Kövér László: Wass Alberttől napjainkig megtagadják az irodalmi kanonizációt
Wass Albert életművét 1990-ig szigorúan elzárták a nyilvánosság elől, majd azóta napjainkig rágalmakkal illetik, tehetségét becsmérlik, és fintorogva megtagadják tőle az irodalmi kanonizációt – mondta az Országgyűlés elnöke szerdán Bonyhádon, Wass Albert születésének 117. évfordulója alkalmából.
Kövér László az író Széchenyi téri szobra előtt tartott megemlékezésen hozzátette: az elmúlt több mint három évtizedben magyarok milliói zárták a szívükbe, műveinek megismerése napjainkra a legolvasottabb magyar írók közé emelte. „Ennek ellenére a hazugság népe ma is megosztónak nevezi őt” – fogalmazott.
Azt mondta, a magyarság szereti, míg a magyarság ellenségei és árulói gyűlölik az írót. Ez az úgynevezett megosztás, amely által Wass Albert nemcsak a kortársait segítette a tisztánlátásban, hanem halála után az utókort is segíti – fűzte hozzá.
A házelnök kiemelte, hogy 1920 után az erdélyi magyarság történelme talán legnagyobb, a megmaradását érintő kihívására készülődött, míg a megcsonkított Magyarországot mint államot életképtelenségre, a magyar nemzetet pedig szétszakítottságra ítélték az első világháború győztesei.
Felidézte: Wass Albert életútja a kolozsvári Farkas utcai református kollégiumból ívelt a párizsi Sorbonne Egyetemig, az Erdélyi Református Egyház világi főgondnokságától több irodalmi társaság tagságáig és a Baumgarten irodalmi díjakig.
Emlékeztetett arra, hogy a román fasiszta mozgalom felemelkedése idején, 1936-ban Wass Albert szerzőtársa volt a Marosvásárhelyen megjelent, Vállvetve című, tíz román és kilenc magyar író által írt könyvnek, amelyben szolidaritást vállaltak a fasiszták által fenyegetett magyar, zsidó, román és örmény írókkal.
Önéletrajza szerint Wass Albert 1943-ban a kolozsvári Ellenzék című irodalmi lap szerkesztőjeként a Gestapo tisztjeinek zaklatása elől először a hegyekbe húzódott, később alhadnagyként bevonult az Ukrajnába tartó 9. Magyar Királyi Lovassághoz, ahol katonai esküjét megtartva harcolt, majd 1945 húsvétján Nyugatra menekült.
Kövér László kitért arra is, hogy az író 1944 nyarán Patkányok honfoglalása címmel megírta náciellenes és kommunistaellenes tanmeséjét. 1944 karácsonyán a bombázások ürügyén a budapesti nyilas hatóságok azonnali hatállyal betiltották Tavaszi szél című színművének bemutatását a Nemzeti Színházban. 1946-ban távollétében a román kommunista hatóságok háborús bűnösként elítélték. A román kommunista titkosszolgálátok két alkalommal is merényletet kíséreltek meg ellene az Egyesült Államokban, a magyarországi és a romániai kommunista propaganda pedig évtizedekig antiszemitának bélyegezte.
Ötvenhárom éves emigráns létében abból a kötelességtudatból merített erőt, amely szerint az elnémított magyar igazságoknak hangot kell adnia – hangsúlyozta.
Megélhette, hogy 1990-ben Magyarország békésen és demokratikusan lezárta a kommunizmus időszakát, de azt már nem, amikor 2010-ben a magyar választópolgárok elsöprő többsége a posztkommunizmust is lezárta, és „a történelem szemétdombjára hajította a diktatúra örökségét” – mondta a politikus.
Megjegyezte: a hazugság és gyűlölet hirdetői ma is itt vannak közöttünk. „A bukott posztkommunisták helyébe – idegen megbízói utasítás szerint – egy harsány hazudozó, a régihez hasonlóan tehetségtelen, de személyes ambícióit kordában tartani nem tudó új Károlyi Mihály lépett, akinek mindössze annyi a feladata, hogy miután elárulta korábbi politikai közösségét, csapja be a teljes magyar nemzetet is, annak érdekében, hogy előkészítse a terepet a magyargyűlölet új kunbéláinak a színrelépéséhez” – jelentette ki.
A házelnök kitért arra is, hogy a január 12-i, dombóvári időközi országgyűlési képviselő-választáson Csibi Krisztinára, a Fidesz-KDNP jelöltjére, a Magyarság Háza igazgatójára „hárul a feladat, hogy bizalmat kérjen a kerület ötvennyolc településének választópolgáraitól, hogy az elhunyt Potápi Árpád által megkezdett országgyűlési képviselői munkát hittel és becsülettel folytathassa”.
Csibi Krisztina köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy Wass Albert mellszobrát – Kolozsy Sándor alkotását – húsz éve, 2005. január 8-án állították fel Bonyhádon. Az író műveit sokáig sikerrel tartották távol az olvasóktól, de eljött a Wass Albert-reneszánsz, és „bízunk abban, hogy soha nem lesz tiltott szerző Wass Albert” – mondta.
Wass Albert 1908. január 8-án született Válaszúton. Pályakezdő verseskötetei az 1920-as évek végén jelentek meg, 1934-es Farkasverem című, Baumgarten-díjjal jutalmazott regénye sikerét követően több, a korabeli Erdély jelenével és regényes múltjával foglalkozó könyve jelent meg, köztük A tizenhárom almafa. Az író a II. világháború végén emigrált, 1952-ig Németországban, majd haláláig, 1998. február 17-ig az Egyesült Államokban élt.
A Magyarság Háza, a bonyhádi Vörösmarty Mihály Művelődési Központ és a bonyhádi Wass Albert Törzsasztal közös rendezvényén az író szobrát a két szónok után megkoszorúzta mások mellett Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Horváth Kálmán Tolna vármegyei főispán és Orbán Attila, a Tolna vármegyei közgyűlés elnöke.
