Fotó: T. Szántó György/Demokrata
Hirdetés

– Hogy lesz egy fiatal hölgyből szőlész-borász mérnök, ráadásul szakoktató?

– Tizenhat évesen Toscanában voltam gimnáziumi osztálykiránduláson. Azonnal beleszerettem abba a miliőbe, a hangulatába, a naplementéibe. Meglátogattunk egy pincét is a Chianti borrégióban. Ott és akkor beszippantott a bor és minden hozzá kapcsolódó szakterület iránti tudásvágy. Egy kedves barátom példáját követve beiratkoztam a Corvinus Egyetem szőlész–borász szakára.

– Teljesült az álma?

– Az első évben nagyjából egyetlen olyan tárgyunk sem volt, ami megdobogtatta volna a szívemet. Fizika, kémia, biológia, de kőkeményen. Ez mély víz volt ahhoz képest, hogy világéletemben humán beállítottságú voltam, ilyen tagozatra jártam a középiskolában. De nagyon jó átlaggal vettem az akadályt. 2014-ben beállítottam az első magyar képzési intézménynek számító Borkollégiumot alapító Mészáros Gabriellához, az első hazai nemzetközi borakadémikushoz, és gyakornoknak jelentkeztem. Az egyetemi előadások után esténként junior sommelier-feladatokat láttam el: asztalt terítettem, szervíroztam a vendégeknek. És közben tanultam, borokat kóstoltam, rengeteget utaztam. Az egyetemen hallgatói kóstolóklubot alakítottunk, sikerült nagy neveket meghívnunk kéthetente, havonta a belépő nélküli estekre.

– Önképzőkört tartottak?

– Igen, így is mondhatjuk. Közben elvégeztem a Borkollégium legfelsőbb fokú képzését, emellett borgasztronómiából és bormarketingből is vizsgáztam. A féléves kötelező gyakorlatomat az egri Kovács Nimród Pincészetnél töltöttem. Ez közismerten prémium borászat. Nagyon sokat köszönhetek nekik, Szerdahelyi Péter főborász keze alatt dolgozva hatalmas mennyiségű tudást kaptam. Fontos tevékenységeket és felelősséget bíztak rám, készséggel válaszoltak minden kérdésemre.

– A borkészítés melyik részét szereti legjobban?

– Mindenkinek értenie kell az egész folyamathoz a szőlőmunkától a piaci forgalomba helyezésig. Engem leginkább a borászati rész nyűgöz le, amikor a pincébe beérkező mustból palackérett tétel születik. A pincében dől el, milyen stílusú lesz egy tétel, miként lehet egy-egy évjárat kihívásaira reagálni.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Sok borász készít ma már meghökkentő, ahogy mondani szokták, nem tankönyvszerű tételeket. Lépést tart a borképzés a valósággal?

– A mi tankönyveinket a legjelesebb szakértők írták, sokat tanultunk belőlük és tőlük. De az igaz, hogy a mindennapi munkában olyan kihívásokkal lehet szembesülni, ami kreativitást kíván, és a kínálkozó megoldások nem mindig szabványszerűek. Szüretkor sok dologra kell egyszerre odafigyelni és azonnal reagálni. A legtöbbet a gyakorlatban tanultam meg.

– Hol helyezkedik el a magyar bor úgy általában a világ palettáján?

– Világszínvonalú boraink vannak, de a márkázásban, a piaci elismertetésben még mindig nem sikerült áttörést elérni. Százötven bejegyzett szőlőfajtát, túl sokféle bort nehéz elmagyarázni a fogyasztóknak. Minden borvidéknek meg kellene találni a zászlósbort, azt az egy-két fajtát és stílust, ami rá jellemző. És történetet, élményt kell a bor mögé állítani. A Magyar Turisztikai Ügynökség Magyar bor – személyesen című kampánya ígéretes, jó irány.

– Melyik borvidék, milyen stílus a kedvence?

– A komplex, elmélyült megfejtést igénylő borokat szeretem igazán. Tokaj az egyik szívem csücske, egyszerűen lehengerlő tételek találhatók ott a száraz furmintoktól az aszúig. De Eger, Somló, a Badacsony is nagy kedvenc. A szőlőfajták közül a furmint, az olaszrizling, a rajnai rizling képes elsősorban rabul ejteni. Vörösborban a tanninos, vastag tételeket kedvelem, különösen a cabernet franc-t, a merlot-t és a syrah-t.

– A szakma felkészült és kreatív, de milyen a borfogyasztó közönség?

– Folyamatosan bővül az átlagfogyasztó ismerete, az elmúlt öt-hat évben is ugrásszerű fejlődés volt megfigyelhető, de sok hagyományos borországhoz képest még mindig van lemaradásunk, ami a borkultúránkat illeti.

– Ennek orvoslását szolgálja a Ménesi Borbárban februárban induló kurzus?

– 2018 nyara óta oktatok a Borkollégiumban, és a tematikus borkóstolókra szakosodott Winelovers Content marketingmenedzsereként is dolgozom. Az iskolán kívül is egyre több megkeresésem lett az utóbbi időben. Létrehoztam a Borozz Fannival! közösséget, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend a közösségi médiában, itt a borkedvelők követhetik egy borszakértő hétköznapjait. A legkülönfélébb rendezvényeken tartok borkóstolót, borvacsorát, kurzust céges vacsoráktól csapatépítőkön át családi eseményekig, de előadásokat is, ezenkívül címkét tervezek, borházasításban működök közre, borászatokat képviselek eseményeken, és a közösségi médiában is segítek nekik. Ennek jegyében indul február 5-étől Budán, a Ménesi Borbárban egy tanfolyam, melynek során az üzlet adott borkínálatán keresztül jutunk el a borkóstolás alapjaitól a technológiai ismereteken át hazai borvidékek megértéséig. Minden ilyen eseményen nagy lelkesedéssel vezetem végig az érdeklődőket. Fontos számomra, hogy minél közelebb vigyem az emberekhez a magyar bort.