Közös felelősségünk az emlékezés és az emlékeztetés

Varga Mihály kedden, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a KDNP II. kerületi szervezete által a budapesti Gyorskocsi utcai börtönnél rendezett megemlékezésen azt mondta: még itt vannak azok az emberek – akár a Fővárosi Közgyűlés bizottsági tagjaként is -, akik a mai napig is ellenforradalomnak tartják 1956-ot.

„Ott ül a parlamentben az a képviselő-pártelnök, aki néhány évvel ezelőtt aláírását adta ahhoz, hogy a vörös csillag ne legyen betiltva Magyarországon” – mondta.

A politikai élet azon képviselői is „itt vannak”, akik azt mondják, hogy a Kádár-rendszer nem diktatúra volt – tette hozzá.

Varga Mihály hangsúlyozta: kötelesség tehát elmondani, hogy a kommunizmusnak az ország hány és hány polgára lett áldozata, akitől az életét, boldogulását, jövőjét vették el.

Szólt arról is, hogy ma Nyugaton újra divat baloldalinak lenni, újra divat Che Guevarát ábrázoló pólót hordani, vagy éppen Marx-szobrok előtt tiszteletet tenni.

Mondjuk el, hogy mi megéltük azt az időszakot, amikor nem volt más, mint terror, elnyomás, diktatúra, „hiába hívták (…) kifinomultabban ezt szocializmusnak” – hangoztatta Varga Mihály.

Ez velejéig diktatúra volt: az emberek nem beszélhettek, mozoghattak, vállalkozhattak szabadon. A szabadság elemi feltételei nem voltak meg, amellyel egy polgárnak élnie kell – mondta.

Schanda Tamás, a II. kerületi KDNP-szervezet elnöke, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti államtitkára azt mondta, hogy ma azokra a jobb életre érdemesebb áldozatokra kell gondolni, akiket meggyötörtek és megaláztak a hazug jelszavak mögé bújva a világot tengelyéből kiforgatni akaró világnézet kiszolgálói.

Semmiképpen se tekintsük véletlennek, hogy az emlékezés szükségességét egy keresztény, nemzeti, polgári kormány idején nyilvánította ki a magyar parlament, így vált az első Orbán-kormány alatt nemzeti emléknappá február 25. – tette hozzá.

Schanda Tamás elmondta, a 20. században a világ számos helyén ömlött ki a „vérvörös ideológia tébolya”.

Halál, munkatábor, börtön, egy életet átható félelem és rettegés, anyagi és szakmai ellehetetlenülés volt osztályrésze mindenhol azoknak a millióknak, akik hűek voltak magukhoz és értékeikhez, nemzetükhöz és családjukhoz, hitükhöz és igazságukhoz. Mi, magyarok különösen is megtapasztaltuk azt a terrort, amelyet a kommunisták tevékenysége övezett – tette hozzá.

Némelyek ma is megpróbálják elfedni a borzalmakat, vagy megmagyarázni, hogy az eszme tulajdonképpen jó, csak a megvalósítás csúszott el valahol. „Nem, nem lehet lemosni a gyalázatot, mert oly sok vér tapadt rá. Nem engedhetjük, hogy relativizálják a kommunizmus szörnyűségeit!” – fogalmazott Schanda Tamás.

„Nincs ideális kommunizmus, nincs olyan, hogy kommunizmus light, hiszen az eszme kiszolgálói mindenhol terrort és félelmet okoztak. Nincs ember arcú kommunizmus, hiszen a terrornak az idők során csak a mértéke és a módszere változott, a tartalma, embertelensége nem.” Ezért is szomorú, ha magas rangú uniós tisztségviselők Marx előtt hódolnak, és ezért is aggályos, hogy újfent divatossá kezdett válni a marxista nézőpont. Csak most éppen liberális vagy zöld köntösbe bújva – tette hozzá Schanda Tamás.

Láng Zsolt, a Fővárosi Közgyűlés Fidesz-KDNP frakciójának vezetője, a Fidesz budapesti elnöke arról beszélt, hogy az intézmény, amely előtt emlékeznek, csak parányi színtere volt az embertelenségnek, amely az antikommunista ellenállókat és megbélyegzetteket sújtotta.

Jelmondata, azonban mindennél többet elmond: ne csak őrizd, gyűlöld is! – tette hozzá.

„Magyar jövőnk és előrejutásunk elemi feltétele, hogy a vesztőhelyek, a börtönök, a kínzókamrák többé ne állhassanak az embertelen eszmék szolgálatába. Erre int a sokszor megszenvedett történelmi tapasztalat” – fogalmazott, majd arra szólított fel, hogy „őrködjünk éberen azon, hogy a totalitárius diktatúrák kísértetei soha ne térhessenek vissza sokat szenvedett hazánkba”.

Bagdy Gábor, a KDNP fővárosi elnöke, a Fővárosi Közgyűlés tagja hangsúlyozta: közösen kell vállalni, hogy a kommunista rendszer soha vissza nem jöhet.

Arató László, a kerületi KDNP örökös tiszteletbeli vezetőségi tagja, aki másfél évet raboskodott a Gyorskocsi utcai börtönben, személyes élményeit osztotta meg a megjelentekkel.

A beszédeket követően koszorúkat helyeztek el a kommunista terror áldozatainak emléktáblájánál, amelyet 1991-ben helyezett el a KDNP kerületi szervezete a Gyorskocsi utcai fogda falán.

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Az emléknap időpontja azért február 25-e, mert 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett.