadt, és azt mondta kollégáinak: – Ha Gyurcsány nem ad pénzt, felakasztom magam! Személyesen nem tolmácsolhatta kérését a kormányfőnek, mivel a 23 településből álló szikszói kistérségi társulás mindössze egyetlen falujában tette tiszteletét a nagyságos miniszterelnök úr, a Miskolchoz legközelebb eső Alsóvadászon. Tizenöt percet töltött az alig több mint ezerötszáz lakosú faluban Gyurcsány Ferenc. Sebtében megnézte a pályázati forrásokból felújított iskolát, majd könnyű sétát tett a helyi cigánytelepen. Mivel nem szerepelt a programjában – legalábbis erre hivatkozott a magas méltóságú államférfiú -, visszautasította az alsóvadászi polgármester asszony meghívását a hivatalba, pedig nem lett volna kitérő, mivel a telephez vezető út, ahol sajtónyilvánosan sétált a tekintetes miniszterelnök úr, éppen a takaros polgármesteri hivatal mellett fut fel a falu feletti dombtetőre. Kiss Lászlóné, Vera asszony Alsóvadász polgármestere csalódott, hogy a kormányfőt nem érdekelte, hogy a helyi kisebbség mellett a többi ember is szegény. Arra sem szakított időt a nagy kormányos, hogy megtudakolja, miként mennek a dolgok a faluban, a térségben. A fényes delegáció az uniós pénzek felett őrködő Bajnai Gordonnal és Magyar Bálinttal könnyű sétát tett a cigánysoron. És kész. Az excellenciás vendégek látogatását két nappal korábban a falun végigfutó pletyka, valamint a marcona kormányőrök látogatása előzte meg. Az előkészítő csapat minden lehetőt megtett, hogy semmilyen váratlan esemény ne zavarja meg a főúri sétát, mindenre azonban ők sem tudnak felkészülni. A korábban Gyurcsány Ferenc által veszélyesnek tartott kutyákat nem hagyták szabadon kóborolni, gondosan elzártak minden négylábú házőrzőt. Csak a kecske és a szürke szamár kapott mentességet a kijárási tilalom alól. Természetesen az esetleges szabályszegők is pontos eligazítást kaptak: aki leghűségesebb társát nem akarta a nagy esemény miatt sem rabláncra fűzni, azzal közölték, ha a kutyája a „műveleti területre téved”, akkor kénytelenek lesznek vele szemben kényszerítő eszközt alkalmazni, magyarán, a kormányőrök lefújják gázspray-vel. Hogy mi volt a kormányküldöttség látogatásának célja, arról a helyiek többsége nem tudott még a látogatás után egy héttel sem érdemi információt adni. Végül a polgármester segített: a Cserehát programból korábban egymillió forintot nyert a romaközösség, hogy a telepet kitakarítsák, sziklakertet és padokat építsenek, fákat telepítsenek. A közös munka eredményét szemlélte meg a közelmúltban a jóságos Gyurcsány Ferenc. Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt. Az előkészítő bizottság jól elzáratta a kóborló ebeket, ellentüntetőkre sem kellett számítani, mivel éppen a vizit idején készültek tüntetni orvosok, betegek és a környékbeliek az elmúlt években kibővített és felújított, majd az idén elfekvővé minősített szikszói kórház megmaradásáért. A nagyságos kormányfőnek tehát nem kellett tartania a szegedihez, vagy a debrecenihez hasonló ellenséges légkörtől. És mégis megtörtént a baj. Az utcai politizálással aligha vádolható alsóvadászi cigányok ott a fényes sétán kérték számon a miniszterelnök úrtól ígéreteit: a dübörgő gazdaságot, a jóléti rendszerváltást, az esélyegyenlőséget és a szociális törvény őszi módosítását. Utóbbi különösen felbőszítette őket, mivel egy családban csak egy személy