Közösen elmélkednek ’56-ról az ellenzék vezetői Gyurcsánytól Jakabig

A sort a szélkakasok vezére, Jakab Péter kezdi, aki a moslékkoalíció legitimációját növelendő hivatkozik ’56-ra:

„Jöhetett az ember jobbról vagy balról, lehetett ilyen hátterű vagy olyan meggyőződésű, de abban egyetértés volt, hogy az elnyomásnak, kizsákmányolásnak véget kell vetni”

Jakabot a mosdatlan szájáról ismert Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke követi a sorban, aki éppen csak a burzsoáziát nem emlegetve azt mondja:

„Október 23-a jelkép. Az igazságosság jelképe. Mert a haladás nem szólhat arról, hogy a régi urak helyébe újak lépnek, miközben milliókat hagynak az út szélén. A haladás nem szólhat arról, hogy a mindenkori urak luxusban dorbézolnak, miközben milliók küzdenek még mindig a megélhetésükért. A forradalmi hősök jövőképet, biztonságot akartak. Azt, hogy gyermekeik, unokáik egy jobb, élhetőbb, igazságosabb világban éljenek.”

Kanász-Nagy Máté következik, az LMP tökéletesen jelentéktelen, legújabb társelnöke:

„Október 23-ára emlékezünk. Arra a felemelő pillanatra, amikor felébredt egy ország. Felébredt, és kinyilvánította, másként akar élni. Más irányt akar, más vezetőket.”

E mélyen szántó gondolatok után jön az ellenzék igazi vezére, Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke:

„Ha megnézzük 1956 követelését, akkor mit látunk? Új nemzetgyűlést, tisztességes sztrájkjogot, sajtó- és véleményszabadságot, megszabadulást a szovjet-orosz befolyástól és Európához tartozást. Na látják, ez ennek a rezsimnek, Orbán rezsimjének a szégyene, hogy mindezek a követelések ma is érvényesek.”

Következik a jelentéktelenségben még Kanász-Nagyot is felülmúló Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke:

„Október 23-a jelkép. A munkástanácsoké, az önrendelkezésé. Ha ma körbetekintünk az országban, azt látjuk, hogy új hűbéri rendszer van kialakulóban. A dolgozók kiszolgáltatottak, jogfosztottak. Aki ’56-ra emlékszik, szem előtt kell hogy tartsa azt a törekvést, hogy a dolgozó ember ne robot vagy rab legyen, hanem méltósággal és jogokkal bíró, autonóm ember. Ezért küzdöttek akkor, és ezért kell küzdenünk ma újra.”

Ha nem tudtuk még, mi vagy ki hiányzik, érkezik Fegyőr, a Momentum vezetője:

„Már akkor sem kértünk, és a mai napon sem kérünk a keleti típusú elnyomásból. Pedig ma, ha körbenézünk, és megnézzük a hatalmasok magatartását, hogy putyini Oroszországokkal kokettálnak, és az a példa. Pedig ’56-ban a nagyszüleim nemzedékének kevés dolog volt annyira egyértelmű, minthogy Magyarországnak nyugati típusú polgári demokráciákban van a helye.”

Ezen a ponton megszólal Schmuck Erzsébet is, mint az LMP másik társelnöke:

„Október 23-a jelkép. A magyarok kitartásának jelképe. Ideig óráig rátelepedhet a hatalom a kiszolgáltatott emberekre, de tudjuk, hogy a magyarok szabadságvágya erősebb minden elnyomó hatalomnál, és a végén győzedelmeskedik a szabadság és igazságosság.”

Az MSZP kuncogó szovjetlánya, Kunhalmi Ágnes sem maradhatott ki a videóból:

„Együtt tisztelgünk hát ’56-os hőseink emléke előtt. Együtt emlékezünk kitartásukra, bátorságukra. A történelmünk megtanított rá, ha a magyar emberek összekapaszkodnak, megnő az erejük. és visszaszerzik a méltóságukat, visszaszerzik a szabadságukat.”

Ezután képi bevágások következnek a videóban az ellenzék kedves és jóarcú, szimpatikusabbnál szimpatikusabb képviselőit sorra véve: Vadai Ágnest is megcsodálhatjuk, akinek gondolatai sajnos nem színesítették a videót.

Ha hiányérzetünk támad, nem véletlen: a sorból valahogy kimaradt Budapest bicikliimádó vezetője, Karácsony Gergely, aki a Párbeszéd társelnöke is, de Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt elnöke sem került be az összeállításba.