Következmények nélküli ellenzék

Bár az ellenzéki pártok tisztújító kongresszusainak sorozata még csak most kezdődik, az már most nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy annyit sem tanultak a mostani kétharmadból, mint a négy évvel ezelőttiből. Egyedül Lukácsi Katalin, a Mindenki Magyarországa Mozgalom alapító és elnökségi tagja jelentette be lemondását. Szerinte április 3-a után az ellenzék nem politizálhat úgy, „mintha mi se történt volna”, és úgy látja, az ellenzék leváltása önmagában nem old meg semmit, mert az ellenzéki politizálás módját kell leváltani. Hogy mire gondolt, pontosabban nem fejtette ki, hozzá hasonlóan szavakban ugyanakkor más ellenzéki politikusok is szorgalmazták a megújulást, ám ezeket a szavakat egyelőre meg sem próbálták tartalommal megtölteni. Ehelyett a súlyos vereség után is önkritika nélkül magyarázzák a bizonyítványukat.

Bűnbakot keresve

Márki-Zay Péter, a baloldali ellenzék miniszterelnök-jelöltje egy interjúban elismerte, több hibát is vétett a kampányban, de a vereség fő okát mégis abban látja, hogy a Fidesz „goebbelsi propagandagépezetével” nem tudták felvenni a versenyt. A vereségért szerinte Gyurcsány Ferenc, a háború, valamint az ellenzéki politikusok hozzáállása is okolható, mert nem mindenki akart ugyanúgy győzni, ahogyan ő. A közösségi oldalára bő egy héttel a választás után feltöltött videóban az önkritika nyomokban sem volt fellelhető. Arról beszélt, hogy ők elvégezték azt a munkát, ami kellett a kormányváltáshoz, mégis „látványos kudarc” lett a vége, amiért a „brutális propaganda” agymosását tette felelőssé.

– Orbán a kommunikáció terén a hitleri mintát követi, csak míg ott a zsidók voltak a hibásak mindenért, itt az ellenzék – fejtette ki a hódmezővásárhelyi polgármester.

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke már a választás éjjelén előadott értékelésében világossá tette, hogy Márki-Zay Pétert tartja a vereség első számú felelősének, majd később arról beszélt, hogy az ellenzék Dobrev Klárával biztosan győzött volna. Tehát a DK is kerüli az önkritikát, egyszemélyi felelősként mindent a hódmezővásárhelyi polgármesterre hárítva. Barkóczi Balázs, a párt szóvivője például meg van győződve arról, hogy az ellenzék azért veszítette el a választásat, mert Gyurcsány Ferenc Márki-Zay Péter kérésére nem vehetett részt a kampányban. Czeglédy Csaba pedig árulónak nevezte Karácsony Gergelyt, amiért a főpolgármester „történelmi bűnt” elkövetve visszalépett Márki-Zay Péter javára. A DK-soknak egyébként nincs is igazán okuk hamut szórni a fejükre, hiszen ellenzéki oldalon ők a választás nyertesei. Eddigi kilencfős frakciójuk hattal bővül, 64 millió forintos havi parlamenti büdzséjük 97 milliósra nő, és ők lesznek a legnagyobb ellenzéki frakció. Ezért nem is csodálkozhatunk azon, ha Gyurcsány Ferencnek esze ágában sincs megújuló ellenzéki politizálásról beszélnie. A DK elnöke közösségi oldalán közölte, „a fegyvert nem lábhoz tenni, hanem felemelni kell”.

Jakab Péter, a Jobbik elnöke viszont annak ellenére is képtelen az önkritikára, hogy pártja a választás legnagyobb vesztese. Négy évvel ezelőtt, önállóan indulva a Jobbik 26 mandátumot szerzett, idén a hatpárti összefogás részeként csak kilenc listás helyet. Jakab Péter már az urnazárás utáni első nyilatkozatában nekitámadt Márki-Zay Péternek, aki szavai szerint nem leváltotta, hanem megbuktatta az ellenzéket. Már jelezte, nem kíván távozni a párt éléről, de a május 7-én megrendezendő tisztújító kongresszus még tartogathat számára meglepetéseket. A Jobbikon belül nagy a csend, egyedül Stummer János mer szembemenni az általa agresszív kismalacnak tartott Jakab Péterrel. Az előző parlamenti ciklus nemzetbiztonsági bizottságának elnöke szerint az ellenzéki összefogásban való részvétel a Jobbik számára stratégiailag végzetesnek bizonyult, ezért „el kell távolodni az ellenzéki együttműködés akolmelegétől”. Úgy látja, a Jobbiknak új vezetésre, új politikára van szüksége, különben „szürkeségre, a lassú agóniára és a csendes elmúlásra” lesznek kárhoztatva.

Megújulni Gyurcsány karjaiban

A leghatározottabban a Momentum politikusai beszélnek az ellenzéki politizálás megújulásáról. Hadházy Ákos – aki épp most vált külön a Momentum-frakciótól – még Gyurcsány Ferencre is rátromfol, ha a kérlelhetetlen ellenzéki szerepében kell tetszelegni. Ő úgy képzeli el a megújuló politizálást, hogy bojkottálni kell az alakuló ülést és azt javasolja, hogy az ellenzékiek ne vegyék fel a „jól fizetett díszpozíciókat”, és ne a Parlamentben, hanem a vidéki településeken építsék az ellenállást. A Momentum elnöke, Donáth Anna is hasonló gondolatokat fogalmazott meg, amikor egy ellenzéki lapban azt írta, hogy pártja nem legitimálhatja a rendszert azzal, hogy eljátssza a parlamenti demokráciát. Szerinte „az eredmények teljes félreértését jelenti, ha parlamenti álvitákon veszünk részt”, ezért „nem szabad a parlament falain belül eljátszani a ránk osztott szerepeket”. Felhívta a figyelmet, hogy „túl kell lépni a vég nélküli orbánozáson, mert teljesen hatástalan”, és a jövőben nem építhetik politikájukat egy szűk kemény magnak szóló radikális akciókra, inkább az emberek megélhetési problémáival kell foglalkozniuk. „Minden, az ellenzéki politikát alakító szereplőnek mélyen magába kell néznie, és klisék, álmegoldások helyett az elmúlt 12 évvel radikálisan szakító irányba kell elindulnia” – jelölte ki az új utat az ellenzék számára. A párt azonban mégis hű maradt a botránypolitizáláshoz, amikor Fekete-Győr András ultimátumot nyújtott be Kocsis Máténak, a Fidesz frakcióvezetőjének, miszerint csak bizonyos feltételekkel hajlandóak részt venni az alakuló ülésen. Fekete-Győr András frakcióvezetővé történő kinevezése egyébként önmagában felveti azt a kérdést, hogy egy bukott miniszterelnök-jelölttel hogyan lehet megújulni.

A szavak szintjén reálpolitikusi értékelést adott Kunhalmi Ágnes, az MSZP társ­elnöke, amikor kijelentette, félreértésben van az egész ellenzék, mert „el van zárva a saját szavazóbázisának döntő többségétől”, és „egy nagyon szűk elvárásrendszernek próbál megfelelni nagyon régóta”. A szocialista politikus az ellenzéki vereség okait abban látja, hogy rossz válaszokat adtak a háborúra, és fő hibának tartja az „orbánozást” és a „putyinozást”, ami szerinte egyébként már legalább tíz éve hiba a baloldalon. A DK-nál és a Momentumnál józanabb álláspontot képviselve úgy véli, az ellenzéknek most „nem szabad rohamoznia”, át kell vennie a mandátumokat és a bizottsági helyeket, mert azok nélkülözhetetlen erőforrást jelentenek.

