Tíz hónapig tartott a Medgyessy-kabinet bonthatatlansága. Bár a kormányfő csak nyár elejére, a holtszezonra tervezte a kormányátalakítást, valaki vagy valakik úgy döntöttek: ennek már az MSZP tavaszi kongresszusa előtt meg kell történnie, demonstrálandó az erőviszonyokat. A vezéráldozat – az egyébként inkább háttéremberként tevékenykedő – Kiss Elemér kancelláriaminiszter lett: az általa vezetett hivatal és saját cége közötti szerződésekről valahonnan egy egész dosszié került a Magyar Nemzethez, amely szép lassan csepegtetve az információkat egyre bonyolultabb magyarázkodásba kergette a minisztert és a kormányfőt, aki végül – némi pártnoszogatással megerősítve – elfogadta bizalmasa „önkéntes” lemondását.

A háttérben nagy valószínűséggel most is – csakúgy, mint a Gresham-ügy vagy a D-209-es botrány kiszivárogtatásánál – a Medgyessyvel nem szimpatizáló szocialista körök állnak, akik nehezen viselték, hogy az utóbbi fél évben folyamatosan erősödött a miniszterelnök közvetlen környezetében lévő „másként gondolkodók” befolyása. A most félreállított Kiss Elemér ugyanis a kormányfőhöz hasonlóan nem tagja az MSZP-nek, és a pártonkívüliek táborát erősíti Medgyessy jobbkeze, Draskovics Tibor kabinetfőnök is, akit mellesleg a kormányfő szívesen látott volna Kiss helyén.

Esélyesnek tűnt egy ideig a sokak szerint az egész Medgyessy-csapat háta mögött álló Gyurcsány Ferenc, a kormányfő stratégiai tanácsadója is, aki a közelmúltban több publikációban is a magyar politikai baloldal megújulásának szükségességéről értekezett, egy konferencián pedig világosan meg is jelölte ennek egyik alappillérét, amikor azt mondta: „véget ért az MSZP-ben a Kovács-korszak”. A múlt heti események azonban inkább azt mutatják, éppen a kormány eddigi, sokakat zavaró részbeni pártfüggetlenségére tett pontot a kifelé csak szerkezetinek aposztrofált átalakítás. MSZP-s politikusok nem is titkolták ezt, a bejelentés után többen büszkén úgy fogalmaztak: végre kormányra került a párt.

Megerősített pártvonal

Kiss Elemér bukásával az MSZP keményvonalas magja három legyet ütött egy csapásra: nem csupán a miniszterelnök egyik bizalmi emberét sikerült kiütni, de a helyére Medgyessy elképzelésével szemben egy megbízható pártpolitikus, Kiss Péter eddigi munkaügyi miniszter került. Mindezek felett pedig a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ befolyásának erősödését is sikerült egy zseniális húzással keresztülhúzni. A hirtelen támadt válságot kihasználva ugyanis bejelentették, hogy a kancellária keretei között létrehoznak egy, az Európai Unióval foglalkozó tárca nélküli miniszteri posztot, amelynek élére Juhász Endrét, az EU-s magyar főtárgyalót nevezik ki, aki mellékesen igen jó viszonyban van Kovács László pártelnökkel.

A bejelentés – információink szerint – sokkszerűen érte az SZDSZ-t, amely már fél éve sürgeti a hivatal létrehozását: a szabad demokraták Szent-Iványi Istvánt, a párt külpolitikai szakértőjét szánták e posztra. Az SZDSZ-frakciót egyöntetűen felháborította, hogy csak utólag értesültek Medgyessy Péter döntéséről, információink szerint néhányan a koalíciós szerződés újratárgyalását is felvetették, mivel az úgy rendelkezik, hogy a kormányzat működését érintő döntéseket a koalíciós partnerek egyeztetése után hozzák meg, így Medgyessy lényegében felrúgta azt. A kormányfő végül ismét magyarázkodásra kényszerült, s személyesen látogatott el az SZDSZ frakcióülésére, ahol ígéretet tett arra, hogy a jövőben minden kérdésről egyeztet a szabad demokratákkal.