kaphat segélyt. Ráadásul a törvény a kifizethető rendszeres szociális segély összegének felső határát 53 915 forintban, a minimálbér nettó összegében határozta meg. Mivel mint jeleztük volt, éppen a szikszói kórház előtt tüntetett az összes jobboldali is, így fideszes felbujtókra kenni a dolgot szóba sem jöhetett, vagyis kiderült, hogy a cigánysoron sem a kívánt visszhangot váltották ki a reformok. Gyurcsány Ferenc nem szereti a kritikát, ezért sietve bement az első házba, látogatóba. Na, nem találomra, gondosan előkészítették ezt a spontán bevonulást is. A kormányfő pár percet töltött Horváth Piroskánál, aki húgával és a gyerekekkel él a telep legszélén álló takaros házban. A miniszterelnök bemutatkozott, de nem sok minden érdekelte. Jött, látott és továbbállt. A telep lakói számára nem volt akkora esemény a kormányfői látogatás, mint azt sokan gondolnák. Látjuk eleget a tévében, most élőben is megnéztük, így summázzák a vizit eredményét. Alsóvadász polgármestere szerint Gyurcsány Ferenc nem ígért semmit a falunak, a telepen lévőknek viszont új útról és a gáz bevezetéséről, na és persze arról, hogy dolgozni kell, arról beszélt. De hol és mit? A helyi téesz felbomlott, a környékbeli gyümölcsösök magánkézbe kerültek. Évente csak kétszer lehet idénymunkát vállalni, tavasszal metszéskor, nyár végén szüretkor. A legfőbb megélhetési forrás a szociális segély. A lányok többsége ezért szinte gyerekfejjel gyereket vállal. Miért? Így éri meg, egyikük sem elég motivált ahhoz, hogy szakmát szerezzen, s ha kimaradnak az iskolából, csak fogyasztóként vannak jelen a családban, pénzt nem hoznak. Csak egyféleképpen, ha gyereket vállalnak… Aztán idővel rádöbbennek, korai volt… Siroki Erika is úgy érzi, elrontotta az életét, tanulnia kellett volna előbb. Most segélyből él két gyermekével, egyikük nyolcéves iskolás, a kicsi most fejezi be az óvodát. Próbált munkát vállalni Encsen, szaktudás, képzettség nélkül, de azt állítja, származása miatt nem vették fel. A telepen élő négyszáz emberből senkinek sincs állandó munkája. A férfiak feketéznek, van, aki 300-400 kilométerre megy el, hogy bontásnál vagy építkezésnél segédkezzen. A többség nem ilyen vállalkozó kedvű. Inkább a szikszói szeméttelepből próbálnak megélni. Az ott guberált fémet adják el. Gyakori emiatt, mondják az alsóvadásziak, hogy lángol a szeméttelep, mert leégetik a vezetékekről a szigetelést, hogy a fémkereskedő megvegye, s gyakran belobban a szemét a domboldalon. Az egyik helybeli szerint Szikszóról rendőrt küldtek ki emiatt a szeméthez, hogy őrizze. Ahogy Gadnán, itt is eltűnik minden, ami mozdítható. A közterületre ültetett virágok általában nem érik meg Alsóvadászon az első napot, kilopják a cserépből és eladják. Az elmúlt hetekben két újabb betörés borzolta a kedélyeket a faluban, két pincét pakoltak ki, az elkövetők olyan aljasak voltak, hogy a bort, amit nem tudtak magukkal vinni, kilocsolták a földre. Egy szűk vájaton át kúsztak be a pincébe. A rendőrség és a polgárőrség tehetetlen, a falubeliek szerint már öt éve senkit nem fogtak el, pedig sokan tudni vélik, hol kellene kezdeni a nyomozást. A polgármester mindent megtesz a helyiekért, kamatmentes kölcsönt ad nekik, ezt főként a helyi kisebbség igényli. A közmunkaprogramban 28-30 főt is foglalkoztat. Ősz óta nem mindig tudja kitölteni a létszámot, mivel a szociális