A luxusingatlanok bérleti díja éves szinten milliárdokat tenne ki

Ötven éve két alapja van a szocialista csodának. Az egyik az aranytojást tojó tyúk, a távoli jövőbe vetített paradicsom ígérete. A másik a köz vagyonával való üzérkedés: hol államosítás, hol magánosítás. Mikor hogy. Most éppen eladás folyik. Mi van még eladó? Szinte semmi. A Parlament talán és a minisztériumok. A minisztériumok? Ez az: a Gyurcsány-kabinet új kormányzati negyed kialakítását tervezi. A jelek szerint ez jó lehetőség arra, hogy ismét milliárdok csússzanak baráti zsebekbe. Mindezt az elvtársak „olcsóbb államnak” és a „jóléti reformnak” nevezik.

A tavaszi választások óta az emberek egy része a „jóléti reformok” miatt várhatóan mindennapi megélhetési gondokkal fog küzdeni. A kormány egyes tagjai számára a jövő legfontosabb kérdése viszont az új kormányzati negyed megépítése. A tervek szerint már 2008 végére a minisztériumok egy vadonatúj irodaépület-együttesbe költöznének össze. A propaganda szerint a költözés legfőbb oka, hogy „az új kormányzati negyed kialakítása olcsóbbá teszi az állam működését és emeli a kormányzati munka színvonalát”. Veszélyes szavak. Az „olcsóbb állam” szükségessége és a „hatékonyabb kormányzati munka” szlogenje ismerős lehet az utóbbi időből, hiszen a megszorító csomag majdnem minden lépését ezzel igazolják a baloldali politikusok. – A szocialisták által végzett vagyonkezelésnek az a sajátossága, hogy jellemzően mindig vagyonvesztéssel jár a köz számára – mondja a Demokratának Papcsák Ferenc fővárosi fideszes képviselő. – Az egyik ilyen tipikus példa, hogy a Medgyessy-kormány első intézkedései között eladta az ÁPV Rt. Pozsonyi úti ingatlanát egy magánbefektetőnek. Azóta az ÁPV visszabérli az épületet a vállalkozótól. Papcsák Ferenc szerint ez teljesen értelmetlen lépés volt a szocialista-szabad demokrata kabinet részéről, hiszen a fenntartási költségeken és az időközi felújításokon kívül nem voltak többletköltségek az ÁPV Rt. ingatlanával. – Ha összevetjük az egy kormányzati ciklus alatt kifizetendő bérleti díjat és az értékesítésből befolyó vételárat, akkor hamar kiderül, hogy ebben az üzletben kizárólag a magánbefektető járt jól – jelentette ki a politikus. A kormányzati negyed üzemeltetése hasonló elképzelés szerint zajlana le. A tervek szerint a minisztériumok egy irodaépületegyüttesbe költöznének, amiért az állam bérleti díjat fizetne a befektetőnek, a korábbi minisztériumi épületeket pedig eladnák. Az ebből befolyt összeget az államadósság csökkentésére fordítaná a kormány. Mivel a Kossuth téren álló Földművelésügyi Minisztérium műemléki védettséget élvez, az nem adható el. A tervek szerint ide költözne a jövőben a Miniszterelnöki Hivatal, és valószínűleg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak is ebben az épületben jutna hely. A megtakarítás ellenkezője az igaz. A Gyurcsány-kormány ötlete kész ráfizetés. Szakértői becslések a nyáron még mintegy 20 milliárd forintot vártak az ingatlanok eladásából, míg az új kormányzati komplexum megépítését 40 milliárdra tették. A becslések azonban sokat fejlődtek. Ma már a nyári érték ötszörösére teszik a minisztériumi épületek értékét, eszerint akár 70-100 milliárd forint is befolyhat az államkasszába a jelenlegi kormányzati ingatlanok eladásából. Ezzel szemben az új negyed megépítése 60-70 milliárd lenne. Nem zárható ki, hogy a becslések fejlődése itt nem áll meg, s hamarosan újabb merész számok látnak napvilágot. Hogy mi az igazi oka a minisztériumi épületek sürgős eladásának, amelyek közül számos műemléknek számít, azt Szilvásy György kancelláriaminiszter szavaiból tudhatja meg a figyelmes olvasó. Szilvásy elmondta, hogy „a mostani kormányzati elhelyezés nagyon sok esetben diszfunkcionális, olyan épületekben működnek minisztériumok, amelyeket nem is erre terveztek, nem alkalmasak az irodai munkára, ugyanakkor nagyon jelentős értéket képviselnek idegenforgalmi vagy turisztikai szempontból”. Kibújt a szög a zsákból: a minisztériumi épületek jelentős értéket képviselnek. Ezt igazolja Papcsák Ferenc is, aki lényegesnek tartja, hogy a jelenlegi minisztériumi ingatlanok a főváros legpatinásabb kerületeiben található legértékesebb épületek. Így például az Oktatási és Kulturális Minisztérium épülete a Szalay utcában, amely feltehetően különösen kedves Szilvásy György és Gyurcsány Ferenc uraknak. A Gyurcsány Ferenc érdekkörébe tartozó Altus Rt. ugyanis még 1995. január 12-én egy adásvételi szerződéssel jutott hozzá a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) kezelésében lévő, Szalay utca 4. szám alatti ingatlan földszinti részéhez, amelyet három hónappal később a MeH egyik gazdasági társasága, a Közlöny- és Lapkiadó Kft. visszabérelt az Altustól, sőt saját költségén fel is újította a klubot mintegy százmillió forintért. A Legfőbb Ügyészség idén áprilisban indított polgári pert az Altus és a Humán-Jövő ellen szerződés semmissége miatt, mert szerintük a kormányfő