Közelebb a királyhoz
Talán tényleg nemsokára eljön az a pillanat, amikor megtaláljuk a hun király, Atilla sírját. Rendkívüli esemény lenne, amely akár tudatváltozást is hozhatna a magyarság életébe, és új erőkkel, energiákkal tölthetné fel a nemzetet. A kutatások töretlen lendülettel folytatódnak a Pilisben.
A király sírját makacsul a Duna–Tisza közére képzeli a legtöbb történész, illetve a Tisza alá, Szegedhez közel. E sejtések és találgatások alapvetően mondákból és fennmaradt legendákból táplálkoznak, ide kell sorolni Anonymus és Kézai Simon írásait, krónikáit is. Valójában azonban hosszú évszázadokig semmit nem oszlott az Atilla sírhelye körüli homály.
Egybevágó jelek
Az agrármérnök és ökológus Lánszki Imre vezet bennünket a Pilis keleti részén, a Budakalász fölött található erdőségben. Nem messze attól a fennsíktól, ahol a kétezres évek elején egy vár romjait vélte felfedezni, és a helyet különböző történeti leírások, krónikák, régi metszetek és modern légi felvételek segítségével Ős-Budaként, a magyar királyok székhelyeként azonosította, amelyet egyes források Fehéregyházának is neveztek. És amikor Lánszki Imre kicsit visszanézett a múltba, úgy látta, hogy Ős-Buda Atilla birodalmának fővárosára, az egykori Sicambriára épült. A helyet – a hun uralkodó örökségeként – Árpád fejedelem is otthonának tekintette. Már akkor nyilvánvaló volt Lánszki Imre számára, hogy valahol itt, a közelben kell keresni Atilla sírját. A korai leírások szerint ugyanis a királyt hirtelen halála után még aznap eltemették. Tehát a kor közlekedési viszonyai között nem vihették messzire, a Duna–Tisza közére sem, Szeged közelébe pedig végképp nem.
Egy nagyobb hasadéknál állunk meg, eredetileg kőbánya volt itt még a rómaiak idején. Aztán más funkciót kaphatott. Oldalfalait ugyanis kikövezték valamikor, ennek a nyomait ma is látni. Hátsó, nagy, 14 méter magas fala is mesterségesnek tűnik, igaz, itt jóval méretesebb köveket kellett egymáshoz illeszteniük a korabeli építőknek. Az elvadult hasadékban Lánszki Imre és barátai tettek valamelyest rendet, sokat segített nekik nagy járműveivel és gépeivel az ingyen közreműködő Fővárosi Csatornázási Művek is. A húsz éve talált feladat nemcsak rengeteg erőt, időt és energiát igényelt Lánszki Imrétől, de sok-sok pénzt is. Ahogy a felesége néha mondja, egy lakás ára biztosan ráment már a Pilisben végzett kutatásaira.
A hasadék szélénél látni egy nagyobb, faragottnak tűnő követ, amelyre a nagy fal felé mutató nyilat vésett egykor valaki. Lánszki Imre ezt is jelnek tekinti, amint jel számára az is, hogy a nem messze található Fehéregyháza kolostortemplomának hosszanti tengelye pont a 14 méteres fal felé mutatott, a fellelt romok legalábbis erről árulkodnak. A kolostort és a templomot különben Mátyás adományozta a pálosoknak. A jelekről még annyit, hogy Wass Albert Válogatott magyar mondák című könyvében egy amerikai grafikus készített illusztrációt az Atilla temetését taglaló részhez. A monda igencsak hűen írhatta le a szertartás helyét, környezetét – a rajz teljes mértékben ráillik a hasadékra. A művész természetesen sohasem járt itt személyesen.
Kamra a kőfal mögött
A hely, ahol vagyunk, több nevet is viselt a történelem folyamán. Hívták például Aranylyuk-barlangnak. Lánszki Ime feltételezése szerint azért, mert a hármas koporsó egyik rétege aranyból készült. A XIX. században pedig Vaslápának nevezték a hasadékot. Víz borította ugyanis, Atilla temetése után árasztották el az itt folyó patakokból a hunok, amire egyébként még a Nibelung-ének is utal. Ez a víz majdnem sötétbarna színű volt magas vastartalma miatt, innen a Vaslápa elnevezés.