A koalíció tíz hónapos fennállása alatt tehát a harmadik válságot is túlélte (először Medgyessy sz. t. tiszti múltja, majd a sokáig húzódó fővárosi koalíciós tárgyalások fenyegettek szakadással), bár a mostani békülékeny hangot kétségkívül megalapozta, hogy a pártvezetés nem akart botrányt néhány nappal az SZDSZ tisztújító kongresszusa előtt, ami jól is jött, mert Kuncze Gábor a helyén maradt.

Juhász Endre kinevezése azonban jóval több, mint az SZDSZ orra alá tört bors. A Kovács-féle vonal ugyanis ezzel tovább erősítette befolyását a kancellárián, amely eddig – Kiss Elemér és Draskovics Tibor jóvoltából – inkább a Medgyessy Péterhez közelebb álló szociáldemokrata irányzat politikai műhelye volt. Ezt mutatja, hogy Kiss Elemér lemondása után a kormányfő két embert látott volna szívesen a hivatal élén: elsőként Draskovics Tibor kabinetfőnök és Gyurcsány Ferenc neve merült fel, azonban Medgyessynek hamarosan szembesülnie kellett azzal, hogy egyikük sem kapná meg az MSZP támogatását. A párt vezetése – Kovács László elnök és Lendvai Ildikó frakcióvezető – diplomatikusan fogalmazva rövid úton meggyőzték Medgyessyt, hogy a kancellária élére nem egy újabb pártonkívüli, hanem egy „ütésálló” pártpolitikus kell. A harc már akkor eldőlt, amikor a Kiss-ügy kipattanása után Kovács László egyértelműen nem kormánytagként, hanem pártvezérként élesen elítélte Kiss Elemért („az ügy olyan botlásnak tekinthető, amely csökkenti az MSZP 2006-os választási esélyeit”), egyértelművé téve: a miniszter sorsa nem kormányzati, hanem pártkérdés.

Múlt hét végére már nyilvánvalóvá vált, hogy a pártakarat kell hogy érvényesüljön a miniszterelnökével szemben, s a kancellária élére Kiss Péter eddigi munkaügyi miniszter, az MSZP balszárnyának vezetője került, amivel a szocialisták lényegében irányításuk alá vonták a kancelláriát. Ezt maga Medgyessy sem cáfolta, a kormányfő diplomatikusan úgy fogalmazott: Kiss alkalmas lehet arra, hogy nagyobb összhangot teremtsen a párt és a kormány között.

A botrány kipattanása különös gyorsasággal követte a tavasszal Medgyessy kampányfőnökeként dolgozó Ron Werber által készített titkos „tízezer dolláros” tanulmány létéről szóló híreket. A Werber-tanulmányt ugyanis Draskovics Tibor rendelte meg, központi témája pedig a Miniszterelnöki Hivatal átszervezése volt. Elképzelhető tehát, hogy a kormányfő tanácsadóinak szándéka élesen ütközött az MSZP vezetésének elképzelésével: sajtóhírek szerint a tanulmány alapján tervezett átalakítás részeként számtalan fontos feladatkört „kiszerveztek” volna a MeH-ből, s azok Draskovics kezében összpontosultak volna. Könnyen lehet, hogy valójában ennek következtében robbant ki a botrány, aminek eredményeképpen az MSZP-s vonal jutott a korábbinál jobb pozíciókhoz. Valószínűleg az sem véletlen, hogy Werber tanulmányát a botrány után 30 évre titkosították. Sokat elárul, hogy információink szerint Kiss Péter a miniszteri poszt elvállalásakor feltételül szabta, hogy világosan és élesen különítsék el a kancellária és Draskovics vezette miniszterelnöki kabinet feladatköreit és tevékenységét.

A lendület azonban itt nem torpant meg. A kancellária gyors átszervezésének részeként létrehozott EU miniszteri posztra került szakpolitikust, Juhász Endrét is – bár nem tagja a pártnak – inkább a Kovács-vonalhoz húzónak tartják szocialista körökben. Az pedig szintén sokat elárul, hogy ezután Juhász felügyelete alatt dolgozik majd tovább a MeH területfejlesztési államtitkára, Nagy Sándor, aki a párton belül Kovács „visszafogottabb” ellenzékéhez tartozik.