törvény módosítása nyomán a segély nagyjából ugyanannyi, mint az így kereshető minimálbér. Amikor a méltóságos miniszterelnökkel megosztotta keserű tapasztalatát, Gyurcsány Ferenc könnyedén közölte vele, őt a munkatársai nem így tájékoztatták. Alsóvadász polgármestere az ellentmondásos helyzet ellenére arra vállalkozott, hogy munkahelyet teremtsen a népnek. Megvásárolta az önkormányzat az egykori malom épületét, most pályázati úton pénzt akar szerezni a közművesítésre, aztán bízva a jó szerencsében, megpróbál egy vállalkozót idecsalogatni. Korábban volt egy jelentkező, aki kerítésoszlop-öntő üzemet telepített volna a faluba, és csökkentett munkaképességű emberek alkalmazását tervezte, de Alsóvadász nem tudott helyet adni a gyárnak. Ezekről a tervekről és a megvalósítás nehézségeiről Gyurcsány Ferenc nem értesülhetett – bár nem is nagyon érdekelte -, mivel mindössze tizenöt perce volt a hátrányos helyzetű kistérség gondjaira. Tizenöt perc alatt nem derül ki, hogy a romák között jelenleg a két legfőbb megélhetési forrás a lakásépítésre felhasználható szocpol-támogatás áruba bocsátása, valamint az uzsorakamat. Így van ez Alsóvadászon is. Fiatal lány karján egy csecsemővel, mögötte egy alig másfél éves forma fürtös hajú gyermek tipeg, egy romos ház udvaráról fordulnak ki, fáért mennek. Nem állnak szóba velünk. – Őérte is jöttek – mondják a többiek a telepről. – Egy szép autó jön, elviszik a városba azokat, akiknek jár a szocpol, aláíratják a papírokat, aztán más építi fel a támogatott házat, beleköltözik, aki meg jogosult rá, az marad itt a putriban, de kap két-háromszázezer forintot. Hernádvécsén ennél is embertelenebb üzlet virágzott fel. Szervezett csoportok szakosodtak arra, hogy a helyi gyermekotthonból kikerülő nagykorúságuk után elbocsátott lányokat behálózzák és megszerezzék az életkezdésükhöz járó hárommillió forintjukat. Miután ezt megtették, eldobják maguktól a becsapott és kifosztott áldozataikat. Farkastörvények uralkodnak, mindenki igyekszik a felszínen maradni, így nincsen összefogás, az emberek nem védelmezik egymást. Aki megpróbál kitörni a putrik világából, azt sajátjai gáncsolják el a leggyakrabban, irigylik a bátorságát. Az irigység mételyezi meg a települések viszonyát is, mióta kistérségi együttműködések kialakítására kötelezték a falvakat, városokat. A pénzért folytatott küzdelem mellett a túlélésre rendezkedett be mindenki, így Barna Ottó, Selyeb jegyzője is. Új emberek, új tervek, üres zseb, ez jellemzi az elkövetkezendő négy évet. A kormány kiüresítette a megyék funkcióit, helyette a kistérségi társulásokat erőlteti. Selyeb és környékének ilyen keretek között kellene megoldani a most csak szelíd, de ősszel és tavasszal pillanatok alatt vad folyóvá duzzadó Vadász-patak medrének karbantartását. A feladat adott, de pénz nincs rá, a vízügyi hatóság nem foglalkozik a patak partjának rendben tartásával. Pályázni is csak a kistérség támogatásával lehet sikeresen bármire. A kistelepülések vezetői úgy érzik, csapdába estek. A kormány a problémákat ledobta helyi szintre: „oldjátok meg, de regionális keretek között”. Így minden falu, város a maga érdekeit próbálja kikönyökölni, ha kell, a többiek rovására. Ez olyan feszültséget generál a települések között, ami szinte kizárja az egységes és eredményes fellépést. A közigazgatás átszervezésével a