– Az elnökválasztással kapcsolatos csalásról csak a voksolás második fordulójában szoktak beszélni. Az első fordulós döntetlen eredmény eszerint korrekt volt?

– Nem.

– Miért döntött úgy, hogy először a Hír TV-nek nyilatkozik az elnökválasztáson történt csalásról?

– Nem nekik akartam először nyilatkozni. Sokáig kerestem T. Asztalos Ildikót, hogy beszéljek vele. Tavaly május 22-én az elnökválasztási csalást bizonyító dokumentumot tartalmazó levelet adtam fel neki, de visszajött a küldemény. Ezután folyamatosan kértem tőle találkozót. Október közepén ismét írtam neki egy levelet, amelyben reményemet fejeztem ki, hogy az október 15-i jószolgálati és etikai bizottsági találkozón szemtől szemben végre le tudunk ülni, és kölcsönösen választ kaphatunk a kérdéseinkre. Ehhez képest T. Asztalos Ildikó nem volt jelen azon a meghallgatáson, amire én hivatalos voltam, kint állt az ajtó előtt és azt mondta, hogy addig nem jön be, amíg én bent vagyok. Ettől kezdve, megint húzódott az ügy, kerestem továbbra is a felső vezetést, de mivel senki nem akart velem erről beszélni, úgy gondoltam, a Hír TV-hez fordulok, hogy kapjon nyilvánosságot az ügy.

– Eörsi Mátyás a Magyar Narancsban úgy vélekedett, hogy a csalást leleplező botrányt ön többek között arra akarta felhasználni, hogy T. Asztalos Ildikó helyére kerüljön. Valóban riválisának érzi az elnök asszonyt?

– T. Asztalos Ildikóval a konfliktusunk közvetlen oka az volt, hogy másképpen képzeljük el azt az irányt, amelyen az SZDSZ-nek haladnia kéne. Amikor nyilvánosságra hoztam, hogy az elnökválasztáson Kóka Jánosra fogok szavazni, megromlott a viszonyunk, hiszen T. Asztalos Ildikó utasítása az volt, hogy mindenkinek kötelezően Fodor Gáborra kell voksolni. Én mindig azt tartottam, hogy ha valaki liberális, akkor fogadja el egy korrekt versenyben, hogy ki lesz az elnök. De T. Asztalos Ildikó már saját magát sem tartotta bent tiszta körülmények között az elnöki pozíciójában. Már 2003 októberében voltak olyanok, akik nemtetszésüknek adtak hangot, és több dologban nem értenek vele egyet. Így 2004-ben a Borsod megyei szervezetben tisztújítást tartottak, és egy új szervezési és működési szabályzatot fogadtak el, ami teljesen eltért az országostól. Ez azt jelentette, hogy például három hónap helyett hat hónap próbaidő kellett egy tag felvételéhez, 50 százalék helyett 10 százalék is elég volt ahhoz, hogy valakit ne vegyenek fel a szervezetbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 50 főnél elég, ha 5 azt mondja, hogy valaki nem kell, és nem léphet be az alapszervezetbe. Továbbá T. Asztalos Ildikó engedélye kellett hat hónap után ahhoz, hogy új tag felvehető legyen. Amikor véget ért tavaly az elnökválasztás és a Kókaféle új irányvonal keretein belül elkezdődött a Jövő Követei Program, meggyőződéses liberálisok jöttek volna a borsodi szervezetbe: orvosok, mérnökök, akik elfogadták Kóka János személyét. Ezeket az embereket viszont T. Asztalos Ildikó elutasította, és saját embereivel duzzasztotta fel a borsodi taglétszámot 50-ről 500-ra. Érdekesség, hogy Neuwirth László, a fegyelmi bizottság elnöke T. Asztalos Ildikó nyomására alapított egy alapszervezetet Járdánházán, ahol az átlagéletkor körülbelül nyolcvanhét év volt. Ott a tagok szabad madárként, szabad akaratból, éppen nyolcvanévesen repültek be az SZDSZ soraiba. Végül 2007-ben a jószolgálati és etikai bizottság októberi ülésén elutasította a sajátos szmsz-t, így januárban új szervezési és működési szabályzatot kellett T. Asztalos Ildikónak írni. De 2004 és 2007 között, tehát az önkormányzati választásokon is olyan helyi szmsz-szel dolgozott, ami csak kizárólag az ő érdekét szolgálta, és ennek ellenére ezt Budapesten egyáltalán nem szankcionálták. Semmilyen jogi következménye nincsen a négyéves, úgymond diktátori kormányzásának, ez pedig az egész pártot minősíti. Ezért nem kívánok egy csónakban evezni ezzel a csapattal.

– A tavalyi választáshoz hasonlóan idén is csak ketten, Kóka János és Fodor Gábor indulnak az elnöki pozícióért. Mi a különbség a két irányvonal között?

