Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Hirdetés

Gulyás Gergely a XXI. Század Intézet által rendezett fórumon úgy fogalmazott: a térség országai „megkapták a védőoltást” a totalitárius eszmék ellen.

A miniszter az eseményen, amelyen előadást tartott Ryszard Antoni Legutko lengyel európai parlamenti (EP-) képviselő, a magyar-lengyel kapcsolatot történetét is felidézve arról beszélt, hogy a magyar és lengyel történelem különösen nehéz volt, a két nemzet számíthatott egymásra 1920-ban, 1939-ben, 1956-ban és 1989-ben is.

Lengyelország azon kevés állam közé tartozik ma is, amelynek támogatására, szolidaritására az Európai Unió keretei között is számíthat Magyarország – mondta Gulyás Gergely, akinek álláspontja szerint jelenleg a közép-európai együttműködés reneszánszát éli.

Ryszard Antoni Legutkót méltatva közölte, hogy a krakkói Jagelló Egyetem filozófiaprofesszora „a nyugati világ azon részéhez tartozik, amely megélte a létező szocializmus terrorrendszereinek tombolását, és jól tudja, hogy mennyit ér a szabadság”.

A lengyel szenátus egykori alelnökének munkásságát ismertetve Gulyás Gergely szólt arról is, hogy Legutko „rabság idején is hitt a szabadságban, diktatúra idején a demokráciában, és a szovjet jog idején is hitt a jogállamban”. Az EP konzervatív frakciójának egyik vezetője, a valódi kereszténydemokrata-konzervatív értékek egyik képviselője – méltatta lengyel politikustársát.   

A tárcavezető azt hangoztatta, hogy Ryszard Antoni Legutko az EP-ben kimondja azokat az igazságokat, amelyeket a politikai korrektségbe fulladó többség kimondani nem mer, hallani pedig egyáltalán nem akar.

Gulyás Gergely hangsúlyozta, az elmúlt egy évtizedben Magyarországnak azért kellett küzdenie, hogy saját véleményét legitim európai véleményként ismerjék el.

Úgy vélekedett: Európát éppen ezért ma meg kell védeni azoktól, akik anyagi vagy hatalmi érdekből el akarják foglalni, meg akarják változtatni kultúráját, szét akarják verni közösségeit, a családokat és a nemzeteket.

Gulyás Gergely kijelentette: Európa csak akkor tud megmaradni, ha nemzeti sokszínűsége megmarad, és nem válik Európai Egyesült Államokká.

Ryszard Antoni Legutko A kommunizmus emlékezete és új törésvonalak Európában című előadásában kifejtette: a közép-európai rendszerek összeomlása után a kommunisták bekapcsolódtak a politikai főáramba, lelkes Európa-pártiak lettek és szövetségesekre leltek a liberálisokban. „Összességében a politikai fősodor balra mozdult el” – jelentette ki.

Példának hozta fel, hogy az olyan politikai erők, mint a lengyel Jog és Igazságosság pártja (PiS) az EU-ban nem számítanak legitimnek, függetlenül attól, hogy mekkora felhatalmazást kapnak a választóktól – jelezte.

Legutko ennek okait tárgyaló előadásában a kommunizmust az emberi történelem leggyilkosabb rendszerének nevezte, kifejtve, hogy a kommunisták gondolkodásában – a marxizmus osztályharc-terminológiája folytán – nagy szerepet játszott az ellenségkép, a közélet nyelvét a katonai szótárból vett kifejezések uralták. Utóbbi – folytatta – megfélemlítő hatással volt az emberek gondolkodására és cenzúrát, öncenzúrát eredményezett.

Úgy vélte: mindaz, amit a marxizmus a kommunizmus idején kifejtett, jelenleg a neomarxizmusban folytatódik, amely erős szövetségesre lelt a liberalizmusban. Utóbbi – tette hozzá – már „nem a legtermékenyebb talaja a szabadságnak”, mivel a liberalizmusnak is erős „ellenségszükséglete” van.

Jean-Claude Junckerre, az Európai Bizottság (EB) korábbi elnökére is utalva, aki védelmébe vette Marx filozófiáját, a többi közt azt mondta, hogy „az EU a kezdetektől a (politikai) fősodor kezében volt”.

Álláspontja szerint a másként gondolkodókat zaklatás, elítélés és jogi szankciók is érik, és egy olyan, az embereket megalázkodásra kényszerítő gyakorlat tanúi vagyunk, mint a kommunizmus alatt volt.

Példaként említette, hogy a klímaváltozással kapcsolatban az európai intézmények nem tűrik a másként gondolkodókat; „a Green New Deal elfogadása szinte vallási követelmény” – mondta a lengyel politikus.

Ryszard Antoni Legutko arról is beszélt, hogy a liberalizmus a kommunizmushoz hasonlóan hajlamos „a társadalom áttervezésére”, és amikor ez megtörténik, akkor mindig a konzervatív oldal veszít a szabadságából.