kormány elérte, hogy bár az ország településeinek többségét ellenzéki vezetők irányítják, mozgásterük gyakorlatilag nincs. A kistérségi együttműködések élére hivatalokat hoztak létre, ami sok pénzbe kerül, de menekülőpályát jelent a kormányközeli hatalmukat vesztett embereknek. A polgármestereknek marad az állandó vita kollégáikkal, hogy a kormányzati szinten megalkotott rendeleteknek érvényt szerezzenek. Tipikus példája a hatalmi törekvéseknek a bejárós diákok utáni normatív támogatások elosztása. A kistérségekhez kiutalt pénzen kell a településeknek megosztozni úgy, hogy a kormány azokat juttatja előnyhöz, akik több bejárós diákot fogadnak be oktatási intézményükbe. Azokat éri ebben az esetben hátrány, akik helyből fel tudják tölteni az osztálylétszámot. Alsóvadász így járt, több mint 200 gyerek tanul a helyi iskolában, a támogatásból 250 ezer forintot kap, míg Homrógd sok bejárós diákot oktat, így 17 milliót vehet fel támogatásként, pedig mindkét településnek a tanulószám alapján ugyanakkora iskolát, és ugyanannyi tanárt kell fenntartania, alkalmaznia. A Cserehátot többtucatnyi apró falu alkotja, életben maradásuk vagy pusztulásuk ilyen és ehhez hasonló átgondolatlan, vagy éppen nagyon tudatosan hozott kormányzati döntésen múlik. Ódor Ferenc évtizedek óta küzd a csereháti kistelepülések életben tartásáért. Küzdelme egyre reménytelenebb, jelenleg a megyei közgyűlés elnöke, a közigazgatás átszervezése miatt jogköre és főleg a térségre költhető pénze szinte nincs. Szeme előtt zajlik egy szinte megállíthatatlan folyamat, az önmagát felélő társadalom kialakulása és pusztulása. Tudja, hogy az emberek többsége feladta a reményt, hogy javuljon a helyzetük. A munkaképes középkorú férfiak nagy többsége a gépgyártás és vaskohászat megszűnésével munkanélküli lett, és az alkoholizmus mocsarába süllyedt. Mivel a régióban a kormány nem telepített termelőberuházást, esélyük sincs a felemelkedésre. Ráadásul a térség elszegényedése elindított egy másik folyamatot, az erkölcsi hanyatlásét. A helyi kisközösségeken belül megrendült az egymással szembeni bizalom. Míg korábban az idős nyugdíjasok előszeretettel foglalkoztatták a ház körüli munkákra a munka nélküli kisebbségi embereket, ez mostanra megszűnt. A tömeges méretűvé vált lopások, rablások miatt bezárultak a szomszédok kapui, még egymás előtt is. Kiutat az élelmiszer-feldolgozó üzemek, a hűtőház létesítése jelenthetnének Ódor Ferenc elképzelései szerint, de ehhez a kormány segítsége kellene. A legnagyobb és legnehezebb feladatnak azt tartja, hogy visszaadják az emberek hitét az életben. Hogy ne nyugodjanak bele a sorsukba. Meg kell menteni a lelkeket. A helyzet szinte reménytelen, a dicső múlt azonban erőt adhat. Borsod-Abaúj-Zemplén megye a magyar szellemi és politikai élet fellegvára volt a mohácsi vésztől a XIX. század végéig. Makacsság, önfeláldozás és határtalan szabadságszeretet jellemezte a borsodi embereket, legyen szó a török, majd Habsburg-elnyomás elleni küzdelemről. Gócpontja volt a Habsburg-ellenes megmozdulásoknak, a Rákóczi-szabadságharcnak csakúgy, mint a reformációnak. A térség iskoláiban nevelkedtek a magyar szellemi és politikai élet olyan nagyságai, mint Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan és Andrássy Gyula. A példa tehát adott… Követésére azonban tizenöt perc nem lesz elég. Sándor Csilla