Lánszki Imre alaposan megvizsgálta a 14 méter magas falat, amelyet odafönn humuszréteg zár le. Állványokat használt, de kötélen is leereszkedett a fal érdekesnek tűnő pontjaihoz. Igazából egyetlen részletre figyelt föl, arra, ahol nem talált mohát. Az volt a kérdés számára, ott miért nem tud megkapaszkodni a növény. Az infrakamerás vizsgálat hőre bukkant ezen a trapéz alakú részen, egyedül itt az egész fal felületén. Lánszki Imre arra a következtetésre jutott, hogy a hő miatt képtelen e helyen megmaradni az inkább hideget kedvelő moha. A kutató ekkor mélyen befúrt a falba, vízszintes irányban. És a keletkezett lyukon levegő áramlott ki, ami egyértelműen egy benti üreg, illetve kamra létére utal.
További fúrások következtek, immár felülről, a 14 méter magas fal fölötti erdős területről, függőlegesen lefelé, az üreg, illetve egy feltételezett kamra irányába. Hogy hol is fúrjanak végül, azt nemcsak különféle mérések útján döntötték el, de megnézték az itt levő fákat is. Észrevettek egy nagyjából 30×40 méteres foltot, ahol nem tud gyökeret verni a vízigényes tölgy. Vagyis itt olyan vékonynak kell lennie a humuszrétegnek, amelyből nem kap elegendő vizet ez a fajta. De a többi, kevésbé vízigényes faféle egyedei is igen csenevészek, erőtlenek itt, felsőbb ágaik torz módon kifelé, a nedvesebb lejtők felé nyúlnak, ami azt mutatja, hogy a gyökérzetük is arra törekszik a felszín alatt – talán mert valami elállja az útját.
A fúrások Lánszki Imrét igazolták. A furatokon át leengedett kamerák kamraszerű részre bukkantak, benne behordott, idegen textúrájú, jól láthatóan faragott, többnyire szabályos alakú kövekkel, egyiken-másikon rovásjelet is látni, és vannak itt rovartetemek is a kamerák képei szerint. Ezek a rovarok pedig csak egy nyitott falrészen át kerülhettek ide. Márpedig Atilla temetésénél nyitva kellett lennie a nagy kőfalnak, amit aztán gondosan bezártak.
Aranylyuk híre a nagyvilágban
Itt tart a kutatás, vagyis korai még szenzációról beszélni. Nehéz persze az elszabaduló fantáziát mérsékletre utasítani; Árpád Atilla leszármazottjának tartotta magát, elképzelhető, hogy itt temették el őt is, erre már eddig is több jel és feljegyzés utalt.
Ha valóban ott egy sírkamra a 14 méter magas fal kövei mögött, akkor az a kérdés, milyen jegyek és egyéb bizonyítékok alapján lehet majd megállapítani, hogy ez tényleg a hun király sírja-e. Adná magát a hármas koporsószerkezet és a király rangjához illő díszes tárgyak, fegyverek. Csakhogy a Budakalászon sokáig keringő legendák egy barlangot is emlegetettek a Vaslápa környékén, ahová le lehetett menni. Ez lenne az Aranylyuk? Nos, ha ez a barlang kapcsolatba kerülhetett a sírkamrával, vagy magát a sírkamrát nevezte a nép Aranylyuknak, akkor Lánszki Imre szerint könnyen megeshetett, hogy a kamrát kirabolták, és a fosztogatók csak jelentéktelen tárgyakat hagytak hátra. A Pilis egyébként ma is a szerencsevadászok kedvelt terepe. Ha Lánszki Imre feltette egy-egy érdekesebb kőlelet fotóját a honlapjára, az a kő nemsokára eltűnt az adott helyről. Ezért nem is újítja már évek óta az oldalát.
Lánszki Imre kutatásai egy alaptételt sértenek a hivatalos történettudomány köreiben, beleértve a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásait is. Persze a végső bizonyítási kísérlet, vagyis a fal áttörése még hátravan. A kutatás azonban már felkeltette a figyelmét – a Pilisben felfedezni vélt Sicambria/Ős-Buda/Fehéregyháza ügyével egyetemben – Josh Gatesnek, a Travel Channel producerének. Ő eljött a Pilisbe, helikopterével Ős-Buda platója fölött körözött, és megnézte az Atilla sírját kereső fúrásokat is. Majd a Travel Channel szinte egész napos összeállítást készített az itt összegyűjtött anyagából, kiemelve a Pilis történelmi jelentőségét.
Itthon közben a balliberális történelemtanárok azért háborognak, mert a hun–magyar kontinuitás kérdése bekerült a tankönyvekbe. És a felháborodás örvén újra közönséges rablónépnek bélyegezték a magyarokat. Innen nézve tényleg jó kérdés az, hogy mi lenne, ha valóban megtalálnánk Atilla sírját.