– Együtt is kevés az erőforrásunk, nemhogy külön-külön – hívta fel rá a figyelmet. Arra s kérdésre, hogy a vereség után miért nem mondott le egyetlen ellenzéki vezető sem, úgy felelt, hogy „nincs váltósor egyik pártban sem”. Ennek ellenére legalább az MSZP-ben biztosan lesz személyi változás, ugyanis Tóth Bertalan, a párt eddigi társelnöke nem indul az őszi tisztújító kongresszuson, viszont Ujhelyi István közölte, ringbe száll a posztért. A szocialista párt EP-képviselője a párt nevét is megváltoztatná: „…elhervadt a szegfű, ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a kaspóval együtt kell kidobni: inkább új földet kell hozni, friss vízzel megöntözni és egy új virágot elültetni.” A szocialista politikus szerint az új név: „Esély – Magyar Szociáldemokraták Pártközössége.” Kunhalmi Ágnes, aki még nem döntötte el, indul-e a társelnökségért, válaszul közölte, a megújuláshoz ennél azért többre van szükség.

Ungár Péter azért bírálta az ellenzéket, mert csak egy zárt budapesti elit rétegnek politizált, és alapvető hibának tartja, hogy a kormány jóléti intézkedésiről nem vettek tudomást. Szerinte a vereséget azért nem lehet a kormánypárti médiafölényre fogni, mert például olyan városban is kikaptak, amelyet ellenzéki polgármester irányít, és ahol a médiakörnyezet számukra kedvező. Higgadt, tárgyilagos szavak ezek, amelyek alapjai lehetnének egy új ellenzéki stílusnak, viszont nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy az LMP csak a DK segítségével tud frakciót alakítani. A zöldpártnak ugyanis csak négy képviselője van a Parlamentben, a frakcióalakításhoz szükséges ötödik helyet pedig Dobrev Klára át nem vett ország­gyűlési mandátuma biztosította nekik. Vagyis az ellenzéki megújulást épp a segítségükre siető Gyurcsány Ferenccel szemben kellene keresztülvinniük.

Ellenszenves és hiteltelen

A legkritikusabb, egyben a legjózanabb hangok a parlamenten kívülről, egykori ellenzéki képviselőktől érkeznek. „Ezzel az ellenzékkel nem fog menni. Megújulás kell, fiatalodás, új garnitúra. Van, akinek helye kell hogy legyen a jövőben is, de dugig vagytok olyan arcokkal, akiknek semmi keresnivalójuk nincs a politikai élvonalban, mert ameddig ott vannak, […] addig nem lesz Fidesz-váltás, s minden marad a régiben” – fejtette ki Sallai Róbert Benedek, az LMP volt országgyűlési képviselője. Már parlamenten kívüli politikusnak számít Mesterházy Attila is, aki elbukott a baloldali előválasztáson, és listán sem került befutó helyre.

– Érdemes lenne elnézést kérni a szavazóinktól, hogy bocsánat, ezt elrontottuk. Az önkritika, a felelősségvállalás a hitelesség szempontjából fontos politikusi képesség – mondta a szocialista politikus egy televíziós interjúban. Úgy véli, az „Orbán, taka­rodj!”-nál jóval többre van szükség, és óva int attól, hogy az ellenzék abban a hitben ringassa magát, hogy a kormány megbukik egy gazdasági válság miatt.

Mint látható, az ellenzék abban sem egységes, hogy mi vezetett a vereséghez, hogy szükség van-e megújulásra, és ha igen, hogyan valósítsák meg. A pártok nézőpontjának különbözőségét pedig tovább erősíti a balliberális értelmiségi holdudvar, amelyik szintén nem fukarkodik a tanácsokkal. Például Kukorelly Endre egy rádióinterjúban azt ajánlotta a Budapesten élő ellenzékieknek, hogy négy évre költözzenek vidékre. A legvelősebb véleményt Kende Péter fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy a magyar baloldal „baromira ellenszenves”, erkölcstelen és hiteltelen, amivel sok ellenzéki szavazó véleményét mondta ki.