Kozma Imre és posztumusz Pásztor István kapta az idei Esterházy-díjat

Kövér László, az Országgyűlés elnöke pénteken a Parlamentben tartott ünnepségen Pásztor Istvánt méltatva úgy fogalmazott: személyében egy olyan kiemelkedő magyar vezető előtt tisztelegnek, akinek megadatott, hogy politikai tehetségét és erényeit ne eméssze fel az állam nélküliség, hanem azokat egyenesen két állam és két nemzet, Magyarország és Szerbia, a magyarok és a szerbek szolgálatába állíthassa.

Pásztor István olyan politikus volt, aki tudta, hogy a politika nem pusztán a pillanat uralmának a művészete, mert ha csak az lenne, akkor megélhetési percemberek „prédájává” válna – fogalmazott. Tudta, hogy a politika a távlatok egyeztetésének a művészete is, azaz a múltban gyökerező adottságok reális egyeztetése a jövőbeli lehetőségekkel, tudta, hogy ezen adottságok és távlatok helyes felismerése, illetve ösztönös megérzése és egyeztetése nélkül a politika nem a köz javát, nem a köz szolgálatát jelenti, hanem csak egyéni vagy kiscsoportos karrierista játék marad.

Pásztor István minden erejével szolgálni akarta a délvidéki magyarságot, és nem „játszadozni vele” – emelte ki. Hozzátette: felismerte, és pontosan érezte közösségének múltban gyökerező létadottságait, ismerte a közössége előtt tornyosuló veszélyeket, de mindig szenvedélyesen bízott közössége jövőjében.

Rámutatott, hívő realista volt, aki úgy vélte, az erkölcsöt és politikát egymástól szétválasztani nemcsak bűn, hanem már maga a büntetés is. A délvidéki magyarság világi elöljárójaként mindig tiszteletet adott másoknak, és tiszteletet vívott ki, nemcsak a maga, hanem közössége számára is – húzta alá.

A házelnök kiemelte: soha nem mért kettős mércével. A szerb nemzetnek őszintén ugyanazt kívánta, mint a magyarnak: szabad, cselekvőképes és együttműködésre kész olyan méltányos nemzeti államot, amely a területén élő minden nemzeti közösségnek képes biztonságot, jólétet nyújtani és a nemzeti identitáshoz, vagyis az anyanyelvhez, a nemzeti kultúrához és a szülőföld otthonosságához való jogot ténylegesen biztosítani.

Az Országgyűlés elnöke idézte Esterházy János hitvallását és állam nélküli államférfiként jellemezte, aki kimondta, „a mi jelünk mindig a kereszt, és soha nem a horogkereszt vagy a sarló és kalapács”. Személyében legyőzetve is győztessé vált abban a XX. században, amelyet a magyar nemzet tragikusan elveszített – mutatott rá.

Esterházy János napjainkban is példakép mindazok számára, akik hisznek abban, hogy Európa csak addig és csak úgy él, ameddig és amennyire Krisztusban él, akik hisznek abban, és tesznek is érte, hogy a magyarság nyertese legyen a XXI. századnak.

Pásztor Bálint – a tavaly elhunyt vajdasági politikus fia – a díjat megköszönve úgy fogalmazott: Pásztor István a világ magyarságáért küzdött nap mint nap élete során. Olyan derűvel és jövőbe vetett hittel tette az utolsó napig, ami mindenkinek erőt ad a küzdelem folytatásához – mondta a VMSZ jelenlegi elnöke.

Esterházy János a huszadik század egyik legkiemelkedőbb magyar politikusa volt. Keresztény, európai és magyar – hangsúlyozta köszöntőjében Panyi Miklós, a Miniszterelnökség államtitkára.

Úgy fogalmazott: a XX. század két nagy háborúja és az azokból kinövő embertelen diktatúrák el akarták pusztítani „Istent, nemzetet, kultúrát, és az európai embert magát is.” De voltak, akik mindezt nem nézték tétlenül. Akik vállalták az üldöztetést, s ha kell, életükkel fizettek érte – folytatta. Kiemelve: ilyen volt Esterházy is.

Panyi Miklós emlékeztetett: Esterházy bátran lépett fel a diktatórikus birodalmi eszmék ellen. Úgy folytatta: ha Európát nem szakították volna ketté a vasfüggönnyel, akkor Esterházy a keresztény alapokon nyugvó és a nemzetek együttműködését előmozdító európai egység megteremtésén dolgozott volna.

Panyi Miklós szavai szerint ha Esterházy ma élne, azt tapasztalná, hogy a felszabadult Európában újra veszélyben van mindaz, amiért küzdött és életét adta. „Ha ma élne, ugyanúgy ki kellene állnia a keresztény Európáért, a nemzeti szuverenitásért és a nemzeti kisebbségek védelméért” – sorolta.

„Esterházy János a szélsőséges eszmékkel szembeni ellenállás megtestesítője volt. Szellemi hagyatéka ezért ma is iránytű, és a remény forrása” – állapította meg.

Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke Kozma Imre irgalmasrendi szerzetest méltatva kiemelte: „aki találkozik Imre atyával, erősebb emberként éli tovább az életét.” Úgy fogalmazott: Imre atya „jelen van” az emberek között, „az igazi jelenét pedig nyomot hagy.”

Vecsei Miklós felidézte, hogy Kozma Imre atya hittanóráján „három alapvető leckét biztosan elsajátíthattak a tanítványok”: az első, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. A második, hogy a szeretet sok bűnt eltakar, a harmadik pedig, hogy kockázatvállalás nélkül nincs élet.

Kozma Imre köszönőbeszédében a közelgő húsvét ünnepe kapcsán arra figyelmeztetett: megváltásra szorul a világ és megváltásra szorul az ember is.

Hozzátette: ha megváltott emberként szeretnénk élni, akkor szükségünk van Esterházy János példájára. Esterházy „tudatosan vállalta a mártíriumot”, és minden megnyilatkozásával a szlovák magyar megbékélést szorgalmazta – hangsúlyozta, megjegyezve: Esterházy János sorsa „prófétai sors.”

A rendezvényen elhangzott, hogy 2024. március 10-én, vasárnap 10 órakor a Belvárosi Ferences Templomban Szentmisét mutatnak be Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, ezt követően pedig 11 órakor a Szép utcai Esterházy János emléktáblánál koszorúzási ünnepséget tartanak.