Tiszta lappal

Medgyessy Péter számára tehát lényegében vereséggel ér fel a kabinetátalakítás, ami érződik is a nyilatkozatain. Az sem meglepő, hogy saját kormányának egyértelmű korrupciós botrányát az előző kabinet vélt ügyeivel próbálja elkenni. A kormányfő a Kiss-ügy „tanulságaként” mérhetetlen cinizmussal keményebb fellépést kért Keller László közpénzügyi államtitkártól az „előző kormány időszaka alatti” gyanús ügyek feltárására. Medgyessy közölte: nem hagyja elterelni a figyelmet az Orbán-kormány vétségeiről, szerinte ugyanis a jelenlegi kabinet tiszta lappal indult, és ügyelni kell rá, hogy ez meg is maradjon.

Ebbéli igyekezetében azonban újabb kínos ügyet idézett elő. Bejelentette, hogy egy jogászokból álló bizottságot kíván létrehozni, amely áttekintené, hogy a hatályos jogszabályok megfelelően biztosítják-e a korrupció elleni fellépést és a politika tisztaságát; e bizottság vezetésére Solt Pált kérte fel, aki elfogadta a megbízást. A lépés elemi felháborodást váltott ki bírói körökben, többen a bírói függetlenség tisztaságát sértő lépésnek értékelték, hogy Solt annak ellenére vállalt kormányzati megbízást, hogy ma is aktív bíróként dolgozik.

Szerencsétlennek tartotta a lépést Bárándy Péter igazságügyi miniszter is, aki levélben hívta fel a kormányfő figyelmét: Solt aktív bíróként nem vállalhat kormányzati feladatot, az ugyanis sérti a bírói függetlenséget. Bárándy szerint a megbízás idejére Solt az igazságügyi tárca alkalmazásába kerülhetne, erről azonban Solt hallani sem akar, mert ő – szemben több bíróval és alkotmányjogásszal – nem tartja összeférhetetlennek megbízását. A kínos ügyről a héten Lomnici Zoltán LB-elnökkel is egyeztet az igazságügyi tárca vezetője.

Elnöki remények

Kiss Péter költözése következtében miniszterré avanzsált egy harmadik szocialista politikus is. A munkaügyi tárca élén Burány Sándor, a Pénzügyminisztérium eddigi politikai államtitkára váltja Kiss Pétert. Burány, aki köztudottan az MSZP liberális szárnyához tartozik, ennek ellenére a jelenlegi pártvezetés egyik legelkötelezettebb támogatója. Ráadásul Kiss Péterrel együtt ő is az MSZP fiatalabb generációjához tartozik, így kettejükkel demonstrálható az MSZP Kovács által ígért, de mindmáig elmaradt megújulása.

A tavaszi kongresszus tehát nem sok változást ígér az MSZP életében. Kovács László elnöknek, egyelőre úgy tűnik, nem akad majd kihívója, a korábban elnöki posztra aspiráló Juhász Ferenc honvédelmi miniszter maga jelentette be, hogy csak 2004-ben indul a pártelnöki posztért, az idei kongresszuson ugyanakkor lemond jelenlegi alelnöki posztjáról, mert addig szeretne minden erejével a kormányzati munkára koncentrálni. Kovács László atyai elismeréssel méltatta Juhász döntését, megerősítve, hogy a miniszter kétségkívül az egyike a legesélyesebb jelölteknek. Jövőre. Mert addig nincs váltás. Jövőre azonban ténylegesen is foglalkozni kell az utódlás kérdésével, vezető szocialista körökből származó információink szerint ugyanis Kovács 2005-ben a köztársasági elnöki székbe szeretne ülni, kárpótolandó magát a miniszterelnöki poszt kényszerű átengedéséért. Az azonban kétséges, hogy Kovács tervei szerint valóban Juhász Ferenc követheti-e majd őt a párt élén. Ezt ugyanis nagy valószínűséggel megtorpedózzák majd a nagyobb befolyásra vágyó vidéki szervezetek. Több megyei, illetve városi MSZP-szervezetből származó információink szerint ugyanis míg a felszínen gördülékenyen halad minden, addig a pártban egyre nagyobb az elégedetlenség, amiért lényegében csak a budapesti pártelit jutott pozíciókhoz a kormányon belül, holott a 2001-2002-ben a kampány során Kovács ennek ellenkezőjét ígérte a vidéki szocialista vezetőknek.