cége 1995-ben az állam kárára gazdagodott mintegy 87 millió forinttal. Papcsák Ferenc szerint külön kérdés, hogy az új kormányzati negyed mennyire fog illeszkedni a főváros képéhez és a budapesti közlekedési és infrastrukturális helyzethez. – Ha megnézzük az európai városok többségét, például Londont, Madridot, Lisszabont, akkor azt látjuk, hogy a lakosság növekedésével és az új létesítmények építésével ezek a városok alkalmazkodtak az új igényekhez – mondja a fővárosi képviselő. – Ha ma megnézzük Budapest kátyúktól és közlekedési dugóktól terhelt útjait, akkor meg kell állapítanunk, hogy az elsődleges feladat mindenképpen a megfelelő infrastruktúra kialakítása lenne, ami a jövőben ki tudná szolgálni egy sok ezer fős kormányzati negyed igényeit. A kormányzati negyed kialakítása egyébként nem új gondolat. Közvetlenül a rendszerváltoztatás előtt felvetődött a fehér foltnak számító, beépítetlen Csepel-szigeti csúcsra egy kormányzati negyed felépítése. Az Antall-kormány idején érzékelhető nosztalgiából a budai Várba való költözés gondolata merült föl. A Horn-kormány stílusosan a volt Expo területében gondolkodott. Az Orbán-kormány időszakában is felmerült a budai Vár gondolata. A második Gyurcsány-kormány megalakulásakor ugyancsak stílszerűen még egy külvárosi telken megépítendő kormányzati negyedre gondolt. Ám ekkor valaki megérezte a gondolatban a nagy üzlet lehetőségét… A Gyurcsány-kormány a nyáron írt ki pályázatot az új kormányzati negyed kivitelezésére, megépítésére és a lehetséges helyszínek megválasztására. A hatalmas beruházás lehetősége számos ingatlanfejlesztő céget megihletett és a pályázatra 27 pályázó terve érkezett meg, akik huszonegy helyszínre képzelték el az irodakomplexumot. A tervezetek értékelését a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által felkért, a kormányzati, a fővárosi és az építész kamarai oldal delegáltjaiból álló bíráló bizottság végezte el. A bizottság, egyhangú döntéssel, három tökéletesen alkalmatlan helyszínt javasolt a kormányzati negyed lehetséges jövendőbeli helyéül. Ezek a Déli Pályaudvar és környezete, beleértve a vasúti közlekedési területek lefedését is, a Lágymányosi-hídtól délre fekvő pesti Duna-part és környezete, illetve a Nyugati pályaudvar és környezete ugyancsak beleértve a vasúti közlekedési területek lefedését. Voltak különösnek nevezhető elképzelések is, egy pályázó például a Margitsziget meghosszabbítására képzelte el az irodaépületeket, de olyan is akadt, aki a Vidámpark helyére pályázott. A huszonhét pályázó közül kilenc kerületi önkormányzat és kerületi főépítész, tizenkettő magánbefektető, további hat pedig építésziroda. A pálya hatalmas. Az előzetes hírek szerint csaknem 200 ezer négyzetméternyi irodahelyiséget kell kialakítani. A nyilvánosságra került pályázatok mindegyike többemeletes, jellegtelen üvegpalotákat álmodott. – Nagyon át kell gondolni, hogy éppen most – az emberek mindennapjait érintő megszorítások idején – szükség van-e egy ilyen típusú beruházásra, hiszen az országnak sokkal súlyosabb gondjai vannak az új kormányzati negyed megépítésénél – mérlegelte a jelenlegi helyzetet Papcsák Ferenc. A kormány szerint az új beruházás tíz év alatt megtérülne és éves szinten milliárdokat spórolna az államnak. Ez egészen egyszerűen nem igaz. Éppen fordítva: a luxusingatlanok megemelt bérleti díja éves szinten milliárdokat tenne ki. Arról nem is szólva, hogy egy ilyen állami szerződéssel garantált örökbérletre alapozott beruházás a korrupció melegágya, hiszen mindent hosszú távra előre ki lehet számítani, a legkisebb piaci kockázat sincs az üzletben és minden fillér felár – mivel négyzetméterek százezreivel kell szorozni – százmilliós tételeket jelenthet valakiknek. Minden lakástulajdonos ilyen kellően gazdag és korrupt bérlőről álmodik. Morálisan és stratégiai szempontból is támadható a döntés. Elfogadhatatlan, hogy az ország sorsát olyan minisztériumokból irányítsák, amelyek magánbefektetők tulajdonában vannak. Ez olyan függő helyzetet eredményezhet, amibe jobb nem is belegondolni. Az pedig, hogy például a főváros egyik legnagyobb forgalmú plázájának, a West Endnek a folytatása legyen a kormányzati negyed – hasonló virtuális architektúrával – önmagában is szégyen, a kalmár- és kufárszellem megalázó megtestesülése volna. Az elmúlt években egyébként több üvegpalota is épült a fővárosban, például az Árpád híd pesti hídfőjénél, a Kálvin téren, miközben plázák emelkednek a belváros közepében, a számtalan parvenü lakóparkról nem is beszélve. Ezek az építmények nem feltétlenül nyerték el a nagyközönség tetszését. Jelenleg is folyamatban van jó pár kiugró méretű irodaház és pláza építése, például a Népligetnél, a Hungária körúton, a Váci úton vagy a Kerepesi úton. Ezzel az építészeti gyakorlattal Budapest lassan elveszíti a századfordulón még valóban világvárosi képét és egy lesz az üveg-fém monstrumok tövében vegetáló kozmopolita tömegvárosok közül. (kállaynagy)