– A Fodor Gábor-féle oldal egy összeszokott csapat, akik ki akarnak zárni mindenki mást abból, hogy a nagypolitikához hozzáférjenek. Kóka János és köre pedig egy új programot, a Jövő Követei Programot ígérték 2007. március 31-e előtt, ami három hónap után elhalt, de remélem, ez a tervezet folytatódik. Ha most Kóka János nyer, akkor azt fogják mondani, hogy csalás nélkül is tudott nyerni, amennyiben Fodor Gábor kerül ki az elnökválasztásból győztesen, akkor azt fogja mondani, hogy „ha nem csaltak volna, akkor már tavaly is én lettem volna az elnök”. Majd a küldöttek eldöntik, hogy kit akarnak elnöknek. De azt gondolom, egyedül az előre hozott választás adhatna új lendületet az SZDSZ-nek, mert ha ott meg tudná mutatni, hogy öt százalékkal be tud kerülni a parlamentbe, akkor újból hiteles lehetne. De valójában csak új arcokkal, új emberekkel, illetve a régi, már kilépett alapítókkal lehetne a pártot újból hitelessé tenni, és öt százalék fölé emelni. A jelenlegi formációt el kéne hogy söpörje a nép haragja.

– Miért nem lehetett vidékről egy új embert indítani harmadik elnökjelöltként? Lefutott párharcnak tűnik az elnökválasztás.

– Ez így is van. Csak sajnos nem engedik, hogy vidékről bárki felkerüljön és esetleg szava legyen a nagypolitikában.

– Ön szerint a tavalyi botrány után az idei elnökválasztás hiteles lesz?

– Nem tartom hitelesnek, hogy tagrevízió nélkül újból választásokat írnak ki. A tagrevízió annak ellenére nem történt meg, hogy ma már nem lenne lehetetlen összeszámolni azokat az embereket, akik a tömeges kilépések után még megmaradtak az SZDSZ-ben. Úgy gondolom, hogy mindenképpen ki kellene zárni a választásból az összes Borsod megyei küldöttet, hiszen még a Jüttner-jelentés szerint is négy álküldött vett részt azok közül, akik innen szavaztak. Ettől kezdve a Borsod megyei szavazás nem lesz hiteles. Másfelől a rendőrségi vizsgálat sem zárult még le, és ez sem hozza vissza az SZDSZ hitelességét. Lehet, hogy a budapesti vezetés úgy látja, hogy most egy hiteles elnökválasztás elé néz, de mi vidéken nem így gondoljuk.

– Létezik ellentét a vidéki és a fővárosi SZDSZ között?

– Szinte már nincs is vidéki SZDSZ. Nagyon kevesen maradtak, csupán néhány érdekcsoport lehet. Talán Budapest egymaga egy szál zászlóval fog indulni a júniusi választáson. Vidéken igazából nincsen már támogatottsága a pártnak.

– Ki a felelős ezért?

– A budapesti vezetés. De nemcsak az utóbbi egy évért, hanem az utóbbi évekért is, visszamenőleg. Saját tapasztalatból tudom, hogy nem tárgyaltak a vidékkel, velünk, velem, ezekről dokumentumok vannak. Válasz nélkül hagytak mindent, nem tartották be az ígéreteiket. Odafenn még kardoznak, vidéken elfogyott a csapat.

– Akik amellett voltak, hogy kiderüljön az igazság, mint ön és Mali Zoltán, azokat sikeresen kizárták a pártból, a felelősöket pedig nem számoltatták el. Vajon miért?

– Ez a párt vezetését minősíti. Ha minket, vidékieket így minősítenek, akkor mi nem ehhez a párthoz tartozunk, és ez nem liberális párt. A kis hatalmi köreiket védik.

– Milyen jövőt jósol a pártnak?

– Az SZDSZ-nek én a tisztújítás után sok sikert kívánok.

– A pártból való kizárás a személyes sorsát hogyan befolyásolja?

– Miskolctapolca leválásának ügyén fogok dolgozni, ennek látom értelmét és emberi értékét. Többet ér, mint az ilyen politikával foglalkozni. A kiállásom óta egyébként népszerűbb vagyok, mint valaha is voltam SZDSZ-tagként. Sorra jönnek gratulálni az emberek, azt mondják én vagyok a rendszerváltó. Nagy áhítattal várom az elnökválasztás eredményét és sajnálom, hogy nem kerestek meg, hogy figyeljek az elnökválasztás tisztaságára, hiszen itt most csak Köteles Péter a hiteles. Én kiálltam az emberek elé, és amit eddig állítottam, arról bebizonyosodott, hogy az utolsó szóig igaz volt.

Usztics Anna

Köteles Péter

1948-ban született Miskolcon. Gépjárműtechnikusként végzett.

A kilencvenes évek végén birkózó-pályafutását befejezve saját vállalkozásba kezdett.

2003-ban belépett az SZDSZ-be.

2006-ban az SZDSZ megyei listás képviselőjelöltje.

2008-ban, miután jelezte, hogy csalás történt az elnökválasztáson, kizárták a Szabad Demokraták Szövetségéből.