Halász János a médiahelyzetről és Debrecenről

Szükség van új médiatörvényre és látok is arra esélyt, hogy ez már a következő ciklusban megszülessen. Kell új törvény, például a gyermekeink védelmében, vagy azért, hogy az ORTT végre valóban médiaszabályozó testületként működhessen. Jelenleg ugyanis nem látja el ezt a feladatát – nyilatkozta lapunknak Halász János, a Fidesz-MPSZ országgyűlési képviselője, a Kulturális és Sajtó Bizottság alelnöke.

– Hogy összegezné, milyen volt a média helyzete ebben a kormányzati ciklusban?

– Sajnos, mint sok más területen, a médiában is rosszabb a helyzet, mint négy éve volt. A kormánypártok arroganciája nem ismer határokat. Említhetném például a kereskedelmi televíziók szerződésének meghosszabbítását, amelyre semmi szükség nem volt. Hiszen az RTL Klubbal, illetve a tv2-vel kötött megállapodások csak jövőre, 2007-ben jártak volna le, ám valamiért a kormánypártok már tavaly nyáron túl akartak esni a szerződéshosszabbításon. Arra hivatkoztak, hogy a médiatörvény alapján nem derül ki, mennyivel a lejárat előtt kell szerződést hosszabbítani. Érdekes, amikor tavaly tavasszal módosító indítványt nyújtottam be az Országgyűléshez, hogy tisztázódjon ez a kérdés, a javaslatot lesöpörték az asztalról… Ott volt a lehetőség, hogy a kormányoldal és az ellenzék közösen oldja meg a helyzetet és a kereskedelmi televíziók sorsa tisztességes körülmények között dőljön el. Azonban a szocialista-szabad demokrata-koalíció ezt nem akarta, s 40 kisebb, helyi frekvenciával együtt a két nagy kereskedelmi adó sorsáról is döntöttek.

– Az világos, hogy a két csatorna miért akarta bebiztosítani magát. De miért volt fontos mindez a kormánypártoknak is?

– Ezt a kérdést mi is feltettük az ORTT elnökének, Kovács Györgynek a kulturális bizottságban, kiegészítve például azzal, hogy miért változatlan anyagi feltételek mellett köttettek meg az új szerződések? Hiszen az elmúlt közel egy évtizedben volt például infláció, s közismert az is, hogy a két csatornának milyen magas reklámbevétele van. Nem kaptunk kielégítő választ… De volt súlyosabb példa is a hatalom arroganciájára, mint a kereskedelmi tévék ügye. A digitális műsorszórás szabályozásával kapcsolatban ugyanis Kovács Kálmán szabad demokrata miniszter beterjesztetett egy törvényjavaslatot, s ennek február 13-i végszavazására csak a sok ellenzéki módosító indítvány miatt nem került sor. Az egyébként egyszerű többséggel elfogadható törvény eredeti változatával az volt a legnagyobb probléma, hogy szabályozni kívánt olyan területeket is, amelyek a kétharmados médiatörvény hatáskörébe tartoznak. Ha ebben a formában elfogadta volna a kormányoldal, akkor nagy lépést tettek volna a jelenlegi médiahelyzet konzerválására.

– A sajtó helyzetének elemzése kapcsán megkerülhetetlen a Magyar Rádió ügye, a közmédiumnak ugyanis hosszú hónapok óta nincs első embere, s a balliberális oldal – Gellért Kis Gábor kuratóriumi elnök vezetésével – igyekszik átvenni az irányítást.

– Kondor Katalin személyében a Magyar Rádiónak volt egy jó elnöke az elmúlt években. A rádió még akkor is jól működött, amikor a költségvetés eszközeivel igyekeztek megfojtani. Kondor Katalin mandátumának lejárta óta, úgy tűnik, az a cél, hogy ne legyen ismét olyan vezetője a médiumnak, aki törekszik egy kiegyensúlyozott közszolgálati médium működtetésére. A kormányoldal – így a rádió kuratóriumának szocialista elnöke – a jelek szerint nem akar elfogulatlan közrádiót. Gellért Kis Gáborral egyébként nemcsak az a baj, hogy stílustalan, hanem az is, hogy a Magyar Rádió gazdasági ellehetetlenítése ellen nem tett semmit, sőt az állami támogatás tovább nem utalásával maga is részt vett a nyomásgyakorlásban.

– A Magyar Televízió elmúlt négy évéről mit gondol?

– Hasonlóan szomorú történet. Kezdődött azzal, hogy a Fidesz kiszorult a tévé kuratóriumából, ahol így két-két MSZP-s és SZDSZ-es, illetve négy MDF-es ül. Ráadásul a felügyelő bizottság elnöke is kormánypárti delegált, ami ellentétes a médiatörvénnyel. Ezek után csoda-e például, hogy ősz helyett már most szerződést hosszabbítottak a Nap-Keltével? Aztán sok más furcsaság mellett annak is tanúi lehetünk, hogy a köztévé immár saját működési szabályzatát sem tartja be. Hiába tiltja ugyanis a belső szabályzat, a köztévé arcai az egyik kereskedelmi televízió plakátjain, képernyőjén tűnnek fel… Azt hiszem, mindez jól érzékelteti, hogy nem csupán anyagi gondok vannak a Szabadság téren.

– Az imént már beszélt a digitalizációról. Ez miért olyan jelentős esemény?

– A digitális sugárzásra való átállással jelentősen bővül a televíziós csatornaválaszték. Jóval több lesz a tematikus adó, s a technikai változások rövid idő alatt megváltoztatják majd a nézői szokásokat is. A váltásra 2010-2012 körül kerül majd sor, ezért hamarosan törvényileg is szabályozni kell a digitális műsorszórást. Mi azonban mindvégig azt mondtuk, hogy nem idén tavasszal kell megszületnie az erről szóló törvénynek, mert nem kampányidőszakban kell egy ilyen fontos, a magyarországi televíziózást évtizedekre meghatározó kérdésben végleges döntést hozni. A kormánypártok persze szerették volna évtizedekre bebetonozni a jelenlegi médiahelyzetet, átmenteni az egyensúlytalan állapotot az új korszakra is. Ezt azonban sikerült megakadályozni, hiszen, mint már említettem, terveik ellenére nem tudott szavazni az Országgyűlés a digitális műsorszórásról szóló törvényről az utolsó ülésnapon. A választások után pedig olyan jogszabályt kell alkotni, amely megfelel a médiapiac szereplőinek és a politikának is, ugyanakkor elsősorban a nézők érdekeit szolgálja.

– A Fideszt a saját tábora gyakran kritizálja azért, mert keveset tett a média kiegyensúlyozására. Egyetért ezzel?

– Először is szögezzük le: nem lehet vita tárgya, hogy az elektronikus médiumok a kormányoldal felé húznak, ezt még az Országos Rádió és Televízió Testület felmérései is alátámasztják. Ami pedig minket illet: érdekes, míg a saját szavazóink részéről valóban azt hallom, hogy sokan közülük határozottabb lépéseket vártak volna el tőlünk a média területén a kormányzásunk idején, eközben a balliberális oldal képtelenebbnél képtelenebb vádakkal állt elő azzal kapcsolatban, hogyan vontuk ellenőrzésünk alá a közmédiumokat… Teendő van bőven a sajtóval, különösen a közszolgálati rádióval és televízióval kapcsolatban, ez biztos. S az is bizonyos, hogy a következő polgári kormány a törvény adta kereteken belül mindent megtesz majd azért, hogy a Magyar Rádióban rendeződjön a helyzet és a Magyar Televízió is végre valóban betöltse a feladatát.

– Lát arra esélyt, hogy a következő ciklusban új médiatörvény szülessen? Egyáltalán szükségesnek tartja, hogy másik jogszabály váltsa fel a jelenlegit?

– Szükség van új médiatörvényre és látok is arra esélyt, hogy ez már a következő ciklusban megszülessen. Kell új törvény, például a gyermekeink védelmében, vagy azért, hogy az ORTT végre valóban médiaszabályozó testületként működhessen. Jelenleg ugyanis nem látja el ezt a feladatát, többek között azért, mert nincs megfelelő jogi háttér és nincsenek meg a szükséges jogosítványai sem.

– Debrecenben indul a választásokon. Megkönnyíti a helyzetét, hogy egy sikeres polgári városban méretteti meg magát?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy az 1998 óta elvégzett munka könnyíti meg a helyzetünket. A város polgármesterével, a másik debreceni körzetben induló Kósa Lajossal az elmúlt nyolc esztendőben sokat dolgoztunk azért, hogy Debrecen a fejlődés városa legyen. Nem csupán a nagyberuházások valósultak meg – mint például a Főtér megújulása, vagy a Főnix Csarnok felépülése -, de a kisebbek is, így egyebek mellett zöld területek létesültek, játszóterek újultak meg, illetve épültek. Szerencsére amit megígértünk a polgároknak, azt sikerült is teljesítenünk. Pedig az elmúlt négy esztendőben Debrecen bűnös városnak számított, az állami pénzcsapok alig-alig csöpögtek. Ennek ellenére 2002 óta is fejlődni tudtunk.

– A Demos Magyarország elnevezésű szervezet kiadott egy tanulmányt, amely azonban elég siralmas képet fest Debrecenről. Igaz, a kiadvány hitelességét némileg megkérdőjelezi, hogy a hátsó borítón a szocialista megyei elnök mosolyog. Látta a tanulmányt?

– Láttam, és azt gondolom, készítője szakmai dilettantizmusról tett tanúbizonyságot. Egy egyetemi tanár mondta itt Debrecenben, hogy ha megrendelésre készült ez a tanulmány, akkor a megrendelő helyében visszakérné a pénzt, olyan rossz munkát végzett a Demos. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa pedig, miután kiderült, hogy a tanulmányt elküldték minden iskolának, azt tanácsolta az intézményeknek, dobják a szemétbe, mert ez nem más, mint egy kampányanyag. Hiszek abban, hogy hiába minden próbálkozás a politikai ellenfelek részéről, az emberek nem dőlnek be a lejárató kampánynak, inkább az alapján döntenek a választáson, hogy ki mit tett a városért. Ha ez így van, akkor nincs félni valónk.

Bándy Péter